Advertisement
login |

Pilot-mustra: Frankie Drake Mysteries – 1×01

2017. 11. 13. 15:02 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: Kanada odavág, kritika, pilot-mustra,

Imádom a krimiket. A kosztümös krimiket pedig még jobban. Lehet, hogy azért, mert azokban korlátozottak a lehetőségek, és sokkal több, minden múlik az agymunkán? Annak idején ugyanis az íróknak, ha fair-ek akartak lenni, valamennyire látható nyomokat kellett adagolniuk, ma viszont elég valamit meghackelni, vagy mikroszkóppal megvizsgálni a nyomozás menetének tovább gördítéséhez, ami valljuk meg, túl egyszerű.

Nyilván minél régebbi egy krimi, annál érdekesebb lehet a megvalósítása, nagy vágyam lenne egy római korban játszódó Steven Saylor-sorozat, de azért a készülő Rózsa nevével is be fogom érni. Addig pedig itt van az 1920-as évek Kanadájában játszódó Frankie Drake Mysteries, ami első blikkre kiköpött mása az ausztrál Miss Fisher’s Murder Mysteries-nek. (Egyébként meg a Murdoch Mysteries készítőitől jött.)

FRANKIE DRAKE MYSTERIES – 1×01 – 3/10

O-ó, igen. Rég rossz, ha még elfogultan is csak ennyire jött be a kezdés. Persze lehet, hogy éppen a műfaj iránti rajongásom miatt viszonyulok így a pilothoz, de valami rettenetesen vékony végeredményt kaptunk, és még csak azt sem mondhatom, hogy nagyon túlzsúfolták volna a felvezetésekkel a pilotot.

A főhősünk egy magánnyomozónő – egy olyan korban, amiben nyilván a nyomozást nem a nők reszortjának tekintették. Neki van egy társa, illetve együtt dolgozik informálisan egy női rendőrrel, valamint halottkémmel is, így alkotnak ők egy múlt századi Women’s Murder Club-csapatot. (Kár, hogy nagyjából csak a nem túl érdekes főhősről tudunk meg valamit, a többieknek nem sok minden jut.)

Az első rész ügye egy ékszer elrablásáról szól, amibe nagyon erőltetetten húzzák bele a magánnyomozót (és az is végig erőltetett, hogy miért akar annyira az eset végére járni), és ami valójában rémesen érdektelen, mert hiába vázolnak fel egy korrekt mitológiát, annyira kevés ismeretlenes egyenletet kapunk (értsd: kevés a gyanúsított), hogy a megoldást kizárásos alapon hamar ki lehet találni. És ez egy kriminél sosem jó, legalább is, ha az ember törni is akarja a fejét.

A helyzetet pedig az súlyosbította, hogy már az első 15 percben olyan szappanoperás dologra derült fény az ügy kapcsán, hogy tényleg nem is értettem, hogy miért nem kezdték az egész sorozatot inkább azt ezt követően kialakuló status quo-val (vagy vártak pár részt, hogy megalapozzák), miért kellett ennyire valószerűtlen dolgot a semmiből bedobni?

Persze az egészet inkább a hangulat fogja eladni, és ebben azért elég jó a Frankie Drake Mysteries. A Miss Fisher-hez hasonlóan itt is szól a zene (az a régi, rézfúvós. jazz? ragtime?), szépek a ruhák és a díszletek, olykor furák a vizuális trükkök, és a stílus habkönnyűre van véve, szinte lebeg a sorozat. Azonban ennek maradéktalan élvezetéhez is kelleni fog még pár rész, ennyiből nem lettem a rabja.

Simán benne van, hogy a Frankie Drake Mysteries egy marha jó, fun sorozat lesz, jópofa szóváltásokkal, szerethető, tűzről pattant karakterekkel és persze némi aktuálpolitikai felhangokkal, de ahhoz sokkal több kell, mint ez az első rész – nem csak nyomozások, hanem karakterek, sőt, színészek terén is. Mert bár szimpatikusak voltak a szereplők, de olykor nagyon esetlen volt, ahogy előadták magukat. Nem azt mondom, hogy művi volt az összkép, de valahogy nem gördült.

A sorozat előzményeként elkészült egy 6 részes websorozat is, az A Frankie Drake Mysteries Cold Case, ami itt tekinthető meg.

2 hozzászólás Ne habozz!

galocza - 2017. 11. 13. 18:58

gyerünk, gyerünk, murdoch már nagyon kezd fáradni…

Shaikon - 2017. 11. 13. 20:13

Szerintem meg pont nem :) Az úk évad első része odacsapott :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz