login |

The Good Place: kezdett a 2. évad

2017. 10. 15. 15:50 - Írta: CyClotroniC

15 hozzászólás | kategória: kritika,

Az igazán jó cliffhangerek egyik ismérve, hogy azon túl, hogy egy jókora gyomrossal küldi el a nézőt a szezonközti szünetre, később kezd is vele valamit, ne adj Isten, alapjaiban újrastrukturálja vele magát a sorozat, mint teszem azt a The Leftovers is tette.

Míg a drámák közt is akad bőven olyan, ami inkább csak vaktölténnyel riogat, addig a The Good Place-nek köszönhetően van jelenleg egy olyan országos komédiánk is, ami nem csak, hogy ambiciózus, de iszonyúan okosan is szövi a történetét.

Mike Schur tavalyi sorozata eléggé megosztó fogadtatásra talált nálunk a Junkie-n, hiszen kapott már hideget, langyosat és meleget is tőlünk, ám mivel jómagam is az utóbbi tábort erősítem, tennék még egy toborzókört itt a főoldalon, mielőtt rátérnék az erősen spoileres részekre.

Kezdve rögtön azzal, hogy mennyire borzasztóan friss élmény egy országos szitkomnál, hogy spoilerekről beszélhetünk. A The Good Place esetében viszont ez nagyon is áll, mert nem csak az első évad fináléja okozhatott meglepetést, de annyira high-concept – gyakorlatilag sci-fi – szériáról van szó, hogy minden epizód rendszeresen egy kisebb fordulattal ér véget, ami ugyan tény, hogy se nem elvárás, se nem elegendő, de kétségtelenül sokat dob az összképen.

Ehhez persze kell egy elegánsan egyszerű alapsztori is, ami remek táptalajt szolgáltat ahhoz, hogy gyakorlatilag bármit építhessenek belőle az írók. A pilot első perceiben Eleanor Shellstrop (Kristen Bell) kinyitja a szemét egy békés váróteremben, Michael (Ted Danson) beinvitálja az irodájába, majd nyájas hangon közli vele, hogy halott, de aggodalomra semmi ok, hiszen példamutató életének hála, a Jó Helyre került.

A gond viszont az, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, hiszen Eleanor Shellstrop finoman szólva sem egy mintalélek, ám ezt esze ágában sincs az égiekkel megosztani. Helyette csupán a mellé beosztott lelki társát, Chidi-t avatja be a titokba, aki történetesen etikát és filozófiát tanított földi életében, így közös erővel megpróbálnak Eleanor-ból jó embert faragni.

Felzárkózni viszonylag könnyű, hiszen alig több, mint 6 óra alatt be lehet érni a rajongókat a 2×05-nél (a Netflix-en fent van végig magyar felirattal is – és hetiben kerül fel), ráadásul egy próbát minimum megér, ha valami újra, frissre és frappánsra vágytok.

Tény azonban az is, hogy a sorozat inkább okos, mint klasszikus értelemben vicces, és bár kifejezetten sokféle humorral operál – a háttérben elszórt street food táblás viccektől kezdve a teljesen meta dolgokig -, nem egy térdcsapkodósan kacagós, harsány darabról van szó, ami szerintem még az előnyére is válik.

A szereposztás kifogástalan. Kristen Bell karizmája például elengedhetetlen ahhoz, hogy Eleanor minden földi tette ellenére szeretnivaló maradjon, akinek tiszta szívből szurkolhatunk, míg Ted Danson rutinos, nüanszokkal teli játéka a részemről simán megért volt legalább egy Emmy-jelölést, de a mellékszereplőket alakító zöldfülűbb gárdát is csak dicsérni lehet.

Emellé kapunk még egy kifejezetten kreatív díszlettervezést és egy olyan kaliberű írást, ami egyszerre hat játékos improvizációnak, mégis az utolsó apró részletig ki van előre minden találva benne. Úgy fajsúlyos, hogy egy percig sem szűnik meg mellette könnyednek limonádénak maradni.

The Good Place tehát a beszürkült, elkényelmesedett országos szitkomkínálat bevállalós, vagány antitézise, aminek tényleg inkább az ötletességén vigyorgok elégedetten bólogatva, mint a humorán, de épp azt szeretem benne, hogy valami más.

Ha kedvet kaptatok a sorozathoz, ne olvassatok tovább, se itt, se máshol, sőt még a hozzászólásoktól is óva intenék mindenkit. Tényleg a lehető legkevesebb tudással érdemes belevágni, elvégre majdhogynem minden kanyarban várja az embert valami kisebb-nagyobb meglepetés. Ha viszont szinten vagytok, lapozzatok bátran a tovább mögé, ahol a második évad első öt részéről lesz szó spoileresen.

A tavalyi finálét követően alighanem a legtöbben az első évad újragondolt változatát vártuk, kissé máshová helyezett hangsúlyokkal, ahol kevesebb szerep jut a földi flashback jeleneteknek, illetve többször látjuk Michael-t és bandáját aknamunka közben. Ezzel szemben egészen meglepő az a változatos tempó, amit idén diktálnak, ahogyan az is, hogy milyen formabontó szabadsággal kezelik az időt az örökkévalóság adta keretek között.

A dupla nyitórész nagyjából hozta is azt a remix-érzést, amit a csattanó kínált fel, mégsem húzta egy egész szezonon át, hogy Eleanor-ék fejében összeálljon a kirakós. Majd gyakorlatilag átrobogtunk több, mint 800 sikertelen verzión, hogy aztán egy satuféket követően, valós időben, egyetlen nappaliban töltsük el azt a negyedórát, amikor megszületik a csótányszövetség Michael és az emberek között.

Önmagában az sem kis teljesítmény, hogy a teljesen eltérő iram ellenére is organikusan sodródik tovább a cselekmény, de talán mégis azt lehet a leginkább értékelni a sorozatban, hogy mennyire jól működnek a felszínen fekvő átívelő sztori alatt megbúvó rétegek is.

Ha már Ted Danson karaktere a showrunner, Mike Schur nevén osztozik, külön érdemes kicsit olyan szemmel is nézni a Truman Show-t idéző “The Good Place”-projekt működtetését, mintha csak egy írószobát vizsgálnánk, ahogy egy történetet próbálnak kreálni a karaktereknek. A 2×03-ban végigdarált verziók újra és újra felbukkanó típushibái láttán néha akaratlanul is Chuck Lorre szitkomgyárában éreztem egy kicsit magam, ahol ugyan megállás nélkül zakatol a gyártósor, de mégiscsak attól lesz valaki “karakter”, mert sántít vagy akcentusa van.

Ugyanígy érdekes a szitkomos analógián túl a sorozat egyik központi kérdése, a fejlődés is. Eleinte csupán Eleanor jellemfejlődési szélmalomharcáról beszélhettünk, ám mióta lehullt a lepel, azóta ugyanúgy ráhúzható ez magára a “The Good Place”-re vagy az eheti epizód után akár Michael karakterére is. Bármilyen banálisnak is tűnik ez leírva, de tényleg úgy látszik, hogy a készítőket bizony nagyon izgatják az olyan elemi morális kérdések, hogy mit jelent jó embernek lenni vagy azzá válni.

Ráadásul mindezzel úgy gyurmáznak hétről hétre, hogy folyamatosan kéz a kézben jár a spiritualitás és a tudomány.

Egyrészt létezik a túlvilág, de mégis egy kikísérletezett, laborszerű környezetet kapunk a megmagyarázhatatlan helyett. Számszerűsítve, mérhetővé van téve a jóság mértéke, amit bár elméleti síkon, az etikaórákon keresztül próbálnak meg Eleanor-ék elsajátítani, mégis döntően az egymásért tett és hozott áldozatokkal, megélt pillanatokon, élményeken keresztül érik el – sokszor talán tudtukon kívül is – a fejlődést. Inkább válik számukra a szimuláció egyfajta önmagukkal szembenéző csoportterápiává, mintsem tényleges kínzássá, hiszen van lehetőségük a változásra.

A karakterek kezdeti jellemrajzát ráadásul nem csak semmiben lebegő startvonalként vázolja fel nekünk a sorozat, de a flashback jelenetek révén segítenek megérteni azt is, hogy mitől váltak hőseink azzá, akik. Annak ellenére, hogy Eleanor háttere a jéggel és szívószállal fehérbort vedelő anyukával közel sem ideális, egy pillanatig sem mentegetik őt Schurék, csupán kontextusba helyezik.

A szezon kezdetekor például meg voltam arról győződve, hogy idén arra fog kimenni a játék, hogy a “The Good Place” statisztái maguk is saját játékuk áldozatává válnak, avagy önmagukat is elkezdik kínozni a köztük kialakult versenyszellemmel, titoktartással és részről részre rájuk ragadó emberi dolgokkal, jelenleg viszont talán az a kérdés izgat a legjobban, hogy kevésbé pokol-e a pokol, ha tudjuk róla, hogy ott vagyunk.

Tahani ugyanis hiába tudja, hogy egy jobb, nagyobb, menőbb partival próbálják majd meg kínozni, mégis belemegy a játékba és nem csak eljátssza, hogy veszít, hanem tényleg úgy is éli meg. Eleanor, akit végig a titoktartás kellett volna, hogy felőröljön, most ugyanúgy titkot kell, hogy tartson, csupán nem csak a sajátját, de az egész csapatét is.

Egyszóval tele van frappáns, apró nüanszokkal az idei évad is, aminek továbbra is az az egyik legnagyobb erénye, hogy hétről hétre képes meglepetéseket okozni és olyan fordulatokat szőni a történetbe, amit bár csak ritkán látni előre, mégsem tűnik soha erőltetettnek.

Mike Schur és csapata egy bazi nagy fába vágta a fejszéjét ezzel a sorozattal, de az alapján, amit eddig láttunk – és tudván, hogy az idei szezon már az első évad fináléjakor is bőven ki volt találva -, egy percig sem tartok attól, hogy megfeneklene majd az a kreatív lendület, ami az országos kínálat talán legjobb jelenlegi sorozatává teszi a The Good Place-t.

15 hozzászólás Ne habozz!

JKJ - 2017. 10. 15. 18:38

Én nézem, de komolyan meglepett ez az írás. Aranyos sorozatnak látom, de nem érzem az átgondoltságot. Lehet, hogy csak én nem figyeltem oda rendesen, de olyan érzésem van hogy nincs semminek sem súlya. Hiszen a főszereplők csak pár napja ismerik egymást. Legalábbis a jelen állás szerint.

Kíváncsian várom a folytatást, de elmondhatatlanul messze van a sorozat (legalábbis az én szemebnen) attól aimt itt írt Cyclotronic.

winnie - 2017. 10. 15. 18:49

jkj: kezdem azzal, hogy nem szeretem a sorozatot, egy pillanatig sem köt le, csak pár gagre, de azt nem tudom elvitatni tőle, hogy nagyon, nagyon sokan így éreznek, és most két mike schur-interjút is hallgattam nettó három órában, és totál lenyűgözött, amiket mondott a good place-ről. a súlyban igazad van, de ha úgy nézed, hogy a túlvilági életük, az örök kárhozat és miegymás is tét, akkor azért az eléggé fontos. plusz ted danson karakterének is elég komoly érdekei vannak. de nem nézem a sorozatot, szóval nem belemenni akarok, hanem arra célzok, hogy ugyanezt láttam a másik oldalról is, más schur-sorozatnál, a parks and recreationnél, amit én maximálisan tudtam értékelni, más pedig totál elnézett fölötte – ez a greg daniels-iskola, az ő sorozatai is olyanok voltak, amiket több rétegűen is lehetett nézni. de tippre sok zseniális sorozatra igaz, hogy a zsenialitás nem mindig és nem mindenkinek lesz egyértelmű, és a világon semmit sem jelent a nézőre nézve az, hogy értékeli, vagy egyáltalán észreveszi-e a zsenialitást. fölöttem lazán elrepült, de a sok maximális tömjénezés nem csak kitaláció, tényleg kvázi esszéket olvasni arról, hogy mennyire jó a TGP.

CyClotroniC - 2017. 10. 15. 18:59

Amikor kezdődött a második évad, én se örültem elsőre a sok törölgetésnek, mert tartottam tőle, hogy így elveszik minden építkezés és ív, de gyakorlatilag csak 3 részig tartott ez az irány, amíg Michael motivációját felépítették.

Átgondoltság alatt meg azt értem, hogy hiába tűnik úgy, hogy új és új dolgokat próbál ki a sorozat minden héten, nagyon ki van találva előre, hogy mikor mit és miért húznak meg. Emiatt vagyok leginkább bizakodó, de azt aláírom, hogy ahhoz hogy hozza az idei szezon is az első szintjét, innentől már nem szabad sokat nyomkodni a reset buttont.

heidfeld - 2017. 10. 15. 20:01

Hihetetlenül kreatív a sorozat. Nagy piros pont. Színészek igen jók, még kisebb szerepekben is. Tényleg üdítő ilyet látni.
Két, és fél gondom van. Eleanor tahósága nagyon takarékra lett téve, illetve Jianyu teljesen zöldség tett. Jó, eddig sem volt fizika tanár, de első évadban sokkal jobban működött. És többet kérnék a “közepes” helyből.Fetrengtem rajta a nevetéstől.
Országos kínálat legjobbjai között van, nálam is.

mark - 2017. 10. 15. 20:19

Nagyon jó ez a 2. évad is, a szezon harmadik része pl. szerintem az egész sorozat egyik legjobb része volt. Mindegyik karakternek van már egyfajta “mélysége”, teljesen kedvelhetőek, jól megformáltak. A látszólag jól felépített struktúra mellé toldottak egy abszolút laza körítést, ami különösen tetszik. Az utóbbi két rész egy picit gyengébb lett azért szerintem. Attól félek kicsit, hogy a nagy kreatívkodás közepette egy nagy katyvasz lesz az egészből majd, de azért bízok a készítőkben.

Olvastam egy külföldi fórumon egy érdekes teóriát, ami akár be is jöhet (jövőbeli SPOILER?): az egész játék Michael kínzására megy ki, az ő “bad place”-e az egész sorozatbeli világ. Ahogy elgondolkoztam rajta, tényleg benne van a pakliban.

Shannen - 2017. 10. 15. 21:17

Tényleg üdítően kreatív sorozat, főleg az országos palettán. Kicsit féltem, hogy hogy tudnak továbblépni úgy a csavar után, hogy ne önismétlődésbe fulladjon a dolog, és bár a dupla részes szezonkezdés felénél kicsit megijedtem, de szerencsére teljesen alaptalanul. Amikor végigpörgették a 800+ verziókat, csak kapkodtam a fejem. Ráadásul a mostani felállás is bejön, Michael egzisztenciális válsága zseniális volt, Ted Danson meg még mindig remek. Ahogy a többiek is.

Az egyedüli félelmem, hogy vajon hány szezonig lehet ezt a sztorit még továbbgördíteni? Egyáltalán a készítők részéről van-e erre már valami ötlet, hogy ők terveznek-e fixen x évadot belőle, vagy csinálják, amíg van nézettség és kell a csatornának?

@mark
Nekem végülis tetszene, ha bejönne az a teória, amit írsz, de mondjuk azt a sorozat legvégén lehetne ellőni esetleg.

Zenit - 2017. 10. 16. 06:34

“It’s chinese for Japan.” – vannak itt kegyetlen poénok bőven. Tavaly még csak kedves, heti elfoglaltságként kezeltem ezt a műsort, mostanra konkrétan a kedvenc komédiám lett, alig várom a következő epizódokat. Nagyon okos a forgatókönyv, Kristen Bell és Ted Danson sziporkáznak –
akármit is jelentsen ez a szó -, annyira kedvesen bugyuta, ugyanakkor irtó kreatív az egész, hogy képtelenség akár csak egy lapon említeni az országos szitkomok bárgyú, leginkább együgyűen humortalan világával – sosem lesz nagy közönsége, pont ezért, pedig megérdemelné.

harmundo - 2017. 10. 16. 06:57

Szerintem zseniális sorozat, az első résztől kezdve imádom, és a második évad is ott van a szeren. Ted Danson meg simán csak királyság. :-)

szendroib - 2017. 10. 16. 14:53

Nemrég daráltam le az első évadot, és nagyon megtetszett, az egyik legüdítőbb sorozat amit mostanában láttam. Viszont annyira jó élmény volt egyben az évad, hogy a 2.at is megvárom egyben, és 2 este alatt lepörgetem majd :).

PositiveRush97 - 2017. 10. 16. 15:33

Nekem is az egyik legnagyobb kedvencem lett a mostani sorozatok közül, végre valami ami más, egyedi pláne, hogy szitkom, amikor elkezdtem nem számítottam sokra, de a világa, hangulata megfogott, egyszerűen jó nézni és összességében zseniális évad volt, a 2.évad számomra humorban jobb, a 2×3-as részen rengeteget nevettem ahol mindig újra kezdték mert Eleanor folyton rájött, hogy a rossz helyen vannak meg utána már Jianyu is. Nekem bejött annyira, hogy újra is fogom nézni pedig a mostani vígjátékok közül kevés ilyen van.

Dave - 2017. 10. 17. 14:49

Jobb , mint az első évad. Nem hittem volna, hogy ezt ennyire lehet csavarni.

dori - 2017. 10. 18. 22:13

Olvastam korábban a sorozatról, de eddig nem követtem. Tegnap megnéztem az első részt- és ma utolértem a sorozatot. :D Utoljára a Pushing daisies-el voltam így, nagyon berántott a hangulata. Nagyon limonádénak tűnik, de közben eléggé el is gondolkodtat. Ma pl annyit agyaltam, hogy nekem vajon hány pontom lenne a jótett-skálán, hogy ételt vettem az engem leszólító hajléktalannak. Már ezért megérte elkezdeni. :D

humorpalanta - 2017. 10. 19. 22:46

Hihetetlenül jó a sorozat. Nem csak szórakoztató, de bőven el is gondolkodtató, miközben az érzelmeinkkel is durván játszanak. A legjobb az egészben, hogy rámutat nagyon érdekes dolgokra. Ha tudod, hogy mivel fognak kínozni, ami ráadásul a leggyengébb pontod, képes vagy-e ezen túltenni magad és legyőzni azt vagy elkapnak vele?

Spoiler: Szerintem Michael most egy kettősügynök szerepét futja. Olyan pozícióban van, ahol bármi is lesz a vége, győztesen tud kijönni belőle. Ugyanis, bár beavatta őket, hogy ez a pokol, a kínzásuk működik, ahogy a régi módszereknél is tudják, hogy a pokolban vannak. De itt a fizikai kínzás helyett az érzelmi kínzással éri el a hatását, és eléri. Ezt pedig be tudja mutatni eredményként a főnökének is. Ugyanakkor, ha neki nem tetszik, akkor úszhat az árral, s elrohanhat a csapattal együtt is, mert megbíznak benne, akármennyire is kételkednek benne. Ugyanis meg kell bízniuk, habár tudják, hogy nem kellene. Szóval ez ismét pokoli kínzás. És megint csak Michael nyer vele.
Na ezt bogozzák ki.

ar - 2017. 10. 29. 08:00

Toronymagasan a legjobb most futo sorozat fergeteges szineszi alakitasokkal a People of Earth mellett. Meg nem tudom eldonteni melyik a jobb. Jason-t alakito pali vagy civilben is ilyen vagy a legzsenialisabb szineszek egyike. A csucs megis Mindy es a maga legnagyobb termeszetesseggel eloadott mindent vivo felmondatai: “Sometimes you walk in on me while I’m masturbating, sometime I walk in on you while I’m masturbating”.

clegane - 2017. 10. 31. 12:06

én úgy vagyok ezzel a sorival, hogy értékelem ugyan hogy bátran csűrik-csavarják a sztorit, de ugyanakkor szerintem simán benne lett volna még pár évad az eredeti alapfelállásban is, amit szívesen elnézegettem volna még, sajnáltam hogy azt egyszercsak teljesen elvetették.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz