login |

Az anime is sorozat: Made in Abyss

2017. 11. 14. 14:54 - Írta: Qedrák

5 hozzászólás | kategória: animáció, anime, Ázsia sorozatozik, kritika

Azt hiszem, hogy a mai animét nem néztem volna meg, ha csak azokból az információkból kellett volna tájékozódnom, amelyeket a sorozat indítása előtt kaptunk. Ráadásul a kinézete sem győzött meg arról, hogy erre feltétlenül kíváncsi kell, hogy legyek. Ám a Made in Abyss mindenféle toplistán előkelő helyen végzett, és sokan nyilatkoztak róla pozitívan, ami már felkeltette az érdeklődésem.

Nem bántam meg, hogy bevizsgáltam. Amikor a Princess Principalról írtam, csak azért nem mondtam azt, hogy akár az év legjobbja is lehetne, mert akkor már túl voltam a Made in Abyss megtekintésén, és tisztában voltam vele, hogy ez az anime olyan nehézsúlyú versenyzőnek számít a szezonban, amellyel egyik alkotás sem ér fel. A látottak alapján még azt is megkockáztatom, hogy nemcsak az év felfedezettje listákon lesz nagyon elöl a sorozat, de akár az évtized termésének legjavát felsorakoztató válogatásokon is helyet követelhet magának.

Az anime alapvetően az utazás köré szerveződő történetek sorát gyarapítja, ám ezt az utat nem feltétlenül csak fizikai értelemben tesszük meg, hanem más síkon is egyre mélyebbre merülünk, kifejezetten érdekes kérdéseket is boncolgatva. Ezeket nem kapjuk meg azonnal, egy igencsak lassan induló történetbe csöppenünk bele, mintha csak a forgatókönyv igazolni akarná, hogy az idő másképpen telik a felszínen, mint az Abyss mélyén.

A történet középpontjában Riko, az Orth városában élő árva kislány áll, aki egy árvaházban barlangásztanonc, és minden vágya, hogy minél jobb legyen ebben a műfajban.  A barlangászatnak azért van jelentősége, mert Orth városa az Abyss, azaz a Feneketlen mélység köré épült. A város lakói abból élnek, hogy a mélységben található kincseket, amelyeket egy korábbi civilizáció hagyott maga után, összegyűjtik. Az ereklyék utáni kutatás egyfajta aranylázat eredményezett, hiszen a különféle tárgyaknak akár természetfeletti, vagy legalábbis nehezen magyarázható hatalmuk lehet.

A barlangászok között is létezik egy komoly rangsor is, amelyet a kötelező felszerelésként viselt sípok színei alapján állapítanak meg. A kezdők még piros síposok, akik csak az Abyss legfelső szintjén kalandozhatnak. A fekete síposok már nagyon komoly barlangászok, akik igen mélyre ereszkedhetnek, de a fehér síp birtoklása az igazi non plus ultra, belőlük mindössze öt található a Made in Abyss univerzumában. Lyza, Riko édesanyja a fehér síposok egyike, aki az Abyss mélyén szülte meg a lányát, akit végül egy társa hozott fel Orthba.

Maga Riko a piros síposok közé tartozik, és a barlangászok céhe által üzemeltetett árvaházban tanulgatja a foglalkozás fortélyait, bebarangolva az Abyss felső szintjét. Egy ilyen útja során találkozik Reggel, a robotfiúval, aki azonban amnéziában szenved, és fogalma sincs merről jött.

Riko és Reg végül együtt indulnak el a mélységbe. Előbbi azért, mert az édesanyja nyomára akar bukkanni, utóbbi pedig azért, hogy tisztába jöjjön azzal, hogy ki is ő. Nem veszélytelen ez az út, mert a mélység elátkozott.  Az Abyss-ba való ereszkedés fizikai tünetekkel jár, és könnyen elveszítheti az emberségét és az életét, aki óvatlan. A legsúlyosabb veszély azonban a váratlan felfelé út, amely annál drámaibb tünetekkel jár, minél mélyebben történik.

Az egész hasonló módon működik, mint a búvárok keszonbetegsége. A negyedik szinten már egy tíz méteres emelkedés is életveszélyt okoz, és ha valaki túl is éli, az átok tünetei eltorzíthatják. Arról nem is beszélve, hogy különféle veszedelmes lények fenyegetik az óvatlan barlangászokat, minden szinten rovarok és ragadozók leskelődnek főhőseinkre. Minél mélyebbre tör az ember, annál jobban megváltozik az időérzékelése is a felszínen élőkéhez képest.

Megkapó látványvilágú animét láthat az, aki csatlakozik Rikóékhoz ezen az úton. A képernyő minden egyes négyzetcentiméterét kézműves alapossággal tervezték és rajzolták meg, amelyet a csatolt képek csak nagyon nehezen adnak vissza. Hihetetlenül részletgazdag flórát és faunát kapunk szinte minden egyes részben.  Az anime tele van különféle kimérákkal és szörnyekkel, aki rajongója a fantázia által megalkotott lényeknek, örömmel fogja nézni minden egyes pillanatát. A különböző szintek eltérő fényviszonyai miatt minden egyes ereszkedéssel egy újabb világ tárul a szemünk elé, és szinte sajnáljuk, hogy némelyiknél csak nagyon kevés időt töltünk.

Említettem már, hogy ez egy utazás, és nemcsak fizikai értelemben. Az egymást követő részek az idő előrehaladtával egyre komolyabb mélységet kapnak, és nemcsak azért, mert Rikóék szorgalmasan ereszkednek lefelé.

Eleinte a történet kissé úgy néz ki, mintha valaki felidézte volna a gyermekkorát, amikor mindenféle szörnyeket képzelt az ágya alá, és egyszer csak eljött volna a pillanat, hogy utánanézzen ezeknek a fantázialényeknek, hogy megkeresse az elveszített plüssnyulát, majd a sztorit megírta egy mangában. A tét nélküli epizódokat egyre komolyabbak váltják fel, és a gyerekes pillanatok tovatűnnek. Az ábrázolásmód ellenére ez az alkotás határozottan nem gyermekeknek való.

A mindig optimista és előretekintő Riko először elkerüli az élettől kapott pofonokat, később azonban már képtelen kitérni előlük, ahogy Reg-nek is meg kell tanulnia együtt élni a küldetésével és a korlátaival, hogy az utolsó részben olyasmit is megtegyen, amit nem akar. Komoly spoilerekkel folytatom a tovább után, amelyek akkor fognak igazán működni, ha nem tudunk róluk.

Az ereszkedés során az egyik visszatérő kérdéssé az emberi minőség válik. Eleinte erről nagyon keveset elmélkedünk, de később már sokkal határozottabb vonásokkal látjuk viszont. Azok a barlangászok, különösen a fehér síposok, akik eljutottak az Abyss eddig megismert mélységéig, mindannyian valamiféle torzulást szenvedtek el.  Ez részben abból fakad, hogy az átok hatni kezd rájuk.

Hogy túléljék a mélységben őket fenyegető megpróbáltatásokat, felhasználják azokat az ereklyéket, amelyekre útközben bukkannak. Ez természetfeletti képességeket biztosít a fehér síposoknak, ám egyúttal el is veszítenek valamit magukból, ahogy Ozen, Lyza mestere, akivel Rikóék is összetalálkoznak, vagy Bondrewd, aki elsősorban a mangában játszik komoly szerepet.

A sorozat számomra egyik nagy és egyben megrázó pillanata Nanachi és Mitty története, amely az előbb tárgyalt kérdésnek és a halhatatlanságnak egy olyan minőségét adta, amelyet lehetetlen volt elérzékenyülés nélkül nézni.

Az eutanázia kérdését így becsomagolva nem igen láttam viszont nemhogy képernyőn, de talán irodalmi műben sem. Mindez egy olyan fájdalmas pillanata az animében ábrázolt utazásnak, amelyre szerintem senki nem számított, aki a manga ismerete nélkül vágott bele. Mitty és Nanachi Bondrewd kísérletének az áldozatai, aki az Abyss átkának a mechanizmusát kutatta. Az Abyss fehér sípos Mengeléjét persze nem igazán hatotta meg az emberi szenvedés, ő pontosan azt a fajta kíváncsiságot képviseli, mint amikor valaki szétszedi a játékbabáját, hogy megnézze, mi van belül.

Miután a flashback-ben előadott történet minden eleme kibontakozott a képernyőn, arra gondoltam, hogy ha valaki igazán kíváncsi a Made in Abyss-re, akkor lehet, hogy elég a tizenharmadik epizódnak az első nagyjából húsz percét megnéznie, ahol erről szó esik. Biztos vagyok benne, hogy ha valaha is lesz szavazás valahol arról, hogy melyek a legkönnyfakasztóbb jelenetek az animegyártás történetében, akkor az epizód biztosan fog jelöléseket kapni.

Említettem már, hogy az anime nem gyerekeknek való. Ennek egyik fontos jele, hogy a vért és a különböző testnedveket egyenesen megkapjuk az arcunkba. Különösen az utóbbiakból látunk meglepően sokat, mintha valamennyi rémséget fontos lenne legalább egy felszíni karcolás erejéig elkezdeni boncolni. Először úgy hisszük, hogy a főszereplők megússzák sérülések nélkül, később kiderül, hogy erről szó sincs. Elsősorban a mindig optimista és a nehézségeket lebecsülő Riko válik ennek a fő elszenvedőjévé, aki olykor a felelőtlensége miatt is bajba sodródik. Az útjától azért a nehézségek sem tántorítják el.

Reg ugyan egy robot, de ne számítsunk arra, hogy az anime boncolni kezdi az emberiség és a robotok közötti határvonalat, mint egy tetszőleges Asimov-műben. Reg szinte csak azért robot, mert keményebb anyagból készült, és flexibilis, messzire kilőhető karjai vannak. Eszik, iszik és még erekciót is produkál, különösebb következmény nélkül. Később persze elkezd ráébredni, hogy Riko nagyon fontossá válik a számára, mert szívszaggatóan és kétségbeesetten tud sírni a saját életbevágóan fontos tehetetlensége felett.

Ami miatt kissé akad egy kevés fenntartásom a sorozattal szemben, az az altesti humor. Kicsit az volt az érzésem, hogy a kész forgatókönyvet kiadták egy humoristának, aki a pesti kabaré legrosszabb hagyományain nevelkedett, hogy nézze át. Helyenként viszont bele-bele írt a szövegbe is, és ez hagyott nyomot az animén. Mert a kukinézegetős poénok néha a legrosszabb pillanatokban érkeznek, az pedig tényleg nem igazán éreztem a történet lényeges információinak, hogy ki mit tett a másik ánuszába, amíg eszméletlenül feküdt.

A pisilős jelenetek, vagy éppen az az apró, ám többször hangsúlyozott tény, hogy a barlangásztanoncok büntetése az, hogy meztelenül megkötözve lógatják fel őket, inkább egy gyenge színvonalú fétisfilm részei lehetnének. Persze ezt is lehet magyarázni azzal, hogy a főszereplők még gyerekek, és a szexualitással inkább csak ismerkednek, ahogy az is világos, hogy a prűdebb nyugati szemlélettel szemben a japánok vélhetően kevesebb kifogást emelnek az ehhez kapcsolódó motívumok kapcsán.

Mindez egyébként nem az anime készítőinek a fejéből pattant ki, mert a mangában is láthatjuk ezeket a megjegyzéseket. Sem az anime, sem a manga nem spórolja meg ezeket, előbbiben például sokkal részletesebben kapjuk meg Reg kézlevágásra tett kísérleteit, utóbbiból meg nincs kicenzúrázva egyetlen mellbimbó sem.

Ha elvonatkoztatunk ettől a hiányosságtól, akkor a Made in Abyss fantasztikus élményt nyújthat annak, aki elkezdi nézni. Érdemes csatlakozni a két főhőshöz, mert egy megkapó látványvilágú, fájdalmasan szép sorozattal lehetünk gazdagabbak. A Made in Abyss gyémántként ragyog az iparrá vált animegyártás futószalagon készült termékei között.

Anime-rajongóknak azt hiszem, hogy kötelező darab, korunk egyik legjobb alkotása, egy igazi gyöngyszem, de azokat is érdekelheti, akik egy eredeti világgal bíró, szépen kivitelezett történetre kíváncsiak.

5 hozzászólás Ne habozz!

hezzo - 2017. 11. 14. 16:03

Nagyon kevés anime birt eddig lekötni, a legtöbbször vagy bárgyúnak, vagy túl teátrálisnak éreztem őket. Viszont ez annyira színvonalasan, alaposan megírt ajánló, hogy esküszöm, csakazértis bepróbálom a sorit. Köszi!

yahman - 2017. 11. 14. 17:32

Nálam mindenképpen az év sorozata. Fantasztikus, lebilincselő utazás volt ez a 13 rész. Igazi nagybetűs KALAND, imádni való karakterekkel és elgondolkodtató, mély mondanivalóval. Azon ritka sorozatok egyike, ahol sikerült szinte tökéletesen kiegyensúlyozni a drámát és a humort, a poénok nem erőltetettek, a drámai jelenetek viszont tényleg tragikusan, szívbemarkolóan hatnak a nézőre. A sorozat világa, az Abyss (avagy Feneketlen Mélység), igazi felfedezni való, erdeivel, szörnyeivel, fizikai sajátosságaival és olyan részletgazdag látványvilággal, ami előtt tényleg kalapot emelhet bárki.
Másik óriási érdeme a sorozatnak, hogy még a szűkös 13 részes epizódhatáron belül is rendkívül intelligensen építkezik, időt hagyva mind a karakterek, mind pedig a világ, illetve némi háttértörténet bemutatására is.
Én is csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a kalandsorozatokat és némi elgondolkodtató tartalomtól sem riad vissza. Személy szerint a nálam etalonnak számító Fullmetal Alchemist: Brotherhood óta nem volt részem ilyen nagyszerű kalandban.

Gabor.V - 2017. 11. 14. 18:56

Darmaturgiában simán veri a legtöbb high concept soroztot.

Üt. Amikor azt hinnéd, hogy jön cukiságfaktor akkor üt igazán.

Spoiler nélkül nem is tudnék semmit hozzáfűzni az ajánlóhoz.

István - 2017. 11. 15. 14:28

Sajnos minden komolysága, tanulsága és dramaturgiai része ellenére nálam ezt megcsúszott hogy javarészt egy lolishow. Pedig az alapkoncepció teljesen bejött, ahogy a Lara Croft – Indiana Johns feeling is, de ha valamivel felnőtebb szereplő gárdával rendelkezik, sokkal jobban tudtam volna vele azonosulni.

Berikov - 2017. 11. 16. 06:56

Szerintem nagyon jó anime az egyik legjobb amit mostanában néztem mitty sorsánál megkőnyeztetem le a kalappal a az írók elött elkepesztő látvány humoros egyszerűen jó

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz