– We have had that pool forever. It’s like the fifth family member.
– I’m the fifth family member.

A Modern Family évadzárós kritikáinak kommentjei között felmerült a kérdés, hogy “nyolcadik évadnál melyik sorozat az, amelyiket nem megszokásból, kompletizmusból nézzük, hanem eredetisége miatt?”.

Oké, nyilván nem újszerű lesz egy 8. évados sorozat, de nem hiszem, hogy a megszokásnak csak ez lehetne a másik pólusa. És épp ezért erre a kérdésre a The Middle lenne az egyik válaszom, ami pontosan akkor indult (2009-es pilotkritika), mint a Modern Family, ráadásul ugyanazon a csatornán – na, ki emlékszik, hogy az ABC melyik komédiával párosította össze? Igen, a Hank-kel.

Számomra nem is kell nagyobb elismerés egy sorozat esetében, mint az, hogy nem untam rá 4-5 év alatt – a Modern Family is addig bírta. Oké, szerintem a The Middle esetében a 4. vagy az 5. évad nagy része nekem kimaradt, mert zsúfolt volt az esztendő meló szempontjából, és azt sem tagadom, hogy talán a 6. szezon inkább a “közepes, de azért még szerethető”-szint felé tendált, de az S8 esetében szó sem volt erről.

– They all laughed at Lin-Manuel Miranda.
– That’s true.
– Who’s she?

Többek között annak köszönhetően, hogy immáron két gyerek is egyetemista (telik az idő!), és ez rengeteg dinamika-frissítésre, és persze új sztorikra adott lehetőséget, így nem csak Orson volt a középpontban, valamint a csóró családi mindennapok. (Azért persze a legtöbb visszatérő szereplő, mint Norm MacDonald vagy Jack McBrayer kapott egy-egy epizódot, még Tim Tom tiszteletes is.)

A barátoknak köszönhetően persze kicsit különállóvá váltak a történetek, és azt hittem, hogy erőltetettnek fog hatni majd a családdal való összehozásuk, de szinte sosem éreztem ilyesmit: vagy jól csinálták az írók, vagy pedig sikeresen elfedték tartalommal és humorral, így nem jutott eszembe ilyesmin agyalni. Szokás szerint a családi sztorik esetében nem féltek veszekedéseket mutatni (eleve volt egy szomorkásabb hangulata az évad első felének), és az érzelmek behozása sem fulladt nyálba. (A végére még Mike-ot is egészen ellágyították.)

Hey, you remember that time Kenny was sitting right there, and he laughed?

Axl és Sue mellett Brick is több lehetőséget kínál a készítőknek, amikor partiarc lett, az remek rész volt, főleg, hogy a bátyja barátnői is megjelentek a színen, de egyébként is több nagyon jól sikerült rész jut eszembe, mint például a 8×14, vagy némelyik epizodikus sztori, mint amikor rájuk mosolyog a szerencse

Egyébként Axl nem csak egyetemista, hanem végzett egyetemista, hovatovább felnőtt, szóval ez ismét csak új lehetőségeket kínál a 9. évadra (April akkor ennyi volt?), ami továbbra is várós.

– We’re not harvesting our parents’ organs!
– Well, we got to do something!

Ja, a nyitó mondatra reflektálva, a 6. évados kritikámban egyébként ezt írtam:

Nem tudom, hogy mi lehet a titok, hiszen még véletlenül sem arról van szó, hogy egy grammot változnának a karakterek. Lehet, hogy a készítőknél van a kulcs? Hogy még mindig szívből írják a sorozatot és nem rutinból?