login |

Pilot-mustra: The Last Tycoon – 1×01

2017. 07. 30. 20:55 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

(A pilot már tavaly leadásra került, és a visszajelzések alapján az Amazon berendelte a sorozatot, ami pénteki, teljes évados premier volt – itthon is. Viszont mivel anno kimaradt az első részes írásunk, így most csak arról írok, így jelezzétek az esetleges spoilereket, míg nem kapunk évados írást, vagy nem jutok el a szezonzáróig.)

Az Amazon nagyon ráizgult F. Scott Fitzgerald-ra, hiszen a Z: The Beginning of Everything konkrétan róla (vagy inkább a feleségéről) szól, míg a The Last Tycoon az ő könyve alapján készült. Ha ismerős a cím, az nem véletlen, mert van egy 1976-os mozifilm, Az utolsó filmcézár Elia Kazan rendezésében, Robert De Niro főszereplésével.

THE LAST TYCOON – 1×01 – 7/10

Az 1930-as évek közepén járunk, valamivel Hollywood aranykora után (vagy talán még ez is az?). Az álomgyárra természetesen a csillogás jellemző, viszont belülről már közel sem minden papsajt. Nagy a harc a stúdiók között, a profitra való törekvések elnyomják a kreatív hangokat, igencsak erős a második legnagyobb piacnak számító náci Németország befolyása, lekezelik a nőket (ember legyen a talpán az az írónő, akit komolyan vesznek), működik a szereposztó dívány, és nagyon nincsenek oda azért, ha a munkások szakszervezetbe tömörülnének, próbálják leverni az erre vonatkozó törekvéseket.

A főhősünk egy bizonyos Monroe Stahr, egy fiatal, hozzáértő, nagymenő filmproducer (Matt Bomer), igazi csodagyerek, akit annak idején jelenleg főnöke, az apafigura stúdióvezető Pat Brady (Kelsey Grammer) emelt ki a szegénysorból, és akivel egyre többet és többet kénytelen ütközni. A legutóbbi konfliktusuk különösen fáj számára, hiszen a két éve elhunyt feleségéről forgatott filmmel kapcsolatos, amivel örök emléket állíthat a néhai színésznőnek.

Nem lehet azt mondani, hogy ne lenne ambiciózus a The Last Tycoon, eleve nem olcsó a régi Hollywood-ot megteremteni, de a készítők ennyivel nem érték be, jóval többet akarnak elérni, de egyelőre lehet, hogy túl sokat markolnak. Igen, az rögtön kiderült, hogy nagyon odafigyelnek a részletekre, azonban mintha ebbe annyira bele feledkeztek volna, hogy a néző számára talán fontosabb összetevőkre kevesebb figyelem vagy gondoskodás jutott, profizmus ide vagy oda, valahogy hidegnek és távolságtartónak éreztem a pilotot eleinte.

Valamikor a pilot felénél lehettem, amikor elkezdtem beletörődni abba, hogy a The Last Tycoon egy színes, csillogó tabló lesz, ami mentes mindenféle konfliktustól és izgalomtól. Persze még így is meg lehet ismerni a sorozatból a korabeli Hollywood működését (ami azért így is érdekes), de az insider (filmtörténelmi) aspektus és a külsőségek közel sem elegek ahhoz, hogy mondjuk egy darát elvigyenek a hátukon.

Azonban féltávnál valahogy, amikor feltűntek a buktatók (a németek szívóznak) és sehova sem illő, de nyilván kifejtésre kerülő mellékszálak (a csóró kissrác és a tesói), elkezdett érdekelni a sztori, és közelebb is kerültek hozzám a karakterek, de persze ha nem hollywood-i lett volna a történet, hanem más munkahelyen játszódó dráma (és melodráma) lehet, hogy nem ez lett volna a helyzet. (És szerencsére a készítők azért be-bedobnak ismert hollywood-i személyiségeket ebből az időszakból.)

Persze még így sem egyedi vagy eredeti a történet (naná, hiszen adaptáció, bár nyilván másfele mennek majd, és hosszabban fejtik ki a regény alapjait), a karakterek sem fognak kiemelkedni, maximum akkor lesznek emlékezetesek, ha később megkapják a kötelező rétegeket, de nem hiszem, hogy ismert elemekből ne lehetne egy működő és szórakoztató sorozatot felépíteni. Ha minden korrekt és őszinte, akkor a végeredmény több is lehet, mint korrekt.

A szereplőgárdát nyilván nem kell méltatnom, hiszen ha az alakítások még nem is lesznek az igaziak (nem volt semmi gondom velük, sőt!, de tény, hogy kiszámítható mind Bomer, mind Grammer karaktere, mondhatni rutinból hozzák), az arcok mindenképp ismerősek (az említettek mellett ott van Lily Collins, Rosemarie DeWitt, meg jellegzetes mellékszereplők, plusz a kevésbé ismert egyéb állandó szereplők is rendben vannak), jó látni velük ezt a történetet.

Persze ez a sorozat sem lesz híján a szappanos elemeknek. Azt jó volt látni, ahogy a főhős végre kezd ismét kibontakozni magánélet terén, de cliffhanger-ként azért előrántottak egy “fordulatot”, hogy kiderüljön, neki is vannak sötét titkai (ahogy a többieknek is, persze)

A végére kifejezetten kikerekedett a pilot, és volt annyira lezáratlan a kezdés (egyes szálak alig indultak el, másoknál azt sem érezni, hova tartanak), hogy érdekeljen a folytatás annak ellenére, hogy sokszor a kosztümös drámák első részét elismerem, hogy “szép, szép”, de után jön a “minek nézzem tovább?”-kérdés. Itt egyelőre úgy érzem, hogy megnézem az 1×02-t, és azt követően döntöm el, hogy érdemes-e darára a The Last Tycoon. (Megnéztem. Folytatom. Tisztességes munka.)

3 hozzászólás Ne habozz!

Brynden Rivers - 2017. 08. 01. 00:19

Én annak örülök hogy Matt Bomer és Kelsey Grammer kapott egy értelmes szerepet.

Bár annak jobban örülnék ha a méltatlanul elkaszált Boss-t folytatnák.

wellwellwell - 2017. 08. 03. 10:30

én még nem sok mindenben láttam matt bomert, így nekem újdonság, és kifejezetten erős a kisugárzása.

winnie - 2017. 08. 03. 12:54

wellwellwell: ha őt bármennyire is kedveled, akkor szerintem a white collar-t kötelező bepróbálnod, még akkor is, ha műfaja esetleg nem jönne be. ott még talán rá is tesz egy lapáttal.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz