– We have had that pool forever. It’s like the fifth family member.
– I’m the fifth family member.
A Modern Family évadzárós kritikáinak kommentjei között felmerült a kérdés, hogy “nyolcadik évadnál melyik sorozat az, amelyiket nem megszokásból, kompletizmusból nézzük, hanem eredetisége miatt?”.
Oké, nyilván nem újszerű lesz egy 8. évados sorozat, de nem hiszem, hogy a megszokásnak csak ez lehetne a másik pólusa. És épp ezért erre a kérdésre a The Middle lenne az egyik válaszom, ami pontosan akkor indult (2009-es pilotkritika), mint a Modern Family, ráadásul ugyanazon a csatornán – na, ki emlékszik, hogy az ABC melyik komédiával párosította össze? Igen, a Hank-kel.
Számomra nem is kell nagyobb elismerés egy sorozat esetében, mint az, hogy nem untam rá 4-5 év alatt – a Modern Family is addig bírta. Oké, szerintem a The Middle esetében a 4. vagy az 5. évad nagy része nekem kimaradt, mert zsúfolt volt az esztendő meló szempontjából, és azt sem tagadom, hogy talán a 6. szezon inkább a “közepes, de azért még szerethető”-szint felé tendált, de az S8 esetében szó sem volt erről.
– They all laughed at Lin-Manuel Miranda.
– That’s true.
– Who’s she?
Többek között annak köszönhetően, hogy immáron két gyerek is egyetemista (telik az idő!), és ez rengeteg dinamika-frissítésre, és persze új sztorikra adott lehetőséget, így nem csak Orson volt a középpontban, valamint a csóró családi mindennapok. (Azért persze a legtöbb visszatérő szereplő, mint Norm MacDonald vagy Jack McBrayer kapott egy-egy epizódot, még Tim Tom tiszteletes is.)
A barátoknak köszönhetően persze kicsit különállóvá váltak a történetek, és azt hittem, hogy erőltetettnek fog hatni majd a családdal való összehozásuk, de szinte sosem éreztem ilyesmit: vagy jól csinálták az írók, vagy pedig sikeresen elfedték tartalommal és humorral, így nem jutott eszembe ilyesmin agyalni. Szokás szerint a családi sztorik esetében nem féltek veszekedéseket mutatni (eleve volt egy szomorkásabb hangulata az évad első felének), és az érzelmek behozása sem fulladt nyálba. (A végére még Mike-ot is egészen ellágyították.)
Hey, you remember that time Kenny was sitting right there, and he laughed?
Axl és Sue mellett Brick is több lehetőséget kínál a készítőknek, amikor partiarc lett, az remek rész volt, főleg, hogy a bátyja barátnői is megjelentek a színen, de egyébként is több nagyon jól sikerült rész jut eszembe, mint például a 8×14, vagy némelyik epizodikus sztori, mint amikor rájuk mosolyog a szerencse
Egyébként Axl nem csak egyetemista, hanem végzett egyetemista, hovatovább felnőtt, szóval ez ismét csak új lehetőségeket kínál a 9. évadra (April akkor ennyi volt?), ami továbbra is várós.
– We’re not harvesting our parents’ organs!
– Well, we got to do something!
Ja, a nyitó mondatra reflektálva, a 6. évados kritikámban egyébként ezt írtam:
Nem tudom, hogy mi lehet a titok, hiszen még véletlenül sem arról van szó, hogy egy grammot változnának a karakterek. Lehet, hogy a készítőknél van a kulcs? Hogy még mindig szívből írják a sorozatot és nem rutinból?
4 hozzászólás Ne habozz!
Esetleg lehet tudni, hogy leadják e itthon szinkronnal?
érdemes mindig csekkolni a premiernaptárat, abban benne van a válasz: http://www.sorozatjunkie.hu/2017/01/14/2017-es-hazai-sorozatos-premiernaptar/
már leadták itthon szinkronnal, illetve adják ésnemsokára a végére érnek a 8. évadnak, csak pár résszel vagyunk lemaradva.
Az egyik kedvenc még mindig!!!
Tényleg nagyon jó, a szép emberi pillanatokat mindig hozza és mindig jól is vannak tálalva. A karakterek pedig tök jók együtt, igazából mindenkinek ugye megvan mindenkivel a dinamikája, amit tudunk, de amit mindig jó látni és úgy valamilyen fura módon elhiszem, hogy nekik ez az életük, és érdekel a sorsuk.
Ide írd
Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>
Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz