Advertisement
login |

Pilot-mustra: White Gold – 1×01

2017. 07. 07. 19:52 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Excluding the literal sense, there are three types of wanker in this world.

Á, van egy stílus, aminek nagyon nehezen állok ellen sorozatokban. Ez az, amikor a főhős a néző és a közte lévő “negyedik falat” úgy bontja le, hogy sima, éteri narrálás helyett a kamerába beszél, mint a House of Lies vagy a House of Cards.

A White Gold tökéletesebben nem is kezdődhetett volna. Na, nem arra gondolok, hogy Ed Westwick alsónadrágban vonaglik a tükör előtt, hanem hogy meghalljuk, hogy a Laura Brannigan-féle Gloria-ra rázza magát (rögtön leesik, hogy a 80-as években járunk), illetve, hogy alig egy perc elteltével felénk fordul és elkezd magyarázni. Innen már nehéz lett volna elrontani.

WHITE GOLD – 1×01 – 7,5/10

Szerencsére a kibeszélés a folytatásban is megmaradt (ráadásul úgy beszél hozzánk, hogy tudja, hogy a “jövőből” figyeljük őt), de még véletlenül sem csak ez adja el a komédiát, ami pár házakhoz kijáró ügynökként is melózó ablakkereskedőről szólez a rövid részlet mutatja be őket. Igen, elég röhejesen hangzik, de ez volt akkortájt a menő, és jól is keresnek vele, köszönhetően pióca természetüknek, mely révén a leendő vevők bepalizása sem áll távol tőlük.

Nyilván lesznek, akik csuklóból (és logikusan) a The Inbetweeners-hez hasonlítják majd a sorozatot (adja magát a készítő és a 3-ból 2 főszereplő miatt), de a White Gold azért több annál, mintha csak a 80-as évekbe helyezték volna az egykori nagy kedvencet, bár tény, hogy a munkahelyi szál mellett a haver-, a bro-komédia dominál benne. (És talán egy családi szál révén még pár mélyebb gondolat magvát is elvetik.)

Sosem hittem volna, hogy a Gossip Girl után ezt mondom, de Ed Westwick hengerel (lehet, hogy ehhez csak haza kellett mennie Angliába?), rámenős, magabiztos, tapló, bullshitel, ami kell (még a múltját is megismerjük), de a partnerei sem rosszabbak nála, az egészet számomra mégis a sorozat kettőssége adja el, miszerint mai szemmel elég cikinek tűnik az, ami harminc éve nagyon menő volt.

One more thing, salesmen are like vampires. Never invite one into your home. Once you do, we won’t leave your side until we taste blood. Not even for a piss.

Természetesen a 80-as évek a tipikus öltözékekkel, tárgyakkal, stílussal és kísérő zenei anyaggal is együtt jár, így lesz a White Gold fél órára tökéletes kikapcsolódás – vagy éppen arra a 3 órás darára, amit a BBC is pártolt, hiszen egy adagban kiadta az összes epizódot.

Remek volt a kezdés, és lelövöm, hogy a folytatás is hasonló jóra sikerült. Nem azt mondom, hogy teli szájjal röhögős poénok vannak a White Gold-ban, nem poénokra akarták kihegyezni, inkább csak nagyon szellemesen van megírva, kifejezetten találóak benne a beszólások, alázások, illetve üzleti praktikák.

1 hozzászólás Ne habozz!

Puppa - 2017. 07. 07. 20:12

Olvastam a sorozatról, majd elfelejtettem de most hogy ezt megláttam és elolvastam a kritikát, megyek és meg is nézem.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz