login |

You’re the Worst: kezdett a 4. évad – írta Lantaar

2017. 09. 11. 15:05 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: kritika,

I’m gonna leave You anyway!

Három éven keresztül hallgattuk a főcím alatt az alábbi mondatot és ennyi idő kellett ahhoz, hogy ez a jóslat (valamennyire) beteljesedjen. A negyedik évad kb. három hónappal a harmadik fináléja után veszi fel a fonalat, mégpedig úgy, hogy a dupla premier első része Jimmy-re, a második pedig Gretchenre és a többiekre koncentrál.

Mielőtt még spoileresen belemegyek a részekbe, annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy szerintem az első, a Jimmy-vel foglalkozó rész gyengébb volt a kettő közül. Logikusnak és karakter hűnek érződött, viszont annyira erősen épít a sorozat a négy főszereplő közötti interakciókra, hogy a többiektől ennyire elkülöníteni valamelyiket (még ha ésszerű és hiteles is a történet szempontjából) mindenképpen lejjebb vesz a rész élvezhetőségéből.

A színészeket még mindenképp meg kell említenem. Kivétel nélkül hozta mindenki a tőle elvárható szintet és alakítást, mindenki remek volt. Viszont Aya Cash-t még így is ki kell emelnem, ő az, aki évek óta egyre erősebb játékot hoz és ebben a részben sikerült még feljebb tennie a lécet. Nem egyszerű eljátszani a mániás depressziót, de neki hibátlanul sikerül.

Összességében az első részt úgy 6/10-re pontoznám, míg a másodikat 8/10-re, így átlagolva a dupla premierre egy 7/10-et ki tudok osztani. A tovább mögött spoileresen folytatom.

Szóval, akkor nézzük mi volt a jó és mi volt a kevésbé meggyőző.

Kezdjük a Jimmy-s résszel. Mint mondtam, az alapfelállás, miszerint Jimmy az előző finálé végén csak beült a kocsijába és ment, amíg nem talált egy, a külvilágtól elzárt szegletére a világnak, ahol kellőképpen elzárkózhat a problémái elől. Persze Jimmy nem lenne Jimmy, ha nem találna egy magához hasonló, zárkózott, feszültségekkel teli, mérges embert, akinek a társaságában tengetheti a napjait. Nyilván a rész végére jön a megvilágosodás és Jimmy visszaindul Los Angeles-be, hogy visszatérjen az életéhez és megpróbálja rendbe hozni azt.

Értem, hogy miért volt szükség egy ilyen részre, vagy legalábbis erre a történetszálra. Kellett egy katalizátor, ami visszaviszi Jimmy-t L.A-be, hogy visszacsatlakozzon a történet fősodrába. Viszont a kidolgozás, ez az egész “öregkori doppelganger ráébreszti arra, hogy mi a fontos, hogy mit kell tennie” megvalósítás egyszerűen sablonos. Láttunk mér millió ilyet (és valószínűleg fogunk is), és valahogy ettől a sorozattól többet vártam ezen a téren.

Ha én lettem a volna a készítők helyében, akkor a 4×02-vel kezdtem volna az évadot, az elsőt meg szétdaraboltam volna flashback-ekre, vagy csak simán valamikor a szezonközepén adtam volna le. Drámai szempontból sokkal hatásosabb lett volna, ha nem tudjuk, hogy mi történt Jimmy-vel, legalábbis nem egyből, hanem csak azt, hogy három hónap eltelt és most visszatért.

A második rész viszont mindenképpen kárpótol az első hibáiért és sikerül nemcsak önmagát, hanem a legjobb oldalát mutatnia a sorozatnak. Egyik pillanatban felpörget Lindsay munka montázsa, majd a következőben padlóra küld Gretchen realitása. Mind a kettő fontos, szükséges, mert kiegyensúlyozzák egymást és érzelmi csúcspontokat adnak a résznek.

Lindsay és Edgar jelenetei a pozitív hangulatú tetőpontok. Jó látni, hogy a karaktereik fejlődnek, haladnak előre és nem ragadnak meg egy flanderizált árokban, hogy ugyanazokat a köröket fussák. És ahogy Lindsay megjegyezte, jelenleg ők a komoly, felelősségteljes felnőttek, ami nagyon jó irányba lendíti a karakterdinamikát nem csak kettőjük között, hanem az egész baráti körükre vetítve.

A másik csúcsponton viszont ott van Gretchen, aki a drámaian negatív hangot üti meg. Az igazat megvallva engem eléggé mellbe vágtak a jelenetei, a jelenlegi helyzete. Egyszerűen azért, mert voltam már hasonló helyzetben és emiatt nagyon is meg tudom érteni, hogy min megy keresztül. Amikor kiderült, hogy azóta nem hagyta el a házat, hogy Jimmy elment, ott egészen konkrétan elállt a lélegzetem pár másodpercre, ahogy felidézte bennem a saját élményeimet, emlékeimet.

Ez az erőssége ennek a sorozatnak: képes hatni az ember érzéseire, mert valahol mindannyian olyanok vagyunk, mint a szereplők, legalább egy kicsit. Az egyik pillanatban felhőtlenül élvezünk valamit, majd a következőben próbálunk levegőhöz jutni. A látottak, például Lindsay és Edgar szex utáni beszélgetése vagy Gretchen (és az epizód) záró jelenete, alapján egyikből sem lesz hiányunk ebben az évadban sem.

4 hozzászólás Ne habozz!

Mom - 2017. 09. 11. 20:52

Amikor elkezdtem nézni a sorozatot, kizártnak tartottam, hogy két ennyire diszfunkcionális ember jó páros alkosson. Akkor sokkal korábbra jósoltam volna a szakítást, de egyben sokkal kevésbé húsbavágónak.

Az előző évad végére elhitették velem, hogy na, ez tényleg működhet, zsák a foltját, happy endet mindenkinek! Aztán ezt a delíriumtortát jól az arcomba nyomták. Akkor kicsit le is tört a lelkesedésem, de szerencsére a nyitórész gyorsan visszahozta a kellemes ízt, méghozzá anélkül, hogy feloldotta volna a konfliktusokat.

Nekem kifejezetten tetszett Jimmy része, szerintem zseniális volt az öreg Raymond J. Barry (aki kiérdemelte, hogy rákressek a nevére, mert eddig csak az arca volt meg). Ahogy leoltotta a kölyköket, hogy a maguk dolgával törődjenek, hát fantasztikus volt :D
És egyben jimmyből egy sokkal visszafogottabb, csendesebb, sokkal kevésbé okoskodó tökfejet kaptunk, aki láthatóan megtört, még akkor is, ha ő lépett le.
Normálisan nem szeretem az ennyire egy emberre fokuszáló külön sztorikat, de ez most betalált nálam.

Az meg hogy most Edgar és Lindsey lettek a felelősségteljes emberek, egy gyönyörű csavar volt számomra. Remélem, hogy ezt megtartják a folytatásra is, mert bizony kell majd valaki, aki egyben tartja ezt a két szétzuhant, lelkisérült ……-t.

Gretchen meg, hát Gretchen :D Nagyon egyetértek, elképesztően hozza a depresszióval birkózást. És elképesztően csalódott voltam az utolsó jelenet miatt, amikor konkrétan 3 évet lépett vissza a “felépülésében”.

És új főcímet is kapott, ami szerintem jól sikerült, vagy legalábbis többet árul el, mint a korábbi fotótermes.

Shannen - 2017. 09. 11. 23:04

Nekem nagyon bejött a kezdés. A Jimmmy-s résszel sem volt bajom, nekem az is tetszett, viszont az is igaz, hogy a második rész még annál is jobb volt, pontosan a többiek közös dinamikája miatt. Imádtam Lindsay és Edgar rácsodálkozását mikor rájöttek, hogy most ők lettek a komoly, dolgozó felnőttek.

Aya Cash meg továbbra is zseniálisan jó. Mint ahogy az egész sorozat megérdemli a dicséretet, hiszen 4.éve hozza a magas színvonalat, sőt, időnként szintet is lép. Nagyon kíváncsi vagyok erre az évadra, főleg, hogy Gretchen hogyan fog tudni kimáaszni a gödörből, és hogyan fogják kezelni Jimmy-vel a kapcsolatukat.

Hesperathusa - 2017. 10. 12. 19:51

4×07 spoiler

Uhhh ez a rész durván hidegrázós volt.
Már a csók jelenet a lánnyal is kicsit sok volt. De a macskakajás rész kiverte nálam a biztosítékot.
Szegény Gretchen-nel kíváncsi vagyok mi lesz az évad végére. Nagyon sötét helyen van most. Főleg, hogy most a volt barátnője is a szemébe mondta , hogy milyen valójában.

Shannen - 2017. 10. 23. 11:50

Valóban, remek volt a 4×07, Aya Cash továbbra is parádés. Akárcsak az egész évad. A 4×08 is tele volt zseniális pillanatokkal és poénokkal, és a vége, az osztott képernyős beszélgetés is ütött. Kíváncsi vagyok hova fognak eljutni az évad végére a Jimmy és Gretchen kapcsolatát illetően.

Valahogy olyan érzésem van, mintha a készítők nem tudnának hibázni, folyamatosan tartanak egy igen magas szintet, amit időről időre még túl is szárnyalnak egy-egy résszel vagy jelenettel. Csak így tovább.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz