Advertisement
login |

Az anime is sorozat: Kuzu no Honkai (Scum’s Wish)

2017. 09. 19. 14:50 - Írta: Qedrák

6 hozzászólás | kategória: animáció, anime, Ázsia sorozatozik, kritika, ,

A Kuzu no Honkai 2017 első negyedévének egy másik olyan animéje, amellyel a bemutatkozó idei újoncok best of listáin-gyakran lehetett találkozni.

Bevallom, hogy az iskolai szerelmi viszonyokon alapuló drámák meglehetősen távol állnak tőlem, ezért ha az előzetesekben nem látok fantáziát vagy a történet nem kap valami érdekességet, akkor nem pazarlom rájuk az időmet. Ez a sorozat is így járt volna, ha nem szembesülök a körülötte zajló vitákkal, amelyek jó indikátorai annak, hogy egy igen megosztó alkotás született meg. Minden, a témával szembeni averzióm ellenére sem bántam meg, hogy megnéztem.

“Ez az anime gusztustalan”. Több helyen olvastam ezt a tömör véleményt, vagy valamilyen permutációját.

A fentit nagyjából két okból lehetett rá mondani. Az egyik, hogy számtalan szexjelenet, vagy legalábbis szexjelenetnek is felfogható történés van benne. Itt nem arra kell gondolni, hogy ez egy hentai vagy egy ecchi lenne, hiszen a felbukkanó mellbimbók száma még a Facebook automatizált rendszereit sem riadóztatná, minden másról pedig gondosan elvándorol a kamera. Viszont súlyosbító tényező, hogy általában a szex, vagy az azzal való próbálkozás két olyan ember között történik meg, akik közül az egyik tulajdonképpen semmit nem akar a másiktól, legfeljebb testileg és érzelmileg kizsákmányolni.

Ebben a sorozatban ugyanis nincs azonosulható karakter. Ha végiggondoljuk, hogy ki az, akinek a bőrébe legszívesebben bújnánk, vagy akinek a cselekedeteivel egyetértenénk, akkor egyszerűen nem találnánk olyan szereplőt, aki morálisan mindvégig következetes és vállalható döntéseket hozott volna.

Ráadásul nem kell itt valamiféle világraszóló döntésre gondolni, hiszen ezeket hétköznapi viszonyok (iskolai, baráti, munkahelyi) közepette hozzák meg. Az egyszerűség és hétköznapiság pedig azt üzeni, hogy ez bizony bárkivel megeshet a mi környezetünkben is, és ez érthető okokból nem mindenkinek tetszhet – ez lenne a másik ok, ami miatt a fentieket sokszor olvashatjuk a Kozu no Honkai kapcsán. Kevés spoilerrel folytatom a tovább mögött.

Na de miről is van szó?

Az alapszituáció végtelenül egyszerű. A tulajdonképpeni főhős, a legtöbbször szót kapó Hanabi Yasuaroka egy átlagos középiskolás lány, a jobb tanulók közül, aki reménytelenül szerelmes az egyik tanárjába, Narumi Kanai-ba, akit már gyerekkora óta ismer, és amolyan báty és apa keverékeként vett részt Hanabi életében. Ő azonban inkább a kollégája, a csinos zenetanárnő, Akane Minagawa társaságát keresi, aki éjszakai pillangóként csak alkalmi kapcsolatokban gondolkodik.

Hanabi ezért összeáll az egyik iskolatársával, Mugi Awayával, aki történetesen Akanéba szerelmes. Ha nincs ló, jó a szamár is-alapon egymással töltik az idejüket, mintha járnának, pedig nem is akarnak egymástól semmit.

Hogy a történetet megfejeljük, mindkettejüknek van olyan szerelme, aki iránt meg ők nem éreznek semmit. Hanabiba az egyik osztálytársnője, Sanae Ebato (Ecchan), aki azóta érez így, mióta Hanabi megmentette egy tömegközlekedéses zaklatótól. Mugiba egy gyerekkori barátja, az elkényeztetett hercegkisasszonyok archetípusát megtestesítő Noriko Kamomebata szerelmes fülig, aki a tökéletes élete tökéletes párjának tekinti a fiút.

Láthatjuk tehát, hogy mindenki szenved egy olyasvalaki iránt táplált érzéstől, ami nem talál viszonzásra, emiatt pedig sokan igen mélyre képesek süllyedni. Ecchan például tisztában van azzal, hogy Hanabi nem igen érez iránta semmit, de ez őt a legkevésbé sem érdekli, amíg vele van, sőt Hanabi és Mugi között konkrétan olyan is elhangzik, hogy nyugodtan képzelje a szerelmét az ő helyére, elvégre mindketten tudnak a másik érzéseiről.

A sorozat alapvetően két eszközzel éri el, hogy ilyen hatás gyakoroljon ránk. Az egyik a párbeszédek és a belső monológok drasztikus eltolása az utóbbi irányába. Egy öt mondatos beszélgetésbe többnyire háromszor annyi monológ jut. Ez a megoldás szerencsés választásnak bizonyult, hiszen felerősíti az amúgy is ingatag önértékeléssel bíró tizenévesek belső vívódásait. A karakterek fejében így kismillió gondolat tud keresztülszáguldani, mielőtt részt vesznek a gyakran formális párbeszédekben.

Ezzel tulajdonképpen az anime egy érzelmi okokból rendkívül beszűkült világképet tár elénk, amelyben a remélt szerelemhez való viszony határozza meg az összes többit.

Így azoknak a kritikáknak, amelyek arról szólnak, hogy a szereplők többsége ritkán hoz következetes döntéseket, megalapozottak, de azzal a megszorítással, hogy a beszűkült gondolkodású emberek hajlamosak elkövetni racionálisan nehezen magyarázható tetteket is. (A következetes viselkedés vádja alól csak Akane képez kivételt, ő sportot csinál abból, hogy olyan férfiakkal jöjjön össze, akiknek van valakijük, de ez megfelelő magyarázatot kap a sorozatban).

A másik eszközről már részben szót ejtettem, ez a testiség.

Ez azonban nélkülözi az öncélú mutogatást, nem látunk humoros jeleneteket egymás véletlen fogdosásával, és nincs öncélú meztelenkedés sem. Amikor mégis lekerülnek az egyes ruhadarabok, ott a jelenetnek célja és értelme van, miközben a főhőseink azon morfondíroznak magukban, hogy tulajdonképpen ki kellene használniuk a másikat, vagy sem. Mondanom sem kell, hogy a szereplők önmagukhoz és a testükhöz való viszonya jól tükrözi azt, hogy ilyenkor hogyan döntenek.

Az egyszerű gesztusok és mozdulatok is sokatmondóra sikeredtek, a kép gyakran téved például a kezekre, de sokszor látjuk az arc nélküli testbeszédet is kommunikációs eszközként. Ez kell is, hiszen a párbeszédek helyett a monológok uralják a képernyőt, és a mozdulatok elsősorban azokra reflektálnak.

A rajz egyébként kifejezetten szépre sikerült, a karakterdizájn megőrizte a mangában látottakat, és átvették onnan a gondolatokat lezáró, a képet kitöltő szöveges képkockákat is. A háttérre szintén nem lehet panaszunk, az időjárás néha találóan befolyásolja a szereplők gondolkodását, életét. Legfeljebb azt nem értettem, hogy miért kell ugyanannak az ásványvizes márkának minden egyes részben felbukkannia.

A fentiek mellett azonban külső terekből az átlagnál valamivel kevesebbet kapunk, talán ez is a fentebb említett beszűkült életnek az ábrázolása.

A zene abba a típusba tartozik, amely nem tolakszik az alkotás elé, inkább illusztrálja azt. Az opening és az ending találó, de semmi több. Azaz, egy kicsit mégis: az ending első akkordjai megleptek, hiszen az ének minimális hangszerkísérettel indult el, amely hihetetlenül jól illett volna a lezáráshoz, de aztán mégis más stílust vesz fel – őszinte sajnálatomra.

A sorozat vége egyfajta happy endnek mondható. Persze nem a romantikus drámák egymásra borulós, sírásba fulladó megkönnyebbülését látjuk, aminek én személy szerint nagyon örültem. Ehelyett inkább egyfajta ígéretet és jövőképet kap mindenki. Ez nem feltétlenül az, amire korábban számítottak, de az érzelmi sérüléseik mellett is megadja az esélyt a továbblépésre.

A Kuzu no Honkai nem egy átlagos romantikus anime, nem is fog tetszeni mindenkinek. De aki szeretne egy kicsit “életszagúbb” iskolai drámát látni, az bátran próbálkozzon meg vele.

6 hozzászólás Ne habozz!

LasDen - 2017. 09. 19. 17:51

Hát igen. Ez a sorozat egy hatalmas faszság…

Cseho - 2017. 09. 19. 20:49

Én elolvastam a mangát is és végigkínlódtam az animét is. Sokan mondták, hogy ez mennyire valóságos. A közel 30 éves szűz férfi tanár aki igen súlyos ödipusz-komplexusos összejön nimfomán ribanc tanárral mert akkor szabadon lefekhet az anyjára emlékeztető nővel. A nőnek meg minden csak dugja meg valaki. Ez előfordul bárhol. Meg a sok gyökér, irritáló, zavart gyerek. Komolyan bőszítő anime/manga volt.

Edete - 2017. 09. 20. 00:31

Szerintem zseniális sorozat. Igazából nem tudok mit írni, mert a kritika mindent leírt amit szerettem volna, szóval… Csak ajánlani tudom. Kemény történet, felkavaró, sokakat talán megrémít, elborzaszt, de minőségi.

Qedrák - 2017. 09. 20. 17:28

@Cseho:

Azért a saját magukkal (meg az érzéseikkel) tisztában nem lévő kamaszokkal Dunát lehetne rekeszteni, szerintem nem áll annyira távol a valóságtól, ahogy Akane figurája sem különösebben rugaszkodik el tőle.

István - 2017. 09. 20. 17:46

Pár hete néztem meg, de bődületesen szarnak találtam. Szeretem a hárem-szerelmi sokszög animéket, de ezt valahogy nem tudtam megkedvelni. Kár érte, mert a koncepció nem lett volna rossz, de sajnos elcsúszott a kivitelezésben.

LambSkewers - 2017. 09. 27. 20:12

Láttam az élőszereplős japán verziót, de nagyon nem tetszett. Nem hiszem, hogy volt olyan karakter, akivel szimpatizálni tudtam volna.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz