login |

Pilot-mustra: Will – 1×01

2017. 07. 10. 18:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: kritika, pilot-mustra,

Nagyon, nagyon hamar leírtam a TNT új sorozatát, amely William Shakespeare “eredettörténetét” hivatott bemutatni, mert pont úgy kezdődött, mint a legutóbbi pár kosztümös dráma, amit láttam, és azok egyszerűen képtelen voltak felkelteni az érdeklődésemet – mintha csak be lennék oltva a műfaj ellen (be vagyok, ez tény). De azt már korábban, a Still Star-Crossed esetében megtanultam, hogy ez a zsáner is bejöhet olykor ideig-óráig, csak türelmesnek kell lennem.

S lám, a Will is sikerrel elérte, hogy a kezdeti totális apátiám mérsékelt érdeklődéssé változzon. Persze még mindig az a helyzet, hogy egy, a középkori műfajt kedvelő nézőnek nem feltétlenül kell azt hinni, hogy menthetetlenül közepes darabbal van dolgunk.

WILL – 1×01 – 5,5/10

Szóval Shakespeare, mindezt némileg modern megközelítésben kell elképzelnünk, mind vizuális megoldások (ezeknek nem nagyon éreztem létjogosultságát), mind külsőségek (haj, jelmez – oké!), mind pedig zenei választék terén (jó a modern zene, de ütősebb is lehetett volna – viszont legalább nem elcsépelt).

A sztori elején a színész/író elbúcsúzik családjától és London-ba indul, hogy szerencsét próbáljon, illetve, hogy megkeressen valakit. A szerencséjéből először csak balszerencse lesz egy utcagyereknek köszönhetően, azonban mégiscsak úgy alakulnak a dolgok, hogy az egyik darabját egyik napról a másikra műsorra tűzik a színházba, így belecsöppen a művészélet forgatagában, ami bizonyos dolgokban nem különbözik a maitól, egyéb tekintetben viszont totálisan más világ.

Na most, ezt az eredettörténetet egy olyan korba helyezik, amely kimondottan katolikusellenes, legalábbis a nyilvános belezésekből erre a következtetésre jutottam, s a Királynő egyik kiemelt verőembere a katolikus Shakespeare nyomába is veti magát, aki eleve azzal a küldetéssel is érkezett, hogy megtalálja London egyik legkeresettebb papját.

Will tehát megvetni látszik a lábát, gond mindössze annyi van, hogy most dől el, hogy mennyire érdekes lesz a sorozat az alapozást követően. Tudjuk, hogy az író előtt ott a titkos küldetése, mint ahogy ő is célkeresztben van ismeretlenül, de minden más csak lóg a levegőben, ugyanis túlságosan a sztori és a külsőségek uralták a pilotot, karakterizálásra szinte alig jutott idő.

Egyelőre gőzünk sincs arról, hogy a megismert mellékszereplőkkel, a társulattal mennyire használható figurákat kapunk, és milyen sztorikat fognak mesélni, hiszen nem lehet mindig művek színpadra állítását és próbafolyamatot (tripla idézőjellel – viccesen ábrázolták a dolgokat) mutogatni, azok nélkül viszont marad a szappan, vagy a komédia – a folytatásban majd kiderül, milyen irányt vesznek fel.

Nemcsak azért volt zsúfolt a kezdés, mert jó pár tömegjelenet volt benne, hanem tényleg megszórtak minket olyan vázlatos figurákkal, akiknek felére egy hét múlva emlékezni sem fogunk (darálók előnyben!), bár nyilván a másik két író (az egyikük Christopher ‘Kit’ Marlowe) kapott annyi anyagot, hogy emlékezetes maradjon. Oké, az utcagyerek is az volt, de ő egy fikarcnyit sem izgat a mellékszálával.

Ihletetlennek találtam a Will kezdését, de eskü, hogy idővel belemelegedtem, és a végén már kifejezetten egy hullámhosszra kerültem ezzel a sajátos, némiképp abszurd és tiritarka világgal, ami nem hiszem, hogy komolyan vehető, de szerintem elég jól lefektette az alapjait Shekhar Kapur, aki az egyik kedvenc filmemet, az Elizabeth-et is rendezte. (A világ nyolcadik csodája, hogy anno ez, és a Shakespeare in Love is nagy kedvencem lett – mondjuk utóbbi azért, mert elég meta volt.)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz