login |

The White Princess: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Qedrák

2017. 06. 18. 19:41 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Már az évadnyitó kritikában is utaltam rá, hogy az előddel, a The White Queen-nel szemben ez egy olyan romantikus történelmi sorozat, ahol a romantikának legfeljebb csak halvány jelei fedezhetőek fel. Ennek ellenére a „limonádé” jelleg azért megőrződött, a hangsúly ugyanis főleg a különböző intrikákon, a szereplők egymással szembeni lépésein volt.

A szappanosság mellett pedig mindenkit igyekeztek korhű, 15-16. század fordulóján divatos ruhákba öltöztetni, és az a kevés csatajelenet, amely előfordult benne, inkább csak jelzésértékű volt, semmint a történelmi sorozatokra manapság oly jellemző aprólékossággal és statisztikák tömegével kidolgozott ütközet.

Vélhetően az angol történelemmel kapcsolatos átlagos tudás nagyjából úgy szól itthon, hogy a rózsák háborújáról még tudunk, majd a következő komolyabb momentum már VIII. Henrikhez köthető. A The White Princess a kettő közötti időszakot fedi le, Philippa Gregory regényét követve.

A nyolc rész tulajdonképpen el is mesélte a könyv cselekményét, úgyhogy a hírekben jelzett kasza, hiába voltak tervei a készítőnek a folytatásra, egyáltalán nem meglepetés, egy kerek, egész történetet kaptunk, amelynek hasonló módon lehetséges a folytatása, mint ahogy a The White Queent követte a The White Princess.

A Starzon futó sorozat nézettsége egyébként nem alakult rosszul, bár nem volt eget rengető sem. A premierhez képest növelni tudta a táborát, az évadzáró felkapaszkodott az aznapi ötven legnézettebb kábeles műsor közé, igaz a statisztikákból azért az is kiderül, hogy főleg az idősebb korosztály követte. Ennek talán az is volt az oka, hogy megjelenésében és tematikájában alighanem az ő ízlésükhöz állt közel. Spoilerekkel folytatom a tovább mögött.

Szóval a Rózsák háborúja után járunk, amelyet megnyertek a Tudorok, de a béke, amelyik elkövetkezett, közel sem jelentett megnyugvást minden szereplőnek. A férfiak többsége halott, a csatákat túlélő női családtagok folytatják a viszályaikat, a York és a Tudor (Lancaster) pártiak újra és újra összecsapnak, csak ezúttal nem a csatatéren, hanem az udvarban, vagy éppen egy-egy merénylő kezén keresztül.

Margaret Beaufort (Michelle Fairley), a király anyja magával cipeli azt a súlyos terhet, hogy az ő parancsára gyilkolták meg a két York-herceget a Towerben, és emellett pedig azt a tényt, hogy szerelmes a király nagybátyjába, Jasper Tudorba, (némi utalás is történik rá, hogy Henrik esetleg az ő fiuk), ám egyiket sem ismerheti be. A fia uralkodása érdekében a szó legszorosabb értelmében bármire hajlandó, mivel meggyőződése, hogy a fia királysága Isten akarata, ő pedig Isten akaratának végrehajtója.

A másik oldalon ott találjuk az özvegy anyakirálynét, Elizabeth Woodville-t (Essie Davis), aki a férjét és fiát veszítette el a háborúban, és aki azon mesterkedik, hogy azt a fiát, akit megszöktetett, Anglia trónjára juttassa. Emellett azonban el kell viselnie azt a gondolatot, hogy bár az anyjától boszorkányos hatalmat örökölt, és megátkozta a fia gyilkosát, az történetesen nem más, mint a lánya férjének a családja, így a saját unokáira mondott ki átkot.

A címszereplő Yorki Erzsébet (Jodie Comer) kénytelen igazodni, noha a sorozat kissé határozottabb vonásokkal ruházza fel őt, mint a könyv. A férje először megerőszakolja a házasságuk előtt, hogy biztos legyen a termékenységében, majd miután ez bebizonyosodott, sor kerül a soká szervezett házasságra is. Erzsébet azonban egyre jobban eltávolodik a saját anyjától, miután kiderül, hogy az a hatalomvágyában egyáltalán nincs tekintettel rá, sem a frissen született fiára. Magányában így arra az emberre kénytelen támaszkodni, akiből a férje lett.

Ugyanez játszódik le Tudor Henrik (Jacob Collins-Levy) esetében is, aki eleinte ellenséget lát a feleségében, de később rájön, hogy érdemes megbízni benne. Lényegében az első négy rész alatt egymásba szeretnek, miután megtanulják megérteni egymást. Bár erre a változásra a sorozat nagy hangsúlyt fektetett, egy kicsit az volt a benyomásom, hogy mindez talán túl hirtelen történt meg, noha az apróbb gesztusok jelezték, hogy lesz itt még szerelem.

Van egy időbeli törés a sorozaton belül, mégpedig az ötödik résztől kezdve, ekkor lép fel Yorki Richard, vagy Perkin Warbeck (Patrick Gibson), ahogy tetszik, hogy megszerezze a trónt, ekkora pedig Erzsébetet nem a durcáskodás jellemzi, mint az első részekben, hanem azt, hogy kőmerev arccal tesz hitet a férje mellett minden egyes alkalommal.

Végül mégis kísérletet tesz arra, hogy megmentse az öccsét, ám amikor az visszautasítja a felkínált menekülő utat, Erzsébet a családja védelmében kénytelen végleg szembefordulni azokkal, akik vele tartottak, így az unokatestvérével, Maggie-vel (Rebecca Benson) is.

A könyv cselekményéhez képes egy teljesen új szálat hoztak be Burgundiával és Yorki Margittal (Joanne Whalley). Bevallom, hogy eleinte érthetetlennek találtam ezt a változtatást, ám végül mégis sikerült értelmet találni az ő karakterének is, hiszen a Tudor Henrik elleni szervezkedés állandó motorjává vált. A könyvben nagyjából csak említést nyert.

Más pontokon is változtattak a cselekményen, ezek véleményem szerint jól sültek el (például a király és az anyja közötti konfliktus, vagy éppen Jasper Tudor sorsa), egy mindenre rátelepedő Tudor-uralom ugyanis nem feltétlenül a legjobb sorozatos alapanyag.

Kicsit érdekes, hogy mintha a sorozat másolni akarta volna a Game of Thrones motívumait, csak annak egy kissé szolidabb kiadásában. A stáb például forgatott az Alhambrában, és vicces volt látni, miként rendezik be ugyanazokat a tereket, mint az oly sokszor emlegetett amerikai széria.

Kaptunk továbbá egy Walk of Shame-t is, igaz, itt az igazi kínt nem a félpucéron körbesétáltatott trónkövetelő Richardnak kellett átélnie, hanem Erzsébetnek, aki magában igyekezett elnyomni azt a meggyőződését, hogy itt talán mégis az öccsét alázzák meg.

A nyolc epizódban elmesélt történet kerek egészet alkot, nem hagytak elvarratlan szálakat, kimerítették az alapanyagul szolgáló könyvet is, ami azt sejteti, hogy eleve egyetlen évaddal számoltak, nemrég pedig be is jelentették a kaszát.

Aki nyári darára keres egy inkább intrikával, mint csatákkal teli történelmi sorozatot, annak a The White Princess tökéletes választás lehet. Hogy Philippa Gregory regényeinek lesz-e még hasonló feldolgozása, azt pillanatnyilag nem tudjuk, de az írónő műveinek népszerűségét elnézve nem kizárt, hogy néhány éven belül ismét képernyőre kerül valamelyik könyve.

1 hozzászólás Ne habozz!

Jon - 2017. 06. 20. 14:43

Köszi szépen az összefoglalást :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz