login |

The Standups: az 1. évad

2017. 07. 26. 21:49 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra, standup,

Hát, igen, vannak értelmes kritikák, és vannak olyanok, amiket az egyik új Netflix-sorozatról, a The Standups-ról lehet írni.

Sokan nem tudják, hogy a Netflix nem a saját gyártású filmekkel vagy sorozatokkal “kaszálja” a legnagyobbat (előfizető-számot tekintve), hanem az egy órás standup estekkel, különkiadásokkal. Elég beszédes, hogy az elmúlt évben Chris Rock-ot, David Chappelle-t, Jerry Seinfeld-et és Louis CK-t is megszerezték egy vagy több special-re, van, akivel 20 milliós szerződést kötve.

Ennek kapcsán tervezem is, hogy olykor standupokról is írjunk olykor a Junkie-n, még akkor is, ha lehetetlen a műfaj kritikai szempontból, mármint ajánlást, ötletszipkázást tekintve, hiszen attól, hogy valakinek a humora bejön X-nek, Y még utálhatja teljes szívéből (vagy pisloghat a humora hallatán értetlenül), és viszont. Ráadásul standup esetében még sztoriról sem lehet, ahhoz előzetest sem egyszerű vágni, bár a stílus talán átjöhet a trailerből.

Ráadásul én még azzal is kísérletezek, hogy miképp kell gazdaságosan standupot nézni. Mert nem akarok sucker lenni, nem akarok végignézni 60 percet, hogy az legyen a végkövetkeztetésem, hogy nem volt jó, mert akkor mindegyik estet le kéne nyomnom. Így úgy döntöttem, hogy 10 perces határt húzok meg a standupoknál, s ennek megfelelően a Netflix-kínálatból a Jim Jefferies: Freedumb bejött, míg a Sarah Silverman: A Speck of Dust ment a kukába, pedig Silverman az egyik kedvencem. (Sőt, az HBO-s T.J. Miller-féle Meticulously Ridiculous is azonnal kasza lett, amin megdöbbentem.)

És így érkezünk el a The Standups-hoz, ami egy 6 részes “sorozat”, ami azt fedi, hogy 6 darab fél órás standupot kapunk 6 (ismertebb) humoristától – hasonló szériák 5, 10, 20 perces performanszokkal voltak korábban, és idén is, ld. Kevin Hart Presents: Hart of The City, a Kevin Hart Presents: The Next Level vagy a This Is Not Happening (bár ezek feltörekvő arcokat mutogatnak). Össze semmi sem köti őket, csak a helyszín, amin kvázi egymást váltják, mint a részek végén egy-egy snitt olykor utal is erre.

Na, de ezek után adta magát a kérdés, hogy egyrészt miképp kell 30 perces standupot nézni (ez 5-6 perces esélyadást jelent, ha következetes vagyok), másrészt hány részt kell megnézni egy íráshoz. Hiszen a pilotírásnak pont annyi az értelme, mint egy 1×05-kritikának (meg az előzetesnek) van, aki a 2., más pedig a 4. rész fogja zseninek találni, de mindebből a széria egészére nem lehet következtetést levonni.

Ezért íme a “kritika” érdemi része – tök véletlenül úgy jött ki az egész, mint egy valódi sorozat: az első 4 részt végignéztem (nem azért, mert annyira jók lettek volna), az utolsó kettő 5-5 percet kapott. (Hármójukat korábbról is ismertem egyébként.)

  • 1×01 – Nate Bargatze – 6/10: klasszikus deadpan, fapofa humor (ezt kedvelem inkább, nem a bratyizós, saját poénjain röhögős stílust), nem nagyon volt főszál, sok mindenbe belekapott, és igazából csak a személyiség hiányzott belőle, de a stílusa eladta. Voltak remek pillanatai.
  • 1×02 – Fortune Feimster – 5/10: őt sok sorozatból ismerhetjük, mostanság a Life in Pieces-ben és a The Mindy Project-ben visszatérő. Neki volt személyisége, kár, hogy minden poénja akörül forgott, miszerint déli, meleg és szeret enni. A repetitivitásért és a kiszámíthatóságért kár.
  • 1×03 – Deon Cole – 4/10: ő is ismerős arc, a black-ish-ben visszatérő, az Angie Tribeca-ban pedig állandó, botrányosan jó arc, így sokat vártam tőle. Ehhez képest hatalmas csalódás volt. Hozta ugyan a cole-os stílusát, és ez a random, “teszteljük a poénokat a közönségen későbbi felhasználásra-schtick sem elveszett dolog, de egy idő után elvesztette a viccességét. Cserébe megvolt a műsornak az íve, jó párszor és nagyon profin visszautalt a korábbi poénjaira. (Ehh, erre van egy szakkifejezés, de folyton elfelejtem. Megvan, a ‘callback‘.)

  • 1×04 – Nikki Glaser – 6,5/10: és őt is ismertem korábbról, így nem is okozott meglepetést az abszolút szókimondó, szexuális sztorijaival (néhol elég WTF volt a kibeszélt téma), a Not Safe-ben is pont ugyanezt hozta, ott sem volt tabu. Szerintem leginkább ezért jött be a legjobban, de olykor kicsit sok volt, és bizonyos témákat túl sokat rágott, szóval nem lett kiemelkedő. És neki is van humorista személyisége, ezzel nincs gond.
  • 1×05 – Beth Stelling – 3/10: itt simán csak a humor milyensége vagy a nő stílusa nem jött be – furán, unottan beszélt és röhigcsélt, ez rémisztően zavart. Némiképp ő is altesti volt, de legalább nem volt tipikus, szóval lehet, hogy másnál ő lesz a top, és Glaser mindennek az alja.
  • 1×06 – Dan Soder – 2/10: á, ez a bro-s stílus végképp nem volt a kenyerem. A poénok nem voltak rosszak (már ameddig jutottam), de teljesen kinyírta maga a fickó.

Nem tudom. Van, illetve lehet létjogosultsága egy ilyen sorozatnak, még akkor is, ha kicsit random volt. Csak annyi kéne, hogy ne az legyen az érzése a nézőnek, hogy azok kerülnek be, akik nem tudtak összekaparni egy órányi anyagot, így a fél órájukba mindent bele kényszerülnek írni.

1 hozzászólás Ne habozz!

LoGi - 2017. 07. 26. 22:40

Érdekes módon pont azokra emlékszem a legkevésbé, amik úgy rémlenek jobban bejöttek. (1, 5, 6), de igazából mind felejthető volt. Legkevésbé nálam a 2. jött be, mert ott tényleg szinte az egész csak a “I’m a fat lesbian from the south, haha” dologra épült.

Netflix standupok amik nagyon bejöttek:
Hasan Minhaj: Homecoming King
Sarah Silverman: Speck of Dust
Russel Peters: Notorious, Almost Famous (most fel is vettem még 2 másikat tőle a listámra)
Trevor Noah: Afraid of the Dark

Amiket végig néztem, de azért közelében se voltak a fentieknek:
Amy Dust: Leather Special
Aziz Ansair MGS-ben lévő előadása

Nem néztem végig:
Jim Jefferies: Freedumb
Louise CK 2017, amiben öngyilkossággal poénkodik az első 20 percben kb csak
Aly Wong: Baby Cobra

De biztos sok van még, amit kihagyok.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz