login |

House of Cards: vége az 5. évadnak – írta: BotondB

2017. 06. 20. 21:00 - Írta: vendegblogger

24 hozzászólás | kategória: kritika,

Ha azt mondom, presztízssorozat, alighanem sokaknak jut majd eszébe a Netflixen futó politikai dráma, az idén már ötödik évadját taposó House of Cards, amely egyike a csatorna legkorábbi és legfontosabb projektjeinek.

A 2013-ban érkező első évad óta (érdemes elolvasni a 4 évvel ezelőtti kritikát) Frank Underwood zseniális egysorosokkal, lebilincselő monológokkal, valamint szokatlanul közvetlen negyedik falas kiszólásokkal láncolt minket magához, és érte el, hogy minden undorító tette ellenére törődjünk vele és történetével. Ez idő alatt a kétségtelenül tehetséges dél-karolinai politikus a demokrata párt frakcióvezetőjéből tört fel az amerikai politikai ranglétrán, azzal a nem titkolt céllal, hogy a világ legnagyobb hatalmú embere legyen.

A rendkívül sikeres első két évadot egy némileg csalódást keltő harmadik követett, ám szerencsére tavaly a sorozat ismét egykori fényében tündökölt. A készítő/showrunner Beau Willimon azonban idén a távozás mellett döntött. Szerepének fontosságát mutatja, hogy helyét ketten vették át, ám Melissa James Gibson és Frank Pugliese, a két új showrunner sajnos nem teljesen váltotte be a hozzájuk fűzött reményeket.

Az évad legnagyobb problémája szerintem nem a minősége volt, sokkal inkább az, hogy a sorozattól idegen eszközök használatával, sokszor olyan végeredményt kaptunk, ami nem igazán volt House of Cards-os, amikor kellett volna, és túlságosan az volt, amikor valami újat vártunk volna tőle. Kudarcról azonban szó sincs, sokkal inkább az történt, hogy a sorozatot övező hatalmas elvárásoknak nem mindig sikerült megfelelni.

A tovább után spoileresen folytatom.

Az évad első részei (ahogy az várható volt) a 2016-os választások körül forogtak. Az előző szezon végi Herald cikk okozta botrány közepette egyértelmű volt, hogy radikális lépésre van szükség, ha Frank meg akar menekülni a teljes bukástól.

Az első nyolc rész ennek megfelelően feszült és kiélezett momentumok tömkelegét szállította, én személyesen képtelen voltam abbahagyni, annyira nézették magukat az epizódok. Minden részben volt legalább három váratlan fordulat vagy piszkos húzás, és az Underwood házaspár is láthatóan érezte az események rendkívüli jelentőségét, ami csak tovább növelte az amúgy is sötét hangulat rendkívüli mélységét.

Akármennyire élveztem azonban a szezon első felének izgalmas eseményeit, mégis bőven találni problémát, ha objektíven szemléljük a dolgokat: a legnagyobb csalódást talán a nyilvánvaló és állandó hatásvadászat jelentette. A House of Cards mindig is egy nagyon ambiciózus darab volt zseniális és frappáns egysorosok tömkelegével, de eddig mindig sikerült megőrizni a spontaneitást. Idén azonban sajnos már kevésbé voltak ügyesek a készítők, így a legtöbb sokkolónak szánt esemény a választásokkal kapcsolatban izzadtságszagúnak hatott.

Hogy kicsit konkrétabb legyek: az NSA-szál Aidan-nel kifejezetten egyhangú volt, még ha viszonylag fontosabb célt is szolgált a történetben, de a Hammerschmidt-féle nyomozást végig nézni zsinórban két évadon keresztül szükségtelen és unalmas volt véleményem szerint.

A választások kimenetele is előre borítékolható volt: nyilván tudtuk, hogy nem egy sima vereséggel ér véget Frank Underwood évek óta tartó ámokfutása, de persze egy esetleges győzelem hiteltelen lett volna a tavalyi szezon vége után. Így tehát kellett valami hatalmas botrány és pár ravasz húzás, hogy végül látszólag minden a régi maradjon.

Egy újabb fájdalmas pont az idei évaddal kapcsolatban, a republikánus elnökjelölt, azaz Frank választási ellenfelének, Will Conway karakterének a kezelése volt. A negyedik évad második felében Joel Kinnaman karizmatikus alakítása révén egyre inkább egyenrangú ellenfélnek tűnt a New York-i kormányzó. Na ez az, amit az idei évben sikerült porig rombolniuk egy pár teljesen hanyagul vagy egyáltalán nem kibontott szál behozásával.

Conway háborús traumáinak még akár értelme is lehetett volna, de az az egydimenziós viselkedés, amit a karakternek írtak sajnos ezt el lehetetlenítette, s így végül már Kinnaman is kevésnek bizonyult a nem éppen egyszerű feladathoz. Nagy kár érte, mert bár mind sejtettük, hogy Frank végső harcát nem ellene vívja majd, ettől még jó lett volna látni egy méltó ellenfelet, akinek esetleg még szurkolni is tudunk.

Hogy valami pozitívumot is mondjak (mert abból is volt szerencsére) bőven, kitűnően érzékeltették a Frank és Claire viszonyában beálló változást: a First Lady mindvégig higgadtabban kezelte a fellépő problémákat, míg a hatalmába kétségbeesetten kapaszkodó elnök egyre gyakrabban vesztette el a fejét végeláthatatlan hatalmi játszmái során. Ahogyan az sem mindennapos, sőt egyenesen abszurd, hogy a világ leghatalmasabb embere kénytelen együtt élni felesége szeretőjével. Ezek, és a kettejük között lezajló (egyébként kiválóan megírt) beszélgetések az évad legerősebb komponensévé tették az Underwood házaspár viszonyának kérdését.

Összességében az első nyolc részről elmondható, hogy bár én személy szerint jobban szórakoztam a nézésük közben, mint bármikor az elmúlt két évadban, mégis a felszín alatt számtalan olyan probléma lakozott, amely korábban nem volt jellemző a sorozatra. Emellett azért szerencsére bőven akadtak pozitívumok is, így a szezon ezen része még simán megütötte a 7/10-es szintet, de utólag jól látható, hogy a jövőre nézve igazán fontos események még csak ezután következtek.

Frank választási győzelme után ugyanis, ahogy az várható volt vizsgálat indul ellene, melynek egyértelmű célja az elnök elmozdítása pozíciójából, és bűneivel való elszámoltatása. Elsőre talán meglepőnek tűnhet, de innentől kezdődött az évad valóban izgalmas és nagy tétre menő játszmáinak sorozata.

A szezon talán legérdekesebb új karakterei Mark Usher republikánus kampánystratéga, és Jane Davis a Kereskedelmi és Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumának helyettes államtitkára voltak: az elit körökben is otthonosan mozgó Usher Conway kampánymenedzseréből lett Underwoodék tanácsadója, de az őt övező folyamatos gyanú ezután is számtalan feszült jelenethez vezetett közte és az elnöki pár között. Davis talán még homályosabb motivációval került a történetbe, néha már egyenesen nehéz volt követni a különböző információit és ajánlatait, de Patricia Clarkson kitűnő alakításának köszönhetően az ő karaktere is folyamatosan fejlődött, s végül a szezon egyik üde foltja lett.

Az évad hajrájában érdekes volt látni, ahogy az eddig mindenben egymás mellett álló Frank és Claire között kezdett kialakulni egy kis titkolózás és bizonytalanság. A korábban már pár hétig az elnöki pozíciót betöltő First Lady talán maga is meglepődött azon, milyen ellenállhatatlan vágyat kezdett érezni a tőle csupán karnyújtásnyira lévő Ovális Iroda és az azzal járó hatalom iránt. Ennek volt tökéletes kicsúcsosodása szeretője, Tom Yates hidegvérrel történő megmérgezése, ami végleg alátámasztotta éledező gyanúnkat a First Lady növekvő ambícióiról.

Eközben a hatalmát látszólag kétségbeesetten féltő Frank minden követ igyekezett megmozgatni, hogy megakadályozza az őt vizsgáló bizottság előtt megjelenő személyek tanúskodását. Cathy lelökése a lépcsőn klasszikus Frank Underwood move volt, de így is elérte, hogy megfagyjon a vér az ereimben, míg Alex Romero leállítása vagy épp Walker elnök visszatérése pontosan úgy alakult, ahogy azt várni lehetett, noha az évadzáró elején lelőtt csavar alapján alighanem ez a terv része volt.

Ha már a nagy fordulatnál tartunk el kell mondanom, hogy bár maga az ötlet és a részeken át tartó kivitelezése egyszerűen zseniális volt, mégis keserédes szájízzel konstatáltam, mikor kiderült, hogy Frank terve már jó ideje Claire elnökké emelése volt. Ennek oka pedig nem más, minthogy Frank Underwood szándékosan sosem adná ki kezéből a hatalmát, még a felesége kedvéért sem. Az elnök bizalmatlansága és gyanakvása ugyanis nem ismer határokat, ahogy azt a sorozat első négy évada alatt már számtalanszor magunk is tapasztalhattuk.

Piros pont jár viszont a háttérben leselkedő privát nagykutyák megemlítéséért: az elmúlt években annyira az elnöki pozícióról és az azért folyó harcról szólt minden, hogy néha elfelejtettük a hatalom feljebbvalóságát a címekkel és rangokkal szemben (enyhe kitekintés a jelenlegi amerikai elnök felé), így nagyon kellett már ez az emlékeztető, még akkor is, ha ezzel persze mind tisztában vagyunk.

A hajrá a kissé hihetetlen fordulat ellenére is kitűnően sikerült, amihez végül még a Tom Hammerschmidt által vezetett nyomozás is jelentősen hozzájárult. Az itt behozott új karakter (Sean Jeffries) noha ritka érdektelen lett szerintem, de Frank és Doug közös akciója a születésnapi üdvözlőkártyákkal sikeresen kárpótolt minket a korábbi unalmas percekért ezen a szálon.

Egyúttal Frank lemondásával minden eddiginél feszültebbé vált a hangulat férj és felesége között, amit talán csak az mérsékelt némileg, hogy a végkifejlet elég kiszámítható volt. Claire hatalom iránti vágya szép lassan erősödött a negyedik évad eleje óta, ami most az elnöki szék elfoglalásában csúcsosodott ki. Azt azonban még talán ő maga sem tudja, hogy miként kezeli majd az alighanem kétségbeesett, így minden eddiginél veszélyesebb férjét. Mi nézők addig csak remélni tudjuk, hogy berendelik a hatodik évadot, és választ kapunk erre a kérdésre.

Összességében azt gondolom, hogy egy felemás évadot zártunk House of Cards mércével szemlélve a dolgokat: a szezon első fele kétségtelenül izgalmasra sikeredett, de az eddig nem látott hatásvadász módszerek miatt némi csalódottságot éreztem a látottakkal kapcsolatban. A finis viszont már sokkal eredetibb és kreatívabb húzásokkal operált, aminek köszönhetően három éve nem látott régi fényében tündökölt napjaink egyik legérdekesebb sorozata.

Emiatt én összességében 8/10-re taksálom az ötödik évadot, és erősen reménykedem benne, hogy az esetleges következő szezon ott folytatja, ahol az idén abbahagytuk.

24 hozzászólás Ne habozz!

markr - 2017. 06. 20. 21:31

Teljesen egyet értek a kritikával. Szerintem is nagyon jó volt az évad vége, tetszettek a megoldások, meg azért ha figyeltünk (második nézésre) egyértelműen látszik, hogy Frank terve ez volt. Azért remélem ezt a kegyelmet nem húzzák el, azzal, amit Frank tud Clairenek sok esélye nincs vele szemben, most ő tud nagyobbat esni majd. Összeségében szerintem a választásos vonal is erős és izgalmas volt. A minőség továbbra is csodálatos, csakúgy mint a főszereplő színészek játéka. Nálam 10/8,5.
ui. Szerintem borítékolható a 6. évad.

Vekthor - 2017. 06. 20. 21:37

Nekem az utolsó pár résszel pont az volt a bajom, hogy mintha önmaguk karikatúráivá váltak volna a karakterek.
Ennek példája az ominózus lépcsőn lelökős jelenet is.
Ha az egész botrányt Frank direkt gerjesztette miért nem gondolt arra hogy kezeli Durant-ot? Az hogy lelökök valakit a lépcsőn aki hogyhogy nem aztán jól kómába esik kb. valahol félúton van a B akciófilmek és a Bolondos Dallamok logikája között. Kis szerencsével amnéziás is lesz majd mikor felébred, már ha Frank nem fojtja meg előbb egy párnával.

A “hatalmat irányító hatalom” logika pedig különösebb magyarázat és jövőkép nélkül teljesen üresnek hat, pláne ha megspékeljük azzal hogy az egészet feltette arra, hogy Claire hogyan viselkedik a hatalomátvételt követően.

Remélem Usher karakterét nem azért hozták be hogy a következő (lezáró?) évadban ő legyen a nevető harmadik miközben Frank és Claire kicsinálják egymást. Ez a többfokozatos harakiri így annyira nem passzol a “kártyavár összeomlása” koncepcióhoz.

Mindezektől függetlenül élveztem az évadot, inkább csak az új irány nem tetszik és így könnyebb kiszúrni a furcsaságokat.

fm! - 2017. 06. 20. 22:00

Engem a 4. évad közepénél elvesztettek. Egyszerűen nem volt kedvem erre szánni ennyi időt. Az első két évadhoz képest hatalmas a minőségi csökkenés, 9/10-ről lement középszerre sajnos…

Tiger27 - 2017. 06. 20. 22:04

Engem már nagyon idegesítenek Underwoodék, az egyik leggyűlöltebb karakterek, akiket valaha megismertem képernyőn keresztül. Emiatt sokszor eljátszok a kasza gondolatával, mivel rengetegszer felhúzom magam a tetteiken és azon hogy előre tudni, hogy mindig mindent megúsznak. De márcsak azért is nézem, mert bízom benne hogy előbb-utóbb azért elnyerik méltó bűntetésüket és megfizetnek ezért a millió szemétségért, gyilkosságért amiket elkövettek…

hhhggj - 2017. 06. 20. 22:06

Hát, őszintén be kell valljam, hogy a sorozat érzelmileg teljesen lefárasztott. Még pedig azért, mert minden egyes szereplő, az utolsó szálig, egy legalja ember. Persze ez eddig sem volt titok, de most már nekem túl sok.

Amikor ez elkezdődött, akkor Frank Underwood volt az antihős, aki majd megmutatja a sok gaz politikusnak, hogy őt nem lehet büntetlenül megszop@tni, és ezért egyértelműen lehetett neki szurkolni. És amikor túlzásba is esett, jelentősen, akkor a sokkhatás csökkentette a tettének a súlyát. Teszem azt, amikor Zoe-t a metró elé lökte. De mostanra már annyi legalja dolgot követ el, hogy megcsömörlök tőle. Képtelen vagyok már szorítani neki.

Ott van még Clair. Ő eddig egy “csendes” tettes társ volt, értem ez alatt azt, hogy egyértelműen tudott mindenről, de aktívan nem követett el semmi olyat mint a férje. Ezért nagyon nem örültem, hogy átlépték a készítők vele ezt a határt. Persze tudom, hogy eddig sem volt egy angyal, de idáig ő volt a duó lelkiismeretesebb tagja. Ez azért is kár mert így már neki sem tudok szurkolni a Frank-el eljövendő harcban.

És akkor ott van még Doug, aki csak egy rakás szerencsétlenség. Már annak sem örültem, amikor még korábban nem tudta simán elengedni Rachelt, de ez a donor listás, özvegy szeretősdi, valami borzasztó dolog volt. A nő reakciójáról meg ne is beszéljünk.

Még sorolhatnám, de már így is eleget írtam, szóval csak annyit teszek még hozzá, hogy a gondom az, hogy a főbb szereplők közül teljesen elveszett a morális “árnyalat”, értem ezt úgy, hogy mindegyik ugyanazon a szinten rohadék, és így, mint néző, nincs időm “fellélegezni” egyszer sem.

Tiger27 - 2017. 06. 20. 22:13

Itt vajon az lenne a cél, hogy szorítsunk valamelyiknek is?? szerintem aki normális érzésű ember, az nem tud ezekkel a férgekkel szimpatizálni. amúgy teljesen egyetértek veled… én is már megcsömörlöttem tőlük, ez már túl sok…

hhhggj - 2017. 06. 20. 22:23

Tiger27:

Nekem az elején még működött a dolog. Tudtam velük szimpatizálni. A metrós eset még Zoe-val meg olyan váratlanul jött, hogy a jogosan elvárt megrökönyödés helyett csak az államat kerestem. Nem teljesen ért el a dolog súlya.
Meg aztán a háttérben azért mindig ott van, hogy sorozatot nézünk, ezzel tisztában is vagyunk, és ezért több olyan dolgot tudunk morálisan elviselni, vagy akár el is fogadni, amiket a valós életben soha.

De ezek ellenére, ez már tényleg túlzás.

bvr - 2017. 06. 20. 22:23

en irtam mar az elozo posztnal, szerintem egyertelmuen leszallo agban van a sorozat, ha ennyire futja iroi tehetsegbol mar abba kellett volna hagyni. Ahogy ez a sorozat indult (8 vagy akar 9/10) abban egy baromi eros ivu 3 evados trilogia volt benne. Kar erte.
Ez mar csak max 6 de inkabb 5/10. Ha a kovetkezo evad nem a bukasrol es lezarasrol fog szolni (bar innen mar azt sem lesz konnyu normalisan megcsinalni) reszemrol kasza.

Geza Kovacs - 2017. 06. 21. 01:05

Ahogy valahol már írtam korábban, túl bonyolult volt már ez az évad, ráadásul folyamatosan olyan, akár 2-3 évaddal korábbi dolgokra utalgattak vissza végig, amire már nem is emlékszek.

E mellett pont ebben a “kibeszélős”, karrierpályát részletesen, a kulisszák mögött végigkövető történetben nekem nagyon hülyén mutat, hogy kiderül, Frank a háttérben maga szivárogtatott, valamint az is, hogy valami sosem emlegetett piaci szférás melóért önként szisztematikusan beáldozza az elnökségét. (Ugye az egész szenátusi eljárás a saját kiszivárogtatása miatt indult, más infójuk nem volt Hammerschmitdtéknek se.) Megoldás lehetne még, ha félne a feleségétől, és ezért tenné mindezt, de ennek semmi jele nem volt, sőt utána is meg akarta mondani Claire-nek, hogy mit tegyen.

Nekem az is zavaró volt, hogy korábban azért ez a két rész közötti ugrálgatás nem volt jellemző, vagy nekem nem tűnt fel, most viszont kifejezetten nagy esemény átugrások voltak időnként.

wellwellwell - 2017. 06. 21. 05:34

Mindennapi szexizmus: nem a first lady ambicioi nottek, hanem az alelnoke, es nem a first lady volt elnok, hanem az alelnok.
A kritikaval egyebkent nagyjabol egyetertek.

BotondB - 2017. 06. 21. 08:43

wellwellwell: nem gondolod komolyan hogy ez szexizmus? :D szimplán a szóismétlés elkerülése volt a célom.

Pierre75 - 2017. 06. 21. 13:28

Akinek az első 2 évad színvonala után a 4.-ről a tündöklés szó jut eszébe azt nem tudom komolyan venni. Kicsit olyan ez, mint a House MD, az 3 évad nívójából csúszott egyre mélyebbre, de egy réteget ezzel ért el, akik élvezték a “merjünk gecik lenni” életérzést. Az 5. évadot pár rész után abba is hagytam, nekem ebből elég volt. Nem merték megcsinálni az angol eredeti regény Macbeth-parafrázisát, helyette elkezdték a rókabőrt nyúzni, ez lett belőle…

Rupaszov Rurik - 2017. 06. 21. 15:13

Na ne már…az Ahmadis,műveleti szobás etapnál a tengernagynő a szája elé kapja a kezét,mint valami naíva? Hiteltelen.

p.o.p. - 2017. 06. 22. 12:18

Én is úgy látom, hogy a Claire által elkövetett gyilkosság túllépett egy olyan határt, ami szerintem nem indokolható. Valahogy kilóg a képből…nem ebbe a sorozatba illik.

Rupaszov Rurik - 2017. 06. 22. 15:41

Amikor LeAnn végzetének megtekintésekor Frank felnézett a táblagépéből,az big kárörvendés volt.

Adam9456 - 2017. 06. 22. 18:32

Egyetértek a kritikával. Továbbra is minőségi sorozat, de s0zerintem is összességében felemás évad volt, voltak jobb, rosszabb pillanatok. Tényleg volt pár hatásvadász húzás volt ami nem volt megszokott annyira a sorozattól. Továbbá Conway karakterét tényleg eléggé elrontották az évadban. Az előző évadban sokkal érdekesebb volt a karaktere. Frank lemondása és az hogy végig Claire elnökké tétele volt a terv nekem sem volt nagyon hihető. Viszont főleg az évad első fele és az elhúzódó választási balhé tetszett, utána az utolsó részek nekem kicsit leültek. Davis és Usher érdekes háttérből irányító figurák kíváncsi leszek azért a következő évadra egy női elnökkel (a Homeland és a Veep mellett most már itt is :D) Egyébként a 8. részben lévő Bohemian Grove rituálén és találkozó bemutatásán igencsak meglepődtem hogy ilyet beletettek a készítők.

poohtheone - 2017. 06. 25. 21:57

Csak engem zavar, hogy a sorozatban senkit nem érdekel, hogy az ellenjelölt kampányfőnöke (Usher), elnöki tanácsadó lesz? WTF?! Ahogy Conway-t elintézték, az ultragáz volt. A repülőgépes jelenetnél én éreztem magam kínosan.
Amikor a Rachel-sztori ismét előkerült, már kínomban nevettem. Ennyire nem tudnak újat kitalálni?

Olyan érzésem van, hogy sok volt a 13 rész, elfáradt a sorozat. Lehet, hogy most kéne abbahagyni.

Rupaszov Rurik - 2017. 06. 26. 12:56

poohtheone – 2017. 06. 25. 21:57

Csak engem zavar, hogy a sorozatban senkit nem érdekel, hogy az ellenjelölt kampányfőnöke (Usher), elnöki tanácsadó lesz?

Ha csak ez lett volna a morbid,de ennél volt morbidabb húzás is,eleve az hogy szinte óránként változtak az igazodási pontok,és szemrebbenés nélkül ejtődtek,és köttettek szövetségek is olyan között,akik előtte messze elkerülték egymást.No igen,ez az extrém politika,erre felé tendál már minden országban az egész miskulancia.

Tomtom - 2017. 06. 30. 21:29

Az 5.-ik évad fénypontja számomra amikor Donald Blythe mondja Claire-nek:
Csak most jöttem rá,hogy az Ön nevének kezdőbetűi(CU)mellől hiányzik még egy N és egy T,amiből az egyik legcsúnyább és nagyon gyakran használt nőket sértő szó ugrott össze az eredeti nyelvben…Zseniális volt.
De ilyen fincsiségekkel nagyon csínján bántak…sajnos
Helyette a végletekig agyongyötört orosz és arab konfliktusok..UNCSI
Spacey karaktere,színészi játéka mindvégig itt tartott a sorozat mellett,viszont Robin Wright nekem nem adja…amíg csak First Lady volt még elment,de amikor elkezdett “drámaian” politizálni…köszönöm nem.
Ha lesz is hatodik évad,sajnos nem tudom elképzelni hogy bukjon az egész bagázs tokkal-vonóval…mert a politika világában bizony a rossz nem,vagy csak nagyon ritkán nyeri el méltó büntetését….miért lenne itt másképp?

awex - 2017. 07. 10. 08:53

Valamiért szerintem az irók Bill házaspárról mintázták az egészet csak elég alaposan átírták .

Bagosz - 2017. 07. 10. 22:40

Tom Yates és LeAnn kinyírása tényleg túlzás volt.Most már mindenki így végzi?
A kritikák jogosak,de a sorozat stílusa még mindig magával ragadó,Kevin Spacey túltolt,túljátszott ellenszenve ellenére.
Ez a Sean Jeffries meg… Mint gyerek a kuplerájban.

Melkon - 2017. 07. 16. 00:18

Most fejeztem be.

Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ez volt Francys terve, én úgy értelmeztem, hogy belekényszerült a lemondásba és Clairt próbálta manipulálni azzal, hogy úgy tesz, mintha alapból ezt akarta volna.
Azt is blöffnek éreztem, hogy ő szivárogtatott.
Van bármilyen hivatalos forrás, ami szerint tényleg ez történt?

Dougtól elvártam volna, hogy tököket növesszen, vele szemben átléptek egy határt.

Usher jó karakter, Davis egyelőre kicsit indokolatlannak tűnik.

Conway gyakorlatilag kicsinálta magát, ez számomra elég wtf.

Cathy lelökése rettenetesen béna megoldás volt. Persze, amikor megvizsgálják nem derül ki, hogy elég durván meglökték? És pont annyira lett meglökve, hogy elájuljon hetekre, de komoly baja ne legyen?

Egy ilyen sorozatban a gyilkosság szerintem olcsó megoldás. Zoey megölése azért volt sokkoló, mert nem igazán élt ilyenekkel a sorozat és nem számítottak rá a nézők (főleg évadnyitóban), de mostanra ez lett a standard. Nem örülök neki, unalmas ha minden komoly problémát gyilkossággal oldanak meg…
A semmiből előhúzott Romero elleni joker is semmilyen lett.

Egyébként szívesen néztem az évadot, de ha a következő is tele lesz olcsó megoldásokkal valószínűleg hamar megunom.

magiteo - 2017. 08. 17. 12:07

tegnap este végeztem az 5. évad darálásával, úgyhogy frissek még az élményeim. összességében tetszett, izgalmas volt, fenntartotta az érdeklődésemet, kiváló színészi alakítások is voltak benne. de bizony hibák, logikátlanságok is akadtak bőven.

ami tetszett:
– a két főszereplő továbbra is remek, bár Robin Wright időnként halványabbnak tűnt, mint amit eddig megszoktam tőle.
– kiváló volt még Jane Davis megformálása Patricia Clarkson által, bár egyelőre számomra elég zavarosak a szándékai és a nő befolyásának ereje. az viszont egyértelmű, hogy ő is pont olyan aljas karakter, mint a legtöbb a sorozatban. :)

ami nem tetszett:
– ez a Hammerschmidt-féle nyomozás uncsi volt és hiteltelen. azt pedig, amikor az irodájában a táblán közszemlére tette a nyomozásának fázisait, bizonyítékait, hogy hol tart éppen, és mik vannak a zsebében Underwoodék ellen, egyenesen nevetségesnek találtam. egy oknyomozó, dörzsölt riporter, aki az USA első embere ellen nyomoz, és nem őrzi 7 lakat alatt az infóit, bizonyítékait, hanem azokat boldog-boldogtalan láthatja, aki arra jár és bepillant az üvegfalon át…na ne már. és persze a gyászoló apa, aki mindent megőrzött és persze azonnal egy számára ismeretlen újságíró rendelkezésére is bocsátja a lánya hagyatékát. a hagyatékban meg ezüsttálcán ott vannak a bizonyítékok (amiket a gyilkosság után nem tüntettek el, na persze) és még ott is hagyja, hadd garázdálkodjon egyedül…
– a Mark Usher republikánus kampánystratégát alakító színész elég szürke volt, nem éreztem benne meg mindazt az aljasságot és vadságot, amit valószínűleg az alkotók szerettek volna, ha átjön.
– Cathy lelökése ezerféleképpen elsülhetett volna, pl. bárki megláthatja, ha nem hal meg és észhez tér, kitálal, hogy ki tette, stb… hosszan lehetne sorolni. ahogy azt is, hogy hány egyéb, bombabiztos megoldást írhattak volna a szerzők Frank számára. tényleg vérfagyasztó volt a lelökésének váratlansága, de egy pillanat múlva már az ember látta a megoldás esetlenségét és esetlegességét.
– Frank terve ezek szerint Claire elnökké emelése volt? egy ilyen hatalommániás ember, mint ő, erre képtelen lenne. egyrészt a feleségével a 3. vagy 4. évadban elég hosszan összevesztek, elhidegültek, megtört a kölcsönös bizalom. aztán valahogy összekalapálták a dolgokat, de egy Frank típusú fickó soha nem felejt, és végképp nem naiv. ha mindenáron azt szánta volna kettejüknek, hogy egyikük átmegy az üzleti szférába, és onnan irányít, a másik meg marad az elnök, a politikai csúcshatalom birtokosa, na, az pont fordítva lett volna logikus tőle.

mindezekkel együtt várós a 6. évad.

maffiavelli - 2017. 09. 19. 15:00

Emlékeztek?
Az utolsó részben Claire – már elnökként – nem fogadta Frank telefonhívását.
Az első évad első részében, amikor Frank megtudta, hogy nem ő lesz a külügyminiszter, egy padon ücsörgött, Claire hívta, de nem fogadta a hívását…

Szerintem zseniális :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz