Advertisement
login |

Pilot-mustra: Gypsy – 1×01

2017. 06. 30. 18:20 - Írta: winnie

18 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

(Mivel Netflix-es a sorozat, ezért az egész szezon felkerült egyszerre. Lehet, hogy lesz majd évadkritika (ha kapunk vendégírást, akkor biztosan), de addig kommentben, ha lehet vagy spoiler nélkül fogalmazzatok, vagy jelöljétek a spoilert, és azt is, hogy honnan való.) UPDATE: Az évadkritika itt olvasható.

A Netflix mai premierje tipikusan az a sorozat, amit az évadzáró után visszatekintve lehet, hogy korrektnek vagy nem rossznak fogunk megítélni, de megint csak olyan darabról van szó, aminek bizalmat kell szavazni. A gond az, hogy egyszerűen nem lehet mire alapozni a bizalmat, így jó eséllyel az fog kitartani, aki azt mondja, hogy kíváncsi, hova fut ki a sztori. (Ami, mivel Netflix-es a sorozat, egy klikkel is kideríthető. Csak mondom.)

(Rögtön ellövök egy hivatkozási pontot, a Hugh Laurie-s Chance-et, mert számtalan hasonlóságot fedeztem fel vele, de némiképp az idei Apple Tree Yard-ot is megidézte a Gypsy.)

GYPSY – 1×01 – 4,5/10
GYPSY – 1×02 – 5,5/10

A Gypsy az első részben igazából csak felvázolja az alapszituációt, ami túlságosan is átlátszónak és magától értetődőnek tűnik: adott egy terapeuta, egy látszólag ideális házasságban élő családanya, aki (valamiért) elkezdi magát túlságosan is beleártani magát a páciensei életébe. Eleinte csak úgy tűnik, hogy az infószerzés miatt, de később jobban elkapja őt az ékszíj, és azon kapja magát, hogy egy fiatal srác exbarátnője kifejezetten elkezdi őt izgatni.

A gond csak az, hogy nemcsak ártalmatlan szemlélődő, vagy esetleg stalker Naomi Watts karaktere, hanem meg is ismerkedik a páciensei életében fontos szerepet játszó figurákkal, s nem elég, hogy megszállottja lesz némelyiknek, hanem igen erős kísértés is hatalmába keríti, hogy a hűvöskéssé váló kispolgári életét feldobja valamivel. Kérdés, hogy meddig szabad elmerészkedni.

Lehet, hogy tévedek, de ez a sorozat ezúttal valóban inkább egy filmre hajaz, de nem a szerkezete miatt, hanem mert folyton az az érzésem, hogy a 10 rész 500 percét feszesebb történetmeséléssel simán össze lehetne tömöríteni egy játékfilmmé. Történet, de még karakterek szempontjából egyelőre biztosan, pedig itt tényleg igazán fontos lenne a lélektani tanulmány.

Persze, tudom, hogy sok készítő azért szereti a sorozatos műfajt, mert sokkal alaposabban be lehet mutatni a szereplőket és a történéseket, az apróbb rezdülésekre is oda lehet figyelni, a főhős lelkének mélyére lehet nézni, de egyelőre a Gypsy, bár valóban szívesen időz el a részleteken, nem adott sok pluszt, és egyelőre túlságosan kiszámítható volt. (Lehet tippelni, hogy a Naomi Watts és a lány kapcsolata merre indul el, vagy az, hogy a “kettős élet” fenntartható-e, vagy hogy miért kap szerepet a férj titkárnője.)

A gond az ilyen szerkezetű sorozatokkal tényleg az, hogy mire igazán izgalmassá vagy érdekfeszítővé válnának, a néző elveszti az érdeklődését. A Gypsy az első két részben építkezik, de hiába mutat be pár karaktert (család, páciensek, barát), hiába vezet fel mellékszálakat (férj munkahelye, iskola), minden túlságosan hétköznapi ahhoz, hogy igazán megragadja az ember figyelmét. Nem azt mondom, hogy a realistább megközelítés baj lenne, de ez esetben több kell ahhoz, hogy megtartsa a nézőt.

Az elején csak kimérten csordogál a sorozat, olyan, mint bármelyikünk nem túl érdekes élete, amibe egy csöpp izgalmat csempész valami titkos gyümölcs. De ha van benne valami, ami kitartásra késztethet, az az, hogy műfajként thrillert emlegetnek. Nyilván lehet baljós előérzete a nézőnek, de az első két rész inkább családi drámára, vagy romantikus sorozatra utal, pedig tudjuk, hogy a készítő nem véletlenül akarta megcsinálni ezt a projektet, kell lennie benne valaminek.

Nem utáltam a kezdést, és a második rész a kísértés erősödésével, valamint a lebukás veszélye miatt egy fokkal jobban bejött, mint a pilot (értsd: nem tízszer, hanem csak ötször állítottam meg), azonban, mint írtam, egyszerűen nincs mire alapoznom a bizalmat, hogy a végére kifejezetten jó dolog kerekedik ki az egészből, koppanni pedig nem szeret az ember, már csak a Chance-ből kiindulva sem, pedig az nagyon jól kezdett.

Azonban a Netflix-jelenség miatt (ha már itt van előtte, akkor megnézem) lehet, hogy mégis le fogom nyomni a Gypsy-t, és utána levonom a következtetéseket a döntésem kapcsán. Az eddigi tapasztalataim viszont valamiért azt súgják, hogy miután a fináléra “felpörög”, olyan ponton fog véget érni, hogy megállapíthassam, hogy “na, most lenne csak igazán érdekes”. Egy kihagyható, a lényeget felvezető szezont meg minek megnézni?

18 hozzászólás Ne habozz!

Rubber Duck - 2017. 06. 30. 19:00

Az első képen nem ismertem fel Naomi Wattsot, mondom, áh, ez McKenzie Davis a Halt and Cath Fireból….pedig van köztük 20 év…

Snoopyzit30 - 2017. 06. 30. 21:03

Ha már Chance-szel való összehasonlítás:

“megint csak olyan darabról van szó, aminek bizalmat kell szavazni” és “jó eséllyel az fog kitartani, aki azt mondja, hogy kíváncsi, hova fut ki a sztori”

A fenti gondolatok igazak a Chance-re, de az alábbival nem tudok egyet érteni:
“koppanni pedig nem szeret az ember, már csak a Chance-ből kiindulva sem, pedig az nagyon jól kezdett.”

A Chance végig nagyon jó volt. A vége lehet, hogy más volt, mint amit a többség várt, de lesz folytatása. Ott a doki nem mászott bele több páciense életébe és főként csak segíteni akart annak az egy embereknek, aki egyébiránt nem is volt a páciense. Az más dolog, hogy mire futtatták ki végül az írók, de ott szó sem volt arról, hogy az unalmas életét akarta volna felturbózni a doki.

A kritika összehasonlítása miatt most egyre inkább úgy gondolom, hogy meg fogom nézni ezt a sorozatot.

winnie - 2017. 06. 30. 21:11

a foglalkozas stimmel, a megszallottsag is, annyi egyelore az eltees, hogy itt meg ido kell a komolyabb dolgokig, a sotet oldalig, a chance-ben hamar megvolt.

Silver-sama - 2017. 07. 01. 20:10

Még nem kezdtem el. Miért ez a címe? :D

vbalazs91 - 2017. 07. 01. 20:48

Az 1. rész nem volt rossz, de nyilván lassan építkezik, de ez nem tudom, kit lep meg. Viszont a 2. rész már sokkal jobb volt, nekem bejön eddig.

Cápi - 2017. 07. 01. 23:59

3 részt letoltam, eddig olyan semmilyen, minden olyan nagyonamerikai sablon. Érdekes dolog ez, hogy belemászik a páciensek életébe, de így a 3. részig ebből túlontúl sok nem lett még ebből. 10 rész az egész, szóval lehet ettől függetlenül letolom, hogy mi sül ki belőle, hozzárak-e bármi egyedit vagy csak a sablonokat durrogtatják tovább.

winnie - 2017. 07. 02. 12:34

szerintem végig nyomom. az 1×06-nál vagyok, nem mondanám sablonosnak, de nagyon nem megy semerre, csak mászkál az életekbe, kicsit szorulgat körülötte a hurok. valaki itt tuti bántani fog valakit, vagy lesz valami a fináléban, de alapvetően semmi különös. van egyfajta hangulata, és nagyon, nagyon lassan rátérnek a főhős múltjára is, hogy miért lehet ez az egész, hogy a múltban is volt hasonló, de az egész eléggé enigmatikus, főleg, ha be kéne skatulyázni. nem hiszem, hogy bármilyen szempontból tudná ajánlani, de nem azért, mert jó vagy nem jó, hanem mert megfoghatatlan.

winnie - 2017. 07. 02. 12:37

Még nem kezdtem el. Miért ez a címe? :D

lehet, hogy a főcím, amit külön kiraktam, segít, abban is benne van a gypsy.

UPDATE: aha, itt a válasz:

“I didn’t know the song ‘Gypsy,’ so when it came on, the tone felt so right. I looked up the lyrics and what it meant and it resonated, all of that longing and feeling, it felt fitting for the show, so it became part of the fabric,” Rubin tells EW of the track’s soul-searching lyrics as they relate to the series. “It suggests this idea of grounding yourself in who you used to be and the different versions of yourself. There’s melancholy in it, but something that also feels romantic… It feels bare and haunting. It’s still the same song, but there’s a darker element… Tonally, there’s both an eeriness and something bare that speaks to the ideas of identity and everything that’s going on at Jean’s core.”

aoaao - 2017. 07. 02. 16:05

még van két részem de ez így hogy, minek, miért? tényleg olyan semmilyen.

winnie - 2017. 07. 02. 17:28

még nem vagyok a végén, de ha tipikus lenne, akkor mondjuk megöli a lányt, hogy nehogy tönkretegye a családi életét vagy, hogy szakmailag ne nullázódjon le, mert nyilván mindkettő fenyegeti. és ez lesz a vége. már szó volt benne arról, hogy “hogy ölnék, ha ölnél?”, mutattak egy pisztolyt is.

ha nem mennek el az extrémbe, akkor pedig simán kiderül, hogy mit csinál, illetve a múltja is. de ma este szerintem tudni fogom.

(mindenesetre ez a szint nálam jobb, mint mondjuk a chance utolsó két része, ahol teljesen szétesett és érdektelen lett.)

audrey - 2017. 07. 02. 20:34

Az 5. résznél tartok, és tolom folyamatosan, mert bejön. Igazán a karakter ragadt meg, nem a cselekmény, amihez bizony egy jó Naomi Watts kellett. Szeretem nézni ahogy a nő jelleme kibontakozik. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy szimpatizálok-e vele vagy sem, olyan kettős érzéseim vannak, mint amilyen kettős élete neki van.
Az öltözékeit is érdeklődéssel figyelem, mert így akarok ruházkodni én is :D

De a címét és a főcímét egyszerűen nem tudom összeegyeztetni a sorozattal.

winnie - 2017. 07. 03. 00:13

na, végignéztem, majd írok róla.

az biztos, hogy a karakter viselkedését, a miérteket, az őt mozgató rugókat nem egyszerű megfejteni.

vbalazs91 - 2017. 07. 03. 04:13

audrey: nagyon egy állásponton vagyunk, ugyanígy vagyok vele én is.

dinnyemano - 2017. 07. 03. 15:05

Tegnap az orrom elé tolta a Netflix, így megnéztem 1,5 részt.
Nem értettem, hogy miért Gypsy a címe,
vártam h történik benne valami izgis…

aztán sajnos utólag kerestem rá itt a junkie-n és látom h 4,5-5,5.
Basszus nagyon gyenge.
És belepörgettem az utsó részbe, de ott sem láttam nagy változásokat.
Nem vagyok kíváncsi erre a nyomiságra…
meh…

A. - 2017. 07. 03. 17:38

A cím jelentése az évad második bontakozik ki, a főszereplő függetlenség-vágyára, hontalanságára, kötődni képtelenségére utal. A régi vándor-életmódra asszociál

Skyroads - 2017. 07. 12. 13:38

Befejeztem én is. Tetszett a hangulata és lekötött a történet is. Viszont nem tudom, mikor néztem utoljára olyan sorozatot, amiben ennyi, számomra antipatikus karakter volt. Jean-nel én is úgy vagyok, mint valamelyik előttem szóló, hogy sokáig nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e. :D De azt hiszem, egy kicsit megkedveltem. Rajta kívül az egyetlen szimpatikus karakter nekem Alexis volt, annak ellenére, hogy megkavarta a sz*rt a végén. Jean lányától falra másztam (azok a hangsúlyozások és a pofavágások…) és Sydney is nagyon irritáló volt számomra. Nemcsak a színész játéka, hanem maga a karakter is. Mikor kikapta Jean zsebéből a telefont, amikor csörgött és Dolly hívta, hát én lekevertem volna neki egyet szerintem. :D És még ő volt megsértődve, hogy ezzel mi a baj. Meg ahogy ráncigálta Sam-et…
De összességében nekem jó élmény volt, nem tudom, lesz-e folytatás, de ha igen, én kíváncsian várom.

winnie - 2017. 07. 12. 15:14

“Jean lányától falra másztam (azok a hangsúlyozások és a pofavágások…)”

neki azért a hiperaktivitása miatt van mentsége, nem könnyen kezelhető gyerek, bónusz járulékos “problémákkal”.

Skyroads - 2017. 07. 12. 18:05

Winnie, ebben teljesen igazad van. Egyszerűen nekem mesterkélt volt, ahogy a kislány hozta a karaktert. Nem a hiperaktivitással meg a bónuszproblémákkal volt gondom, sőt, érdekesebbé tette a sztorit.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz