login |

Pilot-mustra: The Guest Book – 1×01-1×02

2017. 08. 06. 15:50 - Írta: winnie

4 hozzászólás | kategória: antológia, kritika, pilot-mustra,

Na, végre egy eredeti koncepció! A TBS új sorozata, a The Guest Book egy epizodikus antológia, ami egy hotelszobára koncentrál, valamint annak részenként cserélődő vendégeire, az ő történeteiket mutatja be.

Ööö…, oké, bár valóban ennyi a sorozat lényege, de ez azért más, mint az HBO most indult Room 104-ja. Egyrészt azért, mert az abszurd történetek egytől-egyig komikusak (a Room 104 ugye minden műfajt lefed). Másrészt mert nem csak a szobában játszódnak. Harmadrészt, mert vannak visszatérő szereplők benne (átívelő sztorival!). Negyedrészt pedig, mert mindenféle csavart nélkülöznek. És ötödrészt, mert sokkal gyengébbek.

THE GUEST BOOK – 1×01 – 4/10
THE GUEST BOOK – 1×02 – 2,5/10

  

Oké, először is gyorstalpalónak jelezném, hogy a TBS kifejezetten eredeti komédiakínálata olyan sorozatokból áll, mint az Angie Tribeca, a The Detour, a Search Party, a Wrecked és a People of Earth. Bár nagyon különbözőek, akinek bejön ez a hangvétel, annak kötelező lesz a The Guest Book bepróbálása is – én utóbbi kettőt gyorsan kaszáltam, a The Detour-t pedig a zseni első szezonja után a 2×01-gyel. Maradt az Angie Tribeca nézős, a Search Party-t pedig be kéne már próbálnom.

A The Guest Book-ot azonban nem a TBS-es billog, vagy a formátuma adta el nekem, hanem Greg Garcia neve, aki kapcsán még mindig a My Name Is Earl-t emlegeti mindenki, én pedig juszt is a Raising Hope-ot fogom (vagy a Super Clyde-ot?, szipp…) – azt inkább feledjük, hogy a The Millers is az ő műve, vagy a Yes, Dear. Vagyis ne feledjük, mert bennem előbbi szellemét idézte meg a pilot humortalanságával.

Némi felvezetés után a pilotban a házaspárt alakító Danny Pudi és Lauren Lapkus érkezik meg egy hegyi kunyhóba kikapcsolódni, távol a kisbabájuktól – ők egyenként is viccesek, hát még együtt, gondoltam, de sajnos itt inkább kiállhatatlanra vették a figurát, ami alapból megnehezítette a rész élvezetét. Az pedig, hogy a veszekedéseikben semmi poénos nem volt, végképp.

Attól persze, hogy nem poénokra van kihegyezve a The Guest Book, érezni rajta, hogy könnyed, idióta, olykor abszurd, vagyis, hogy elsődlegesen komédia, főleg, hogy az első rész története vesz egy sztriptízbáros kitérőt, és később is történik egy-két olyan váratlan dolog, amire nem nagyon számít a néző. De pár ötlettől az, amit látunk nem lesz fantáziadús, sem élvezetes, maxim tolerálható és végignézhető. De minek?

Az 1×02 még ennyit sem tudott hozni, egy hülye vallásos családról szólt, ahol anyuka (Stockard Channing) nem akarja, hogy a fia egy ateista csajt (Mary Lynn Rajskub) vegyen feleségül – itt a sztori nagyja már a szobán kívül játszódik, és bár az abszurd hülyeségek jelen vannak, a poénok még annyira sem, mint az első részben.

A címben szereplő vendégkönyv egyébként a pilotban narrációra szolgál (Danny Pudi karaktere írja bele a sztorit), de a folytatásban ezt is kihajították, hiszen ott anyu narrál, illetve meséli a történetet a gyóntatófülkében egy papnak. Na, ez a körítés a világon semmi pluszt nem ad, maximum egy jó snittet, ahogy Pudi ül a magasban, lábait lógázva.

Á, az egész totális csalódás. Ha véletlenül életben marad a topik, ha a későbbiekben beírná valaki a kommentek közé, hogy melyik rész sikerült jobban (mert antológia révén biztos, hogy lesznek nagyon jól eltalált epizódok), akkor visszatérnék, esetleg színészek miatt is, de az kizárt, hogy ilyen kezdés után ezt folytassam.

Egy valami érdekes lehetNE a sorozatban (amellett, hogy minden rész végén felvezetik a következő vendégeket, kezdéskor pedig két random arc a sorozatról beszél, amit nézünk, és úgy mondják el, mi volt az előző részben), azok a visszatérő szereplők, a szállodások, sztriptízbárosok, a doki, Eddie ‘Darnell’ Steeples és a többiek. Greg Garcia ígéri, hogy az ő történetük az évadzáróra ki fog kerekedni, de mivel alig szerepelnek (részenként 1-2 jelenet), így csak miattuk sem éri meg maradni.

4 hozzászólás Ne habozz!

mark - 2017. 08. 06. 16:22

Greg Garcia miatt próbáltam be, és az első rész nekem bejött. Tényleg semmi különös amúgy, egy egyszerű, abszurd kis komédiaféleség. Ehhez jön még pluszba a My Name is Earl és a Raising Hope felderengése (sztriptízbár neve, Crabman, Burt). A második rész valóban jóval gyengébb lett, egy-két egysoroson kívül nem igazán mutatott semmit. A Room 104-nál jobban tetszik egyelőre (bár abból csak az 1. részt láttam még). Biztosan maradok még, de azért remélem, a 2. rész színvonala nem köszönöm vissza túl sűrűn.

heidfeld - 2017. 08. 06. 18:57

7/10.
Apróságok tatszettek igazán, meg a bár. Hát, ilyet még nem láttam:D. Kicsit feszült volt a tanár felesége.
Kellemes kis széria lehet ez, majd kiderül.

LaCRossE - 2017. 08. 19. 21:47

Én ezt a rész végi éneklős dolgot nem értem rohadtul, minek osztott képernyőbe betenni ezt a totál random és semmilyen band-et?

FrankLuck - 2017. 08. 23. 12:17

Az a baj, hogy a heti sztorik gyengék (az 1×02 totál semmilyen), az állandó szereplők meg megint gázak. Garret Dillahuntot nagyon bírom, de ezt még miatta se nézném.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz