login |

The Exorcist – 2×04: Andy és Grace – írta jack_bauer

2017. 10. 30. 17:15 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Azt már tavaly is tudni lehetett, hogy Az ördögűző televíziós adaptációja nem kispályás, sőt jobbat mondok: egészen formabontó – amellett, hogy nyilván baromira klisés sok-sok epizódban. Azonban a második etapból majdhogynem kiebrudaltak minden feleslegesnek tűnő töltelék percet, s helyükre olyan történetszálakat rittyentettek, hogy a néző lassan úgy hiszi, ez már jobban hajaz egy hosszabb filmre, mint horror szériára.

Az idei évad első három epizódja abszolút pozitív csalódásként hatott, mert nem éreztem azt, hogy időhúzás céljából meg akarnak vezetni a készítők. Igazából nem is nagyon tudnának felesleges cselekményszálakat beemelni, annyira jó alapanyagból dolgoznak az idén: mindegy, hogy a kisvárosi ’gyermekotthont’, vagy éppen Tomas atya és Marcus párosát látjuk akcióban.

Sőt még azt sem bánom, ha a picit érdektelenebb Bennett atya kontra Vatikán dolgot rakják a képernyőre. De meg fogok azzal bárkit is lepni, ha azt mondom: Andy és a gyerekek szála köt le leginkább?

A 2×04 szerintem az évad csúcspontja volt eddig, nem hiába, hiszen az a So Yong Kim direktálta, aki a koreai filmgyártás kiemelkedő alakja. Aztán nyilván a For Ellen-nel és a Lovesong-gal az amerikai piacot is képes volt megszelídíteni, mert egész egyszerűen tudja, hogy mit akar látni a néző.

A The Exorcisttól már megszoktam, hogy csodálatos plánokkal operál, persze ehhez nagyszerűen asszisztál a baljós kisváros már-már félelmetesen nyugtalan helyszíne. Andy-ék háza tipikusan amerikai, s valahogy az egész városi miliő minduntalan az Alan Wake c. videojátékra emlékeztet, s annak minden percben kérdéseket magában hordozó világára.

A tovább mögött spoileresen folytatom.

A rész elején megtudjuk: a démonok egytől egyig le fogják majd vadászni az ördögűzőket, Dolores nővér az egyik ilyen áldozat, Bennett szkeptikussága (borzalmasan klisés volt: minden néző tudta, hogy bajba fog kerülni) pedig majdnem az életébe került, persze ez nem igaz, hiszen a mellékkarakterek közül ő az egyetlen, aki tavalyról is itt maradt, s gyanítom lesz ’némi’ szerepe a továbbiakban.

Megmondom őszintén, a korábban túl egyszerűen és gyorsan lerendezett bíboros-szál után kisebb csalódás ez az új, démoni motiváció, de nincs mit tenni, nyilván mindenki a gyerekekért izgul. S talán ebben van igazán a The Exorcist ereje: nem a világ megmentése tartja izgalomban a nézőt, hanem az egyszerű ember kiszolgáltatottsága, a motoszkáló gondolat csírája, hogy mi van, ha ez bárkivel megtörténhet?

Nem véletlen hát, hogy az egész évad a gyerekek viszontagságaira van felépítve. Ez pedig rendkívül hálás rendezői feladat: egyrészt a mostanság aranybányának számító kölyökszínész-repertoár itt sem gyenge, csak kevéssé vannak kibontva a szereplők. Például egyedül Verity az, akinek a karakterét képesek voltak négy rész alatt valamelyest felépíteni a készítők. A vak srác, a kövér gyerek, s még talán a hithű Shelby figuráját sem érezzük közelinek. Ja, és Will Andy kedvencéről, Grace-ről sem tudunk sokat.

Marcus és Tomas együtt érkezik meg Rose-zal (nevek, ja: ugye az ázsiai csaj) a házba, hogy biztonságba tudják helyezni Harpert, akit a beszámíthatatlan anyja évekig szenvedésben tartott. A kislány persze zaklatott, fél nyitni mindenki felé, azonban Marcusszal megtalálja a közös nevezőt, s mint később kiderül, a legjobb arcnak tűnő Verity-vel is.

Beilleszkedés, ajándék készítés, kibontakozó románcok, s persze Marcus pillanata, mikor kikosarazza a vitorlázás iránt elkötelezett botanikus (?) közeledését. Megvallom, nem értettem, hogy most miért vált fontossá nekünk a pap szexuális orientációja az első évados sejtetés után – irrelevánsnak éreztem a szál felvezetését. Tomas atyánál nagyjából lehet érezni a kontrasztot: ő tényleg Istent választotta, nincs útkeresésen, de ha egyfajta sztereotipizálás a ’meleg pap’ karakter, akkor eléggé egyhangú készítő brigád dolgozik a sorozaton.

A másik dolog, hogy Rose álma kifejezetten para volt az ágyra felmászó árnyalakkal, de az utána következő történések olyan szinten volt C-kategóriásak, hogy tényleg a fejemet fogtam. Kezdjük a normális reakcióval: megjelenik egy ilyen „lény”, kiugrok az ágyból, aztán rohanok, amerre látok vagy hozzávágom a lámpát az asztalról.

Rose reakciója ezzel szemben az volt, hogy telefonnál rávilágít, vajon mi lehet az, majd kikel az ágyból, belelép az otthagyott trutyiba, s ezek után lent szürcsölgeti a teáját a konyhában, mire Andy-nek „rossz álomként” aposztrofálja a valójában ébren átélt pillanatokat. Teljesen logikus, nem? Még hallgasson el egy-két ilyen rémisztő esetet (ugye a vak kissrác a bakelit lemezekkel), aztán meg is szállja a démon.

Volt még egy csattanónk: Grace nem igazi és csak Andy látja, ez engem mondjuk meglepett. Direkt vissza is néztem az előző részeket: egyszer sem beszél a kislányról a többiek előtt, s az nem hiába „lakik” a padláson, elszigetelve mindenkitől.

Bár megmondom őszintén, nem igazán tudom miként lehetett eddig úgy létezni abban a házban, hogy Andy egyszer sem utalt valamilyen formában Grace-re, hátha kiderül a következőkben (azt hiszem, Tomas látomása is kötődött Grace-hez: nem volt feje a gyereknek vs. az a creepy zsák, amit néha felvesz a ’kislány’). Ja, és még nyomatékosították is az ’ostoba nézőben’ a festős jelentnél, hogy „igen, ez az a sok kézlenyomat, amit látott Tomas”.

Összességében korrekt epizód volt, idén a legjobb, el nem tudom képzelni, hogy a nagy talány után (ami remélem nem ilyen Scooby Doo-szintű megfejtés lesz, hogy ’valami nem stimmel, nézd, ott mászik a falon a kislány’) Marcus és Tomas miként kezdik majd meg az ördögűzést (egyáltalán lesz-e?), s ha igen, mikor.

Abszolút felfelé ível a sorozat, csak mintha a horror-elemek csökkenő tendenciát mutatnának. 8,5/10.

3 hozzászólás Ne habozz!

Silverhand - 2017. 10. 31. 07:03

Számomra azért nézhető és élvezhető a sorozat, mert kevés a horror elem.
A filmtörténet legsilányabb, legbutább, leginkább “kijáratott” műfaja. Ha van valami túlvilági, természetfeletti kapcsolat, azt nem bánom. A buta ijesztgetés, meg a hangerő hirtelen megemelése semmit nem tesz hozzá egy film értékéhez. Ami azt illeti, elvesz belőle.

jack_bauer - 2017. 11. 04. 12:05

Silverhand: a horror-elemek alatt nem csak ostoba jumpscare-ekre gondoltam. Szerintem rémisztő hangulatot lehet teremteni okos megoldásokkal is, de mintha ezekből elmaradás lenne jelenleg a sorozatban. Vagy mondom úgy: kevéssé ijesztő már, mint tavaly volt.

Lassan Odaát-szerű lesz az egész, Tomas és Marcus házról-házra járnak kiűzni a démonokat mindenkiből.

Saint - 2017. 11. 05. 16:50

Nagyon szépen fejlödik felfelé ez az évad is ,sőt eddig jobban alakul mint az első!kìvàncsian vàrom a folytatàst.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz