login |

The Last Kingdom: vége a 2. évadnak – írta Qedrák

2017. 06. 13. 21:56 - Írta: vendegblogger

7 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

A The Last Kingdom nem robbantotta fel a kommentfalat, annak ellenére, hogy a mostanság a Vikings miatt felkapott témát választott, ráadásul nemcsak a témája ugyanaz, de részben egy időben is játszódik vele.

Általában nem szokott könnyű teher lenni, ha egy népszerű és közismert sorozat mellett hasonló tematikával érkezik egy másik, de a The Last Kingdom úgy vélem megbirkózik a nyomasztó árnyékkal. Az, hogy mégsem lett a honi junkie-k között túl népszerű, talán azzal magyarázható, hogy a sorozat küzd egy kicsit azzal, hogy stílustalan.

Értem ezalatt azt, hogy a legtöbbünk számára léteznek epikus jelenetek, bármikor idézhető monológok, megjegyezhető karakterek, vicces beszólások, emlékezetes alakítások stb., amelyek felkerülnek mindenféle listákra. A The Last Kingdom kétségtelenül nem bővelkedik ezekben, és talán ez az, ami kisebb hiányérzetet okozhat azoknak, akik követik a sorozatot.

Ennek ellenére az első évadot követőknek nem lehet panasza. A történetek ott tapasztalt feszességén ugyan lazítottak egy kicsit, ami azt jelenthette volna, hogy egy hangyányit több idő jut a karakterekre. Azért a feltételes mód, mert vagy egy tucatnyi új szereplő érkezett, ezért a karaktereket továbbra is főleg a cselekedeteiken és a gesztusaikon keresztül ismerjük meg, nem pedig hosszabb monológok által.

A történet vizuális kalandregény jellege keveset változott, amit viszont elleplezni próbáltak, bár nem sok sikerrel, az az, hogy a nyolc rész két könyvből lett összerakva.

Bernard Cornwell Angolszász históriák sorozatának harmadik és negyedik darabja, az Észak urai és a Csatadal című könyvek cselekménye között azonban elég sok idő telik el, és teljesen más vidéken és szereplőkkel játszódik. Ez azt eredményezte, hogy egyesek parkolópályára kerültek a második négy epizódban, annyira, hogy játékidőt sem kaptak, míg mások érthetetlen okokból tűntek fel az első részekben.

A regények szerkezete egyébként kissé hasonlít a Hunger Games-könyvekére: az első felüket többnyire politikai machinációk teszik ki, a második felükben pedig Uthred aktuális nagy csatája következik, hosszas fejtegetéssel arról, hogy pajzsfalban harcolni nem túl könnyű. Mindegyik regény ezt a koreográfiát követi, nemcsak a harmadik és negyedik, hanem az összes. Ez az időrendi rés az, amit nem sikerült tökéletesen áthidalni.

A tovább után néhány spoiler következik.

Uthred az első két részben királysághoz segíti Guthredet, és viharos sebességgel megtalálja a szerelmét és egyben a feleségét is, bár a könyvekhez képest ennek az érzelmi fellángolásnak elég kevés jelét láttam viszont a képernyőn.

A nagy rohanás, ami időnként jellemzi a sorozatot, óhatatlanul elveszi azokat a pillanatokat is, amikor az érzelmeket lehetne kifejezni. A képernyőn keresztül például nehéz volt érzékelni a főszereplő és Gisela közötti mély szerelmet, ehhez egyszerűen kevés jelenetet szenteltek nekik, és az erről szóló könyves események közül sem biztos, hogy a megfelelőeket választották ki.

Ugyanez a baja a legtöbb mellékkarakternek is. Belőlük ráadásul annyi van, hogy egy-egy szereplőre néha hihetetlenül kevés idő jut.

Finnan, a rabság alatt megismert ír, például a könyvek jelentős szereplője, kihagyni kár lett volna, így viszont tíz mondatnál sokkal többet nem tesz hozzá a sorozathoz. Hild is viharos sebességgel vedlik át apácából harcos amazonná, hogy ugyanilyen gyorsan ismét az egyház mellett döntsön, pedig az ő történetéből kimaradt az a korántsem elhanyagolható epizód, hogy Uthreddel ő is összejött, és együtt voltak egy darabig.

A nyolc rész második felében a rohanás kicsit lassult, Erik és Athelflaed szerelme és a kettejük köré csavarodó politikai játszma relatív több időt kapott, ami talán kissé szokatlan volt az addig tartó rohanáshoz képest. A könyves cselekményt is átalakították egy kicsit, hogy kiemeljék a kettős tragédiát.

A kommentek között egyébként a legtöbb kritika a sorozat olcsóságát érte. Az, hogy „olcsó” lenne, egy elég relatív, (több összeg is repkedett a levegőben, a leghivatalosabbnak talán az NMHH számait tekinthetjük), ráadásul nem is feltétlenül igazságos, hogy mindjárt a legdrágább sorozatokkal vetjük össze – még akkor is, ha angol szinten nem sok drágább van. Két dolgot feltétlenül érdemes szem előtt tartani, ami a korszak megjelenítését illeti.

Az egyik, hogy a The Last Kingdomban ha jól számoltam, volt legalább négy-öt teljesen felépített helyszín (Winchester, York, Coccham, Bunfleet, Dunholm stb.), ami azért nem rossz. Az, hogy ezek így néznek ki, szerintem tudatos döntés eredménye, hiszen a korai középkorban nem a reneszánsz márványpaloták uralták a tereket, és emellett a The Last Kingdom bőven a hastings-i csata előtt játszódik, így nem állt minden kisebb földdarabon egy kővár.

A másik, amire érdemes odafigyelni, hogy ebben a sorozatban nincsenek elspórolt csaták. A nyolc rész alatt, ahol ütközetnek vagy összecsapásnak kellett lennie, ott azt láthattuk is. Emlékezzünk vissza rá, hogy az olyan gigaköltségvetésű sorozatokban, mint a Game of Thrones vagy a Marco Polo, akadtak elmismásolt ütközetek.

A The Last Kingdom más filozófiát követett, inkább legyenek kevesebben egy összecsapásban, mint hogy képernyőn kívülre kerüljön az esemény. (Azt pedig már csak zárójelben teszem hozzá, hogy Uthred korában több tízezres seregek nem igen flangáltak föl és alá Angliában, a portyák és a védekezés többnyire néhány száz embert mozgattak meg, a Nagy Pogány Sereg, amelyik lerohanta Angliát, és amelyik a Vikings negyedik és a The Last Kingdom első évadjának eseményeiben szerepelt, egyes történészek szerint mindössze ezer főből állt).

Érdemes még azt is kiemelni, ha már a csatajeleneteknél tartunk, hogy időnként kísérleteztek is az alkotók. Akkor, amikor a viking testvérpár lecsapott Uthredék London közelében lévő táborára, kiválasztottak egyetlen szereplőt, Thyrát, akit a kamera végig követett a nyugodt és csendes pillanatoktól kezdve egészen addig, amíg totálissá nem válik a káosz. Vélhetően csak az én merítésem nem elég mély, de hasonló csatajelenetes megoldást eddig nem igazán láttam. Más kérdés, hogy a borzasztó giccses naplementébe lovaglós évadzárástól idén sem tudtak megszabadulni.

Összességében a második évad, akárcsak az első, egy kifejezetten kellemes popcorn mozinak sikeredett, üresjáratok és töltelék epizódok nélkül. Bernard Cornwell Angolszász históriájából az első négy kötet volt eddig a terítéken, de én örülnék neki, ha a már megjelent többit is feldolgoznák. Ha megtartják a jelenlegi színvonalat, nem hiszem, hogy sok okunk lesz a panaszra.

7 hozzászólás Ne habozz!

Geza Kovacs - 2017. 06. 14. 00:36

Jó ez nagyon. Talán mint a Vikingek első évadai.

Mordekai - 2017. 06. 14. 01:20

Jó hát. Pont azzal szegezett a képernyő elé, hogy amolyan jóértelemben egyszerű kalandregényes stílusa van, nincs felesleges wtf-ozás, nincs erőltetett ciffhanger, nem kell nagyon találgatni, hogy mi is történik, csak úgy természetesen zajlik benne minden.

Igaz tényleg kicsit gyorsabban, mint kellene, kétszer ennyi részből is állhatna egy évad. Pl. Beocca kb. két mondat alatt szeretett bele Thyrába, Erik és Aethelflaed románca is gyors volt. Főleg így, hogy Erik…

Ami a költségvetést illeti, örülök az összehasonlításnak, mert a TLK egy korrektül megcsinált, egyenletes szintet hoz, csatákkal, sok statisztával, hajókkal, lovakkal, légi felvételekkel stb. mindez minimális CG-vel!, a Trónok harca egy-két töltelék részében viszont igen gyakran átverve éreztem magam.
És még csak nem is a csatákra gondolok, hanem azokra, amikor pár gyertyán, meg a fekete fehérre festett ajtón kívül mást nemigen kaptunk.

hamupipacs - 2017. 06. 14. 05:29

Nagyon egyetértek a kritikával.

Talán annyival egészíteném ki, hogy Alfred alakja lett jó a színészi alakításnak köszönhetően.

majsz - 2017. 06. 14. 07:30

Az első évad még érdekelt is, valahogy passzolt a feszített tempóhoz, de második egy két rész után parkoló, csak bambultam, hogy mi is tetszett az elsőben mert ez így elég meh.

clegane - 2017. 07. 11. 15:58

nekem is tetszett a 2. évad is!
tényleg üdítő egy GoT mellett, hogy 8 részben lepörög 2 regény. lehetne jobban is húzni, de igazából szerintem jó, hogy nem húzzák.

Marcsi - 2017. 07. 11. 17:51

Nekem nagyon tetszik.

zagloba - 2017. 07. 30. 23:04

Nem volt rossz, de az 1. évad szintjét nem hozta.

Az sokkal egységesebb történetet mesélt el, itt volt egymás után három alsztori is, és igazából egyikre sem jutott elég idő (Guthred, Kjartan, és a fivérek). Ugyanakkor az évad nagyon darabos lett tőle.
Így aztán az eleje teljesen másról szólt, mint az évad második fele, az ott szereplők fel is szívódtak teljesen.

Nagy problémám az is, hogy Uthred körül nem tud kialakulni igazi csapat, mert kikopnak, távoznak, meghalnak a csapattagok. Márpedig sok jó karakter van köztük, szívesen nézném őket hosszabb távon is: pl. Halig, Hild, Steapa stb.

A fivérek messze nem voltak olyan hatásos ellenség, mint az 1. évadban Guthrum és Ubba. Próbálták tolni a fenyegetés mértékét, de nem jött át ez most.

Nagyon hangulatos volt viszont a viking hajón töltött idő bemutatása, hangulatos, érzésekkel teli, mégis feszes, és izgalmas. Épp ennél az epizódnál látszott, hogy jót tud tenni, ha kissé lassítanak a tempón.

A kevesebb néha több lenne. Nem kellene azért ekkora léptekkel rohanni, kellene szusszanásnyi idő az események/karakterek kibontásához.

Ezektől függetlenül nagy kedvencem a sorozat, és továbbra is kiemelten várós!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz