login |

Pilot-mustra: Me, Myself & I – 1×01

2017. 09. 26. 17:10 - Írta: winnie

10 hozzászólás | kategória: 2017/18, kritika, pilot-mustra,

Too soon.

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) A CBS hétfői újonca is azon komédiák közé tartozhat, amire rá lehet aggatni, hogy “jó, jó, aranyos, de nem vicces”. Márpedig ebben a műfajban ez nem túl szerencsés. De persze mindez csak megszokás kérdése, mert attól, hogy egy könnyed sorozat nem konkrét poénokra van kihegyezve egyrészt lehet jó, másrészt pedig másféleképpen is lehet humoros.

ME, MYSELF & I – 1×01 – 7/10

A Me, Myself & I a kosárlabda-őrült Alex Riley-ról szól, aki 14 éves és költözik, mert édesanyja épp most talált új férjet magának, ő pedig új mostohatestvért kap, és új suliba megy. A Me, Myself & I Alex Riley-ról szól, aki 40 éves, és feltalálóként próbálkozik a nagy áttöréssel, van egy lánya, de épp válik. A Me, Myself & I Alex Riley-ról szól, aki 65 éves, és szívrohamot kap, aminek hatására drasztikus lépésre szánja el magát.

Értelemszerűen három történetet nézhetünk egyszerre, egyet a kilencvenes évekből, egyet napjainkból, és egyet a 2040-es évekből, s ezeket egymásba morfolva a főhősünk vezeti fel (és a végén vezeti le) a kamerába beszélve.

Annak ellenére, hogy alapvetően három különböző sztorit láthatunk (szia, Life in Pieces!), a pilotban a készítők mindent megtettek, hogy ezeket összekapcsolják, talán minden idősáv-váltásnál volt valami (túl sok volt…), amire építették az átmenetet, ha más nem, hát fizikai dolog a snitt révén. Viszont mivel három a történet, ezért egészen könnyű részeiben vizsgálgatni az egészet, és elfilózni azon, hogy elég egy kevésbé érdekes szál is az esetleges kaszához, vagy ahhoz kettő, esetleg három kell?

Engem speciel a 90-es évekbeli tinisztori nagyon simán megvett, még akkor is, ha a szerelmes szálat ki is pipálták az első részben. Mind a “testvérek” kapcsolata, mind az apus szál, mind a 90-es évek hangulata (Snap!, Bryan Adams, There she goes) jó volt. Gyengébb a jövőbeli, öregemberes történet volt, csak csordogált, és nyilván pár perc felvezetés után az érzelmi csúcspont nem lehetett annyira ütős (de giccses igen), de a vége azért rendbe hozta.

Az egész sorozatnak nyilván a jelen kell, hogy valamennyire a motorja legyen, és Bobby Moynihan azzá is teheti, de pont az ő története volt olyan, hogy egyelőre csak alapozásra jutott idő, hiszen ennyiből nem derült ki, hogy mit várhatunk tőle a folytatásban. De ettől eltekintve számomra ez a szál is működött, mégpedig épp a jelennek és a jövőnek köszönhetően, hiszen fura hármasság volt őt látni teljes valójában, a múltbéli, immáron felnőtt gyerekként, és azt ismerve, hogy miképp alakul a jövője.

Visszautalnék az első bekezdésre, miszerint a Me, Myself & I nem túl vicces, de mint írtam, engem a koncepció egyelőre elkapott, sőt, abszolút az viszi előre a sorozatot. A múlt és a jövő kapcsán nekem bőven elég volt az, hogy előkerültek az egyik idősávban egy másik sáv szereplői, akár személyesen (ez tök jó réteget ad a karaktereknek, és érzelmi pluszt), akár csak említés szintjén, a jelek szerint az ilyesmivel a végletekig le lehet engem kenyerezni.

Nem hiszem, hogy ez a sorozat nagy siker lenne, itthon sem biztos, hogy sokaknak bejön, de engem mindenképp érdekel a folytatás, de a fenti osztályzat még véletlenül sem a sorozatnak, mint komédiának szól, legalább 1-2 pontot az érzelmi hatás dobott rajta a szememben, például Abby karaktere a jelenben és a jövőben, illetve az, hogy teljesen más szentimentális szemüvegen át nézni egy embert, hogy tudjuk, hol fog kikötni, ami csak bizonyítja azt, hogy nem a megérkezés számít, hanem az utazás.

Egyedül attól tartok, hogy a Me, Myself & I túl könnyed lesz összességében, ha nem veszik komolyan, hogy random tele lehet dobálni mindenfélével, hogy nem lesz semminek sem súlya és akkor egy idő után jelentőségét fogja veszíteni az, hogy ugyanazt az embert látjuk három idősávban (azon most nagyvonalúan átlépek, hogy alig van hasonlóság az ének között). De pár részig még simán működhet, nem?

10 hozzászólás Ne habozz!

Silver-sama - 2017. 09. 26. 18:33

Mióta megtudtam, hogy komédia, nem is érdekel :/. Valami jó lélektani dráma kéne, de elpoénkodva egy ilyen koncepciót nem vagyok rá vevő…

winnie - 2017. 09. 26. 19:02

Silver-sama: éppen ezt írom, hogy nincs elpoénkodva:) nem poénok vannak benne, bár akadnak viccesebb momentumok. viszont van szívroham, meg válás, meg totális mélypont, megcsalás, és feelgood momentumok is, csak épp 20 percben nehéz azoknak megalapozni. az egyik sztori klasszikus tini coming of age, történet, a másik egy szar helyzetből való kikászálódás, a harmadik meg majd kiderül.

én azt érzem, hogy épp a poénmentesség fog betenni neki.

Mom - 2017. 09. 26. 19:04

Nagy remények nélkül néztem bele (még mindig nem indult el a nagy dömping, így belefért), de valószínűleg utoljára. Az utolsó 2 percben történt valami, ami egy kicsit is megszólított, az előtte lévő bő negyed óra elképesztően ásítós volt. Ha megszeretted a karaktert és érdekel a sorsa az idő három különböző pontján, akkor kellemesen elcsordogál, de se poénok, sem érdekes cselekmény/karakterek, se más nem volt ebben a pilotban, ami engem rábeszélt volna a második részre…

Egyébként nem volt gond sem a színészekkel sem a hangulattal, csak számomra érdektelenre sikerült az összkép. Bár szerintem elég gyorsan be lehet majd lőni, hogy tetszik-e valakinek vagy sem.

Silver-sama - 2017. 09. 26. 19:28

(úgy értelmeztem az írásod, hogy vannak benne poénok, de ezek rosszak és nem viccesek. mint amikor egy kezdő standup-os először áll nagy színpad elé, és úgy felsül, hogy be kell látnia, pályát tévesztett :D. ezek szerint a komédián inkább a 20 perces formátumra kell gondolni. akkor még nincs elásva. mindenesetre megvárom a véleményeket az elkövetkezendő hetekben)

winnie - 2017. 09. 26. 19:30

Silver-sama: nem, szerintem inkább csak nem poénokra van kihegyezve, nem röhögésekre mennek, ez másképpen komédia, de lehet, hogy más másképp fogja érezni.

Dave - 2017. 10. 06. 11:57

2. rész után ez ennyi volt.

winnie - 2017. 10. 09. 15:46

1×02: 5/10. Jé, a másik kedvelt pilotom is elég erőteljesen visszaesett a folytatásra… Oké, tiszta sor, hogy nem nevetős, hanem csak mosolygós a komédia, meg szívmelengető, de azért illene valamit azért olykor becsempészni a századik There She Goes-on kívül, mert ez így túl biztonsági játék és kiszámítható. Mondom ezt a 2. rész után.

Ez az étkezdés sztori, még a csavarral is elég semmilyenke volt. Oké, kedves, de ettől még elég tipikus. A jövő szál továbbra is messze a leggyengébb, a jelen pedig jópofa mind a baráttal, mind pedig a kislányával, de annál nem több, csak kedvelhető és jópofa.

Verdikt: még maradok, mert aranyos a sorozat, de ha a 4-5. rész is csak ilyen szinten fog mozogni, akkor sajnos felejtős lesz.

winnie - 2017. 10. 10. 10:57

1×03: ez megint aranyos volt, de még mindig nem nevetős. ami most nem volt baj, mert az érzelmes és az idősávok összekapcsolása elvitte a hátán a részt, de ezt sokáig nem fogják tudni csinálni, csak erőltetetten.

6/10

szerintem még maradok.

heidfeld - 2017. 10. 10. 11:54

Legemberibb, leghihetőbb dolog, amit az utóbbi években láttam. Egyáltalán nem untam, és bőven lehetett nevetni rajta. Kicsit béna a főszereplő, de ki nem bénázott már az életben, pláne 14 évesen? Nem sok kezet látok a magasban:D
Sima 8/10. Nagyon hiányzott már egy ilyen hangvételű sorozat.

winnie - 2017. 10. 17. 19:58

mindenen lehet nevetni, a lényeg, hogy a sorozat nem poénokra van kihegyezve.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz