login |

Anne with an E : az 1. évad – írta ayren

2017. 11. 11. 16:50 - Írta: vendegblogger

28 hozzászólás | kategória: Kanada odavág, kritika

Réges régen, egy messzi galaxisban, amikor még nem létezett internet, se laptop vagy okostelefon, az emberek kizárólag tévében néztek sorozatokat.

Akkoriban, a hozzám hasonló idősebb junkie-k fiatalkorában, miközben hullt kint a hó, és frissen sült sütemény illata terjengett a lakásban, kellemes szombat délutáni szórakozásnak számított megtekinteni a Lucy Maud Montgomery regényei alapján készült tévés adaptáció, az Anne of Green Gables (Anna), majd később a társsorozat, a Road to Avonlea (Váratlan utazás) epizódjait.

Mindkét széria helyszíne a kanadai Prince Edward-sziget, a kor, melyben játszódnak, az első világháború előtti boldog békeidők. Montgomery a tévésorozatok alapjául szolgáló könyvekben saját letűnt gyermekkorának állított emléket, és ez fajta, a gyermekkor ártatlansága és boldogsága utáni sóvárgás volt az, ami megfogott engem annak idején. Meg persze a rendkívül bájos humor.

Idén megérkezett az Anne of Green Gables legfrissebb adaptációja, amit a nosztalgia okán örömmel üdvözöltem.

Már a pilotban feltűnt több dolog, ami érzésem szerint eléggé eltér a nyolcvanas évekbeli verziótól, és mivel a különbségek később csak markánsabbnak bizonyultak, nyilvánvalóvá vált, hogy ezúttal az alkotók szabadabban kezelték az irodalmi alapanyagot, amit egyesek nyilván üdvözölni fognak, mások meg siránkoznak rajta.

Az immár klasszikussá avanzsált történet középpontjában egy Anne Shirley nevű tizenhárom éves lelencgyerek áll. Anne véletlenül kerül egy idősödő, gazdálkodó testvérpárhoz, ők ugyanis az árvaháztól egy fiút kérnek, hogy legyen segítségük a farm körüli munkákban, de valami félreértés folytán egy kislányt küldenek helyette a vonaton.

Az Anne múltját megvilágító flashback-eknél éreztem először, hogy a régi sorozattal ellentétben a készítők egy komorabb és egyben realistább hangot ütnek meg. Nem véletlenül emlegetik időnként a Jane Eyre-t a történetben. Dickens Twist Olivérje és a Brontë-regény az a két irodalmi mű, amiből mindannyian megismerhettük a viktoriánus árvaházak sivár és embertelen világát, ahonnan a lány is érkezik.

A visszaemlékezésekből kiderül, hogy Anne-t időnként ugyan magához veszi egy-egy sokgyerekes család, de a kor bevett szokása szerint csak ingyencselédnek és dajkának kell nekik, ráadásul sokszor verik is. Az árvaházban sem talál barátokra, az ottani gyerekek tévedhetetlenül megérzik, hogy Anne más mint ők, és ezért üldözik és kiközösítik.

Anne, mint annyi bántalmazott gyerek, a rideg valóságból a képzeletébe menekül. Varázslatos világot, igazi menedéket teremt magának, tele hercegnőkkel és hős lovagokkal, hogy képes legyen túlélni a hétköznapokat. Sokat olvas, ezért korához képest művelt, választékos beszédű és gyors észjárású kislány.

A farmon életében először megismeri az igazi szeretetet. A szótlan Matthew Cuthbert szinte rögtön a szívébe zárja, de nővére, az eleinte elutasítónak tűnő Marilla sem tud sokáig ellenállni a gyermekből áradó hebrencs bájnak és túláradó energiának. Rájönnek, hogy kaptak egy lehetőséget az élettől megismerni a szülőség örömeit és felelősségét, és úgy döntenek, hogy örökbe fogadják a kislányt.

Anne végre otthonra talál, de a kalandjai nem érnek véget. A múltjából és erőteljes személyiségéből fakadóan számos konfliktusa támad a közvetlen környezetében élőkkel. Meg kell küzdenie az előítéletekkel, de a bátorságának, okosságának és empátiájának köszönhetően sikerül úrrá lennie minden helyzeten, és megnyernie a körülötte élők szimpátiáját és elismerését.

A mindennapi élet apró-cseprő eseményei és összeütközései lehet, hogy kevésnek tűnnek manapság, a pörgősebb cselekményű sorozatok korában, de ebben a sorozatban engem tökéletesen kielégítenek. Az Anne with an E erőssége ugyanis a szerethető karakterek mellett a szép fényképezés, a hangulat, és a nosztalgia egy egyszerűbb(nek tűnő) kor után.

Bár úgy vettem észre, a készítők megpróbáltak némi extra izgalmat csempészni a történetbe: én őszintén szólva a rablásra és a cliffhangerre nem emlékszem az első szériából vagy a könyvből, de javítsatok ki, ha tévedek.

A hangnem időnkénti elkomorulása óhatatlanul azzal jár, hogy az új feldolgozás veszít valamennyit az előző sorozatot jellemző bájból és humorból, amit részemről kifejezetten sajnálok, mivel pont ezek voltak azok a stíluselemek, melyek a képernyő előtt marasztottak.

A főszereplő tizenöt éves Amybeth McNulty kifejezetten tehetségesnek tűnik. Külsőre igazi csupa kéz és csupa láb, szeplős kis bakfis, köze nincs az amerikai filmekben megszokott válogatottan szép fiatalokhoz, mégis abszolút megnyerő az általa megformált, energiáktól szinte szétrobbanó Anne. Tipikus tinédzser abból a szempontból, hogy egyik végletből a másikba esik: hol a felhők közt jár a lelkesedéstől, hol teljes apátiába süllyed – persze nem komolyan, csak a kamaszok mindent túldramatizáló módján.

Állandó rajongása is nagyon jellemző erre a korosztályra: rajong a legjobb barátnő státusz birtokosáért, a „lelki társ” Diana Berry-ért (Dalila Bela) , de szinte ugyanezzel az intenzitással rajong a könyvekért, a napfelkeltékért, a puffos ujjú ruhákért, és úgy egyáltalán mindenért, amiért csak rajongani lehet.

Egyik példaképe Josephine néni, akivel a feminista vonalat és a leszbikusságot jelzésszerűen behozzák a sorozatba. Utóbbit az update-elés miatt megértem, de mégsem örülök neki. Egyszerűen nem érzem a Montgomery által megteremtett világba illőnek, ahogyan a gyerekbántalmazás képi megjelenítését sem. Pont az a gyermeki ártatlanság veszik el velük, ami a nyolcvanas években készült verzió (és a könyvek) védjegye volt.

Egyetlen dolgot tudnék felhozni McNulty alakítása kapcsán, ami zavart: időnként hajszálnyit soknak éreztem, az erőteljes színészi jelenlét néha zavaróan harsánynak bizonyult. A kevesebb talán több lett volna. De azt hiszem, ez nem a fiatal színésznő hibája, hanem a színészvezetésé.

A felnőtt szereplők közül kiemelném R. H. Thomsont, aki a visszafogott, kevés beszédű, de meleg szívű Matthew Cuthbertet személyesíti meg. Ha egyeseknek ismerősnek tűnik, az nem véletlen. Huszonegynéhány évvel ezelőtt ő alakította Jasper Dale-t, a feltalálót a Road to Avonlea-ban.

Plusz pontnak tartom a kiskorú mellékszereplők castingolását. Eddig még senkit se találtam irritálónak, ami gyerekszínészek esetében viszonylag ritkának számít. A Gilbert Blythe-ot játszó Lucas Jade Zumann korához képest kellően érett gondolkodású és vonzó karaktert állít elénk, a butuska Rubyt alakító Kyla Matthews játéka pedig néha kifejezetten hitelesnek tűnik.

A főcímet először kicsit idegennek éreztem a sorozat szellemiségétől, de miután rájöttem, hogy Anne fantáziájának kivetítéséről van szó, már nem zavart. Tulajdonképpen még stílusos is a szecessziós jelleg miatt, ami illik a korhoz, melyben a történet játszódik, ugyanakkor meg mégsem, mert az a fajta vidéki, puritán életmód amibe Anne belecsöppen, fényévekre áll mondjuk, a Gustav Klimt-féle századfordulós, pezsgő és dekadens bécsi életmódtól. Szóval az ellentmondásosság nincs feloldva, mégis sikerült megbarátkoznom vele.

És mivel ambivalens érzelmeim nemcsak a főcímre, hanem valahogy az egész sorozatra is igaznak bizonyultak, alapvető tetszésem ellenére a pontszámom nem több, mint 6,5/10, pedig mielőtt elkezdtem nézni, a nosztalgia-faktor miatt tényleg nagyon szerettem volna többet adni.

Az Anne with an E-t a korábban képernyőre adaptált verzió rajongóin túl ajánlani tudom a kosztümös filmek kedvelőinek, valamint azoknak, akik szívesen mártóznak meg egy letűnt, idillikusabb (vagy legalábbis a 21. századból nézve idillikusabbnak hitt) világban, ahol még az emberi kapcsolatok és emberi értékek számítottak a legfontosabbnak.

28 hozzászólás Ne habozz!

Kati néni - 2017. 11. 11. 17:10

És Mr Rabbit milyen Marilla Cuthbert?

heidfeld - 2017. 11. 11. 17:55

Igen. Ruby, Gibert. Anne alakítói nagyon jók, de Dalila Bela különösen. Ugye az eredetiben Diana kicsit félénk, praktikus lány. Itt jóval határozottabb, élénkebb.
Nem árulok el titkot vele, hogy sok minden másként van. Sok az új jelenet, és a karakterek is másabbak.
Számomra nagyon érdekes a koncepció, a képi világ pedig csodálatos.
Sokat változott a világ. Olyan témát is bátran boncolgatnak, mint a menstruáció. És tök jól volt ez a történetbe illesztve.
Marilla egyébként megértőbb, kicsit lágyabb, mint az eredetiben.
Szóval tetszik az új, érdekes megközelítés, tehetséges gyerekek, fényképezés, zene. Legyen egy 8/10.
Nagyon várom a második évad 10 részét.

ayren - 2017. 11. 11. 18:56

Kati néni
Nem nagyon értem az utalást: Mr Rabbit Geraldine James egy régebbi szerepe?
Igen, őt elfelejtettem megemlíteni, nem tudom, hogy maradt ki. Természetesen ő is nagyon jó, de angol színészektől ezt szinte természetesnek is vesszük. :)
G.J. agyon hitelesen formálja meg a körülmények által megkeményedett vénkisasszony karakterét, akinek a szívében lassan utat törnek az anyai érzések és ezzel párhuzamosan néha még a humorérzék is. :)

ayren - 2017. 11. 11. 18:59

heidfeld
Hát nem tudom, nekem meg pont Diana volt az, akit kicsit halványabbnak találtam, mit a többi karaktert. Mintha valami bizonytalanságot éreztem volna az őt alakító gyerekszínész játékában, vagy ördög tudja…

Kati néni - 2017. 11. 11. 19:50

Ayren, koszi, rá gondoltam, az Utopia c. sorozatban játszottaa főgonosz, Nyúl úr fedőnéven.

Heidfeld, a 30 évvel ezelőtti Anne se volt eredeti, olyannyira nem, hogy ez már legalább a 12. Anne-adaptació. Ráadásul tavaly kijött egy masik, szintén kanadai Anne of Green Gables tevefilm is.

Blythe - 2017. 11. 11. 19:54

Én félek belenézni, mert annyira jó emlékeim vannak a Sullivan-féle adaptációról, hogy képtelen lennék nem ahhoz hasonlítani. Számomra ezek az új Anne-sorozatok kicsit olyanok, mint a pár napja beharangozott Gyűrűk Urás sorozat tervei. Valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy olyan jók legyenek, mint az eddigi legnépszerűbb változataik. Egyedül az Isao Takahata-féle animációs sorozatot tudom még elfogadni, de az egészen más. Amúgy remélem, hogy idén karácsonykor is leadja majd a StoryTV.

ayren - 2017. 11. 11. 20:07

Blythe
Szerintem tartani nem kell tőle. Minden feldolgozás hoz valami újat, és ezzel párhuzamosan más dolgokat elveszít, ez természetes. Mindenesetre érdemes a pilotba belenézni, hogy lecsekkold, neked bejön-e.

juhaszvik - 2017. 11. 11. 20:51

Belenézek, de a cikk utolsó gondolatán felröhögtem. Dickens említése után ez elég érthetetlen számomra, de a cikkíró biztos élt már abban a korban (gyármunkásként napi 12 órában, vagy úgy általában nőként).

heidfeld - 2017. 11. 11. 21:56

Kati néni: Igazad van. A Sullivan-féle adaptációra gondoltam. Hú, azt mennyit láttam! Korfun egyszer erre ébredtem, délután 2-kor…Fura volt, görögül.
Tényleg nagyon ritka, de itt a gyerekszereplők egyike sem idegesítő, kifejezetten ügyesek.

LambSkewers - 2017. 11. 11. 22:42

Nagyon tetszett! Véletlenül akadtam rá egy este és emlékszem hajnalig néztem, mert nem tudtam abbahagyni. Nagyon ritkán van ilyen, ezért is ajánlanám konnyű szívvel másoknak is. Kicsit sötétebb, mint az eredeti az biztos, de annyi mindenen megy keresztül Anne és szerintem jó ötlet bemutatni, hogy hogyan küzd meg a sötétséggel. A kaszting remekre sikeredett, mindenki jól hozza a szerepet. Alig várom a 2. évadot!

ditke - 2017. 11. 11. 23:30

Nekem is nagyon tetszett, nosztalgiával néztem, és bár más, de nem csalódtam, én csak ajánlani tudom mindenkinek! Jó volt nézni, színészek is, a képi világ is remek, rögtön rákattantam.

monti - 2017. 11. 12. 03:18

Teljesen egyetértek, valahogy a boldog békeidők és a gyermekkori ártatlanság védőpajzsa ebből a feldolgozásbol kicsit kikopott

ayren - 2017. 11. 12. 07:57

juhaszvik
Nem a tágabb világra gondoltam az inkriminált mondatnál, hanem háttérként a helyi vidéki közösségre, amiben Anne él. A sorozatban ábrázolt világ még úgy is idillikusnak tűnik (legalábbis a könyvekből és a Sullivan-feldolgozásból), hogy volt pl. gyerekmunka (lásd kisbéres Cuthbertéknél).
A sorozat világa nem egyezik meg teljesen a valósággal, az alapanyagnak köszönhetően egy nosztalgikus írói szűrőn át ábrázolt, teremtett világ. És még úgy is némileg idillikusnak mondanám, hogy ebben a verzióban sokat visszavettek a könyv és a Sullivan-feldolgozás ártatlanságából, és realistább az ábrázolás.

Kati néni - 2017. 11. 12. 09:21

Nnna, kivégeztem az első két részt, tényleg komorabb, mint a Sullivan-féle verzió, de nekem bejön. Azért Megan Follows szebb kislány volt :P

Szerintem tök jó lenne, ha megint összegyúrnának egy új univerzumot LMM különböző műveiből mondjuk Chronicles of Avonlea címmel:
– lenne egy picit idősebb Anne-ünk, a többi Anne-regény cselekményéből merítenének az ő storyline-jai, ő lenne az iskola tanítónője.
– Emilyből és Beverleyből (ő Sara Stanley eredetileg) összeforrasztanánk egy kompozit karaktert, aki kapna egy saját sorozatot a két mű (Emily és a Story Girl vegyítéséből), a King család is nagy szerepet kapna
– Avonlea egy nagyobb kanadai (fiktív) város lenne, ahol egy csomó különböző LMM által kreált figura lakik (nyilván több karaktert egybe kellene olvasztani)
– a különböző epizódokok plotjai a különböző LMM-novellák és egyéb regények cselekményeit fednék le némi “modernizálással”

winnie - 2017. 11. 12. 09:27

“valahogy a boldog békeidők és a gyermekkori ártatlanság védőpajzsa ebből a feldolgozásbol kicsit kikopott”

ez egyébként egy érdekes kérdés. mármint az jutott eszembe, hogy ha egy mai adaptációt készít valaki, akkor minek kell, hogy hajtsa. annak, hogy legyen minél hívebb az adaptáció az alapanyaghoz, vagy annak, hogy az valamennyire igazodjon a korszellemhez, anélkül, hogy a fő mondanivaló változna. ez utóbbi esetében persze az eladhatóság is hozzátartozik a kérdéskörhöz, hiszen jó eséllyel valami túlságosan békebeli dologra nem lenne akkora igény (aztán persze erre a vélekedésre időről-időre rá-rácáfol valami, de sosem tömegesen történik), márpedig egy bármilyen film vagy sorozat elkészítésének az is a célja, hogy azért eljusson a közönséghez, eljuttassa az eredeti művet a nézőknek. olyan tálalásban, ahogy eljuthat.

ez utóbbi kapcsán, mit ne mondjak eléggé meglepődtem, hogy az anne with an e készítője moira walley beckett, aki nem az ifjúsági műfajból érkezett, hanem két elég kemény, felnőtteknek szóló sorozatot írt az elmúlt évtizedben, a breaking bad-et, meg a saját Flesh and Bone-ját.

ayren - 2017. 11. 12. 09:57

winnie
Igen, a készítőnél én is olvastam, hogy a BB-t jegyezte, ami persze megmagyarázza ennek a feldolgozásnak a karcosságát, összehasonlítva a Sullivan-adaptációval.
A kérdés, amit felvetsz (mennyire lehet update-elni egy feldolgozást,) kicsit kapcsolódik ahhoz, ami most folyik a kötelező olvasmányok terén.
A gond, hogy civilizáció változása, fejlődése exponenciálisan annyira felgyorsult, hogy a gyerekek ma már egyáltalán nem értik egy Légy jó mindhalálig, egy Kincskereső kisködmön vagy egy Kőszívű ember fiai (hogy csak a legnagyobb mumusokat említsem) világát, gondolkodásmódját, ami mondjuk az én generációmnak még nem okozott problémát.
Gondolom, ezért is próbáltak valamennyit modernizálni a kisebb részletekben ebben a sorozatban is, hogy áthidalják az egyre táguló kulturális hasadékot, ami elválasztja a századfordulót a 21. századtól.

abba - 2017. 11. 12. 10:32

Az a helyzet, hogy boldog békeidős feldolgozása ennek már van. Úgyhogy én nem éreztem semmilyen hiányt, értékeltem a kreativitást a forgatókönyvtől. Persze néha volt egy két ügyetlen változtatás, de például én személy szerint nagyon viccesnek találtam, amikor Anne speciel haldoklott az első menstruációjától.

A gyerekszínészek szerintem mind telitalálatnak bizonyultak, Anne és Gilbert főleg.
Külön elismerésem a Marillát játszó hölgynek, és a Matthewt alakító színésznek, akit annak idején annyira szerettem Jasperként a Váratlan utazásban.

Egyébként hogy érted, hogy nem illik ebbe a világba a leszbikusság? Ez úgy hangzik, mintha lenne valami alapvetően illetlen a leszbikusságban, pedig – főleg ez az ábrázolás – nagyon kedves volt. Josephine néni pedig kábé az egyik legjobb karakter volt.

ayren - 2017. 11. 12. 10:48

abba
Úgy értem, hogy a korhoz és a korosztályhoz. Szerintem a nők homoszexualitása (pláne, mint párkapcsolat) annyira marginális jelenség volt száz évvel ezelőtt, hogy a legtöbb ember nem is hallott róla. Aztán lehet, hogy tévedek, nem vagyok társadalomkutató. :)
A korosztály meg egyértelmű, ifjúsági elvileg, ami 10-14 évet jelent kábé (afölött már a YA megy), a nekik szóló művekben még nem foglalkoznak szexuális orientációval. Bár ezt a kérdést mondjuk jól kezelték, mert egy gyerek nyilván nem jön rá, mit is jelent J. néni “lelki” társa.
Egyébként Josephine néni mint karakter nekem is bejött. :)

winnie - 2017. 11. 12. 10:59

nem tudom, szakértő végképp nem vagyok, de nem biztos, hogy marginális volt, lehet, hogy mindössze kevésbé dokumentált, illetve kevésbé szem előtt lévő az akkori viszonyoknak köszönhetően. az viszont azért szerintem észrevehető, hogy manapság egyre hamarabb próbálják a fiatalabbaknak szóló művekben is felnyitni a nézők szemeit (ld. ifjúsági sorozatos törekvések – a könyveket annyira nem ismerem), hogy tájékozottabbak legyenek a világot illetően, illetve bizonyos dolgok magától értetődőnek tűnjenek, és ne feltétlenül úgy reagáljanak, mint sokan.

dinnyemano - 2017. 11. 12. 11:09

Én ledaráltam, egy pár hónapja,
először fura volt a szememnek a “csúnya” kislány,
de aztán ugyanúgy mint Marilla néni, én is megszoktam és megszerettem a kis hebrencset. Vele sírtam, vele nevettem. Jól esett ez a kis érzelmi hullámvasút.
Matthew figurája, szeretetteljessége nagyon tetszett!
Várom a folytatást!

Phoenix - 2017. 11. 12. 11:33

Először hatalmas köszönet, hogy irtál erről a sorozatról, mivel ennek hatására néztem meg én is. Az érdekes az volt, hogy háromszor rátaláltam már a netflix kínálatában, és mindig elolvastam a pár soros sommázatát, de valahogy továbbálltam minden egyes alkalommal. Aztán elolvastam bemutatód/kritikád és megadta az utolsó lökést, hogy belekezdjek. Hát, nagyon hamar lepörgettem az első évadot. Azóta megnéztem a nem rég kijött filmet és a ’85-ös szériát is. Nem tudom pontosan miért, de nekem ez a legújabb feldolgozás nyerte el leginkább a tetszésemet. Szerintem a főszereplő, Anne ebben a legjobb. Valami zseniálisan alakít és tényleg nem lehet nem szeretni.
A másik változás a sokak által említett hangulat/atmoszféra. Valóban sötétebb az új, illetve elvitték egy kicsit drámaibb irányba, ami egyúttal csökkentette a békés hangulatot, ugyanakkor bizonyos értelemben nagyobb örömet vált ki a nézőkben (legalábbis bennem). Úgyhogy egyrészről tetszett ez a módosítás, másrészt viszont nem.
Végül, a világról és a képi megjelenítésröl is pár szót. Itt is igaz azon megállapítás, hogy nagyon szépre sikerült, ugyanakkor sok dolog nem tetszett. A korábbi feldolgozásokban nagyobb városka képe rajzolódott ki, mint a 2017-esben. Ahogy az iskola is nagyobb, számomra jobban tetszettek a korábbi megvalósitások. Bár lehet ez is a sötétebb hangulatot volt igyekezett erősíteni. Ezzel szemben a puffed sleeve-es Matthew által megrendelt ruha csomagolása és kinézete sokkal jelentősebb az új sorozatban. A régebbiekben csak egy papír cuccba be volt csomagolva azt csá. Míg ebben egy nagyon szép dobozba. Talán a sorozat sötétebb stílusát volt hivatott ellensúlyozni.

Mindenesetre nagyon tetszett és kíváncsian várom a folytatást. Lehet tudni egyébként, hogy mikorra várható a 2.évad?

ayren - 2017. 11. 12. 11:37

winnie
Ifjúsági sorozatokban nem vagyok járatos, ifjúsági könyvet viszont hébe-hóba olvasok. Van ma M.o-on is ilyen trend (időben persze leszakadva Nyugat-Európa mögött)a kiadóknál, hogy sok neccesnek tűnő témát behoznak (pl. bullying, öngyilkosság, pedofília), de szerintem inkább a középiskolás korosztályt becélozva. És persze pedagógiailag helyénvaló is a dolog, én csak konkrétan ennél a sorozatnál érzem úgy hogy disszonáns, épp azért mert ilyesmiről szó nincs sem a könyvben, sem a Sullivan-feldolgozásban. Szóval simán lehet, hogy ez csak az én személyes defektem, hogy túlságosan belém ivódott az alapmű milyensége, azért zavar egy kicsit.

ayren - 2017. 11. 12. 11:40

Phoenix
A kritika tegnap délután került ki. Azóta megnézted ezt az új verziót, a tavalyi tévéfilmet, meg az eredeti Sullivan-sorozatot is? :D

Phoenix - 2017. 11. 12. 11:55

Ayren
Így igaz. Elkapott a gépszíj és nem volt megállás.:D

ayren - 2017. 11. 12. 14:12

Phoenix
Ez ám a junkie! Bár most úgy nézem, az 1985-ös még sorozatnak is alig nevezhető, csak 2 epizód, de azért így is szép teljesítmény. :)

natasa - 2017. 11. 12. 15:21

Nagyon szerettem volna szeretni ezt a sorozatot. De sajnos elég nehézzé tették ezt számomra. 10 évesen olvastam el először a könyvet, és óriási hatással volt a gyerekkoromra. Én nem szerettem a 80as évekbeli változatot sem, mert a könyvek elolvasása után láttam és gagyinak éreztem őket. Ezzel szemben a Váratlan utazást gyerekként imádtam.
Ebből az adaptációból kimaradt a báj és az ártatlanság. Értem én, hogy a 21. századi progresszív Kanada már más mint az Anne világa meg minden, de nem tudom mi értelme a jelen értékeit kivetíteni a múltra. Egy csomó olyan dolgot loptak bele, amire egyáltalán nem volt szükség. Anne-t nevetséges feminista hőssé átírni. Ez egy gyerekkönyv for crying out loud! A dialógusokba nem illő belelopott “üzenetektől” kirázott a hideg. Az Anne könyvek világa akkor sem létezett, amikor a könyvet írták. De pont ez ragadta meg generációk sorát. Egy Anne könyv elolvasása olyan érzés mintha belépnél egy biztonságos és gyönyörű világba, ahol az ősz mindig színpompás és illatos, az érzelmek mindig nemesek, és a jó mindig fölülkerekedik. Ez a sorozat mikor időnként hű marad a könyvhöz, felvillantja milyen lehetett volna, ha nem próbálják kínosan modernizálni. Nem a történethez való ragaszkodást vártam, hanem, hogy a hangulatot adják vissza. Hát nagyon nem sikerült.

garcon - 2017. 11. 12. 21:55

Imádtam!

Savanah - 2017. 11. 13. 17:55

Nekem nagyon tetszett ez a verzió, a végére megkockáztattam, hogy jobban mint az eredeti. Megmaradtak a régi sztorik, de kibővítették, így nem vált unalmassá. A cliffhanger meg szuper volt, alig várom h jöjjön a 2. évad! Én ajánlom mindenkinek!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz