login |

Az anime is sorozat: Princess Principal

2017. 10. 17. 14:50 - Írta: Qedrák

3 hozzászólás | kategória: animáció, anime, kritika

Azt hiszem, hogy senkinek nem kell ecsetelnem azt, hogy egy fiatal lányokból álló csapatról készült sorozat esetében milyen buktatók merülhetnek fel.

Bizonyára mindannyian láttunk már olyan animét, amelyben túl sok mindent áldoztak fel a fanservice érdekében ahhoz, hogy értékelhető alkotást lássunk. Amikor körvonalazódott számomra, hogy a Princess Principal miről is szól, akkor látatlanban azt hittem, hogy egy újabb, jól meghatározható kör számára készült darab került ki a gyártósorról. A kémes alapsztori, amely egy iskolában rejtőzködő lánycsapatot vázolt fel, nem tűnt erősnek, sőt inkább kifejezetten sematikus alkotást vártam.

Tévedtem.

Röviden fogalmazva, a Princess Principal egyszerűen menő. 

Nem állítom azt, hogy minden tekintetben kimagasló szériát láthattunk, de jól esett nézni ezt a fajta vagányságot. Nagy meglepetésemre eredeti alkotásról van szó, tehát nincs se manga, se light novel, se visual novel, se valamilyen játékhoz kapcsolódó előzménye. Ez egyébként néha nagy előnyt jelenthet, hiszen ilyenkor nem kell ragaszkodnia az adaptációnak az eredeti üteméhez, hanem a saját idejét úgy oszthatja be, ahogy akarja. És, hogy miért menő a Princess Principal?

Egyetlen szó a válasz: steampunk.

Elképesztően erős munkát végzett a hátterekkel foglalkozó csapat, ez egy olyan anime, amelyet egyszer feltétlenül megnéznék a lehető legjobb felbontásban az elérhető legnagyobb képernyőn. Emellett hihetetlenül jól kivitelezett látványvilágot kapunk, gőzgépekkel, tejlevesszerűen szmogos Londonnal, viktoriánus viseletekkel és számos további steampunk élettérrel.

A világ, ahol járunk, a 19. század végi Londont idézi fel nekünk, ám a történelemben akadt némi csavar. A virágkorát élő Albion Királyság a kavorit nevű, antigravitációs ásvány felfedezésének köszönhetően a leghatalmasabb birodalommá növekedett az egész világon. A szociális egyenlőtlenségek azonban forradalmat robbantottak ki, és az ország kétfelé szakadt.

Az egyik felén megmaradt az Albion Királyság, míg a másik oldalon az Albion Nemzetközösség győzedelmeskedett. A két állam megosztotta Londont is egy hatalmas fallal. Ebben a hidegháborúra emlékeztető, mégis a boldog békeidők eszközeivel operáló világban kell főhőseinknek kémként boldogulniuk. Hál’istennek az iskolai szálat rendkívül minimálisra szorították le, amivel csak emelték a sztori színvonalát, így nem kell az arcunkat kaparni a béna háttértörténet miatt, ami időnként a hasonló felépítésű darabokat jellemzi.

A tovább mögött spoilermentesen folytatom.

A háttér mellett a hihetetlen lazaság az, amellyel engem ez a sorozat kilóra megvett. Az akciók is szépen néznek ki, bár abból azért manapság már lehet nagyon komoly koreográfiákat látni. Itt éppen annyit kapunk belőle, amennyit a történet megkíván, és amelyet meg lehet bolondítani a kavorittal.

A karakterek is sokat hozzátesznek az élményhez.

A főhősünk a notórius hazudozó Ange, aki a Nemzetközösségnek kémkedik a Királyság területén. Ő kapja a legtöbb játékidő és ő a legsokoldalúbb csapattag, vagyis egyszerre harcos, nyaktörő mutatványokat mutat be a kavorit használatával és képes álcázni magát. A hazudozása keretében alig mond igazat az egész sorozat során, és végig azt állítja, hogy a Fekete Gyíkok bolygójáról jött.

A társa, vagy néha inkább főnöke Dorothy, aki képességek terén némileg elmarad Ange-től, de vele ellentétben sokkal szociálisabb alkat és előszeretettel veti be a bájait. A félénk és előkelő Beatrice talán nem illene a társaságukba, csakhogy az apja kísérletképpen kiborgot csinált belőle, így képes bárkinek a hangját utánozni. A sorozat során csatlakozik hozzájuk Todo Chise Japánból, aki szamurájként a hazáját szolgálja, és emellett talán a legjobb harcos közülük.

Végül pedig a csapat tagja Charlotte hercegnő, a királynő unokája, aki a Királyság öröklési sorában a negyedik helyet foglalja el. Azért csatlakozik a nemzetközösségi kémekhez, mert előrébb akar kerülni, noha elsősorban nemes szándékok mozgatják, nem a hatalomvágy. Eleinte úgy tűnik, hogy kissé kilóg a csapatból, hiszen egyetlenként neki semmilyen speciális képessége nincs.  Utóbb azonban kiderül, hogy neki is komoly szerep jut, ráadásul közös titkuk és múltjuk van Ange-val.

A csapat korlátozott létszáma lehetőséget teremt arra, hogy valamennyi karaktert jól megismerjük. Sőt, több olyan rész akad, amelyben alapvetően párban dolgoznak a főhőseink, így mindenkinek jut ideje jobban megismerni a másikat.

Elég sok példát láttunk már arra, hogy a nagyobb létszámú csapatokról szóló animesorozatok a tizenkét részes korlát miatt egyszerűen képtelen mindenkit megfelelően bemutatni. Ráadásul a kémes sztori okán gyakran csak a végén jövünk rá az egyes epizódok történeteinek a kulcsára, kicsit olyan stílusban, mint amikor a CSI-ban rekonstruálják a vizsgált esetet. Sok történet végződik váratlan csavarral.

A Princess Principal nagyon jól találta el a humor és a dráma arányát. Előbbi szerencsére nem azt jelenti, hogy öncélú fanservice-szel töltik tele a filler epizódokat, sőt a lánycsapatos animéknél néha kötelező jellegű pucérkodás vagy az intim helyzetekkel való poénkodás is teljesen elmarad.

Főleg Chise révén kapunk viccesebb jeleneteket, amikor próbálja megérteni a nyugatiak gondolkodását. Nem marad el azonban a drámai elem sem, azok a részek, amelyek például Dorothy apjáról vagy Ange riválisáról szóltak, inkább komoly mondanivalóval bírnak.

Sok gyilkosságot látunk a képernyőn, a kamera nem mindig fordul el róluk, bár a képi világ azért messze van az igazi brutalitástól, ezen a téren a már korábban bemutatott Saga of Tanya the Evil szintjén mozog. Időnként ömlik a vér is, de mintha ezek a képsorok hatásukban kissé tompítottak lennének. Ellenpontként azt jegyezném meg, hogy nem emlékszem arra, hogy gyerekverést valaha láttam volna animesorozatban.

A felhozott zenei anyag nem rossz, az opening tetszetős, az ending egy kicsit semmilyen, az epizódok alatt pedig inkább a háttérben megy, talán kicsit keveset tesz hozzá a steampunk hangulathoz, de semmi esetre sincs hiányérzetem. A hallottak néha a nyolcvanas évek detektíves sorozatait juttatták eszembe.

Két helyen mégis úgy éreztem, hogy lehetett volna jobb is a Princes Principal.

Az idővonallal való bánásmód, azt hiszem, hogy inkább csak engem zavar, a nézők többségét nem. Az epizódok ugye egy-egy ügyet dolgoznak fel, az első részben megkapjuk a tizenhármast, a negyedikben a kilencest, az ötödikben a hetest, és így tovább. Ez nem egy unikális eszköz a sorozatok világában, mostanság is akad olyan élőszereplős darab, amelyik így dolgozik, de itt némileg értelmetlennek láttam.

A legnagyobb gond azonban a befejezéssel van. Az utolsó három részben jó ritmusban fokozták a tétet, és adtak sokkal nagyobb keretet a történetnek, még ha ehhez újabb ellenfeleket is kellett behozniuk. Ám a legutolsó képkockák úgy lépnek át az addig történteken, mintha logikusan következnének belőle, pedig nekem az a benyomásom, hogy egy negyed epizód hiányzik a történet végéről.

Mintha egyszer csak elfogyott volna a sorozatra szánt költségvetés, de a történet még nem ért véget, viszont viszont valamit mégis kezdeni kellene vele. Így egy szinte teljesen céltalan utolsó jelenetet kapunk, elfelejtve az anime erősségeit. Persze ez akár egy következő évadra, vagy filmre vagy valamiféle folytatásra utalhat, de elég széles összefogással készült a sorozat, szóval bármi következik, azt nem lesz egyszerű tető alá hozni.

A végével kapcsolatos hiányosságok ellenére a szezon egyik legkellemesebb meglepetése, nagyszerű kivitelezéssel, jól kitalált univerzummal és azonosulható karakterekkel. Aki szereti a steampunkot, annak kötelező darab, akit ez kevésbé érdekel, annak is bátran merem ajánlani, mert kellemes kikapcsolódást jelent.

3 hozzászólás Ne habozz!

Latza - 2017. 10. 17. 17:49

Korrekt ismertető, nekem is hasonlóan kellemes élményt nyújtott a sorozat.
Az epizódok sorrendje szerintem készítői “trükk”, hogy jobb esélyeket próbáljanak kicsikarni egy esetleges folytatáshoz (betöltve a hiányzó lyukakat). Viszont megvan az a hátránya, hogy a főhősök soha sincsenek igazi veszélyben, hiszen már az elején is láthattuk, hogy a lányok a tizenikszedik részben is vígan kémkednek. De ez végül is nem olyan vészes.
Szumma szummárum, örülnék ha folytatnák. :)

Mersby - 2017. 10. 18. 10:26

Hmm. Köszönöm az írást, felcsillant a szemem. Bár ódzkodom a ” minden jó, de a vége nem ” művektől. De csak túlélem.

Balumedve - 2017. 10. 25. 12:50

Köszönöm az ajánlást! Ez az anime is nagyon betalált. Kíváncsian várom a következő kritikát. Még a végén megtetszik a műfaj.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz