login |

Easy: a 2. évad

2017. 12. 19. 21:40 - Írta: human

2 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

Még négy óra Chicagóban, néha érdekesen, néha átugorhatóan. Amúgy mondhatnám azt is, hogy véget ért a 2. évad, de hát Netflix-sorozatról van szó, tehát 0.001 perc alatt leadták az egészet. Nekem meg mostanra csúszott le.

Az Easy egy antológia sorozat a mumblecore egyik jelentős képviselőjével, Joe Swanberggel a nyeregben. A stílus rövid összefoglalása: a természetes alakításokat és sokszor párbeszédeket előtérbe helyező forma, ami nem a történetére helyezi a hangsúlyt, hanem az emberi kapcsolatokra. Még ott szokott lenni, hogy főleg 20 és 40 közötti emberekről szól, de ez az évad is kikacsingatott onnan azért.

Az Easy tavaly főleg a párkapcsolatokról beszélt, de a folytatásban ettől jobban el mert rugaszkodni. Most sokkal inkább Chicago lakóiból kaptunk újabb szeletet. Sokak története folytatódott 30 percekben idén, és ismét csak azt tudom mondani, hogy nagyobb filmként érdemes nézni az egészet, mert úgy lesznek az arcok folyamatosan ismerősek az évad közben.

Számomra úgy tűnt, hogy Swanberg tanult a hibáiból, sokkal ügyesebben tette össze ezt a 8 részt, de most valahogy mégis több történetet untam. Pedig visszavett a sörfőző Dave Franco-ból, sőt, ott is áttette a hangsúlyt valami teljesen másra, és minden természetesség mellett jobban megszerkesztettek voltak az epizódok, de hiányzott a tényleges tartalom.

Vagy csak számomra volt üresebb ez az évad? Easy-rajongók, már ha vannak ilyenek, most se fogják vissza magukat. Mondjuk ez talán ahhoz is köthető, hogy a város nekem semmit sem mond, szóval hiába lehetett az Aubrey Plaza-s epizód tökéletes kritikája bizonyos embereknek, ha láthatóan egy fix környékről akart valamit mondani az író, nem pedig általánosan.

Bár az is lehet, hogy az idei témák csak kicsit távolabb álltak tőlem. Mondjuk az író csávó megint elkapott kicsit, és a standupos-örömlányos történetben is volt puskapor, de a már említett Plaza-sztori iszonyat hidegen hagyott. Mint ahogy például a leszbikusok történetének idei szelete is. Viszont a családról regélő vallásos részre simán mondanám, hogy telitalálat.

Az viszont most is adta, hogy a stílusból adódóan, na meg az évad hossza miatt sem jutott eszembe, hogy bármikor kiszállnék. Hiszen a következő fél óra mindig más, csak a rendezés stílusa marad, és bármikor előfordulhat, hogy valaki egyszerűen csak jobban boldogul a rögtönzéssel.

Talán úgy foglalhatnám össze, hogy idén az ügyesebb írás ellenére jobban hullámzott a minőség, de amikor épp fenn járt az Easy, akkor magasabbra is jutott.

2 hozzászólás Ne habozz!

Wall-E - 2017. 12. 19. 21:59

Marc Maron-os rész volt talán megint a legemlékezetesebb, nagyon jó volt még a csomagtolvajos nyitány az ismerős arcokkal, ahogy írod jó volt a vallásos rész, de pl. nekem a sörfőzős annyira most nem jött át… egyetértek összességében, tavaly talán több volt az emlékezetes rész, ott igazából azt az egy latino karakterek, megcsalós rész volt, ami kevésbé tetszett, itt viszont már volt néhány, nem csak egy, viszont ha pontszámot akarok adni, az most is magas, pont amiatt, hogy az emberi kapcsolatokra, élethelyzetekre helyezi a hangsúlyt és teszi mindezt érdekesen. A hooker-standup kettősnél kicsit furcsálltam is a részt, azt hittem valamiképp jobban össze akarják hozni a két karaktert, így igazából az két külön történet volt egy lazább kapoccsal ugye, ahogy összetalálkoznak életek véletlenszerűen.

human - 2017. 12. 19. 22:27

de elég sok volt benne a párhuzam

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz