login |

Heartland: kezdett a 11. évad

2017. 10. 09. 19:15 - Írta: Thomas

Szólj hozzá | kategória: Kanada odavág, kritika,

Visszatért az immáron 5 éve kedvencemnek számító (vagy a Twin Peaks most futó sorozatnak tekinthető?) négygenerációs családi dráma, és a kezdés nagyrészt aláhúzta az 10. évados kritikában foglaltakat. Nekem is voltak fenntartásaim az előző szezonnal kapcsolatban, de sajnos a főszereplő ilyen hosszas “kispadra ültetését” a kényszer hozta, mivel a Ty-t játszó Graham Wardle ténylegesen is Mongóliába utazott.

Akkor a készítők a több rossz közül a legkevésbé fájdalmas megoldást választották, vagyis az teljes naptári évig tartó várandósságot, ahelyett, hogy az apuka lekéste volna gyermeke születését, vagy özveggyé tették volna Amy-t. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Az idei premiert látva viszont kénytelen vagyok elfogadni, hogy a sorozat talán visszavonhatatlanul megváltozott, hiszen a kezdetekkor legfiatalabb generációnak számító Amy és Ty immár családos emberekké váltak, idejük nagy részét kislányuk, Lyndy tölti ki, aki ennek a premiernek a valódi főszereplője lett.

Hogy ez jó vagy rossz dolog (a változás az élet velejárója), azt mindenki magának eldöntheti, de aki arra számított, hogy Amy a szülés után komolyabban visszatér a munkájához, annak egyelőre várnia kell, hiszen a “heti lóval” ismét Georgie foglalkozott. Aki azért idén kaphat egy újabb szálat is, és egy váratlan lehetőségnek köszönhetően átnyergelhet a trükklovaglásról a díjugratásra.

Azt azért lehetett sejteni, hogy Amy sokkal lazább anyuka lesz, mint nővére, viszont az hideg zuhanyként ért, ahogyan Ty kezelte az apaságot. Ráadásul mintha szerepet cseréltek volna Tim-mel erre az epizódra, hiszen kivételesen az apósnak voltak jó meglátásai, és Ty ment konokul a saját feje után mindenben. Szerencsére Jack alkalmi pszichológusnak felcsapva, idejében a dolgok mélyére ásott, és rendbe tudta tenni az ifjú apuka fejét.

Két rég nem látott szereplő is feltűnt a nyitányban. Val Stanton hozta a megszokott csípős megjegyzéseit, a maga ellentmondást nem tűrő stílusával, Ty anyukája pedig inkább csak ellenpontként kellett a friss szülőként túlpörgő fia mellé. Egy ponton azért aggódni kezdtem, hogy a két, magát mellőzöttnek érző nagyszülő között több is lesz egy dacszövetségnél, de szerencsére ezt nem lépték meg.

És volt egy nagy hiányzója is a premiernek, Lou tehát ezúttal sem fog az összes epizódban szerepelni, míg Mitch feltűnése kicsit meglepett, de ezek szerint kettejük romantikus huzavonájából még várható egy újabb felvonás.

A sok változás után még szerencse, hogy az alaprecept maradt a régi. Az albertai táj még mindig csodaszép, problémás lovakból sincs hiány, a család tagjai pedig összetartóbbak, mint valaha. És aki ezeket a karaktereket egyszer a szívébe zárta, nem hiszem, hogy el tudná engedni őket, bármi történjék is.

Az én viszonyom a sorozattal mit sem változott az évek folyamán. Még mindig ugyanúgy képes részenként többször megnevettetni, vagy könnyeket csalni a szemembe, mint a kezdetekkor, nem véletlenül a sorozatos hetem fénypontja az aktuális epizód megtekintése.

A pontozástól most eltekintenék, mivel elég elfogult vagyok a kedvencemmel kapcsolatban, de azért el tudtam volna képzelni ennél ütősebb évadnyitót is. A legnagyobb fájdalmam, hogy sok támpontot nem kaptunk arról, mit várhatunk ettől a szezontól a cuki, babázós jeleneteken és a mindig mókás túlzott szülői aggódáson kívül.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz