login |

Scorpion: vége a 3. évadnak – írta Scorpionfanhungary

2017. 06. 06. 15:01 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: 2016/17 finálék, kritika,

„Hát ránk következett, amit évek óta vártunk”, mondaná Dobó István.

Ám a fenti mondat jó néhány Scorpion-rajongó száját is elhagyhatta a sorozat évadzáró epizódja után, már ha ismeri ezt a jó kis idézetet. Az apropót ezúttal nem a közeledő janicsárok fenyegető látványa jelentette, hanem az a tény, hogy a készítők végre beadták a derekukat a főszereplőpáros kapcsolatát illetően, és Walter az epizód utolsó néhány másodpercének tanúsága szerint személyiségfejlődésének újabb lépcsőfokára lépett.

Bár az alkotók szemérmes homályban hagyták az eseményeket, az szinte biztosra vehető, hogy Paige egyértelmű felhívása után kedvenc kockánk nem a biztonsági övet kereste, hanem érzelmeit végre a szavakon túl is kifejezte annak a nőnek, akivel a sorozat első perceitől láthatóan egymásnak lettek teremtve. A tovább után folytatom spoilerekkel.

Ez a rajongók által annyira várt pillanat talán sok nézővel elfeledtette korábbi aggályát, kritikus véleményét a szezon alakulásáról, ám a kevésbé amnéziás közönség még mindig az első évad színvonalát kereste, a romantikusabbja pedig némileg többet várt, és ez nem feltétlenül a szereplők ruhadarabjainak további csökkenését jelentette.

Hosszú és kanyargós út vezetett el idáig, a harmadik évad pedig ennek az útnak egy rázós és ellentmondásokkal teli szakasza volt, melyben gyakran tették próbára a néző türelmét értelmetlen visszalépésekkel, vagy a történetbe épített, nehezen magyarázható csavarokkal.

Sajnos a konfliktusok megoldása gyakran felszínes volt, és az előző évadokhoz hasonlóan, többször is „az elefánt a porcelánboltban” módszerével csapták agyon a pillanat varázsát, ám mindezek ellenére nagyszerű megoldásokat és kiváló színészi játékot láthattunk, miközben egy hullámvasútban érezhettük magunkat.

Az évad Walter előző évadban megkezdett útjával indult, amikor illuminált cimborájának biztatására Paige és Tim után eredt az Óperenciás tengeren is túl levő Tahoe-tóhoz, hogy frissen kimondott érzéseit Tobyn kívül más is hallhassa. Ám amikor megpillantotta a szálloda kertjében enyelgő párocskát, Walter elszántsága egyszeriben elszállt, és egy olyan érzelmi örvény közepébe került, amely csupán a 23. epizódban tudott lecsillapodni.

A kerettörténet másik párosa, Toby és Happy átlépte a Don Diego Armandók és a Maria Luceciták világának képzeletbeli lépcsőjét, hiszen a szappanoperákba oly nagyszerűen beleillő titkos férj ügye is része lett az életüknek, de szerencsére ezt a szálat az alkotók viszonylag gyorsan kifuttatták a történetből.

Amikor Collins rejtvényének megoldása nyomán kiderült, hogy Happy titkos férje nem más, mint Walter, aki az amerikai állampolgárságért folyamodott ehhez a cselhez, jelen sorok írójának komoly kétségei támadtak az alkotók és a saját maga józan eszét illetően: előbbiek esetében az értelmes gondolatokat a jellemek megítéléséből hiányolta, a saját esetében pedig a sorozatra pazarolt idő miatt vélekedett hasonlóképpen.

Ám az írók ezzel a sokkoló csavarral még nem elégedtek meg, hanem tovább fokozták a feszültséget Happy váratlan bejelentésével a terhességéről, amely miatt most már tényleg muszáj elválnia „hites urától”. Ezekben a pillanatokban már senki sem lepődött volna meg, ha egy fehér paripa tűnik fel, Toby pedig Happyt magával húzva felpattan rá, majd miután Waltert és családját hetedíziglen tartó bosszúval megfenyegette, a lenyugvó nap fényében elvágtatnak egy hófehér hacienda felé…

A nézők nagy része ezután igyekezett a pozitív hírrel, vagyis a várható gyermekáldással foglalkozni, de mindenki érezte, hogy egyre zavarosabb történet kezd kialakulni, amelynek legfőbb áldozata végül a csapat egysége lett. Az egyes epizódok hullámzó színvonalon, szinte folyamatos feszültségben teltek el, a „betolakodó” Tim jelenléte elhúzódott, és az akcióelemek sem tudták kompenzálni a kellemetlen hangulatot az évad első felében.

A két (vagy inkább három-) részes záró epizód igazán jól illeszkedett ehhez a zaklatott, érzelmi hullámokkal és konfliktusokkal teli évhez, a szezon fő problémája, a megosztottság itt is elsőszámú elemként volt jelen. Természetesen csak akkor jött el a megnyugtató végkifejlet, amikor a Ralph okozta nagy ijedtséget követően a csapattagok végre összefogtak és együtt cselekedtek.

Mi is lehetne jobb üzenet annál, mint hogy, ha nem fogunk össze, a saját kis szigetünkön maradunk, ahonnan egyedül nincs kiút és teljes széthullás vár a családunknak tekintett kis közösségre. Az alkotók ezzel a közhelyes igazsággal, a, az összetartozás szóbeli deklarálásával oldották fel a konfliktusokat, ám ezek nagy része ettől még ott maradt a háttérben…

Az évadot alapvetően meghatározta, hogy a készítők követték a más sorozatoknál már jól bevált időhúzási taktikát, melynek alapját az a vélekedés képezi, hogy ha a vezető páros összejön, vége a sztorinak. Ez a vélemény korábbi tapasztalatokon alapulhat, de a sorozatok aktuális helyzetét látva úgy tűnik, hogy ezt a szemléletet éppúgy meghaladta az idő, ahogy a hagyományos televíziós csatornák műsor-politikáját.

Sokkal inkább arról van szó, hogy az alkotók jobban bíznak a bevált panelek alkalmazásában, mint a saját fantáziájukban, és maguk sem hiszik el, hogy elegendő új sztorit tudnának kitalálni egy új helyzetben. A folyamatos feszültség fenntartásával az unalom rémét akarták elűzni, ám ezzel sajnos azt a családias hangulatot áldozták fel, melyet annyira kedveltek a nézők.

Az érzelmi vonalat előnyben részesítő rajongók folyamatos várakozásra voltak ítélve, hiszen az alkotók Toby és Happy történetének viszonylagos egyenletessége mellett még egy teljes évadnyi időn át húzták a másik páros magánéleti ügyeinek rendeződését, érzelmi hintában tartva a karaktereket és velük együtt a nézőket is.

Az akcióelemeket, a tudományos érdekességeket kedvelők azt láthatták, hogy a csapat akkor volt igazából elemében, amikor a természettel, valamilyen betegséggel vagy sérülésekkel kellett harcolnia. Ezeknél az akcióknál jóval eredetibb megoldások lettek beépítve a történetbe, mint a sablonosabb, krimiszerű epizódokban. A hihetetlen megoldások egyébként inkább gondolatébresztőnek voltak jók, hiszen sem a részek hossza, sem a könnyű emészthetőség mindenhatósága nem tette lehetővé a valós idejű és mélyen kidolgozott megoldások bemutatását.

Gyönyörű pillanatokat láthattunk, melyek néha nem voltak valósak (3×03), időnként az “egy lépést előre, három lépést hátra”- módszer miatt bosszankodhattunk, és gyakran jobb lett volna amnéziásnak lenni, mert akkor nem lettünk volna dühösek, amikor olyan fejlesztésre váró jellemproblémával találkoztunk, melyen akár Walter, akár mások már régen túlléptek.

A sorozat megismételte önmagát, és ahogy az első évad utolsó előtti epizódjában, az alkotók itt is egy erőteljes konfliktushelyzetet teremtve pörgették fel az eseményeket, hogy a végén aztán eljöhessen a megnyugvás.

A konfliktushelyzetet Paige kirúgása jelentette a 22. rész végén, a megoldásra pedig csak egy epizódnyi időt kellett várni. Walter végre nem hezitált tovább, hanem teljesítette az évadra rendelt karakterfejlődését: érett felnőttként viszonyult az érzelmeihez és szóban is képes lett kifejezni azokat, Paige válasza lényegre törően rövidre sikeredett, mintha már az írók is megunták volna a húzd meg-ereszd meg játékot, pedig Walter szép mondataira nem ártott volna Paige-nek is hasonlóképpen reagálnia.

A következő évad nagy kérdése, hogy miként élik meg a párok hétköznapjaikat az új helyzetben és hogyan hat majd ez erre a kis közösségre. A kapcsolataikban levő buktatók nyilvánvalóan a személyiségükbe vannak kódolva, ám az írók remélhetőleg tanultak ebből az évadból és nem fogják alapjaikban feldúlni a személyes viszonyokat, hanem megelégednek kisebb-nagyobb konfliktushelyzetekkel, valamint jobban koncentrálnak a megoldandó problémák kidolgozására.

Nagy Ildikó / Scorpionfanhungary (Scorpion – Hungarian Fanpage)

A fenti írás rövid kivonata az évad részletes elemzésének, mely az ildiweb.wordpress.com oldalon olvasható.

1 hozzászólás Ne habozz!

drake - 2017. 06. 06. 16:39

Micsoda gyönyörű megfogalmazás és csodaszép körmondatok. Gratulálok! Ritkán olvasok ilyen minőségű írást ezen az oldalon.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz