Advertisement
login |

Gypsy: vége az 1. évadnak

2017. 07. 05. 21:31 - Írta: winnie

8 hozzászólás | kategória: kritika,

Na, hát ahogy már pedzegettem a pilotkritikában, csak lecsúszott a Gypsy annak ellenére, hogy a Netflix friss premierje a világon semmi izgalmassal nem kecsegtetett. És a folytatás sem kontrázott rá különösebben az első részekre, mondhatjuk, hogy alapvetően semmi olyat nem hozott, ami miatt ajánlani lenne érdemes, bár hiszem, hogy vannak olyanok, akiknek ez a lassú lefolyású lélektani dráma azért bejönne.

Azért nem bántam meg, hogy megnéztem.

Először is, lépjünk túl a totálisan félrevezető előzetes infókon: a Gypsy nem thriller. Pszichonak pszicho, de semmi borzongás vagy efféle nincs benne, igaz, az egyik részben látunk egy pisztolyt, ami adta volna magát, hogy a fináléban elsüljön, de lehet, hogy a sorozatzáróra tartogatják. És még csak azt sem mondanám, hogy bevált volna a jóslatom, miszerint a szezon úgy ér véget, hogy onnan lesz érdekes a sorozat, bár valóban sebességfokozatot válthat.

De az legalább kiderült, hogy mi a Gypsy lényege: a Naomi Watts által (egyébként nagyon erősen) alakított terapeuta nem elégszik meg azzal, hogy foglalkozásokon próbálja alakítani páciensei életét, hanem egy alteregót teremtve magának bele is avatkozik úgy, hogy azok ismerőseiket próbálja manipulálni, akik a problémákat okozzák. A gond csak az, hogy néha olyannyira túllendül a határokon, olyan hazugságörvénybe keveri magát, hogy onnan lehetetlen visszaevickélni.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül. (Talán az lehet a sorozat egyik erénye, hogy nem egyszerű hasonlítani bármihez is. A Chance vagy a Big Little Lies, esetleg az Apple Tree Yard, talán a Satisfaction motívumainak egy része visszaköszön benne, de egyébként nem valami klón. Nehéz megfogni.)

Hogy mi ennek a viselkedésnek a konkrét oka, az továbbra sem derült ki, csak annyit tudunk, hogy a múltban gyökerezik, és az egyik kulcsfigurájáról végre nem csak beszéltek mellékesen, hanem a fináléban be is hozták őt, hogy a 2. évadban minden bizonnyal komolyabb szerephez juttassák – már persze, ha lesz második évad, amit nehezen tudok elképzelni, annyira nem egyszerű a műfaj, és radar alatti a széria.

És azzal, hogy nem látunk bele Jean/Diane gondolataiba, sajnos magunkra maradunk a félhomályban, csak tapogatózunk és nem értjük, hogy ezt vagy azt miért csinálja, hogy miért jó neki, ha kvázi önpusztító, ha a korrektnek (ideálisnak?) tűnő életét módszeresen tönkreteszi azzal, hogy belekerül egy spirálba, ami folyamatosan húzza őt lefele.

A végén persze elég magabiztosan néz, szóval lehet, hogy amit tesz, az tudatos, hogy tisztában van azzal, hova fut(hat)nak ki a dolgok, hogy az elővigyázatlan húzásai valamennyire szándékoltak, de akkor is nehéz elfogadni. Ez a folyamatos pengeélen táncolás tette a szezont némiképp érdekessé, és valljuk meg, tipikussá is, de legalább nem a klasszikus receptet felhasználva folytak le a dolgok.

Bár próbálják alátámasztani az adott eseményeket, de a véletlenek szerepe sem volt elhanyagolható a szezonban, olykor mintha túlságosan is támaszkodtak volna erre a készítők, azt lehetett érezni, hogy azokban a helyzetekben, amikre nem tudnak jó megoldást írni, ott muszáj deus ex machinát húzni, de olykor a konfliktusgenerálásnak is inkább ezt, az egyszerűbb módját választották.

Az sem volt szerencsés, hogy miközben elismerést érdemlő módon hántják le a főhősről a rétegeket, és egyre erősebb kontúrokkal rajzolódik ki előttünk a karaktere, a legtöbb mellékkarakter alig létezik, csupán vázlat. És, ami a legrosszabb, hogy a mindenkit megigéző Sidney sem tűnik annyira ellenállhatatlannak, legalábbis nekem nem nagyon jött át.

Sok-sok időbe fog telni, amíg minden réteg lekerül erről a sérült egyénről, aki folyton kísérti a sorsot annak érdekében, hogy rendbe hozza betegei életét (vagy azért, hogy érezze azt, hogy ő irányítja a sorsukat?), tényleg érdekelne egy Jean-féle őszinteségi roham a motivációiról, hiszen érezhetően tudja, hogy mi a tét, mégsem képes ellenállni a hazugságoknak.

Azt persze mindenképp el kell ismernem, hogy jól néz ki a sorozat, bár mintha a rendezők kicsit túltolták volna a művészieskedést (tükrök!) és a ráérős beállításokat. Még mindig tartom, hogy a Gypsy nem azért filmszerű, mert nem epizodikus, és összefüggnek a részek, hanem azért, mert olyan érzésem volt közben, mintha egy mozifilm első, vágás előtti változatát nézném.

Viccen kívül, hiszem, hogy akár 50%-kal is meg lehetne kurtítani a végeredményt, ami így feszesebbé válna, és bár elveszítene nüanszokat és karaktermomentumokat, de lehet, hogy nyerne annyit a tempóval, vagy a feszültség fenntartásával, hogy a néző is jobban szórakozna. Persze így sem mondom azt, hogy rossz volt az első évad (azt sem, hogy jó…), nem is bántam meg, de ez nem az a szint, amit ajánlanék.

Viszont, aki az elején ráhangolódik, annak érdemes kitartania. Csak nem szabad csúcspontot várnia.

8 hozzászólás Ne habozz!

audrey - 2017. 07. 05. 22:25

Jó írás lett. Egyetértek vele, de én elfogult vagyok, és pont az, aki ráhangolódott, úgy hogy tőlem elég magas pontszámot kapna

Skyroads - 2017. 07. 12. 13:38

Befejeztem én is. Tetszett a hangulata és lekötött a történet is. Viszont nem tudom, mikor néztem utoljára olyan sorozatot, amiben ennyi, számomra antipatikus karakter volt. Jean-nel én is úgy vagyok, mint valamelyik előttem szóló, hogy sokáig nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e. :D De azt hiszem, egy kicsit megkedveltem. Rajta kívül az egyetlen szimpatikus karakter nekem Alexis volt, annak ellenére, hogy megkavarta a sz*rt a végén. Jean lányától falra másztam (azok a hangsúlyozások és a pofavágások…) és Sydney is nagyon irritáló volt számomra. Nemcsak a színész játéka, hanem maga a karakter is. Mikor kikapta Jean zsebéből a telefont, amikor csörgött és Dolly hívta, hát én lekevertem volna neki egyet szerintem. :D És még ő volt megsértődve, hogy ezzel mi a baj. Meg ahogy ráncigálta Sam-et…
De összességében nekem jó élmény volt, nem tudom, lesz-e folytatás, de ha igen, én kíváncsian várom.

Stefan - 2017. 07. 18. 00:45

Nagyon furcsa sorozat de nem bántam meg, hogy elkezdtem.
Nekem is ez volt, hogy kb mindenki unszimpatikus… Sidney volt talán a legrosszabb mit eszik rajta mindenki?
Kínácsi vagyok, hogy mi áll Jean viselkedésének a hátterében.
Jah és a mosolya?! a végén nagyon bizar volt, beteg ez a nő :D De Naomi nagyon jól hozta a karaktert.
Nem bánnám ha lenne 2. évad mert itt lenne mire magyarázatot adni.

Brynden Rivers - 2017. 07. 22. 15:15

Ha már pszichológusos sorozat, akkor a Chance 1-2 kategóriával jobb. Abban Hugh Laurie – Ethan Suplee párosa ütős volt.

winnie - 2017. 07. 28. 09:46

“Ha már pszichológusos sorozat, akkor a Chance 1-2 kategóriával jobb. Abban Hugh Laurie – Ethan Suplee párosa ütős volt.”

ahogy említem is a pilotkritikában, de nem azért, mert pszichológusos, hanem más vonások miatt hasonlít.

egyébként persze nagyon, de nagyon nem értek egyet. a chance jó kezdés után teljesen szétesett, ráadásul ott hugh laurie-t sem érezte semmilyen szempontból sem kiemelkedőnek, szerintem naomi watts simán lesöpri

kisbizsu - 2017. 10. 24. 02:07

fájdalom, hogy kaszálták. nagyon enyém volt a sorozat, addig a 2 napig, amíg tartott. Fleetwood Mac.. gyerekkorom egyik kedvence, de egyébként is érdemes jobbfajta fejhallgatóval nézni.
nem sikerült megfejteni Jean szociopata karakterét, nem is értettem, miért könnyezem meg a végét. (hihetetlen, hogy 49 éves ez a nő). jó lett volna tudni, hogy ezúttal tényleg megbabonázta Sidney vagy csak a kontrollvesztéstől való félelmet láthattuk időről-időre, ill. mit tett vele az apja, mit hallhatott a szalagokon Alexis, stb

kisbizsu - 2017. 10. 24. 16:25

…akarom mondani, Allison. egyébként nekem a helyezkedő Alexis kísértési potenciálja tűnt zavaróan gyengének

Snoopyzit30 - 2017. 11. 19. 19:18

2 részt bírtam megnézni. Valami hiányzik ebből a sorozatból, de az nagyon. Naomi Watts játéka ugyanolyan meggyőző volt, amilyen szokott lenni, de ez a történet engem totál hidegen hagyott. Sajnáltam volna rá több időt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz