login |

Star Wars: Ewoks + Star Wars Animated Adventures: Droids – írta The Man Who Laughs

2017. 07. 12. 14:50 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: animáció, kritika, , ,

Avagy George Lucas elfeledett meséi. Tavaly került mozikba a legutóbbi Star Wars-film, a Rogue One, melynek legfőbb érdekessége, hogy az eddigi mozifilmekkel ellentétben csak közvetetten kapcsolódik a Skywalker család sagajához.

És úgy néz ki a Disney-nek most sikerül az, ami Lucas-nak kevésbé ment: mozgóképes formában, érdekesen kibővíteni az eredeti trilógia cselekményét. Igazságtalan lenne ugyanis Mickey egér cégét azért szidnunk, hogy kapzsi gátlástalansággal próbál egyre több pénzt lehámozni Lucas örökségéről, amikor maga George bácsi már a 80-as években elkezdte ezt, ráadásul sokkal rosszabbul is csinálta.

A mára már jórészt a feledés jótékony homályába vesző élőszereplős Ewok filmekről, már írtam máshol, így eljött az ideje, hogy bevizsgáljam az ezeket követő animációs szériákat is. Hiszen messze nem a 2008-ban indult Clone Wars volt a Lucasfilm első próbálkozása arra, hogy egy sorozat keretében bővítse tovább a Star Wars-univerzumot.

Most persze sokan bizonyára rávágják, hogy „Persze, hogy nem az volt, mert ott volt még az eredeti 2003-as Klónok háborúja is”, ám ki kell ábrándítanom a Gendy Tartakovsky-rajongókat, ezúttal ugyanis még annál is régebbre fogunk vissza menni az időben. Egészen 1985-ig, amikor a gyerekek legnagyobb örömére egy csapásra rögtön kettő Csillagok háborúja kötődésű rajzfilmsorozat jelent meg az ABC csatorna szombat reggeli műsorsávjában.

A Star Wars univerzumának ismerői, pedig most már minden bizonnyal tudják, hogy jelen írásom tárgyait az Ewoks illetve a Droids címen futó mesék* képezik. (*És ezt most nem általánosítva a rajzfilm-sorozatok szinonimájaként használom, hiszen ahogy majd azt alábbiakban is látni fogjuk, ezek tényleg gyerekmesék. A tovább mögött kifejtem, hogy miért, és azt is, hogy jók-e.

Mielőtt jobban kitérnék rájuk, nem árt, ha tisztában vagyunk a nyolcvanas évek amerikai rajzfilm gyártásának szellemiségével (már ami a tévés produkciókat illeti).

Persze a műfaj rengeteget fejlődött az elmúlt harminc év során, grafikailag és animációs technikailag, éppúgy, mint a történetmesélés módját illetően, ám mégis a legélesebb különbség napjaink és a szinti-pop évtizede között az, hogy akkoriban nem léteztek felnőtteknek szánt animációs szériák. (És most kizárólag az USA-ról beszélünk!)

A nyolcvanas években gyakorlatilag kizárólagosan a tizenéves (és a még náluk is fiatalabb) számára gyártottak. A gyártók pedig sok esetben nem is, mint önálló termékként tekintettek a rajzfilmekre. Az olyan ma már klasszikusnak minősülő szériák is, mint a Teenage Mutant Ninja Turtles, a Transformers, a He-Man vagy éppen a G.I. Joe tulajdonképpen egyetlen egy céllal készültek el: hogy reklámozzák a megrendelő akciófiguráit.

Éppen ez a fajta mentalitás hívott életre olyan – mai szemmel egészen szürreális – torzszülötteket, mint például a kiskamaszok számára erőszaktalanított Robocop, Toxic Avenger, illetve Rambo-sorozatok.

Persze a Star Wars sosem sem volt igazán brutális – sőt Lucas többször is nyilatkozta, hogy már a kezdetektől a tizenkét éveseket célozta meg -, de azért a csatornánál semmit sem bíztak a véletlenre: a saga leggyerekesebb karaktereit, a vicces robotokat és az aranyos “mackókat” helyezték a készülő sorozatok fókuszába.

(Azért a gyerekbarát természetük mellett volt még egy szempont, ami miatt ezek a karakterek ideálisnak bizonyultak, arra, hogy saját spinoffot kapjanak: ’85-ben még nem volt biztos, hogy milyen irányban folytatódnak az élőszereplős filmek, és a készítők nem akarták, hogy ha a rajzfilmek története bezavarna a későbbi folytatásokéba – mondjuk az előzmények miatt most már a Droids sem illeszkedik a filmekhez.)

Mindkét sorozatot a Care Bears (Gondos bocsok), illetve a Babar szériákról ismerté váló a Nelvana stúdió gyártotta, akik ekkor már nem voltak ismeretlenek a Star Wars világában sem. 1978-ban ugyanis ők készítették el a förtelmes Holiday Special egyetlen épkézláb szegmensét, a Boba Fett rajzfilmet is.

Az Ewoks tökéletesen illeszkedik az előbbi sorozatok közé, hiszen egy tipikus nyolcvanas évekbeli staturday-morning-cartoon, messze van a kiemelkedőtől, viszont annak ami egyáltalán nem rossz. Aranyos, kedves, (az első évadban) helyenként egy kicsit (minimális mértékben) félelmetes, de összességében teljesen ártalmatlan rajzfilm nyolcéveseknek.

Már pár rész után egyértelművé válik, hogy a Bátrak karavánja, és a Harc az Endor bolygón filmekhez hasonlóan csatorna elsődleges célja nem egy hagyományos értelemben vett Star Wars, hanem sokkal inkább egy cuki gyereksorozat készítése volt. Mondanám, hogy egy Csillagok háborúja világába helyezett Gumimacikról van szó, azonban ehhez messze nincs elég SW-elem a szériában. Sőt egészen az utolsó részig – amelyben végre felbukkan a Birodalom csillagrombolóval meg rohamosztagosokkal együtt – a címszereplők kivételével nincs semmi arra utaló elem, hogy a sorozat része lenne SW univerzumnak.)

Ehhez mérten, pedig a dramaturgia is a korszak többi – sokszor a cukifaktorra erősen építő – fantasy rajzfilmsorozatainak felépítését követi. A történetileg külön álló epizódok során négy fiatal ewok kalandjait követhetjük, akik bár sokszor kerülnek bajba, végül aztán mégis ők mentik meg a falut, és ezzel elnyerik a papamackók megbecsülését is.

Csupán egyetlen részeken átívelő sztori szál van az első évadban, a fő gonosz Morag személye. Ez a női Hókuszpók általában varázslattal (hiszen hasonlóan az élőszereplős ewok-filmekhez itt is létezik a klasszikus értelemben vett mágia) vagy csellel tör az ewok falu elpusztítására, hogy megkaparintsa a Sunstar nevű ősi varázskövet (erre fáj majd 2×13-ban a Birodalom foga is). Ám őt idővel kiírják, s onnantól kezdve, pedig teljesen önálló epizódok sora követi egymást (melyekben a gonosz leggyakrabban a Grincsre kísértetiesen hasonlító Dulok faj).

Apropó fajok: ami az Endor holdjának élővilágát illeti az egészen kreatívra és sokszínűre sikerült (szőrös pók lovasok, óriások, tűztündérek). Persze a filmekből – vagy akár a későbbi képregényekből/könyvekből – ismert lényekre ne számítsunk.

Szóval semmi olyan nincs a sorozatban, amit ne látna az ember mondjuk egy Smurfs-ben. És bár mai szemmel (meg idősebb fejjel) inkább megmosolyogtató (urambocsá bárgyú), mint izgalmas azért a kategóriájában értékelve teljesen korrekt alkotás.

A grafika és az animáció minősége nem csupán nem marad el a jóval ismertebb vetélytársaitól, de kifejezetten minőségi munka, és még mai szemmel sem találni bennük komolyabb kivetni valót. Mindemellett a történetek is kellő átgondoltsággal vannak megírva.

Ez utóbbi amúgy nem is véletlen, hiszen az Ewoks volt a kilencvenes évek legmenőbb rajzfilmjeit is készítő Paul Dini egyik első munkája. Attól eltekintve, hogy a második szezonban minden kicsivel világosabb, színesebb és aranyosabb lett a színvonal meglehetősen egységes maradt. Felnőtt Star Wars-rajongóknak nem igazán, ám nyolcéves lurkóknak bőven tudom ajánlani (vagyis tudnám, ha létezne hozzá bármiféle magyarítás).

A csillagközi gondos bocsok kalandjai végül két évadot (egyenként 13 részt) élt meg, de érdekes módon ezzel is egy egész évaddal tovább húzta, mint a testvérsorozata. Pedig ellenben az intergalaktikus Gumimacikkal, a Droids már sokkal szervesebben kötődik a Star Wars-hoz.

Nem csupán a főszereplő R2D2-C3PO páros miatt, de sokkal több a filmekből ismert kisebb-nagyobb visszatérő elem (fénykard, speeder, űrhajók) is. Illetve a sorozat dizájnján is érezhető, hogy ez bizony a Star Wars-univerzumban (illetve, hogy a klasszikus trilógia idejében, pontosabban a IV. rész előtt) játszódik. Mellesleg a grafikai stílus megalkotásához többek közt Moebius munkáiból merítettek a rajzolók.

A sztori középpontjában ezúttal mindenki kedvenc motorikus Stan és Pan párosa áll, akik gazdáról gazdára vándorolva keverednek mindenféle kalamajkába. Ellenben azonban az Ewoks-szal a történet nem külön álló epizódokra, hanem 4 részes, összefüggőbb szakaszokra tagolódik, amelyek elején hőseink mindig egy új gazda szolgálatába kerülnek. (Illetve a 13 részen kívül készült, egy The Great Heep című VHS-film, ami az 1×08 és 1×09 között játszódik.)

Titkon reméltem, hogy a Droids-ot felnőtt fejjel is jobban tudom majd élvezni, és hogy ezen kevésbé lesz majd gyerekes. Nos, ezen elvárásaim sajnos csak részben teljesültek. Az vitathatatlan, hogy a Droids-ot sokkal jobban áthatja a Star Wars-hangulat (leszámítva a zenét, de erről majd lejjebb), mint az ewok-sorozatot. Emiatt pedig határozottan megvannak a remek pillanatai, amelyek általában valami klasszikus trilógiából ismert elem/karakter (Boba Fett!) felbukkanásához kötődnek.

Utólag pedig további érdekességgel szolgálhat, hogy már ebben a sorozatban felbukkan néhány olyan ötlet, amelyeket Lucas később az előzmény filmekben is felhasznált, mint például a fogatverseny vagy Grievous monociklije.

Amúgy az összefüggőbb történetek is valamivel és izgalmasabbak/érdekesebbek. Viszont sokkal nagyobb hangsúly van az infantilis poénokon, amikor valaki elesik/beleesik/ráesik ide vagy oda. Ezek fő forrása természetesen C3PO (akinek a hangja ezúttal is Anthony Daniels!), akit személy szerint nagyon szerettem, de csak és kizárólag mint mellékszereplőt.

C3PO tipikusan az a karakter, aki kisadagokban szórakoztató, de ha húsz percen keresztül az ő szerencsétlenségeit/panaszkodását/hülyeségét kell nézni és hallgatni, az hosszútávon fárasztóvá válik már. A Droids kétségkívül közelebb áll a Star Wars-hoz, mint az Ewoks, emiatt a rajongóknak is érdekesebb lehet, de inkább, mint a Star Wars-történelem egy fura/ismeretlen szelete, nem pedig mint a saját jogán is szórakoztató sorozat.

Van viszont egy nagyon gyenge pontja, mégpedig a zene. A Police dobosa által írt és előadott főcímdal egészen abszurd, igaz az Ewoks főcímének sem volt köze a Star Wars-hangulathoz, de az legalább illeszkedett a sorozat önálló, varázslatosabb atmoszférájához. Ám a Droids-nak sikerül elkövetnie azt a hibát, hogy bár képileg összetéveszthetetlenül Star Wars, zeneileg inkább a The Barbarians, az az a Barbér fivérek (a film és nem a rapduó) prüntyögését juttatja eszünkbe.

Ráadásul a részek aláfestéseként használt szinti-pop egészen rossz, sőt kifejezetten idegesítő tud lenni. Saját elmondása szerint Lucas meg akarta mutatni, hogy a saturday-morning-cartoon műfaját is lehet az eddigieknél magasabb minőségen csinálni. A technikai kivételezést valóban komolyan is vette, de azon a szemlélet módon, hogy az animáció a legkisebbek szórakozása, már ő sem tudott (vagy nem is akart) túllépni.

Összességében azonban mindkét sorozatot Hallhatatlan Joe szavajárásával tudnám a legjobban jellemezni: középszerűek.

Bár a grafika stílusuk már kissé kopottas, az animáció összességében jó (a Droids kifejezetten drágának számított), a sztorik is korrektek, viszont – lévén, hogy a Star Wars-hoz csak hellyel-közzel kötődnek – nincs semmi olyan igazán egyedi tulajdonságuk, ami nyolcvanas évek rajzfilmsorozatainak átlaga fölé emelné őket. Felnőtt fejjel pedig messze nem olyan érdekesek/izgalmasak, hogy az ember egy-két résznél többet nézzen belőlük. Mondhatni legtöbbször kifejezetten unalmasak.

Ezért viszont az alkotókat nem igazán lehet hibáztatni, hiszen az írók és rajzolók mindent megtettek. Ám a csatorna valamiért nem akart egy igazán markáns Star Wars-hangulattal bíró sorozatot készíteni. Paul Dini az Ewoks-hoz írt első sztori vázlatát, például azzal az indokkal utasították el, hogy túlságosan is Star Wars-os. Ami pedig a hangvételt illeti, szintén az ABC fogalmazott meg olyan, mai szemmel teljesen irreális kikötéseket, mint hogy a sugárfegyvernek nem lehet pisztoly formája, vagy hogy a közelharci jelentekben csak lökések lehetnek, ütések nem.

Persze a sorozatok a relatív ismeretlenségében valószínűleg az is erősen közrejátszik, hogy a mai napig egyik sorozat sem jelent meg teljes egészében DVD-n. Igaz 2004-ben mindkét napvilágot látott egy-egy egylemezes kiadás, ám ezeken csupán hat rész kapott helyett. Így az érdeklődőknek be kell érniük a tévés felvételekkel és VHS kazettákkal. (Hála azonban egy lelkes rajongó munkájának a legnépszerűbb videómegosztón amúgy mindkét sorozat elérhető meglepően jó minőségben.)

3 hozzászólás Ne habozz!

Gyuk - 2017. 07. 12. 15:04

Gumimacik 2.0 :D

m minnifield - 2017. 07. 12. 16:49

A Droids-ból nem csak Lucas merített a késöbbi prequelhez, de a mostani filmekben is van némi visszautalás. Az egyik szereplőt például Kybo Rennek hívják, meg van egy csaj aki nagyon emlékeztet Reyre:
https://pbs.twimg.com/media/B7fyhutCUAAdMKU.jpg

Dark Wolf - 2017. 07. 14. 19:32

Két komment? :(

Kösz a hiánypótló posztért, The Man Who Laughs!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz