login |

Pilot-mustra: Ten Days in The Valley – 1×01

2017. 10. 02. 17:46 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: 2017/18, kritika, pilot-mustra,

Az ABC idén is bevállalt egy átívelős krimit, amit anno kábelre még Demi Moore főszereplésével fejlesztettek, de országosra már Kyra Sedgwick-kel készült el. Nyilván a műfaj rajongójaként kíváncsi voltam, hogy mi újat hoz a Ten Days in The Valley, mármint azon kívül, hogy a főhős éppen egy tévésorozat-író, konkrétabban egy krimi showrunnerje.

TEN DAYS IN THE VALLEY – 1×01 – 3,5/10

Csak ennyi?, kérdezhetném. Valójában ez a pilot nem volt semmi extra, csak alapozott és elszórta a főbb szereplőket a sakktáblán erre a 10 részre (egy csomó potenciális sztoriszál kapott EGY jelenetet), szóval ilyen szempontból akár közepes is lehetett volna a szememben, de az, hogy került bele pár olyan momentum, amit ki nem állhatok a műfajban, eléggé lehúzta a szememben. Nyilván, aki nem krimirajongó, az lehet, hogy sokkal jobban fogja értékelni a látottakat.

Szóval van egy showrunnerünk, aki egyedül álló anya, és neki rabolják el a kislányát. Ő ugyan a gyanús fejű férjére gyanakszik, hogy csak a gyerekért folytatott harc részeként nyúlta le a kislányt, de nézőként tudjuk, hogy valaki kitervelhette az egészet, mert pont akkor került sor minderre, amikor anyu az éjszaka közepén a háza mellett lévő kisházban dolgozott, drogozott és aludt, miközben a gyerek maga volt.

Igen, naná, hogy a volt dokufilmes főhősnek van jellemhibája dögivel, sietnek is kihangsúlyozni, hogy nem elég, hogy munkamániás, meg hanyagolja a lányát (persze imádja is emellett), meg iszik és drogozik, még hazudik is, amit pláne krimivel foglalkozó, a rendőri munkát ismerő emberként nem vártam volna tőle, és többek között ez volt az egyik olyan aspektusa a kezdésnek, amiért enyhén szólva sem voltam oda. Értem, miért tette, de MIÉRT? Ez annyira mesterséges dolog az írók részéről.

Jane-en kívül persze megismerjük a környezetét, bejárónőtől és drogdíler írópalántától kezdve a tesóján és annak férjén át egészen valami fura tippeket adó figuráig és a munkahelyi oldalig (asszisztens, többi író, rendező, még színészek is) – mondanom sem kell, hogy ez abszolút bejött (sorozatforgatáson is voltunk, sőt, az írószobába is beültünk), bár el nem tudom képzelni, hogy mi köze lehet a munkájának, a showrunnerségnek az egész gyerekrabláshoz. Bár, ha a nyomozásba segít be a “szakmai tudással”, akkor…, ki tudja?

És emellé még gyerekkori flashback-eket is sikerült benyomni a pilotba (vagy sorozatrészleteket?), hogy egyelőre kontextus nélkül lebegjenek, hogy mire értelmük lenne, mindet elfelejtsünk.

Mindig is ellene voltam a mesterséges feszültségkeltésnek, vagy amikor kamu módon valami izgalmassal kezdenek egy részt, de itt nagyon hiányzott volna egy erős indulás, mert elég sokáig semmi érdekes nem történik a pilotban, maximum várjuk, hogy mikor rabolják már el azt a szegény gyereket – ráadásul utána is azzal telik az idő, hogy a karakterek rájöjjenek arra, amit nézőként tudunk, miszerint emberrablás volt, nem csak szülői perpatvar.

Persze ahogy mondják is a sorozatban, nem sprint a sorozatos műfaj, hanem maraton, de ha a néző az elején panaszkodni fog mondjuk arra, hogy nem túl érdekesek a karakterek vagy hangulattalan az első rész, akkor nem fog addig maradni, hogy beérhessen a célba. Oké, a Ten Days in The Valley-ben láthatunk stílusos Los Angeles-i képeket, de ettől még nekem valahogy nagyon steril volt a körítés.

Mondom, nem feltétlenül volt gáz ez a pilot, maximum ingerszegény, de nálam így hatalmas csalódás. Persze szerintem azért maradok a harmadik részig, hátha valamennyire sikerül felkelteniük az érdeklődésemet a karakterek iránt (és nem csak szappanos húzásokkal…), mert annyi nem elég, hogy a főhős egy nem túl szerethető figurának írják meg.

Abban biztos vagyok, hogy ebben a kezdésben szinte mindennek jelentősége volt, főleg azoknak a jeleneteknek (volt legalább kettő), illetve mondatoknak, amiket nem érteni, hogy miért nem maradhattak volna ki. Idővel nyilván ki is bontakozik majd valami kapcsolati háló (már most látszik, hogy mindenkinek lesz titka meg csavarnak szánt titkos kapcsolata…), meg motivációs folyamatábra, de egyelőre nem érzem azt, hogy bármi újjal kecsegtetne ez a sorozat, egyelőre csak egynek tűnik a sok közül.

2 hozzászólás Ne habozz!

Toszi - 2017. 10. 03. 10:20

Megnéztem, de nekem is a fentiek jöttek le. Ha nem bíznék abban, hogy 2-3 rész múlva összeáll a kép akkor azt kell, hogy mondjam, hogy teljes össze-visszaság volt az egész. Na majd meglátjuk.

winnie - 2017. 10. 12. 12:26

1×02: 2/10. Ez egy nagyon gyenge és idegesítő átívelős krimi annak, aki krimit akar. Aki mást…, nos, annak lehet, hogy bejöhet, mert azt nem lehet ráfogni, hogy annyira tipikus lenne. Igen, a rossz anya is anya, a rossz ember is ember, de erre építeni egy vékony történetet, ezzel kihúzni tíz részre azért merész.

Mondjuk nálam a gondok ott kezdődnek (vagy folytatódnak), hogy az anya még mindig azt hiszi, hogy a férje elvitte a gyerekét, és még mindig hazudik pár fontos dologról a rendőrségnek, nem könnyíti meg a dolgukat, és egy baromi nagy helyben járás az egész, hiszen semmivel sem kerülünk közelebb a megoldáshoz, csak az egyik titokkal rendelkező szereplő után most elővettek egy másik titkolózót – nyilván red herring-nek.

De egyébként semmi nagy felfedezés (amit csavarnak csúfolnának, az rémisztően nem tényező) nem volt, érdekes karaktereket nem látunk (majd nyilván mindegyik előtérbe kerül egy-egy részre), mindenki csak jelentéktelenül lézeng a háttérben, sejtetve azt, hogy idővel komolyabb szerepük lesz.

Verdikt: felejtős, minden egyes, a sorozatra szént percet rémisztő időpocsékolásnak éreznék.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz