Advertisement
login |

Downward Dog: vége az 1. évadnak. És a sorozatnak is.

2017. 06. 28. 21:22 - Írta: winnie

9 hozzászólás | kategória: 2016/17 finálék, kritika,

Sometimes, I feel like Nan and I are almost like different species.

Ez ennyi volt. Legalábbis az ABC-n, mert azért pislákol némi remény a folytatásra másik csatornán – valahol adja magát a kábeles otthon ennek a független filmesre hangszerelt komédiának, ami első országos komédiaként a Sundance filmfesztiválon is bemutatásra került.

Nem tudok mást mondani, hogy bizakodok, mert az egyértelmű, hogy a Downward Dog számomra az idei év legjobb újonca eddig (9/10), de talán az összes sorozatból is ez jött be eddig a legjobban 2017-ben. A pilotkritikámban mindent leírtam róla, ebben a posztban pedig az eredeti websorozat nézhető meg, a másfél perces első rész elég jól belövi a sorozatot.

Igazából csak ismételni tudom magam, de megteszem, mert lehet, hogy most írok utoljára erről a beszélő (vagyis narráló) kutyás sorozatról, amivel mintha pont direkt a beszélő állatos sorozatok ellenpontját akarták volna megcsinálni. És azt muszáj megint jeleznem, hogy nincs kutyám, szóval el sem tudom képzelni, hogy ha nekem ennyire bejön, akkor valakinek, aki valóban oda van a kutyájáért, mi lenne a véleménye a Downward Dog-ról.

I think most people hate puppies just because they’re, like, tired of the glorification of youth culture.

Persze nem minden kutya személyisége olyan, mint a sorozat főhősének, de szerintem jó pár gazdi el tudja képzelni, hogy a kutyája hasonlóképpen gondolkodik, mint ő. Martin zseniális figura, hol lakonikusan gondolkodik, hol bő lére eresztve filozofál, egzisztenciális kérdéseken lamentál, és persze hivatásszerűen hazudik magának, áltatja magát, mint ahogy az kiderült a ‘Martin a trash dog’-epizódból, vagy a farkasos fináléból, ami az egyik legjobb rész lett.

Like, I might be just one of the great minds of my generation, like top two.

A készítők zseniálisan eltalálták a kutya gondolkodásmódját, hülyén hangzik, de marha jól bele tudja élni az ember magát a narrátor szerepébe, amiben az olyan külsőségek is rengeteget segítenek, mint Martin tekintete, vagy mindenek felett a hangja, amit az egyik készítő, Samm Hodges kölcsönöz neki, elvégezve a karakterizálás 70%-át.

The thing is, I’ve been so committed to the life of the mind that I feel like I’ve kind of missed out on the potential of my body.

Martin nem akar viccelődni (bár talán említette, hogy elég jó a humorérzéke, vagy hogy érti a tréfát), azonban úgy látja a világot, hogy az emberként hallva óhatatlanul is iszonyúan vicces lesz, a részek mindegyike legalább 7-8 laza hét idézetét szállított. De a viccesség nem poénokra kihegyezett mondandót fed, hanem sokszor rezignált megállapításokat, álbölcsességeket, vagy éppen elgondolkodtató, lelombozó dolgokat, amiken az ember kínjában nevet.

Nyilván Martin nem naiv, csak másképp látja a világot a saját kis mikrokozmoszából, melynek kevés lakójának egyike egy sorozatgyilkos pszichomacska, akivel igencsak meggyűlik a baja. Egy kicsit talán ez is hiányzott a sorozatból, hogy szélesebbre tárják, akár csak az otthoni világot, szívesebben megismertem volna más “szereplőket”.

Like, sometimes dog culture feels almost like a breeding ground of anti-intellectualism and I just want to say, like, it’s not a sin to be smart.

A websorozattal ellentétben itt azért kiemelt szerepet kapott a gazdi, Nan, Nan on and off pasija, illetve a munkája. Nem mondom azt, hogy ez gyenge pontja volt a sorozatnak, mert hazudnék, szerintem Allison Tolman nagyon jó volt a szerepében, főleg a szezon második felében, de természetesen, ha csak az “ember” történeteket láttam volna, akkor közel sem csápolnék ennyire. (Azért, amikor Martin-t is bevonták, akkor már nem volt gond.)

Mondjuk Nan és Jason kapcsolata (valamint Martin és Jason kapcsolata) aranyos és kellőképpen bohókás volt, a Jenn-nel való barátsága csak pozitív, de nem túl vicces, ellenben a főnök szerepében Barry Rothbart brillírozott és folyamatosan lopta a show-t, nagyon feldobta a munkahelyi sztorikat, s már csak azért is érdekelne egy esetleges 2. évad, hogy lássam, miképpen alakul vele Nan dinamikája.

Like, at times, I feel like Nan views me as less of a life partner and more of, like, her, like, hairy little child or something. And I’m just like, “I’m sorry” you’re so low-key desperate for a baby.” But don’t dump all that maternal sadness on to me.” Like, I’m a wolf. And the crazy thing is that before dogs domesticated humans, they used to respect that.

A Downward Dog amolyan keserédes komédia, de egy pillanatra sem lesz lehúzós, de pont ez a hangulata teszi annyira erőssé, az, ahogy Martin apróságokat képes apokaliptikus fényben látni, és hasonló semmiségeket kitörő örömmel, az életét megváltoztató momentumokként ünnepelni.

Like, I-I’m not an expert on dreams or anything, but sometimes, it feels like my subconscious isn’t even, like, trying.

Nagyon, nagyon kevés sorozatot szoktam újranézni, és sokszor nem is a legjobbakat veszem elő sokszor. Idén talán a Downward Dog az első, aminek az epizódjai még biztosan elő fognak kerülni.

9 hozzászólás Ne habozz!

eszemix - 2017. 06. 28. 22:49

Martin mindenképpen az év karaktere nálam, és nagyon remélem,hogy lesz még szerencsénk az eszmefuttatásaihoz.

wirth - 2017. 06. 29. 09:51

Még csak az első részt láttam, de egyelőre úgy tűnik, hogy az emberi szál Nan munkájával nem túl érdekes

winnie - 2017. 06. 29. 09:54

wirth: hát, igen, ezt írtam a pilotkritikában is, hogy a kettő össze sem hasonlítható, azt magában biztosan nem nézném, de idővel oda is bemegy a kutyás szál, plusz kap egy kis átívelést, ami akár be is jöhet.

tszajko - 2017. 06. 29. 10:42

Anno a pilotkritika után azonnal ugrottam, de nekem nagyon nem talált be a sorozat, az emberi sztorik vastagon klisésnek tűntek, a kutya személyisége meg számomra egyáltalán nem volt szimpatikus.

Már a pilot során is feltűnt, hogy Martin mennyire tinilányosan használja a “like” szót, ami engem eléggé irritál – látom, ez nem sokat változott, a bekerült idézetekben 12-szer szerepel a szó, minden idézetben legalább egyszer! :)

goodjohnwin - 2017. 06. 29. 12:27

like

like

like

like

like

csak ez maradt meg a sorozatból…
kár, hogy nem tudták ezt kevésbé idegesítően megoldani :(

winnie - 2017. 06. 29. 13:26

hehe, én nagyon szerettem, ez is hozzáadott bőven a személyiségéhez, és még az sem lehet mondani, hogy sokan nem beszélnek így – elég erős készítői döntés volt, de örültem neki.

bb - 2017. 06. 29. 21:03

Én imádtam ezt a sorozatot de kutyásként még pluszban annyi, hogy majdnem minden részen elmorzsoltam egy-két könnycseppet is. Már az első résznél, mikor arról beszél mennyire szereti Nant.
Néztem volna még jó pár évadot belőle, de mindenképp újranézős lesz.

FrankLuck - 2017. 06. 30. 14:03

Nagyon lassan fogyasztom, nem lehet mindig kaviárt vacsorázni.
A ‘like’ nálam inkább nagyon sokat ad hozzá Martin egyéniségéhez, szerintem ezt jól eltalálták.
És igen, minden részből ömlik a ‘hét idézete’, hirtelen egy szitkom se jut eszembe, ami ezen a téren verné a Downward Dogot.

lynch - 2017. 07. 16. 17:09

Annak ellenére, hogy szeretem az állatokat, a beszélő állatos filmeket/sorozatokat sosem kedveltem, de ez abszolút kedvenc lett. Martin személyiségét és az egész hangulatát nagyon eltalálták.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz