login |

Strike – írta nargli

2017. 10. 25. 14:50 - Írta: vendegblogger

18 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Hivatalosan eddig két évadot mutattak be a Robert Galbraith (JK Rowling írói álneve) regényei nyomán készült BBC-sorozatból. Angol daraboknál egyáltalán nem meglepő módon azonban mindez csak 5 epizódot jelent, ráadásul itt az évados elnevezés is sántít, hiszen csupán arról van szó, hogy az első két könyvet 3+2 részben adaptálták, és ehhez jön majd jövőre a harmadik szezon, újabb két epizóddal.

Most ezt a rövid pályafutást fogom megvizsgálni, hogy kedvet csináljak nektek Cormoran Strike magánnyomozó kalandjaihoz.

Cormoran a legjobb nyomozói hagyományokat követi. Trauma érte és titkokat rejteget, mint Luther. Úgy látja meg az összefüggéseket, ahogy csak Sherlock Holmes tudja. Végül pedig apró, gyakran jelentéktelennek tűnő részletekből rakja össze a teljes képet, és könyörtelenül sarokba szorítja a tettest, mint Columbo. Ja, és neki is van ikonikus kabátja.

Strike a Király Katonai Rendőrség (Royal Military Police) egykori tagja, akit leszereltek, mert amikor az afgán háborúban szolgált, egy robbanásban elvesztette az egyik lábát. Londonba hazatérve a Denmark Streeten nyit aprócska magánnyomozói irodát. Olyan igazit, tudjátok, aminek üvegezett a bejárati ajtaja, és a nyomozó neve félkörben olvasható rajta. Az üzlet rosszul megy, és Strike magánélete is romokban hever, viharos módon szakít a menyasszonyával.

Egy nap azonban minden megváltozik, amikor belép az irodájába Robin Ellacott. A fiatal lány, akinek éppen megkérték a kezét, ideiglenes titkárnőként érkezik Stike-hoz. Robin rendkívül empatikus, energikus és ösztönös érzéke van a nyomozói munkához. Nem utolsó sorban azonban akaratlanul is segít rendbe tenni Strike széthulló életét.

A sorozat első három részében Strike és Robin egy fiatal szupermodell rejtélyes halálának ügyében nyomoz. Ez az első regény, a The Cuckoo’s Calling (Kakukkszó) története. A divat korántsem csillogó világába, exkluzív londoni klubokba és megközelíthetetlen luxuslakásokba nyerhetünk betekintést.

A maradék két részben Strike és Robin egy eltűnt író nyomába ered. És bizony elég sötét kép tárul elénk a könyvkiadás világáról. Ez már a második regény, a The Silkworm (A selyemhernyó) története. És most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy elmondjam, a Strike-ra nagyon is igaz, hogy nem hagyományos nyomozós sorozat, hanem egy nyomozóról szóló sorozat.

Az ügyek kétségkívül lekötöttek, és még úgy is kíváncsi voltam a megoldásukra, hogy olvastam a regényeket. Mégsem a megoldandó esetek miatt ültem le öt alkalommal izgatottan a képernyő elé. Hanem Strike és Robin miatt.

A két karakter külön-külön is rendkívül izgalmas, és nagyon sok mindent fogunk még megtudni mindkettejükről. Számomra mégis az volt a legizgalmasabb eddig a sorozatban, ahogy ez a két ember egymásra talált.

Itt most nem arra gondolok, hogy összejöttek, egyáltalán nem. Viszont fokozatosan és öntudatlanul, önmaguknak sem bevallva ráébredtek, hogy nem egyszerűen szükségük van egymásra, de egymás nélkül élniük sokkal nehezebb lenne. Persze ezt nem tudják elmondani egymásnak, de ott van minden mozdulatukban.

Kettejük kapcsolata tehát a sorozat mozgatórugója, és azért is működik annyira jól, mert a színészek kiválóak.

Oké, amikor megláttam az első képeket, én is azt mondtam, hogy Tom Burke túl „szépfiú” Strike-nak, de öt rész alatt teljesen meggyőzött arról, hogy ő a lehető legjobb választás. Kellően megfáradt, kiábrándult, nehézkes és mélységesen szomorú. Holliday Grainger is remek döntés volt Robin szerepére. Kedves és törékeny, de pillanatok alatt határozott és talpraesett tud lenni, mint Robin.

Egy szó, mint száz, már tűkön ülve várom a Strike harmadik évadját, azaz következő két részét, amely jövőre érkezik a BBC-re, és a Career of Evil (Gonosz pálya) című regény cselekményét dolgozza majd föl – Strike és Robin egy könyörtelen sorozatgyilkos után nyomoz majd.

Utána pedig attól függ, milyen ütemben láthatjuk az új részeket, hogy J. K. Rowling, akarom mondani, Robert Galbraith milyen ütemben írja az új könyveket, mert azt már lehet tudni, hogy a Strike eredeti forgatókönyveket nem kap majd, csak a regényeket dolgozza föl.

A negyedik könyv, a Lethal White mindenesetre már készül. Addig is, amíg a megjelenésére várunk, én azoknak is ajánlom a sorozatot, akik a nyomozós sorozatokat egyébként nem nagyon szeretik, hiszen a Strike igazából két rendkívül izgalmas ember története.

18 hozzászólás Ne habozz!

abba - 2017. 10. 25. 15:03

A könyveket nagyon szeretem, de mivel már elég rég olvastam őket, nem volt meg bennem az összehasonlítás a regények és a sorozat között. Az lejött, ha egy-két fontosabb részt kihagytak, de egyébként egyáltalán nem így ültem le az egyes részek elé.

Nagyon kellemes élmény volt a sorozat! A színészek tényleg elsőosztályúak mindketten, Granger-ben már az első pillanattól biztos voltam, amint megjelent a képernyőn, Burke-nél viszont kellett pár rész, mire megszoktam, de meg kell, hogy mondjam: remek alakítást nyújtott ő is.

Nekem tutira nézős marad a Strike.

Stuffy - 2017. 10. 25. 15:28

Remek kritika. A könyveket olvastam és valóban fantasztikusak. Rowling zseniális amit a karakterekkel tud művelni.
A 4.konyv jöhetne már..
A sorozatot elkezdtem és a színészek tökéletesek de valamiért nem ment az 1.resz után..

LilyCat - 2017. 10. 25. 16:01

Szuper írás, köszi!:)

ChristineJane - 2017. 10. 25. 16:08

Tényleg szuper kritika, köszi! És már most tudom, hogy a karácsonyi darám a Muskétások és a Háború és béke lesz, kell még nekem Tom Burke idén. Ja, és azt ne mondja senki, hogy Strike a regényekben amúgy nem vonzó, mert nagyon is az.

nargli - 2017. 10. 25. 16:12

Nagyon köszönöm!:) Amúgy azt fölfedezitek, mi az easter egg az utolsó képen? Annyit elárulok, hogy a könyvespolcot kell figyelni!:)

Aszusz - 2017. 10. 25. 17:48

Köszi a kritikát, el is felejtettem, hogy ilyen sorozat is van. A könyveket nagyon szerettem, de már elég rég olvastam őket, szóval én sem fogom szükségszerűen összehasonlítgatni. Arra azért emlékszem, hogy a második könyv eléggé beteg…
A könyvespolcon pedig ott figyel az 5. HP könyv :) Legalábbis csak azt szúrtam ki.

nargli - 2017. 10. 25. 17:57

Aszusz: igen, én is a HP5-re gondoltam!:)

Sigismundus - 2017. 10. 25. 19:17

Nekem is bejött a könyvsorozat, és a TV sorozat is.

Még csak a Kakukkszót láttam, de hozta azt a hangulatot amit a könyv.

A két főszereplő ok nekem is, teljesen mint a könyvben. John Bristow is zseniális telitalálat volt, és Ciara is. De a többiek azok nem igazán.

Tansy Bestigui-hoz a TVben túl kegyesek voltak, nem az a számító ribi lett. Guy Somé nem olyan szórakoztató(nak hitt) nagydumás, Evan Duffield nevetséges. Sajnáltam hogy Deeby Mac-et és Lula vér szerinti anyját kihagyták, érdekes ellenpár lett volna a gazdag csillogó fekete sztárok kontra fehér csóró prolik. Jonah Agyeman meg, ahhoz képest hogy egy egyetemi professzor tisztíiskolát végzett fia, úgy beszélt olyan gesztusai voltak mint egy szegénysorsú érzelmes utcagyereknek.

A Selyemhernyót várom még, de nem lesz kevés annak a 2 rész? Az is van elég szövevényes. Na meg a Gonosz pálya is csak 2 rész lesz? Rosszat sejtek, meghúzták őket csúnyán…

emese - 2017. 10. 25. 23:56

Remek kedvcsináló, spoilerek nélkül!

2 részt láttam eddig, szóval, gondolatok nagyon vegyesen:
– a kezdő felütés – marcona magánnyomozó szétcsúszott élettel, disability-vel, rosszul menő irodával – nekem nagyon klisé volt, egy Sherlock Holmes-ba oltott House;
– miért koszos az irodában minden fal, sőt a szőke modell házában is? a festék nem egy akkora összeg…
– Robin jön és hipp-hopp rendet tesz, mindig tudja mit kell mondani, mindig egfelelő módon szólal meg… megint egy klisé – a támogató, tökéletes nő kliséje;
– Tom Burke mint pasi nekem nem jön be, de kifejezetten szimaptikussá tudta tenni a karaktert, ez nagy plussz!
– a Robin-t játszó színésznő minden irányból Jenna Coleman a DW-ból, viszont sokkal kevésbé irritáló kiadás;
– mi ez a marhaság a pökhendi vőlegénnyel, meg az esküvőre fogyikúrával… miért tesz valaki ilyet a saját életével?
– a Lula-eset érdekes, már nagyon várom a 3. részt;

És végül: jé, Lula ugyanott lakott, mint Irene Adler.

BWizard - 2017. 10. 26. 07:43

Dempsey és Makepeace! :P

szasza - 2017. 10. 26. 16:09

Oh, ez nagyon jó cucc! Szinte egy ültő helyemben néztem végig. Borzasztó konnyen lecsúszott. Koszonom az ajánlót!

Salinger - 2017. 10. 27. 08:34

Nahát, csak most fedeztem föl az írást. Láttam a filmeket, és ugyanez a véleményem. Cormoran szomorúsága felejthetetlen, és a kettőjük között kialakult vonzalom, amit olyan nemes tartással fojtanak el. Ritkán sikerül ilyen jól egy könyvfeldogozás…

ann86hu - 2017. 10. 27. 18:18

De örülök ennek az ajánlónak, köszönöm! A kanadai Private Eyes dara után épp hiányérzetem volt.. szóval most jöhet egy kis angol. :)

Első három rész után mondjuk pár dolog tényleg klisés, meg az eset végződése sem tetszett annyira, de a karakterek miatt érdemes nézni.
Csak azért nem daráltam le az egészet, mert túl hamar elfogyna. :(

emese - 2017. 10. 28. 00:09

Az első 3 rész után: tetszett a Lula eset.
És remek színészeket választottak Cormoran és Robin szerepére, nagyon szerethetővé tették a karaktereiket. Annyi hibát találtam még, hogy a tempó lehetne feszesebb, szerintem a 3 részben legalább 30 percnyi idő azzal megy el, hogy valamelyikük sétál az utcán.
Le fog csúszni a második történet is nagyon hamar, köszi az ajánlót!

IamSherlocked - 2017. 10. 28. 12:36

Nagyszeru leiras, azonnalakaromnezniiiiii!!! :)

Snoopyzit30 - 2017. 10. 28. 18:50

“Mégsem a megoldandó esetek miatt ültem le öt alkalommal izgatottan a képernyő elé. Hanem Strike és Robin miatt.”

Abszolút a két főszereplő adja el a sorozatot. Még az első 3 rész azaz a modelles sztori úgy ahogy lekötött, azonban a 2. történet, az eltűnt író ügye kicsit sem volt érdekes számomra.

A két szereplő között azonban annyira jó a kémia, hogy tényleg csak miattuk is megéri nézni. Ami pozitívum, hogy most nem a rendőrség nyomoz, hanem egy magánnyomozó, akit ráadásul több minden is hátráltat. Az egyik lába (ill. annak hiánya), aztán az, hogy nincs pénze, aztán hogy a magánélete is romokban és még azt is úton útfélen az orra alá dörgölik, hogy az apja milyen híres ember. Tetszik, hogy nem érzem azt minden pillanatban, hogy Strike rá akar repülni Robinra, de mégis lehet érezni, hogy egyre bensőségesebb a kapcsolatuk.

A következő évadnál én biztos ott leszek, de csak a két főszereplő és a jó atmoszféra miatt. Sokkal szimpatikusabban van bemutatva a város, mint pl. a Lutherben.

Chris - 2017. 11. 13. 21:33

Légyszi írja meg valaki hogy mi az a zenei téma a második évad első részének a végén. Nekem komoly zene! de mondjátok meg ha nem az…

Sigismundus - 2017. 11. 22. 07:50

Amitől tartottam a Selyemhernyóval kapcsolatban, hogy csúnyán meghúzták az sajnos bejött.

Félreértés ne essék, azt teljesen elfogadom és megértem, ha egy könyv feldolgozásában rövidítenek, kihúznak, összevonnak, más műfaj a TV.

De ebben a két részben szinte kiabált az erőfeszítés, kinek a szerepét hagyják ki, vagy szorítsák pár mondatra, minél kevesebb jelenet és helyszín legyen. Megúszni minél kevesebből.

A két főszereplő jó volt, világos hogy ők viszik a sorozatot. A többiek meg kevés szereplést kaptak, kivéve a valódi gyilkost.

Amit sajnáltam, hogy a Bombyx könyv olvasásakor csak zavaros áttűnések utalások jelentek meg. Ha konkrétan színészekkel játszották volna el a kulcsjeleneteket az jobb húzás lett volna, könnyebb lett volna nyomozás közben utalni rá.

Másik ami kevés volt az Robin és Mathew vitái és beszélgetései. Ez is csak a minimumra lett korlátozva. Mert ami a harmadik könyvben történni fog velük, annak a felvezetéséhez jobban meg kellett volna alapozni, szerintem.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz