login |

Wet Hot American Summer: kezdett a 2. évad (aka. Wet Hot American Summer: Ten Years Later)

2017. 08. 07. 22:20 - Írta: winnie

4 hozzászólás | kategória: kritika,

– Dude, who the hell are you?
– I’m your second to worst nightmare.
– What’s my worst nightmare?
– Me fucking your mom.

Csak egy kis alapozás, mert szerintem van annyira abszurd az egész felállás, hogy valaki csak azért megnézze:

  1. 2001-ben kijött a Wet Hot American Summer, amit itthon Gyagyák a gatyában, avagy tudom, kit fűztél tavaly nyáron címen adtak ki, és egy nyári tinitábor utolsó napjáról szólt 1981-ben. Ez kultikus lett. És elég durva volt a szereposztása mai szemmel.
  2. 2015-ben a Netflix bemutatta a Wet Hot American Summer: First Day of Camp című sorozatot, ami a tábor első napját mutatta be, tehát előzmény volt – a 14 évvel idősebb színészekkel. Megtartottal minden nagy nevet.
  3. Péntek pedig kijött a Wet Hot American Summer: Ten Years Later, vagyis mondhatni a 2. évad. Ez már 1991-ben játszódik, a színészek tehát már huszonéveseket alakítanak.

Az első évadról (vagyis a kezdésről) itt írtam, nagyon személyfüggő a sorozat. Én imádom a nosztalgikus cuccokat, ebben is voltak remek snittek, pármásodpercek, de nekem valahogy nem jött át. Szerencsére vannak bőven pozitív kommentek, a kritikusok is szerették, szóval most itt a folytatás. És mintha semmi sem változott volna. Ez egyszerre jó és rossz hír, gondolom.

A sztori 1981-ben kezd, amikor a táborosok megfogadják, hogy 10 év múlva, pontban fél tízkor találkoznak ismét, a szent helyen. A nagy reuniont azonban elég hamar rossz hír zavarja meg, hogy utána mindenki ismét átélhesse azt, hogy milyen is volt a táborban – ezer meg egy visszatérő karakterrel és pár új figurával (Mark Feuerstein minek?), mindezt nyakon öntve (az olykor szó szerinti) 90-es évekbeli romantikával.

Here’s the rest of your stuff. It’s your Apple PowerBook 100. It’s your inline skates. It’s your beeper. It’s a bunch of other things from 1991.

Nyilván direkt csinálják, de már az elején nagyon gáz volt, hogy túlzásba vitték a 90-es évekbeli utalásokat, csak pakolták egymásra az újabb és újabb kifejezéseket, márkaneveket, tárgyakat, és továbbra is a vicces zenék és a gáz ruhák adják az a röhögés fő forrását, valamint az, hogy 40-es és 50-es színészek (meg Paul Rudd) játszanak maguknál jóval fiatalabb karaktereket. Ez így nekem kevés.

A Wet Hot American Summer továbbra is azzal a nagyon egyedi, már-már fahumorral próbál nevettetni, mint az első évadban, szóval olyan poénokról van szó, amiken egyesek megpusztulnak a röhögéstől (főleg, ha ismerik a karaktereket), mások pedig csak néznek, mert látják, hogy vicceset akartak írni a készítők, de ez nagyon nem sikerült nekik. Én speciel az agyonismételt poénoktól, valamint a kórusban visszhangzott dolgoktól (köszöntések, csatakiáltások) a falra másztam.

– I’ll find you at lunch then?
– Sure. Yeah. Episode four.

De ez nem meglepő, mint ahogy azt sem hiszem, hogy akinek bejöttek a 80-as évekbeli karakterek, azok ne várnák izgatottan, hogy kiből mi lett a 90-es években – Bradley Cooper-ből például egyenesen Adam Scott egy plasztikai beavatkozás segítségével. Igen, ennyire abszurdra veszik a figurát (Cooper nem ért rá), el is poénkodnak rajta visszatérő jelleggel.

Persze később sem fogják vissza magukat, ld. az évadnyitó cliffhangerje vagy a Bush/Reagan-kezdés után – mondjuk nem nagyon értem, hogy ha a Netflix az otthona a sorozatnak, akkor minek a cliffhanger-ösdi, mert heti sorozatnál sokkal jobban ütnének ezek a jópofa megoldások, így viszont csak elpocsékolt ötleteknek tűnnek.

A gond csak az, hogy félretéve a tetszési indexet, és azt, hogy a felütés csavarja, a 10 évvel későbbi megközelítés működik, minden önismétlőnek, megfáradtnak tűnik. Lehet, hogy ez is volt a cél, nem akarták megjavítani azt, ami működik, de ezt akár lustaságnak is betudhatná a néző.

Szóval részemről maradt a sorozat közepesnél valamivel gyengébb – és nem nézős. Hiába tök jók egyes figurák (Ken Marino teljesen kész), ha mások (pont a Showalter-Wain-féle vonal) hihetetlenül lehúzzák a színvonalat, az ő stílusuk engem nagyon nem hat meg. Mivel Netflix-es a sorozat, ezért lehet, hogy beletekerek, hogy mire megy ki a játék Alyssa Milano bébiszitterével (persze lehet, hogy csak red herring a sejtelmes vibe), de egyébként passz.

Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy ha valaki összevágna a legjobb jelenetekből egy 6 perces videót, nem az elsők között nézném meg. De a Ten Years Later nem 6 perc, hanem majdnem 240. Nyolc rész, egyenként 25-30 perces játékidővel.

4 hozzászólás Ne habozz!

k.karas - 2017. 08. 08. 22:03

Nagyon rossz volt. Pedig imádtam az első évadot és a filmet.
Egyedül az utolsó rész volt vicces, de ahhoz meg végig kell szenvedni az előzőeket, hogy értsd. Óriási csalódás és nem csak mert nagyon vártam.
Nem tudták kezelni a színészeket és a karaktereket, hiába állt rendelkezésükre egy nagyon ütős csapat. Béna és erőltetett volt az egész.

esakkormivan - 2017. 08. 10. 18:27

Az elso reszt megneztem kivancsisagbol, semmi elozmenyt nem lattam, de a garda jonak tunt. Egy darab peon nem volt a pilotban, total kiaknazatlan az egesz, szornyu, ertekelhetetlenul izzadsagszagu poenokkal.

Kar erte.

Mate815 - 2017. 08. 11. 15:33

Tegnap megnéztem az első három részt, végig röhögtem, kurva jó szerintem. Este durran a maradék öt rész.

humorpalanta - 2017. 08. 20. 20:08

Már csak az évadzáró van és imádom, ahogy az eddigieket is. :D
Rettentően elborultak, a gárda szuper, dőlök az utalásokon.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz