login |

Terápia: kezdett a 3. évad

2017. 11. 25. 15:20 - Írta: winnie

20 hozzászólás | kategória: hazai termék, kritika,

A galaxist már a szuprahumán zelóták uralják. Az emberek rabszolga kolóniákban élnek a peremvidék bolygóin.

Tudom, hogy elég későn jövök írással, de egyrészt kvázi napi sorozatról van szó, másrészt a szerkezete miatt (5 nap – 5 különböző páciens) csak a 3×01-ről nincs értelme írni a szezon kapcsán, ráadásul az HBO ránk zúdította neten a tévés premierrel egy időben az évad első 15 részét, s mire azokkal végeztem, megérkezett a következő 5 is. Ehh, szóval most ott tartunk, hogy tévében legutóbb a 3×10 ment le, míg az HBO GO-n nézhető a 3×20 is.

Még mielőtt a lényegre térnék, némi tájékoztatás: a Terápia az izraeli Be Tipul nyomán készült, aminek az amerikai változata az In Treatment volt. A 3. évad 4 új pácienst hoz el (kettő ismerős lehet az amerikaiból), plusz a főhős is kap egy új terapeutát. Ja, és ami fontos: nyugodtan lehet nézni az előző évadok ismerete nélkül (sőt, bármelyik nap nézhető tömbben a többi nélkül – péntek kivételével), ha valaki érdeklődik (érdemes, még mindig remek a sorozat), és nem akar több tucat részt ledarálni előtte.

A gond az, hogy annak ellenére, hogy nem lehet sok mindent elspoilerezni a Terápiából, nehéz a sorozatról spoilerek, azaz a történeti elemek ismertetése nélkül beszélni. Azért megpróbálok, de előtte azért jelezném, hogy mennyire elfogult vagyok, mert szerintem marha jó, hogy egy ennyire egyszerű koncepciót (két ember beszélget) ilyen érdekesen sikerült megvalósítani, ráadásul úgy, hogy még tévében is működik. (Az pedig, hogy egy ilyen egyszerre epizodikus és átívelő koncepciót kapunk napi és heti szerkezettel, pláne kalapemelést érdemel.)

Az, hogy egy beszélgetés lehet izgalmas és/vagy érdekfeszítő, persze nem meglepő, mindnyájunkkal megesett, és láttunk filmeket vagy sorozatepizódokat is (jövő héten a Law & Order: SVU hoz majd egyet), de még ennél is jobban bejön, hogy bár lehet rádiózni a Terápiát, sőt, talán csábító is lehet, szerintem nagyon sokat veszíthet az, aki így tesz. Legalábbis én, ha nem nézem pár másodpercig, akkor úgy érzem lemaradok erről-arról – nagyrészt a színészek játékának köszönhetően.

Éppen ezért hiszem, hogy a színészek alakítása egy-egy rész, illetve történetszál kapcsán sokkal többet nyom a latban, mint maga a történet. Például szerintem többen egyetérthetnek abban velem, hogy a keddi vagy a csütörtöki páciens sztorija közel sem indul annyira erősen, mint a többi, de mind Schell Judit, mind Udvaros Dorottya tesz a karaktere megteremtéséért annyit, hogy ne kalandozzon el a figyelmem. Utána pedig nincs megállás, hiszen ez a két sztori állhat hozzánk a legközelebb.

Persze a lassabb indulás nem meglepetés (éppen ezért jó dolog, hogy 15 rész alapján tudjuk megítélni elsőre az S3-at), hiszen nem lehet mindig teljes gázzal kezdeni, ráadásul sosem baj, ha folyamatosan építkezve jutunk el a fináléig, a remélhető csúcspontig, és itt pont Krisztina és Edit az a két “beteg”, akiknek a foglalkozásait nem az elejétől látjuk, hanem menet közben csöppenünk bele, így az infókat is másképp kell csepegtetni, hogy az természetesnek hasson, és ne shameless expozíciónak.

Persze az ő sztorijuk is kikerekedni látszik nagyjából már a 3. ülésre, bár mindkettőnél (főleg a csütörtöki esetnél) dominálnak azok az áthallások, párhuzamok az élet és a tudatalatti között, amikből a terapeuták hajlamosak tételszerű következtetéseket levonni. Ez persze nem újdonság, nyilván mondhatjuk, hogy ez a szakma erről szól, ráadásul nem is nagyon zavar a dolog, mindenképp érdeklődve figyelem esetükbe is az események alakulását.

Infó gyanánt: a hétfő egy előzetes fogságban lévő fiatal srácé, Zsolté (a helyszín egy börtön), kedden az OCD-s Krisztina a munkáját akadályozó rejtélyes ínhüvelygyulladásáról és a férjéhez való viszonyáról beszél, a szerdai napot Sándor, az Erdélyből Budapestre a fia családjához költöző öregember kapta, csütörtökön pedig Edit keresi az okát annak, hogy miért felejti el színésznőként mostanság a szövegeit. (Pénteken pedig András, a terapeuta keres valakit, akitől gyógyszert kaphat, illetve, mint később kiderül, beszélhet – előző terapeutáját pótolandó. Adélt találja.)

Abból, hogy a keddet és a csütörtököt érzem lassabban indulónak, következik, hogy a pálmát számomra a hétfő és a szerda viszi el (a péntek az adott, hiszen ez az a nap, amikor főhőst ismerjük meg, illetve fejtjük ki – ha már a koncepciót méltattam feljebb, ez megint egy olyan csavar, ami után annak idején csak csettinteni tudtam), mind sztori, mind pedig alakítások (Vilmányi Benett és Czintos József) tekintetében. És ez lehet, hogy fura, mert ezek állnak legtávolabb tőlem, és a többségünktől is. (Pénteken pedig Balsai Móni kapott nem semmi feladatot, hogy minimális eszköztárral hozza le a rá kirótt feladatot.)

Persze lehet, hogy ennek az is az oka, hogy a hétfői nap konkrét rejtélyt hordoz magában, egy gyilkossági ügyet kérdőjelekkel, és a szerda is, annak ellenére, hogy tipikusan emberi történetet mutat be, mégiscsak egy fő kérdésre és a válasz nemismeretére épül. De hiszem, hogy itt az alakítások és maguk a nem túl nyitott, vonakodó karakterek teszik izgalmassá az összképet – talán annak is köszönhetően, hogy ők elég hamar közelebb kerülnek a nézőhöz, hiszen nem csak önmagukban jelennek meg, hanem más szereplők, kellékek, illetve helyszín “közreműködésével.)

Eddig, talán mondanom sem kell, hogy kifejezetten bejött az évad – és ez szerintem nem csak annak köszönhető, hogy legutóbb 2014-ben volt Terápia a képernyőn. Negatívumként megint csak azt tudom mondani, hogy olykor némelyik sztori hosszabb időre (értsd: percekre) leül, amikor előre kiszámítható köröket futnak vele, illetve az visszatérő, hogy rendszeresen mintha a kelleténél eggyel több snittet, reakciót kapnánk, mint az feltétlenül szükséges lenne. Nem mondom, hogy ez szájbarágás, vagy túl in your face, hiszen csak sokszor csak arcrángásról vagy tekintetről van szó, de ez megmaradt bennem.

Egyébként, ha már Terápia és történetszövés, valamint dialógok. A sorozatban az is érdekes, hogy együtt lehet “játszani” Andrással, hogy az elmondottakra vajon mi is azt reagálnánk, ugyanazt a kérdést tennénk-e fel, mint ő. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi a jobb, ha kitalálom, hogy mit fog mondani, mert adja magát (ergó egy srófra jár az agyunk), vagy a készítők meglepnek valamivel, és teljesen másfele kezdenek el tapogatózni a főhős révén, ami tűnhet kevésbé logikusnak, viszont jelzi, hogy mégsem annyira gépies ez a szakma.

Annak ellenére, hogy vannak új írók és rendezők, a karakterek és a sztorik továbbra is úgy bomlanak ki, ahogy megszokhattuk, a színészek pedig, élükön Mácsaival, szokás szerint nagyon odateszik magukat. És még akkor is, ha ez a sorozat hasonlít leginkább a színházra, sokkal kevésbé van meg bennem az, mint egyes filmeknél, hogy az alakítások olykor erőltetettek, inkább a közönségnek szólnak.

Ja, és bár azt írtam, hogy bárki nézheti a 3. évadot az előző szezonok ismerete nélkül, a visszatérő nézőket azért fogja várni egy-két meglepetés már az első részekben is, később pedig talán még több.

20 hozzászólás Ne habozz!

dukyka - 2017. 11. 14. 05:46

Én is megnéztem a 15 részt és eddig nagyon tetszik, a 2. évadhoz képest javult. Az átvett 3 szálat meg sikerült sokkal jobban, érdekesebben megcsinálni, mint az amerikaiban.

ann86hu - 2017. 11. 22. 23:10

20. résznél tartok, szerintem ez a legjobb évad, nagyon tetszik minden napja. és az a feszültség! :O

NPeete - 2017. 11. 25. 15:38

Félelmetes, de Krisztináról legelőször a Criminal Justice 2. évada ugrott be, remélem nem épp olyan végkifejlete lesz…

LaCRossE - 2017. 11. 25. 16:09

Tetszik az évad, és nagyon sok a hasonlóság az amerikai In Treatment 3. évadjával. Sok részletben eltér, de mégis, a “nagy kép” az megmaradt. Ott volt Jessie, akinek a szerepét valamelyest átvette Zsolt, bár a hátterük totálisan különböző. Krisztina teljesen saját karakter, mivel az amerikaiban csak 4 nap volt az itteni öt helyett. Sándor és Edit nagyjából hasonló, mint az amerikaiban Sunil és Francis, csak “magyarosítva”. És Adéllal is nagyjából ugyanazokat a köröket futják le eddig, mint a tengerentúli adaptációban.

Egyelőre minden karakter tetszik, mindegyik egyedi és megindító néhol.

Vilmányi Benett nagyon jól hozza a börtönben lévő fiú (fiatal férfi) szerepét, akinek nagyon hányatott múltja volt. A beszédstílusa néha számomra mondjuk nagyon idegen, olyan szlenget használ, amibe eddig aligha volt belelátásom.

Krisztina karaktere tragikus. Egy elnyomott és a szó egyik értelmében érzelmileg bántalmazott nő, akinek annyi a szerepe, hogy a férjének teljesen behódoljon minden tekintetben. Kíváncsi vagyok, az ő szála hová fog kifutni, és vajon találkozunk-e majd a férjével.

Imádom Sándort. Az ő részei is néha rémesen szomorúak, de valahogy ott van benne a fanyar humor is, aki egy picit jobb kedvre tudja deríteni az embert. Czintos József egyelőre zseniális.

Edit egyszerre egy rendkívül antipatikus és önző ember, aki mégis teljesen törékeny és szerethető. A nárcisztikus énjét nehéz megszokni, de Udvaros Dorottya (nem nagy meglepetésre) nagyon széles érzelmi skálát mutat be a karakterével.

Adél egyelőre jól hozza a szabályokhoz és a terápia menetéhez mereven ragaszkodó pszichiátert.

Örülök, hogy végre elindult a 3. évad, és egyelőre nem csalódtam. Külön öröm volt Zsófit az 1. évadból viszontlátni, kellemes kis meglepetés volt, még ha fájdalmasan rövid is volt a dolog.

spamdog - 2017. 11. 25. 16:17

Ha már úgyis ez az utolsó évad, remélem az utolsó pénteken Balsai Móni rókatündérré válik és ez lesz András végzete. :)
Szerintem messze legnehezebb Schell Judit feladata, a négy páciens közül neki kell a leginkább megnyomorítottabbat eljátszani, ezért nekem pont a kedd a kedvenc napom.

dukyka - 2017. 11. 25. 16:24

Szerintem most sikerült legerősebbre a casting, mindenki marha jó. Vilmányi Benett nagyon meglepett, az előzetesek alapján kicsit féltem, hogy gyenge lesz, de pont az ellenkezője. Nekem a szerda a legkevésbé kedvenc, bár valószínűleg azért, mert az az amerikaiban idegesített. 20 rész alapján Edit szála tudott legjobban megérinteni, de igazából egyikre se lehet panasz. Mácsai meg még mindig lenyűgöző, nincs alkalmasabb színész, akit választhattak volna András helyére.

Col-Lector - 2017. 11. 25. 17:44

Nekem a keddek és péntekek a “napjaim”.
Bár a tavalyi Péterfy Boris részeket talán már nem fogje felülmúlni semmi.

bvr - 2017. 11. 25. 17:50

Nagyon jó ez az évad is, és tök jó hogy most volt az HBO Go promo, plusz rögtön egyben a 15 rész! :)
Tényleg minden egyben van most is, történet, színészek, fényképezés, fények, díszletek, minden. Világszinten is abszolut élvonal, nem csak magyar sorozatok között.

(És nem is kételkedtem benne hogy lenne visszaesés a korábbi évadokhoz képest. Pl. a Társas játék, hol az első tök kellemes (mondjuk leginkább adaptált) évadhoz képest a második az brutális visszaesés és megérdemelt kasza volt, vagy az Aranyélet,a minek minden jó részletére tucatszám jut a halálbéna… és összességében a második évad is csak másként rossz… Hát nagyon sajnálom hogy Terápiából nem lesz már több. Na de a korábbi évadokat is többször visszanéztem már, ezt az évadot is biztosan újranézem majd, meg majd megnézek pár nemzetközi adaptációt :))

Papi - 2017. 11. 25. 18:13

szerintem Balsai Moni 100x jobb mint az elodje (nagyon nem csiptem).

Nem kotelezo megnezni az elso 2 evadot de en azert ajanlanam mert a tortenetek nagyon jok es van 1 paros akik az elso es masodik evadban is szerepelnek :)

winnie - 2017. 11. 25. 18:16

Papi: persze, ez természetes, egyetértek, csak nem mindenkinek van ideje ennyi részre, és lehet, hogy most mégis szívesen benne lenne a flow-ban.

NatoLocator - 2017. 11. 25. 23:30

winnie: a “benne lenne a flow-ban”-t úgy értetted, h csupán divatból akarná vki nézni, csak mert ez most a “buzz”? Pl. nekem nagyon tetszett az 1.-2. évad is, emiatt érdekel a 3. is. De ha jókat olvasok egy sorozatról, akkor azt elejétől akarom látni, nem pedig az akárhányadik évadtól bekapcsolódni.
Kb.26 perces egy rész, nem nagy áldozat, és mindenki arra szán időt, ami fontos neki.

dukyka - 2017. 11. 26. 00:10

Én sem értem, hogy mért kezdené el bárki is a mostani évadtól nézni. A sorozat lelke mégiscsak András, ő a legérdekesebb része az egésznek, aki nem a kezdetektől nézi, hát az elég sok mindent kihagy.

winnie - 2017. 11. 26. 05:03

NatoLocator: oké, nyilván én sokkal többet olvasom a kommenteket, de pontosan tudom, hogy nagyon sok sorozatnál visszatérő kérdés, hogy valaki be tud-e kapcsolódni az adott ponton. általában azért, mert nincs lehetősége visszamenőleg megnézni akkor (ha lenne, nem kérdezne ilyet, hanem megnézné, bár akkor nyilván benne van, hogy menet közben kaszálná, és nem jutnak el a jelenig). ergó minden kritikában hasznos kitérni erre.

azt meg nem hiszem, hogy ecsetelnem kéne, hogy mennyivel jobb egy sorozatot akkor nézni és élvezni, amikor megy. nem csak a spoilerek és amiatt, hogy az ember bárkivel beszélhet róla real time. (a korábbi évadokat viszont már bármikor lehet pótolni pozitív lecsapódás esetén, azok nem szaladnak el.) de mindenkinek más a preferenciája. kinek ez, kinek az fontosabb.

a lényeg, hogy a terápia esetében hatványozottan áll, hogy bárki elkezdheti bármelyik szezont nézni.

“Kb.26 perces egy rész, nem nagy áldozat, és mindenki arra szán időt, ami fontos neki.”

papíron nem tűnik áldozatnak, de mindenki más.

ld. ezt a 15 részt mennyi idő alatt tudtam megnézni. lacrosse feljebb megnézte például az első napon, hétfőn, nekem kiszámolhatod hány napba telt, ha szombat délelőtt fejeztem be. és nem azért, mert nem volt fontos, hiszen én örültem volna legjobban annak, ha az első napon vagy akár az első héten tudok írni róla. így sikerült.

mindenkinek mások a lehetősége. ha lenne időm rá, én is sok alapsorozatot megnéznék, amit nem láttam. sokat, ami nagyon érdekel. meg sok filmet az elmúlt 10 évből, amit nagyon vártam, de még mindig nem volt meg. (megint csak: mindenki más. nem arról van szó, hogy nem érdekel a breaking bad vagy filmeknél a district 9 vagy az argo – nagyon is érdekel, csak nagyon sok minden érdekel nagyon:)

dukyka: mindenki mindent az elejéről nézne, ha lenne lehetősége. ha nincs, akkor nézi onnan, ahonnan tudja. van, aki számára ez istenkáromlás, másnak teljesen természetes. és aki később száll be valamibe, az is meg tudja nézni később a kezdetektől. sokakkal megesett ez már, velem is, főleg akkor, amikor még nem volt előttem a net, de akkor, elég korán tudatosult bennem, hogy nem annyira ördögtől való dolog.

Neoprimitiv - 2017. 11. 26. 09:04

Atyám, három éve volt az előző adag? Na ebből is látszik, mennyire jó volt, nekem Péterfy Bori jelenetei olyanok, mint ha pár hónapja láttam volna.

Nálam valószínűleg a téli szünetre marad, ezt csak tömbösítve, paciensenként tudom nézni. Az előzeteseket persze láttam és az már azokból is látszott, hogy ez jutalomjáték lett a szereplőknek. Mácsainál mindig utólag kell tudatosítanom magamban, hogy ő csak eljátssza, hogy pszichológus…

Gömbtekerő Doloresz - 2017. 12. 05. 14:09

Sziasztok! A 30. rész az utolsó vagy még nincs fent a többi az HBO Go-n??!

Gömbtekerő Doloresz - 2017. 12. 05. 14:10

Sziasztok! 30. rész az utolsó?

dukyka - 2017. 12. 05. 17:14

35 részes, hétfőn kerül fel az utolsó 5.

Gömbtekerő Doloresz - 2017. 12. 05. 18:20

köszi

LaCRossE - 2017. 12. 11. 02:44

A fenébe is, de hiányozni fog ez a sorozat.

Ez a zárás nagyon jó volt, még úgy is, hogy három napot (Sándor, Adél, Edit) már korábban láttam az amerikai verzióban.

Kis szarkazmus on: külön köszönet az HBO Go-nak, amiért nem hagyott aludni, és már hajnali fél1kor feltették az utolsó öt részt :)

dukyka - 2017. 12. 11. 04:25

Hát igen…. az utolsó 5 részből hármon sírtam. Szegény András, ismét van egy kölcsönös vonzalom valakivel, ami megint beteljesületlen marad, kicsit frusztráló. Az viszont megható volt, hogy Zsófit Adélra bízta a végén, tetszett, hogy ezt pluszban beleírták.

Ritka, hogy egy sorozat ennyire erős és ennyire kerek. Nekem is hiányozni fog, de pont annyi volt, amennyi kellett. Igazából csak jót tudok mondani róla, hálás vagyok az HBO-nak. Nem tudom, hogy lesz-e valaha másik magyar sorozat, ami ezt a szintet meg tudja majd közelíteni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz