login |

Pilot-mustra: Superstition – 1×01

2017. 12. 06. 17:19 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

– You wanna ride rusty in the field, your weapon goes in the trunk.
– You got an arsenal all laid out back there like Sam and Dean?

A Syfy új és igencsak várós premierje, a Happy! előtt tegnap letudtuk a csatorna egyik őszi újoncát, a Ghost Wars-t, most pedig itt a másik, a Superstition. Míg előbbi szellemes volt, ez utóbbi inkább démonos, bár azt nem tudom, hogy a Supernatural rajongóinak ajánljam, mert szeretik a műfajt, vagy épp nekik ne, mert mégiscsak ugyanaz a családi vállalkozós démonvadászos az alapkoncepció.

SUPERSTITION – 1×01 – 3/10

Előrebocsátom, hogy az efféle hetidémon-elkapós sorozatok sosem voltak a szívem csücskei, pedig jó párat vártam előzetesen, azonban sokszor koppantam. Igazából nem is nagyon értem, hogy miért annyira népszerű a műfaj, hiszen az elmúlt években rengeteg variációt láthattunk a témára más és más alapfelállással a Stephen Kinges Haven-től a Wynonna Earp-ön át a vicces(nek szánt) Stan Against Evil-ig, hogy nagyon nehéz dolga van annak, aki epizodikus sztorik terén újat akar mutatni.

A Superstition tényleg legjobban a fekete Supernatural-ként közelíthető meg, a road movie-s aspektus nélkül. Adott egy kvázi családi vállalkozás, mely ártó lényekkel és jelenségekkel foglalkozik a főállásként fenntartott temetkezési biznisz mellett, és ide tér haza 16 évvel öccse halála után a tékozló fiú Afganisztánból látszólag azért, hogy besegítsen, de valójában, mert mintha egy látomás gyötörné, melyben apját holtan látja.

Szép lassan kiderül, hogy mivel is foglalkozik a Hastings család, illetve, hogy nem véletlenül konvergálnak a lények (a sorozatban ‘infernal’-ok) La Rochelle városkája felé, szóval adja magát az epizodikus réteg, melyet persze felöntenek némi régmúltban, illetve a főhős közeli múltjában gyökerező átíveléssel, magánéletbeli csavarokkal (és lelkizéssel…), valamint családi mitológiával, illetve a település történetével.

Kár, hogy ehhez nem kapunk olyan hangulatot, ami maradandó lehetne. Hiába tűnik úgy, hogy az epizódok többségét Mario Van Peebles rendezi, és hiába van egyfajta stílusa a sorozatnak, mindez nem nagyon tesz hozzá az olykor humorral oldott horroros hangulathoz. Ráadásul sok újdonságot sem kapunk.

Nyilván a megvalósítás a gagyi felé tart, a trükkök kifejezetten gyengék, ami egy démonos sorozatnál sosem szerencsés, a közelharcok kapcsán viszont egyelőre ingadozok, hiszen például az 1×02 elején elég korrekt volt a bunyó, viszont a pilotban Van Peebles forgórúgása több, mint vicces volt. Remélem, a későbbiekben a családi fegyverraktár darabjait fogják inkább preferálni, mert az jó ötletnek tűnik.

Amit mindenképp a pilot javára írok, az a befejezése, na az WTF lett, nem láttam jönni, de utána megnéztem a második részt és…, szóval no komment. Oké, az egészet belefoglalták a mitológiába, ráadásul az 1×02 zárása mindezek fényében duplán vicces volt. (A közös, később ugyancsak visszatérő rosszfiú miatt az 1×01-1×02 dupla pilotként kezelhető.)

Maga a második rész, mivel az első “kígyódémonos” sztoriját vitték tovább, már kevésbé jött be, a nyitó trióból leginkább az 1×03 jött be, hiszen ott kapott egy (idővel nyilván visszatérő) társat a főhős, de persze ennyi sem volt elég ahhoz, hogy maradjak a sorozat mellett, egy-egy jobb heti sztori esetenként ennyit nem ér meg.

Pedig igazából szimpatikusak a karakterek (oké, nincs negatív véleményem róluk), a családi szál kiemelése is pozitívum, a végére pedig biztos ki fog kerekedni körülöttük a történet, azonban a gyenge és nem túl érdekes kezdés miatt búcsút intek a Superstition-nek.

I guess black do crack.

3 hozzászólás Ne habozz!

human - 2017. 12. 06. 18:37

végigszívjuk a gagyi pilotjaikat úgy látom.

winnie - 2017. 12. 06. 18:48

egyébként annak ellenére, hogy nem volt pocsék, tipikusan az volt, amiről nehezen tudtam elképzelni, hogy valaki, aki megnézi, azt mondja, hogy baromi jó. de tudtam, hogy bőven lesznek rajongói ennek ellenére. szóval rögtön kerestem pozitív kommenteket, és marha érdekes látni szerintem, hogy mennyire őszintén tudnak rajongani érte, hogy mennyire mások az ízlések és a vélemények. utána még készítői interjúkat is olvastam egy csomót, amikből ugyancsak sokat lehet tanulni, mert látszik, hogy nem pr-szöveget nyom van peebles, hanem őszintén hisz a projektben, és fontosnak tartja.

Annatar - 2017. 12. 06. 22:09

Pár részt megnéztem belőle, de szerintem nem fogom folytatni. Túl sok egyéb néznivaló jött össze, amikre alig jut időm, ebben meg igazán nem fogott meg semmi.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz