login |

The Fosters – írta nzoli17

2017. 07. 04. 14:50 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Jövő héten folytatódik a The Fosters a Freeform-on, ez már az ötödik szezonja lesz, és gondoltam, mivel nincs túlreprezentálva a széria és csak kósza írások születtek róla (pilotkritika, 2. évad, 4. évad), ezért említést tennék róla az új évad előtt, hátha felfedezik maguknak a családi sorozatok rajongói. Nyilván rajtam kívül jó páran végignézték az eddigi részeket, és a hibák ellenére várják folytatás.

Az alapokról annyit, hogy egy nagyon kellemes, pozitív hangvételű családi drámáról van szó, amiben két nő él együtt vér szerinti gyerekükkel, egy örökbe fogadott ikerpárral, valamint a sorozat elején hozzájuk kerülő Callie-vel, aki frissen került ki a javítóból.

Az alapszitu ugyan újszerű lehet, de az is igaz, hogy sok családi sorozatot láttunk már, az alapvető kliséket itt is megtaláljuk, sztoriban sem feltétlenül tudnak újat mutatni az érdekes alapfelálláson kívül, viszont a hangulata nálam mindenképp a jobbak közé emelte a sorozatot. Annyira kedves, szerethető és emberi a The Fosters, hogy a nézése közben átjárja az embert a kellemes boldogság érzete, és ezzel remek kikapcsolódást nyújthat az érzelmesebb lelkűeknek.

Emlékszem az első pár rész alatt nem igen tudtam megkedvelni senkit, kétkedve kezdtem el minden egyes részt, aztán úgy az 1×15 körül átlendült minden, és onnantól kezdve darálva ment az egész a végéig. A tovább mögött némi spoiler kíséretében folytatom.

A sorozat erősségét a hangulat mellett kétségkívül a szereplők határozzák meg. A részek alatt minden karaktert szépen kibontottak, mindenki kapott elég játékidőt, ami során fent és lent is jártak. Sor került csodás “megjavulásokra”, bőven volt karakterfejlődés is, mondhatom, hogy az összetartás, az összetartozás látszik a színészeken is, nagyon egyben van az egész gárda.

Jó hangulat ide vagy oda, a The Fosters-ben elég komoly témákat boncolgattak a 4 évad alatt. Ugye az alaptémákon, a melegházasságon, az adoptáláson és a gyerekelhelyezésen túl ott vannak a hétköznapi problémák is, mint a házasságon belüli nézeteltérések, a drogozás, ivás, szexuális élet, a rengeteg tinédzser problémák, vallás, előítélet, faji megkülönböztetés, második esély, újrakezdés, amit csak akarunk.

Olyan témákról van szó, amik aktuálisak, amikről minden nap hallunk valahonnan, de itt a sorozatban annyira bátran nyúlnak hozzá, és merik őket kibontani, mernek beszélni róluk, hogy az valami elképesztően ritka egy ilyen egyszerűnek tűnő családi drámába, főleg egy olyan csatornán, mint a Freeform.

Az egyik talán legérdekesebb szál két 13 éves fiú meleg kapcsolatának kibontása, részletesen bemutatása volt önmaguk felismerésével, vívódásával, elfogadásával, és persze a külvilág megítélését sem kerülték meg. Ma még lehet, hogy bevállalósnak számít efféle témákat bemutatni, de a The Fosters nem csinál belőle nagyobb ügyet, meg merik csinálni, és teszik ezt a legemberibb módon megírva, részletesen, valósághűen, mindenféle abszurditást mellőzve prezentálva.

(Elég beszédes a sorozat hatására vonatkozóan, hogy az egyik színész, Hayden Byerly, aki a legfiatalabb gyereket, Jude-ot játssza (elég jól), annyira megérintette a sorozat alapsztorija, hogy tagja lett egy nonprofit szervezetnek, amely adományokat gyűjt az örökbefogadásra váró gyerekek életének segítése érdekében. És mindezt 16 évesen.)

És hogy hol is tartunk most, az ötödik évad előtt?

Sajnos az S4-ben jött elő talán a legjobban a sorozat egyik legnagyobb “hibája”. Mivel a hétköznapibbnak számító problémákat kipörgették, a fősztori kezd egyre jobban elrugaszkodni a valóságtól, és a karakterekkel minden megtörténik, ami megtörténhet, márpedig ez nekem soknak tűnik ennél a sorozatnál.

Callie egy gyilkosság után nyomozott, aminek következtében börtönbüntetés fenyegette, de az évad utolsó pár percében sikerült elraboltatnia magát. Stef a nyomozói állását kezdte el, és rögtön egy elismert régi motoros  ellen próbál belső ellenőrzést végrehajtani, ami bizonyára sok bonyodalmat okozhat a karrierjében. Lena az iskolát próbálja megmenteni, és ezzel a saját állását is.

Brandonnak nem jött össze a zenei iskola, ezért ő neki is új szálat kell bevezetni, Jesus felépülés alatt van ráadásul megtudta, hogy Emma titokban elvetette a gyereküket, és ez a kétséges elmeállapotának köszönhetően megint okozhat sok galibát. Jude a szexualitása felfedezésének a kapujában van, és akkor a mellékszálakról még nem is tettem említést.

Szóval a sztori szokás szerint több szálon fut, mindenkivel történik valami, csak az  a kérdés, hogy az ötödik évadban lassítanak-e egy kicsit, és merik-e ismét hétköznapibbá (talán önismétlőbbé) tenni a The Fosters-t, vagy folytatják a 4. évadban látott egyre durvább sztorikat.

A negatívumok ellenére kíváncsian várom az ötödik évadot, eddig nagyon jól kezelték a sok karaktert és a rengeteg mellékszálat, szóval bízom a pozitív előjelű folytatásban. Ha a szokásos hangulat meglesz, akkor nekem az már bőven elég lesz.

3 hozzászólás Ne habozz!

eanna - 2017. 07. 04. 19:41

Köszi az írást! Sajnálom, hogy egyre irreálisabb, kaszáltam emiatt idővel.
Azt lehet tudni, hogy a Jesus-t alakító színészt miért cserélték le, vagy az eredeti miért akart menni?

nzoli17 - 2017. 07. 04. 20:03

Jesust alakito szinesz lepett ki magatol szemelyes okokra hivatkozva,ennel tobb nem derult ki,de az uj szinesz is nagyon jol adja at a karaktert. Elejen volt kicsit gaz mert imitalta 1-2 resz elejeig az elozo szineszt,de miutan ezt abbahagyta utana teljesen jo lett o is.

eanna - 2017. 07. 06. 15:18

Köszi a választ :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz