Advertisement
login |

Transparent: a 4. évad

2017. 10. 22. 16:08 - Írta: BotondB

7 hozzászólás | kategória: kritika,

Jill Soloway sorozata, a Transparent az elmúlt évek, ha nem a televízió történetének egyik legkülönlegesebb, mondhatni forradalmi alkotása. Ez valószínűleg pont az a széria, amiről mindenki elsőre el tudja dönteni, hogy érdekli e vagy sem. Akit nem, az jó eséllyel örökre elkerüli, akit igen, annak viszont szinte biztos, hogy érdekes élménynek bizonyul majd.

Szabályt erősítő kivételként magamat hozhatom fel: számomra eleinte az volt a kérdés, hogy mit kapok: valódi és megrázó emberi történeteket, olyanokat és úgy elmesélve, ahogy még nem láttam, vagy szimpla liberális propagandát. Picit tartottam az utóbbitól, és milyen jól tettem, hogy bepróbáltam, mert nyers, naturalista drámát, sok kiváló hangulatú pillanatot, valamint tévétörténelmet kaptam helyette.

Az Amazonra szeptember vége fele megérkező negyedik felvonás, noha ugyanolyan magabiztossággal fordít hátat a tabu intézményének, mint az eddigiek, mégis egy fokkal egyértelműen gyengébbnek érződik a legutóbbi kettőnél, melyek kivételesen magas szintet ütöttek meg. Ennek ellenére nagy csalódásnak távolról sem nevezhető, emlékezetes pillanatokkal átszőtt szezonon vagyunk túl ismét.

A tovább után spoileresen folytatom.

A szezon elején érzésem szerint meglepő alaphelyzetben találtuk magunkat: szereplőink közül talán pont az a Maura van legkevésbé mélyen, akinek az elmúlt három évad során számtalan megpróbáltatását figyelhettük meg közvetlen közelről. Azonban a Pfefferman család többi tagjához képest ő már egy lépéssel előrébb jár: felismerte saját boldogtalanságának okát, szembe nézett vele és elkezdte megváltoztatni az életét.

Persze ez gyakorlatban jóval nehezebben megy, mint elméletben, de a többiek számára még inkább csak most jött el az út keresésének ideje, valamint az arra való rálépéshez szükséges erő összegyűjtése, és a reflexszerű ellenállás leküzdése.

Nem kérdés, hogy ez a Transparent legerősebb komponense: felnőtt (legyen az harmincas, vagy középkorú) embereken keresztül prezentálja teljességgel hitelesen azok belső vívódásait, traumáik feldolgozását (vagy épp annak hiányát), a saját magukkal való véget nem erő ismerkedést életük során. És lássuk be, hogy a főszereplők szinte egytől egyig totálisan elcseszett emberek, mind olyan dilemmák közt vívódva a hétköznapokban, amelyek sok esetben egészen gyermekkoruk óta kísértik őket.

Az évad első néhány epizódja akár bevezetőnek is tekinthető a későbbiek fényében. Az ezeket követő családi utazás Izraelbe viszont a vártnál jóval hosszabbra húzódott el, és ez nem feltétlenül bizonyult jó döntésnek.

A szereplők egy légtérbe való “összezárása” hiába tette lehetővé a köztük húzódó konfliktusok és bonyolult kapcsolataik részletesebb kidolgozását, most mégis úgy érzem, hogy jobban érdekelt volna miként járják saját útjukat, hiszen a többségnek éppen egyéni traumákkal és kétségekkel kellett megküzdenie. Persze azért bőven voltak előnyei is ennek a döntésnek, többek között az ismét kiváló látványvilággal párosult, nagyon feelgood jelenet képében.

Hogy picit konkrétabban beszéljek a karakterekről, először is el kell mondanom, hogy a tavalyi évad legjobb történetszálát produkáló Shelly idén számomra sajnos rendkívül idegesítő volt. A szerep túl lett írva és játszva is, ami különösen nagy veszteség Judith Light zseniális színészi képességeinek ismeretében. A szezon vége fele kapott egy nagyon megrázó jelenetet, ami persze sok mindent megmagyaráz, de ahhoz kevés volt, hogy összességében megváltoztassa a véleményemet. Kár érte.

Ezzel szemben ahogy már említettem, Maura idén jóval kiegyensúlyozottabb szerepkörben mozgott, köszönhetően az életében lassan megjelenő rendnek, és talán boldogságnak is. Az ő esetében édesapja viszontlátása jelentette az évad nagy eseményét.

Érdekes, hogy kettőjük kapcsolata minden részben kapott ugyan néhány momentumot, de sosem került igazán a középpontba, pedig megérdemelte volna. Hogy utólag ezt mégsem bánom túlságosan, az a szívszorítóan zseniális karakternek és Jeffrey Tambor fantasztikus alakításának köszönhető. Megint sikerült annyi mindent elmondani olyan kevés időben, hogy az előtt meg kell emelnem képzeletbeli kalapomat. (Donald pedig egy égből lehullott ajándék, minden jelenetét önkéntelenül végig mosolyogja az ember.)

A három “gyerek” azonban talán még sosem kapott ekkora figyelmet mint idén, így végre mindenki el tudta dönteni, kinek a története érdekli leginkább, és kinek kevésbé.

Nálam egyértelműen a család fekete báránya, Ali került a lista tetejére. Érdekes volt látni, hogy milyen hatalmas jelentőségű problémák foglalkoztatják őt, miközben saját életében sokszor a legapróbb dolgokat is nehezen tudja kezelni. Ám a karakter egy pillanatra sem válik hiteltelenné, sőt talán még emberibbé teszi őt jellemének kettőssége. Gaby Hoffmann alakítása pedig ismét minden elismerést megérdemel. A végén belengetett nemi identitását illető kérdést elsőre felesleges cifrázásnak éreztem, de jobban belegondolva logikusnak tűnik. Mindenesetre kíváncsian várom a folytatását.

És itt el is érkeztünk Josh, valamint Sarah párosához, akik közül talán még mindig előbbit éreztem elviselhetőbbnek eddig, bár ebbe bele játszhat az is, hogy ezúttal jóval kevesebb időt kapott nővérénél. Ezzel szemben Sarah és Len véget nem érő mániákus hullámvasutazása az életben az érdeklődés legkisebb szikráját sem tudta belőlem kicsikarni, a Kids on Top-os baromságukkal meg egyenesen a világból is ki lehetne üldözni. Ebből kicsit kevesebbet jövőre ha kérhetem.

Összességében a néhány negatív döntés ellenére, bennem mégis inkább a pozitívumok maradtak meg a Transparent idei évadjával kapcsolatban is. A tavalyi Shae-Josh sztori után, idén Dawina kapta meg a saját epizódját, ami nálam a szezon legjobbjának is bizonyult egyben. Maura és Ali révén ismét kaptunk kiváló és sokszínű drámát, de sajnos Shelly és leginkább Sarah jelentősen higította számomra az élményt.

A tavalyi szezon szintjét most nem sikerült tartani, így “csak” egy erős 7,5/10-re elég nálam az idei felvonás, de nem kérdés, hogy jövőre befizetek még egy körre.

7 hozzászólás Ne habozz!

Snoopyzit30 - 2017. 10. 22. 16:30

Még csak a 4. részénél tartok (felirattal nézem), ezért a spoileres részeket ugrottam, de ez az évad nekem eddig jobban tetszik, mint az előző.

Most úgy érzem, hogy egy kicsit hagyják levegőhöz jutni a nézőket és nem nyomorítanak meg lelkileg minden percben. Mert hát… kell a mélység, meg a komoly mondanivaló, de a múlt évad némely momentuma már olyan szinten depresszív volt, hogy fájt nézni.

Hihetetlen erős ez a széria. Abszolút rétegsorozat, ami szerintem nagyon keveseknél talál be. Olyan intenzíven döntögeti a tabukat, hogy csak pislog az ember, miközben a karaktereknek a szeme se rebben, mintha ezek a dolgok olyan könnyen érthetőek vagy befogadhatóak lennének. Én liberálisnak tartom magam, szóval én biztos nem ítélném el egyik szereplőt sem, de vannak dolgok ami már tényleg erősek és nagy nyitottságot követel meg a nézőtől, hogy befogadja.

Kíváncsi vagyok nagyon, mit hoznak ki a maradék 6 részből, majd ha végignéztem visszatérek elolvasni a kritika spoileres részeit is.

Snoopyzit30 - 2017. 11. 20. 10:36

“Jeffrey Tambor, azaz Maura karaktere nélkül fog elkészülni a Transparent 5. évadja.”

WTF??? Ez is a botrány miatt van? Akkor ugyanaz a helyzet áll elő, mint a HoC-nál. Totál nulla lesz a sorozat az abszolút főszereplő nélkül.

#shitstorm

winnie - 2017. 11. 20. 10:39

Snoopyzit30: írtuk a zaklatós posztunkba, hogy ez opció.

de azért egyik sem feltétlenül igaz: a hoc esetében eléggé könnyen át lehet állni, míg a transparentben is vannak más karakterek. mindenképp kihívás lesz az írók előtt, de ha eddig megoldották a feladatot (_ha_ megoldották), akkor most is van rá sanszuk. nem lesz egyszerű, ezek nagyon rizikós dolgok, de kicsit fel is adhatják a kötöttségeket és szabadabban dolgozva még valami jó is kisülhet belőle.

persze nem mondom, hogy optimista vagyok, de nem temetném egyiket sem:)

Snoopyzit30 - 2017. 11. 20. 10:47

“míg a transparentben is vannak más karakterek”

hát ja vannak, de kb. minek. Csak asszisztálnak a főszereplőnek. A HoC-t jobban el tudom már képzelni K.S. nélkül, mint a Transparentet J.T. nélkül.

Ezt a “zaklatós poszt”-ot majd megkeresem, most hirtelen nem tudom melyikről van szó.

Sorozatgyilkos - 2017. 11. 20. 12:26

A Transparent 1. és 3. évada egyértelműen Maura-központú volt, de a 2. és 4. évad szinte már ensemble jellegű volt. Épp ezért nem féltem a sorozatot, hihetetlen ötletek vannak még benne, de ez az izraeli félévad túlzás volt. Épp elég lett volna 3-4 részbe sűríteni.

Snoopyzit30 - 2017. 11. 20. 14:22

@Sorozatgyilkos

Igen, az izraeli félévad túlzás volt szerintem is. De én azt látom, hogy még mindig Maura és a vele kapcsolatos események a legerősebbek. Mintha a “gyerekekkel” nem tudnának mit kezdeni.
Sarah még mindig kísérletezik, a férje mellett is. Ezek szerint a férje továbbra sem elég, hanem máshol (is) keresi a boldogságot.
Josh ugyanabból a lelki nyomorból (Rita) próbál kikászálódni, de talán még az ő vívódása volt a legjobban megjelenítve az egész évadban.
Ali viszont már annyira idegesít, hogy azt se bánnám, ha örökre Izraelben maradna. Azért ezt nem sok ember engedheti meg magának, amit ő, hogy 30x évesen is próbálja kitalálni, hogy mit is akar az élettől és mindezt a jómódú apuci finanszírozza neki. Azt pedig abszolút túlzásnak tartom, hogy akkor most már ő is azon pörög, hogy esetleg transznemű, miközben csak simán biszex ő is és még mindig nem tudja kitalálni mit kezdjen az életével.
Ráadásul Shellyvel se nagyon tudtak mit kezdeni ebben az évadban, azon kívül hogy róla is kiderült megint valami szörnyűség a múltjából.

Szerintem jót tenne a sorozatnak, ha több hétköznapi szituációban is szerepeltetnék a karaktereket. Nagyon hiányzik pl. a rabbi csaj, aki Josh mellett volt (Raquel).

Továbbra is tartom, hogy Maura karaktere nélkül nem tudom elképzelni a sorozatot.

Snoopyzit30 - 2017. 12. 07. 09:11

Mai hír: “Ellentmondva a korábbi híreknek, Jeffrey Tambor most azt nyilatkozta, hogy nem tervez kiszállni a Transparent-ből.”

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz