login |

Vice Principals: kezdett a 2. évad

2017. 09. 21. 14:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Yeah, my life is roses. I’m barely hanging on. There’s a full-on revolt coming, Gamby. All the teachers are sticking their cocks in my mouth. Haas is behind me, fucking me up the ass. I spend all day jerking off all the parents, trying to keep them happy. And my taint’s being licked by the goddamn budget. It’s the most annoying, confusing gang bang I’ve ever been in in my life, and trust me, I have been in a few.

Visszatért az HBO komédiája Danny McBride-dal és Walton Goggins-szal, és nekem is visszatért megint a kedvem, hogy nézzem ezt az eléggé pszichopata sorozatot. Visszatért, mert azok után, hogy nem lelkesedtem annyira a kezdéséért, iszonyat bejött az első szezon közepe, de a végére valamiért nagyon belefásultam a sok hülyeségbe és agresszióba.

De szerencsére már rég nem emlékszem arra, hogy pontosan mi volt a bajom az 1×08-cel és 1×09-cel, a mostani kezdés viszont azonnal felidézte bennem azt, hogy valamit a sorozat humoránál és a szereplőknél is jobban szeretek, mégpedig a zenéjét. Ez a 80-as évekbeli szintizene ebben a környezetben gyilkos hatású: amikor Gamby elektromos prüntyögésre kap egy mini, felpörgős montázst, az simán az évadnyitó fénypontja volt.

You’re not a cripple! Gamby, you’re a caged beast.

Persze akadt még több fénypontja is a résznek (Dr. Brown a vécében? Miss Abbott és a hajrázás? a visszapillantó tükör lezúzása?), de a fókuszban egyértelműen az enyhén szólva traumatikus eseményeken átesett Gamby volt, akiről egy pillanatra azt hittem, hogy meg fog változni, de szerencsére szó sem volt erről, PTSD ide vagy oda, szinte azonnal a régi fényében tündökölt (vagy homálykodott).

Kellemes érzés volt visszarázódni, na! Bár azt még nem tudom, hogy hetiben nézzem-e, vagy majd daráljam a folytatást. Igaz, hogy abszolút összefüggő a történet, de tartok tőle, hogy megint besokallnék, vagy hogy mondjam…, hozzászoknék a VP stílusához, márpedig, ha eltompulok, akkor sokkal kevésbé hatásosak a sokkolóbb jelenetek.

– That is not my car!
– Stop stalling! Where is she?

Ha negatívumot akarnék említeni, akkor talán (tudom, tudom…) Russell-t tudnám mondani, aki nekem túlságosan is egypoénos. Na jó, kétpoénos. Nyilván Goggins zseniális, de szívesen visszavennék a karakteréből, főleg, amikor nem Gamby-vel van, mert azt vettem észre ebben a részben, hogy sokkal jobban érdekelt volna McBride interakciója a többi tanár karakterével – ld. feljebb, minden emlékezetes momentum egy-egy, a részben alig jelenlévő tanárhoz kapcsolódik.

Jól kezdett tehát az utolsó évad (ez egy ilyen, kvázi minisorozat, eleve ennyire tervezték, egyben forgatták a 18 részt tavaly), kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog a rejtélyre koncentrálni, és mennyire lesznek fókuszban az iskolás stiklik, illetve a hatalmi harcok. Remélem, mindegyikre jut elég idő, nem borul fel az egyensúly.

The time of lawlessness is over! The fun is done! I’m back and I’m ready to put my foot inside someone’s ass.

1 hozzászólás Ne habozz!

Zoli221 - 2017. 10. 05. 12:08

Kiváncsi vagyok, ki lőtte meg Gambyt-ha egyáltalán kiderül…azt viszont jó látni,hogy van szíve is :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz