login |

Little Boy Blue – írta Sámán

2017. 07. 30. 16:50 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

This is a true story.

Nem tudom ki, hogyan van vele, de én személy szerint ritkán nézzek angol sorozatokat, néha bepróbálok egy-kettőt, de ennyi, na persze a kötelezően nézős darabok mellett.

A Little Boy Blue is teljesen véletlen került a látóterembe, de nagyon jól tettem, hogy ledaráltam, mert nagy kár lett volna csak úgy elmenni mellette, és bele sem gondolok, mennyi hasonló sorsú sorozat lehet, amely nem kap akkora figyelmet és hírverést, ezért csak egy szűkebb réteghez jut el… De miről is van szó?

A történet valós eseményeket dolgoz fel, egy 2007-ben Liverpoolban történt lövöldözésről, melynek során egy 11 éves Everton-szurkoló kisfiú meghal. A sorozat az ő gyilkossági ügyében lezajlott nyomozást dolgozza fel.

A négy szerencsés epizódszám, mert ennyi idő alatt tökéletesen elmeséli nekünk a történetet elejétől a végéig, nincs se kapkodás, se időhúzás. A sorozat a részek alatt egy pillanatig sem engedi lankadni a néző figyelmét, folyamatosan fenntartja a feszültséget, és ezt az egészen mély drámát, amely átjárja az egész történetet.

Végig járhatjuk a szülök kálváriáját, betekintést nyerünk a rendőrség munkájába, abból is főként az üggyel megbízott nyomozóéba. Illetve az ügy gyanúsítottjait is végigkísérjük az események napjától egészen a bíróságig.

Nem véletlenül emeltem ki az elején helyszínt, és azt sem hogy a kis fiú (Rhys), melyik foci csapatnak volt a szurkolója. Számomra a sorozat legmeghatóbb pillanata, amikor az Everton szurkolók az ő emlékének tisztelegve állva tapsolnak a Goodison Parkban.

De ugyancsak nagyon megkapó pillanat az, amikor a temetéskor az Everton mellett a városi rivális Liverpool szimpatizánsai is jelen vannak, és tiszteletüket fejezik ki. Nincs ilyenkor olyan szurkolói rivalizálás, amely ilyen tragikus események következtében háttérbe ne szorulna.

A szereplők közül kiemelném a két szülőt, az apát (Brían F. O’Byrne), és az anyát (Sinéad Keenan), valamint a nyomozót alakító Stephen Grahamet. Ők voltak az igazán meghatározó karakterek, ők vitték a hátukon a sorozatot. A többi színész is rendben volt, mindenki hozta az a figurát, amit hoznia kellett, úgy hogy esetleg 1 másodperce se tanúsítsunk bizonyos karakterek irányába szemernyi szimpátiát se.

A nyomasztó hangulatnak köszönhetően folyamatosan ott az a bizonyos gombóc az ember torkában. Bár néha megfeledkezünk róla egy-egy pillanatra, de a következő jelenetben újra tudjuk, hogy nem tűnt el végleg. Mindez egészen az utolsó tárgyalás végéig, amíg a bíró ki nem mondja a végső ítéletet.

Ekkor lehet csak egyszerre felsóhajtani a teremben ülőkkel, a szülőkkel, a nyomozóval, vagy bárki mással. És persze egyszerre szökhet könny a szemünkben a keserves sírásban kitörő édesanyával, és egyszerre érezhetjük lezártnak az egészet a történet szereplőivel. Azért persze tudjuk, hogy néhányuknak ez az ügy sosem lesz teljesen lezárva.

5 hozzászólás Ne habozz!

Semper - 2017. 07. 31. 11:21

Én egybe daráltam le, nagyon tetszett a színészi játék plusz ahogy bemutatták a hoodot és ahogy az emberek reagáltak a fejleményekre egy szó mint száz nagyon jó volt minden aspektusa.

szepi06 - 2017. 07. 31. 20:43

Érdekesnek tűnik, szerintem el fogom kezdeni.

jelenvalólét - 2017. 07. 31. 21:28

Nekem is kifejezetten tetszett, bár semmi “extra” -a megszokott magas angol nyomozós minőségen túl, persze. A színészi teljesítmények valóban kiemelkedőek voltak, a történet “jó”, és szomorú. Egyvalamit nem értettem, a rendőr sorsát a végén, mi baja volt a főnökeinek azzal, ahogy a nyomozást vezette?

Biohazard - 2017. 07. 31. 22:30

Öreg hiba lebecsülni az angol sorozatokat. (ritkán nézni) Lassan több minőségi angol cucc pihen tartalékban a wincsimen, mint amcsi :D

Snoopyzit30 - 2017. 08. 19. 12:50

Az események tényleg drámaiak voltak, de maga a sorozat szerintem túl lett nyújtva. A nyomozást abszolút nem sikerült érdekessé tenni, nagyon száraz volt végig az egész.
Nagyon sok jó angol sorozat van, de most ez sajnos csak a középmezőnyhöz elég.

7/10

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz