login |

Az anime is sorozat: Koi to Uso (Love and Lies)

2017. 11. 01. 14:50 - Írta: Qedrák

2 hozzászólás | kategória: animáció, anime, Ázsia sorozatozik, kritika, ,

Azt hiszem, írtam már, hogy nem vagyok híve az iskolai drámáknak. Hogy most egymás után kettő is jött a kritikák sorában, alapvetően véletlen, de talán jó alkalom lesz arra, hogy a két alkotás hogyan is látszódik a másik tükrében. Míg a Kuzu no Honkai egy súlyos érzelmi dráma, addig a ma tárgyalt anime hozzá képest egy könnyed, tinglitangli darab.

A Koi to Uso friss mű, a nyári szezon termése, az utolsó részt nemrég adták le. Természetesen mangaadaptációról van szó, lassan egészen kivételessé válik az, ha eredeti történetet kapunk. Egy valami mégis feltűnő lehet, de részletesen erről később fogok írni, mégpedig az, hogy az anime megelőzte a manga lezárását. A Koi to Uso egyébként az előzetes várakozási listákon egészen jó helyeket csípett el, ezért is írok róla.

Miről szól a történet? Adott egy teljesen átlagos srác, aki reménytelenül szerelmes a suli egyik csúcscsajába, és ahhoz, hogy elérje, egy másik lány segítségét kéri, aki szép lassan szimpatikusabbá válik számára, mint azt eleinte tervezte. Á, ez egy halálunalmas tucatsztori lenne, a harmadik mondat után elkapcsolnék, máshogy kell megfogni a nézőket.

Mit szóltok ehhez? A japán kormány a közelmúltban kidolgozott egy tervet a népesség növelésére, amely arról szól, hogy tudományos alapokra helyezik a párkapcsolatokat. Mindenkivel teszteket töltetnek ki, és egy szuperszámítógép kidobja a végeredményt arról, hogy ki lesz a házastársa, akibe majd szerelmes lesz. fogok írni.

Jobban hangzik, igaz? A kapott történet mégis jobban emlékeztet az előző felvezetőhöz, mint ehhez. Éppen ezért egy kicsit átverve érzem magam, és nemcsak emiatt, de erről később a tovább után, ahol a történet lezárásáról spoileresen

Szóval, valamikor a múlt század második felében a fejesek belátták, hogy a népességcsökkenés nem mehet tovább, ezért gründoltak egy minisztériumot a probléma kezelésére, ahol szuperszámítógépek és tudósok számításai alapján teszik össze egymással a párokat.

Ez egyébként sikeres programnak bizonyul, a sorozat közelmúltjában a termékenységi ráta úgy lőtt az egekbe, mint Kim Dzsongun éppen aktuális rakétája. A háttérben futó plakátok és az elszórt információk azt sugallják, hogy véget ért az az időszak, amikor bárki holmi múló érzelmek alapján választott párt, eljött a tudományos eljegyzések kora. Az összes felnőtt, aki megjelenik az animében, már úgy házasodott meg, hogy a neki rendelt jelöltet vette el.

Főhősünk, Yukari Nejima egy tökéletesen átlagos srác, átlagos külsővel, az egyetlen komolyabb becsípődése az, hogy megszállottan érdeklődik a régi síremlékek iránt. Ezen kívül már kiskorától szerelmes Misaki Takasakiba, annyira, hogy még a középiskolába is utána megy.

Misaki az iskola népszerű diáklánya, akinek a társaságát mindenki keresi, leszámítva persze a főhősünket, aki fél bevallani az érzéseit. Végül a tizenhatodik születésnapján összegyűjti a bátorságát, és randira hívja Misakit, amelyen kiderül, hogy igazából a lány is hasonlóan érez iránta már évek óta. Percekkel később Nejima megkapja telefonon az értesítést, amely tájékoztatják őt a leendő párjáról. Néhány pillanatig örömmel olvassa az üzenetben Misaki nevét, ám valami hiba lép fel, az értesítés törlődik és a következő pillanatban már fel is bukkannak a minisztérium emberei, akik átnyújtják Nejimának az értesítést arról, hogy a kijelölt párja Ririna Sanada lesz.

Ririna egy lányiskolába járó éltanuló, aki viszont meglehetősen zárkózott és kissé tüskés természetű. Első találkozásuk alkalmával hajba is kapnak Nejimával, amikor azonban megtudja ennek az okát, lenyűgözi őt a leendő férje beteljesületlen szerelme, és felajánlja segítségét. Hogy senki ne fogjon gyanút, megegyeznek arról, hogy úgy tesznek, mintha egyébként minden rendben lenne közöttük.

A negyedik szereplő pedig Yukari legjobb barátja, a lányok körében népszerű Nisaka, aki viszont cseppet sem rajong ezért a státuszért, ellenben a sorozat folyamán kiderül számunkra, hogy vonzódik Nejimához.

A sorozat könnyedsége abból fakad, hogy ennek a felállásnak elsősorban a humoros oldalát igyekszik megfogni, vagy legalábbis azt sikerült jobban eltalálnia. A minisztériumi emberek lelkesedését, amelyet a kijelölt párok leendő szexuális élete felett gyakorolnak, még a sokat látott MLM-toborzók is megirigyelnék. Emellett pedig a helyzetkomikumokra épülő humor a jellemző, amely szerintem nem mindig sült el túl jól.

Az érzelmi fele a történetnek szintén sántított egy kicsit. Láttunk persze csókjeleneteket vagy sírva egymásra borulást, miközben Yukari egyre inkább ide-oda sodródik a két lány között. Ririna ugyanis egyre szimpatikusabbá válik a számára, és bár elszenved egy komoly hullámvölgyet a kapcsolatuk, a végére egyre jobban összecsiszolódnak.

Egyébként Ririna jellemfejlődése az egyetlen, amely igazán profin lett bemutatva a sorozatban. A kezdetben antiszociális és barátságtalan lány Misaki és Yukari hatására egyre jobban megnyílik, és annak ellenére biztatja őket a kapcsolatuk folytatására, hogy neki is komolyan megtetszik a kijelölt férje.

A sorozat mellé tett zenei anyag jól illeszkedik az animéhez, de semmi kiemelkedőt nem nyújt. A grafika is legfeljebb közepesnek mondható. A hátterekre nem lehet komolyabb panasz, de bevallom, hogy a karakterdizájn számomra egy kicsit ronda lett. Talán azért, mert szinte mindenki hosszított fejformát kapott, vagy azért mert szemek árnyalatait sokkal sötétebbre vették. Azt hiszem, elsősorban ízlés kérdése.

A logikai bakugrások és a lezárás viszont már kevésbé azok, és emiatt szerintem ez a sorozat nem sikerült jól.

Kezdjük ott, hogy eleinte nem derül ki, mi történik akkor, ha valaki nem akar a kijelölt párjával élni. Vannak homályos utalások arra, amelyből nekem az jött le, hogy súlyos anyagi büntetésekre számíthat később, de mutasson nekem bárki egy olyan kamaszt, akit komolyan sakkban lehet tartani azzal, hogy nem járhat mással, mert akkor később rondán fog festeni az adóbevallása. A sorozat pedig lábon lövi magát akkor, amikor az utolsó két részben Ririna felvázolja, hogy milyen könnyedén megszabadulhatnak egymástól Yukarival, csak némi minisztériumi beszélgetés kell hozzá.

Nem derül ki a telefonüzenet körüli rejtély sem, pedig Yukariék egy minisztériumi alkalmazottat és Misaki számítógépzseni középiskolai barátnőjét is kikérdezik. Utóbbi egy minisztériumi tisztségviselő lánya, láthatóan sokat tud, és keveset beszél. Viszont ez végig egy hangsúlyos szál volt a történetben, így értelmetlenül pazarolták erre a vonalra az értékes perceket. Az sem derül ki, hogy mi az, amit Misaki nem árul el Yukarinak, pedig többször is utalnak rá, hogy nem egészen őszinte.

A lezárásnál nagyon kidomborodott az, hogy a manga még nem fejeződött be, így más befejezést írtak neki. Az írtak szó használata e tekintetben némi eufemizmus, mert a befejezés konkrétan annyi, hogy Yukari nem választ a két lány között. Inkább illusztrálja a sorozat szerzőinek nyilvánvaló ötlettelenségét, amikor az addig nagy erőkkel gombolyított egyetlen drámai szálat nem vágják el, hanem lezáratlanul hagyják.

Talán ezért is haragszom a sorozatra. Egy jó ötletet rosszul kiviteleztek és így az egész egy kicsit értelmetlenné vált. Egy ilyen kijelölős rendszernek vannak nyertesei és vesztesei, előbbibe nyilván azok tartoznak, akik más módon nem találnának párt, utóbbiba meg mondjuk azok, akik másképpen döntenének a jövendőbelijükről. (Itt csak utalni szeretnék az LMBT-szálra, simán felhúzhattak volna egy teljes történetet arra is). A felvázolt sztori így tét nélkül maradt a végére, ez pedig egyszerűen súlytalanná teszi ezt az alkotást.

Ha valaki egy iskolai szerelmi történetet akar, akkor a Koi to Usót elsősorban abban az esetben válassza, ha nincsenek nagy elvárásai.

2 hozzászólás Ne habozz!

István - 2017. 11. 02. 17:47

Az elmúlt hónapok során anime hullámot tartottam és ebbe is belefutottam, de iszonyat meeh. Ha már iskolai, akkor ott a Haganai, To Love-Ru, és egy rakás más jobban sikerült :D

Andro - 2017. 11. 10. 10:04

Az első rész után kaszáltam. Ronda a grafika, érdektelen a történet, a karakterek pedig irritáltak. Nem is kínoztam magam tovább 20 percnél.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz