Advertisement
login |

Falling Water: az 1. évad

2017. 06. 07. 14:50 - Írta: dzsiaj

5 hozzászólás | kategória: kritika,

Érdekes, némileg szürreális utazásban volt része azoknak, akik befizettek erre a 10 epizódra. Álmokkal foglalkozni valamilyen szinten hálás téma, hiszen ha van közös pontja az emberiségnek, akkor azok bizony az álmaink: a fura, érthetetlen, megmagyarázhatatlan, néha rettenetes képek, melyeket alvás közben látunk.

Persze van még egy csomó dolog, amit mindenki csinál, de az erőszakhoz vagy a szerelemhez mindenki máshogy viszonyul nemtől, kortól meg ezer más dologtól függően; azt viszont élvezettel meséljük el a munkahelyen vagy a barátoknak, hogy éjjel milyen „kalandokban” volt részünk.

Szóval pattogatott kukorica és cukros üdítő elő, aztán már ültem is az „első sorba” a pilotnál… hogy aztán végül több részletben tudjam le az első etapot, és némiképp csalódottan álljak fel a fotelből.

Az ugye megvan, hogy a USA, a legnézettebb basic cable csatorna 2014-ben úgy döntött, hogy változtat arculatán, és az addigi napsütötte, “blue sky“-mentalitás helyett, mely a sorozatait jellemezte, némileg sötétebb tónusra váltottak, de a cél továbbra is az maradt, hogy a kínálat széles rétegeket szolgáljon ki.

Nagyjából ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy azóta a portfóliójuk többnyire „két szék közül a földre”-típusú sorozatokból áll, és ebbe a sorba egész szépen illeszkedik a Falling Water is.

A Blake Masters (Brotherhood) által jegyzett sorozat próbál művészi lenne, de inkább csak művészieskedik; próbál szürreális lenne az álmokkal, de túl messzire azért mégsem mer menni, azt pedig pláne meg se próbálja, hogy mondjuk nézőként ne tudjuk megkülönböztetni az álmokat a valóságtól.

Minden egyes alkalommal, amikor álombeli jelenetbe csöppenünk, azt világosan elkülönítik, hogy még véletlenül se essék félreértés. Nem tudom, hogy ez kifejezett cél volt-e, de engem zavart, hogy még csak meg sem próbáltak átejteni a palánkon (ha jól emlékszem, a teljes évad alatt csak egyetlen egyszer játszották ezt el, bár az nagyon jól működött, még ha csak pár másodpercig tartott is).

Megnyugtatásképpen azért álljon itt az is, hogy végig jól szórakoztam, de másra, kicsit többre, kicsit erősebb darabra számítottam, és ezekhez az elvárásokhoz nem tudott felnőni a Falling Water. Így pedig gondban, miképp a sorozat, úgy két szék között vagyok én is, ha ajánlanom kellene, mert a kommerszen élő junkie-k számára ez túl extrém, helyenként lassú is; a magas minőséget kedvelők mércéjét viszont nem feltétlenül ugorja meg.

Talán ha ezt a kábé 6 részre elegendő sztorit nem tízre próbálták volna elnyújtani: amíg a történet szövevényes és kellőképp átláthatatlan volt, addig csigalassúsággal csordogáltak az események, amikor viszont az évad utolsó harmadára felpörögtek a dolgok, addigra már bőven tisztában voltunk a „ki, mit, miért, hogyan”-nal.

Konkrétan elfogytak a megválaszolásra váró kérdések, rejtélyek, és az történések a maguk teljesen lineáris módján, erős túlzással faék egyszerűséggel pörögtek fel, csak addigra már pont azokat a nézőket veszt(h)ették el, akiket ez érdekelt volna.

Mindettől függetlenül bepróbálásra bárkinek ajánlom a Falling Water-t: a színészgárda tévés szinten pazar, kiválóan instruált (Lizzie Brocheré, David Ajala, Will Yun Lee, Zak Orth); a dialógok kiszámíthatatlanok, mégis ülnek; az álmok felütése végig jó, egyszer sem közhelyes, mindig szívesen néztem őket.

Összességében sajnálom, hogy nem lett kicsit jobb a végeredmény, mert ez tipikusan az a sorozat, amihez tényleg nem sok hiányozna, hogy kiváló lehessen, de az a plusz egyelőre nincs meg. Talán majd a második évadban, az új showrunner-rel?

5 hozzászólás Ne habozz!

cherockee - 2017. 06. 07. 16:31

Nekem tetszett, nem éreztem művészieskedőnek, inkább azt érzem, hogy fogyasztható akart maradni széles közönségnek, viszont néhol tényleg ugyan úgy belassult, mint az American Gods első pár része.

Tiffauges - 2017. 06. 07. 21:39

Nekem is tetszett, nem éreztem lassúnak vagy céltalanul művészieskedőnek, valahogy beletalált abba a stílusba, amit szeretek, de megértem azt is, ha valaki unja az ilyesmit.

Enzo - 2017. 06. 08. 01:34

Az egyik legmindfuckabb sorozat, amit valaha láttam, ha nem a leginkább az. (Az American Gods is azért odaver ilyen téren mondjuk mostanában.)

Nagy reményekkel indultam neki, az érthetetlenül minimális felkapottság ellenére is, aztán meg csak néztem, hogy mi történik itt. Még talán soha nem mondtam előtte ezt sorozatra, de a Falling Watert abszolút darálva érdemes nézni… meg akár érdemes jegyzetelni közben – én most kivételesen nem csak az epizódvélemények miatt tettem ezt, hanem hogy ne vesszek el az álmok, utalások, és egyre újabb kérdések világában. (Marha viccesen néz ki ez a jegyzet egyébként, olyan mondatok vannak benne, ha megmutatnám valakinek, aki sose hallott a sorozatról, szerintem hülyének nézne. :D zöldcipősök, mongol fémlelőhelyek, beszívott fehércsaj, rezgő emberek, hisnameis plakát…)

A valóságot az álmoktól legtöbbször tényleg szépen elkülönítették, egy-két kivétellel eltekintve, mint az évad közepén pár jelenet, illetve az évadzárós folyton újrakezdős szívatás. Néhány dolog meg kicsit random volt feloldva, szóval összességében nem tudom egyértelműen ajánlani, de mindenképp különleges sorozat.

Rész(letesebb) vélemények a linkelt pilotkritikában, ahol nagyrészt ketten beszélgettük végig az évadot, érdemes egypuputeve teóriáját elolvasni arról, hogy ez az Eredet előzménysorozata. Lizzie Brocheré meg nekem valamiért irgalmatlanul bejön, azonnal top5-ös lett a JAWs eyecandy-szavazáson, főleg a 2.részes jelenetei miatt :3

Snoopyzit30 - 2017. 07. 23. 16:18

“Konkrétan elfogytak a megválaszolásra váró kérdések, rejtélyek, és az történések a maguk teljesen lineáris módján, erős túlzással faék egyszerűséggel pörögtek fel.”

Mi van??? Én most daráltam le a sorozatot 2 nap alatt, de még az utolsó percben is 30 kérdés kavargott a fejemben. Faék egyszerűségű?! Oh my God! Hát erre a sorozatra mindent lehet mondani, de azt aztán végképp nem, hogy faék egyszerűségű. Minden egyes másodperc teljes, azaz 100%-os összepontosítást követel meg a nézőtől, már csak azért is, mert anélkül teljesen esélytelen bármi féle komoly végkövetkeztetésre jutni a sorozat értelmével kapcsolatban.

Nagyon, de nagyon magasan van itt a léc és pont attól zseniális, hogy nincsenek megválaszolva a kérdések. Nagyjából el lehet mondani, hogy miről szól, de szerintem ahányan látták annyi féle megválaszolatlan kérdés maradt a nézők fejébe.

Ezúton szeretném viszont megköszönni a korábbi kibeszélőbe írt minden kommentet, ami – részenként olvasva – egy mankó volt nekem is, ha nem értettem valamit és jó volt olvasni annak a pár emberkének a kommentjeit.

Én biztosan maradok a 2. évadra. De nekem mondjuk bejönnek ezek az agymenések. Mr. Robot, The OA, Travelers stb. minden ilyen jöhet :)

8/10 az évad.

egypuputeve - 2017. 07. 24. 18:33

Akkor csak ledaráltad. Ügyes vagy! Jár a süti :)

Különös varázsa van az FW-nek, amit pazar zenéje megkoronáz. Még nem sikerült megunnom. Szerintem úgy jó, ahogy van. Lassú, vontatott, sejtelmes, elgondolkoztató. Nálam n1, örök darab. De nézőpont kérdése, hogy valakit egy sorozat éppen, hogyan szólít meg.
Mindenképpen ajánlom a többszöri megnézést.

Nem is tudom, hogy össze lehet-e hasonlítani a filmmel. Érdemes-e? Egy biztos, többet kaptam, mint amit vártam. Igaz, már abban a pillanatban magával rántott, amikor megtudtam, hogy van ilyen.
Egyértelműen a pilot volt a legmeghatározóbb rész számomra. De nem tudok kedvenc részt megnevezni, mert mindegyiknek külön varázsa van. És ez a zene! Wow! A Robotnak is állat, bár nem lehet összehasonlítani. Tökéletes munka mind a kettő. Az ütemesebb, ütemesebb muzsikával, ez pedig sejtelmesebb. Készült ebből album?

Viszont, sok kérdés maradt megválaszolatlanul, amire nem is vagyok benne biztos, hogy fény derül majd a folytatásban.

Ott van/volt Mr Jones, és halálának kérdőjelei. Az 1×06 után mondjuk lehet rá következtetni, hogy Woody kicsinálhatta álmaiban. Miért is? És igen, Mr Jones árnyéka, vagy a „szörny”.
Ki volt a Paranopiás belga? Ő őrizte szektán belül James-t?
Miért adta oda Tess anyja Jamest a zöldcipősöknek?
Ki az apja?
Charlotte és a szekta kapcsolata.
Az álomnő miért csatlakozott Burtonra?
Mi Woody szerepe az álomtérképen?

Nem tudom, Enzo, mi a bajod az angoljával? :) Én pl. örülök a sok business Englishnek. Jó részek voltak, amik a céghez kapcsolódtak.
Kedvencem Bill volt. A pofái, a dumája. Tőle van az egyik örök mondat:
This is going to sound strange.
We’re good with strange :)

Igen, az FW jó volt furcsa dolgokból.
Faék, ide, vagy oda, nekem beütött… mint a faék :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz