login |

Channel Zero: az 1. évad (Channel Zero: Candle Cove)

2017. 08. 16. 14:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

Someone slices the world open right down the middle and you can see the sky behind it. The true world. And you understand your purpose.

A Syfy tavalyi horrorantológiájának első évadja, a Candle Cove egy roppant rövid történet, egy ún. creepypasta alapján született (itt megtalálható magyarul is). Nyugodtan el lehet olvasni az alapanyagot kedvcsinálónak (jópofa), mert bár annak ellenére, hogy van egy kis csavar a végén, amit felhasználnak a sorozat elején, az évadnak csak az alapját adja, a sztori 98%-át a készítők találták ki.

A rövid szösszenet mellé egy nagyon klasszikus (klisés?) alapsztorit költöttek: egy férfi visszatér szülővárosába, ahonnan azt követően távozott, hogy pár gyerek (köztük az ikertestvére) rejtélyes módon eltűnt, majd holtan került elő. És a visszatérés alkalmából teljesen véletlenül (véletlenül?) ismét furcsa eseményekre kapják fel a lakosok. És ismét a gyerekek kerülnek a középpontba. És nem feltétlenül áldozatként.

A creepypasta sztorija pedig ott kerül a képbe, hogy a régi barátaival együtt vacsorázva elkezd a főhős nosztalgiázni egy régi tévésorozatról, ami elég bizarr és rejtélyes volt, csak az eltűnések idején volt látható pár hónapig, de úgy, hogy nem volt hivatalosan műsorban, csak random időpontokban és csatornahelyeken volt elérhető.

Az alapozás során hamar kiderül, hogy a Candle Cove erősen fog építkezni a 80-as évekbeli, gyerekkori flashback-ekre, melyek során megismerjük az ikreket és még néhány felnőtt gyerekkori énjét, és persze a később megölt gyerekeket is. Ez ad is a sorozatnak némi IT-es, Stranger Things-es vibe-ot, kár, hogy különösebb karakterizálásra sem a múltban, sem a jelenben nem jut idő. És a jelen és a múlt eseményeinek, illetve szereplőinek összekapcsolása jött be nekem legjobban.

A Candle Cove-ban viszonylag hamar kiderül, hogy ki a “rosszfiú”, gyorsan kézzel foghatóvá válik a fenyegetés, és ekkor talán a legműködőképesebb a sorozat. Az már a kezdetektől tudhatjuk, hogy van természetfölötti elem a sztoriban, ami addig elfért nálam, amíg nem konkretizálódott, de később, ahogy beindult a magyarázkodás, a nyakatekert mitológiagyártás,úgy kezdtem el egyre jobban ásítozni rajta.

A Channel Zero nem a gagyi, bár olykor kifejezetten élvezetes kanadai sorozatokat gyártó futószalagról jön, de még véletlenül sem nagyszabású produkció. Nagyon visszafogott, sok horrorral ellentétben nem a jumpscare-ekre épít, és a független filmes rendezésnek és fényképezésnek köszönhetően szállít egy olyan atmoszférát, ami az It Follows-ra emlékeztet. (És ha már atmoszféra, akkor a frászkeltő szörnyhangok is említést érdemelnek.)

És le a kalappal a készítők előtt atekintetben is, hogy vizuális szempontból nem gagyi CGI-jal tupírozták fel a sorozatot, hanem praktikus effektekkel és megoldásokkal. A szörnydizájnok elég hatásosra sikeredtek, s talán valakinek többet mond Olivier de Sagazan neve, aki transzfigurációs performansz művész, vagy hogy is nevezzem, ilyesmiket szokott csinálni közönség előtt, elég felkavaró, pedig csak agyag és pár kellék kell hozzá. (A fináléban igazán kitett magáért, főleg a tüzes kunszttal.)

Csak a külsőségek azonban nem tesznek jóvá egy sorozatot vagy egy évadot. És a Candle Cove a szememben tisztességes próbálkozás volt, helyenként kifejezetten jó húzásokkal, sőt, epizódokkal, azonban összességében, és minden elismerésem ellenére, alulmaradt, bár talán a közepesnél jobbra hoznám ki.

Egyrészt nekem az izgalmas alapkoncepció után hamar érdektelenné váltak a történések, és csak akkor lettek érdekesek ismét, amikor elkezdett összeállni a kép. Pár jobb rész után viszont pont a finálé okozott ismét csalódást, valahogy a vontatott dolgok már voltak annyira sokkolóak, mint amilyennek tervezték őket (lehet, hogy azért, mert minden sokkal kézzel foghatóbbá vált?), és kiszámítható is volt a zárás.

A pozitívumok mellett még két apróság húzta le nálam a végeredményt. Az egyik maga a gyerekkori sorozat, ami idővel már pár másodpercekre bevágva is roppant idegesítő és monoton lett, miközben a világon semmi félelmet nem idézett elő (nyilván nem is ez volt a célja), nem is kavart fel. Untam, na. A másik pedig Paul Schneider, mint főszereplő. Eleinte nem volt bajom vele, gondoltam, fura figura, de összességében szerintem nem volt túl meggyőző.

Tényleg egyszer fent, egyszer lent volt számomra az első évad. Tisztességes a végeredmény, de úgy érzem, hogy jobb is lehetett volna..

1 hozzászólás Ne habozz!

Thomas - 2017. 11. 02. 21:42

Csak megnéztem én is:)

“az évadnak csak az alapját adja, a sztori 98%-át a készítők találták ki.”

Pontosan ez a problémám az egésszel. Mert a creepypasta jó, a hideg végigfutott a hátamon, amikor elolvastam. Amit viszont a készítők kitaláltak köré, az nem jó. Persze engem a legjobban az ilyen álmodozós-képzelgős szálak untatnak a legtöbb sorozatban, és itt se tudtam értelmezni a random bevagdosott álomjeleneteket, amiknek se füle, se farka, csak hogy feldobja valami a lassú, monoton történetmesélést. A szintén értelmetlenül bedobált flashbackek is untattak az idegesítő gyerekszínészekkel. A végén meg már valami komplett képzelt világban folytak az események, amiből egy TV-n át lehetett kimászni a valóságban:)

A stílussal amúgy nem volt semmi bajom, az első részt még kifejezetten élveztem, amiben lényegében feldolgozták a rövid történetet, és tényleg jól megteremtették az atmoszférát, utána viszont a felesleges nyújtását már nem. Meg hát a főszereplő is, az elején még valóban jónak tűnt, aztán meg már sok lett belőle is. A 3. rész közben már éreztem, hogy semmi értelmes nem fog kisülni ebből a katyvaszból, az utolsó részeken meg már én is félálomban voltam. De becsületből végignyomtam, mert igazán a 2. évad keltette fel az érdeklődésemet, csak gondoltam, előbb bedarálom ezt is.

A részek valahogy így mentek le: 8, 6, 5, 4, 3, 2… Összességében túlzónak tűnik a közepes, szóval inkább 4/10-et adnék rá. Remélem, a 2. évadban maradnak a realitások talaján.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz