login |

I’m Dying Up Here: vége az 1. évadnak – írta Jemima

2017. 08. 16. 19:38 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: kritika,

Nincs itt semmi látnivaló! – mondanánk az alapján, ahogy a pilot alatt „pörög” a kibeszélő, de éppen ezért döntöttem úgy, hogy írok a Showtime nyári, stand-up komikusokról szóló sorozatáról, hiszen a héten finálézott az évad, így akár darára is esélyes lehet többeknél.

Az évad elején kaptunk néhány fiatalt, aki a stadupos ranglétra különböző fokain tartanak, s egy cél lebeg a szemük előtt: bejutni a Johnny Carson által vezetett Tonight Show-ba, hiszen az abban való fellépés a hírnév kulcsa.

A létra fokain a klubot vezető Goldie terelgeti őket. Megismerkedünk Ronnal, Eddie-vel és Adammel, akik a Cellarba (Pince) próbálnak bejutni, Cassie-vel, aki a Cellarból szeretne a „nagyszínpadra” feljutni, ahol pedig Bill, Edgar, Sully és Ralph látja maga előtt Carson kanapéját, ahonnan egyenes az út az ismertség és a hírnév felé. Amellett, hogy idejük jelentős részét a klubban töltik, mindenki életébe betekintést nyerünk, időnként egy-két flashbackkel megtoldva a történetet.

Carson. Carson. Sitcom. Development deal. Carson. Carson. Carson! Film career. Carson, Carson, Carson, Carson! Carson and fuckin’ Carson.

Az évadot tekintve tetszett, hogy igyekeztek minden főbb szereplőnek sztorit és mélységet adni, és mégsem folyt szét a történet. Egyedül talán Bill apja volt jelen az elején többet, mint szerettem volna, de a szezon második felében történtek fényében meg kellett ismernünk őt is. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

A karaktereket a részek során szerencsére nem erőltették bele idegen helyzetekbe csak azért, hogy képernyőn legyenek. Mondhatnám akár azt is, hogy mindenki halad előre az útján, de ahogy az a valóságban, úgy ebben a sorozatban sincs így. A szereplők döntéseket hoznak, kipróbálnak új dolgokat, megbántják a másikat és ha kell, nem félnek bocsánatot kérni vagy őszintének lenni egymással.

Girls are funny too

Talán elcsépelt azt mondani, hogy a helyszín is főszereplő, de tagadhatatlan, hogy a ruhák és a díszletek folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy a ’70-es években járunk (nem is beszélve a folyamatos dohányzásról és a drogokról). A női egyenjogúság és a kisebbségek jogai, ha nem is fókuszpontjai a részeknek, mégis elkerülhetetlenül beleütközünk a különböző emberek különböző nézeteibe.

A főbb színészek jól hozzák a karaktereket és a vendégszereplők között is megfordulnak ismerős arcok (Alfred Molina, Sebastian Stan, Dylan Baker, Jon Daly). Az eseményeket kellő komolysággal kezelik, viszont gyakran kijön belőlük a stand-upos énjük is, hogy olykor a legváratlanabb helyeken eresszenek el egy-egy fél mondatot, amitől kicsit könnyebbé válik a jelenet, úgy, hogy azért a komolyságából sem veszít közben.

Ahogy írtam, a sorozat gerincét az adja, hogy mindenki előrébb akar jutni, de Goldie szigorúan fogja a „gyermekeit”.

Money is your fucking enemy. The desire for money, I get it. Who doesn’t want something tangible for all their hard work, huh? But you don’t get paid until the job is done, period. That desire, that hunger, that’s what keeps you fuckers awake! And raw enough to still feel the pain that delivered you to my doorstep in the first place!

Mondtam már, hogy insider is a történet? Amellett, hogy az esti fellépéseken sokszor ugyanabba a történetbe kezdenek bele kedvenceink, láthatjuk, hogy hogyan fejlődnek, milyen impulzusok érik őket, és ezek miatt hogyan változik a műsoruk. És beleláthatunk a klub működésébe, figyelhetjük, hogy Goldie-nak milyen döntéseket kell meghoznia, annak érdekében, hogy megtartsa a pozícióját a részben általa is létrehozott világban.

A szezon második felében pedig a 70-es évek televíziós világa is a szemünk elé tárul.

– CBS is saying “creative differences”.
– There’s nothing about creativity. It’s all about commerce and compromise.

Sokáig nem értettem, hogy Jack Lacy hogyan és miért került bele a sorozatba. Az utolsó részekig azon a véleményen voltam, hogy ha kivennénk a karakterét, akkor is teljes lenne a történet. Mivel nem az elejétől szerepel a részekben, utánaolvasás nélkül kicsit olyan, mintha azért hozták volna be, hogy legyen egy még ismertebb arc a csapatban.

Az évad végére azonban megváltozott a véleményem, mivel a sztorija szépen belesimult a többiek történetébe. Végső soron ő is ugyanazon a létrán mozog, mint a többi srác, csak már előrébb tart náluk.

A záró rész nem happy end mindenki számára, de úgy gondolom, a 10 rész alapján mindenki ott van, ahol lennie kell és sikerült az utolsó percekben hozni a feelgood hangulatot, valamint és villantani egy záró jelenetet, ami miatt várom a folytatást, de ha itt ér véget az út, az is rendben van.

4 hozzászólás Ne habozz!

totoro - 2017. 08. 17. 08:36

Jók a karakterek, nagyon erős a korrajz, érdekes a szubkultúra amibe belevisz minket. Az ötödik rész tájáig teljesen berántott, aztán valahogy egy helyben topogott tovább az egész, és elveszett a kezdeti lendület. Ezzel együtt is erős 10/7.

Néma Harcsa - 2017. 08. 17. 11:06

Teljesen rendben van ez a sorozat, Goldie keménykedése és nagy bölcsességei viszont sajnos egy picit túl lettek tolva (nem Melissa Leo tolja túl, a karakter sok időnként).
Ellenben pl. a csípős csirkeszárnyas jelenetsoron könnyeztem személyes tapasztalatok miatt.
Amellett, hogy dráma, sokkal jobb poénok vannak benne, mint a legtöbb sitcomban. Stand-up kedvelőknek egyenesen kötelező darab.

fm! - 2017. 08. 18. 17:28

Én pont tegnap néztem meg az 1. részt, hát marhára bejött, legalább 9/10. Irtó jó a hangulat, a zene, a színészek, engem simán megvettek maguknak…

Réka - 2017. 08. 25. 11:57

Imádtam, az elején amennyire idegesítő volt Bill, a végére annyira lett szimpi :)

Nekem Lacy karaktere is bejött, na meg a zárójelenet pláne.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz