login |

Hard Knocks: vége a 12. évadnak

2017. 09. 07. 18:20 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: doku, kritika, ,

Alright. Fuck.

Bár a finálé nagy része nem volt túl erős (azért a vége elég tanulságos lett, pedig azt hittem, hogy ma már nem tudnak meglepetést okozni a cut-okkal, hiszen egy ideje eljutnak hozzám ezek a hírek is), azért maga az évad kellemes meglepetés volt.

Idén ezt nem az újoncokkal érte el az HBO amerikai focis dokusorozata, hanem a veteránokkal. Mindenki mondta előzetesen, hogy Jameis Winston jó arc és ő, illetve az imidzse sokat nyerhet a Hard Knocks-szal, és valóban karizmatikus figuraként jött le, aki nagy hatással van a társaira is. A tovább mögött folytatom, spoilerek nélkül.

Mellette még Gerald McCoy kapott nagyobb szerepet, bár ő talán inkább személyiségével és showmanségével, mintsem az edzőtáboros teljesítményével, no meg Chris Baker, akire végképp a bohóc szerepét osztották (egy állat volt), vele nem is mehettünk haza, nem ismertük meg a másik énjét.

Érdekes volt az évad szerkezete, hiszen hol azt hittem, hogy keveset szakmáznak, hol pedig az tűnt fel, hogy folyton a magánélet van a középpontban, szóval ebből úgy érzem, hogy nagyjából megtalálták az egyensúlyt a készítők. Azt mondjuk sajnáltam, hogy annyira erős drámai szál nem volt jelen idén, de ehhez nyilván az élet is nagyban hozzájárul – oké, akadt sérülés és volt rúgópárbaj is, de elég hamar túlléptünk ezeken.

Az újoncokat is elnyomták a kiemelt profik (vagy eleve nem is volt kiket elnyomni, így kénytelen-kelletlen emelték ki őket?), legalábbis a draftoltak közül csak az 5. körös McNichols kapott fókuszt. Az ő sztorija érdekes lett volna, csak ugye a valós idejű készítés miatt nem tudták úgy és olyan irányból felvezetni őt, hogy az a végjátéknak aládolgozzon.

Cserébe Riley ‘Joe Dirt’ Bullough-t jó érzékkel találták meg az elején, és vitték végig, és nyilván az ő linebacker riválisa is több időt kapott volna az első részekben, ha tudják, hogy miképp kerül sor az 53-as keretszűkítésre.

Szóval nem volt gondom az évaddal. Lehet, hogy nem volt kiemelkedő, de most nem nagyon éreztem úgy, mint a tavalyi, Rams-es szezon esetében, ahol több negatívum is eszembe jutott. Persze lehet, hogy csak az NFL-elvonási tünetek miatt éreztem így.

(És, akinek ugyancsak elvonási tünetei voltak, és még nem volt meg neki az All or Nothing with the Los Angeles Rams, vagy a héten indult A Season with Navy Football, vagy éppen a Last Chance U második szezonja, az nyomás, pótoljon.)

Ja, és a 12×05 stáblista alatti részét még el tudtam volna nézni pár percig. Nem csak azt, ahogy rombolták a Negyedik Falat és idétlenkedtek a kamerával, hanem vicces volt hallani, ahogy a játékosok is mondták, hogy úgyis McCoy és Baker fog bekerülni a részbe. Hmm, tényleg, mit csinált Baker a fináléban?

The season is back.

 

1 hozzászólás Ne habozz!

baggio - 2017. 09. 07. 19:59

Korrekt évad volt tényleg, a tavalyinál sokkal-sokkal jobb. Szeretem a zenés montázsokat, de elég árulkodó, hogy mennyi idő megy el velük a “történésekhez” képest, és míg a Rams-nél mintha nem is állt volna másból az évad, a TB esetén a részenkénti pár perc mellett ki tudták legalább tölteni a játékidőt érdekes figurákkal (leszámítva a szakmai stábot).

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz