login |

The Librarians: kezdett a 4. évad

2017. 12. 20. 18:30 - Írta: winnie

9 hozzászólás | kategória: kritika,

And what is the Spear of Destiny doing here?

Nem, nem és nem. Én komolyan szeretni akarom a The Librarians-t, de egyszerűen nem megy, pedig egy könnyed, ereklyevadászós, totál ponyva természetfölötti mókára bármikor vevő vagyok (ha meg Lindy Booth is benne van, akkor duplán!), ráadásul most az előző kettő, jobban átívelős szezon után inkább epizodikusra vették a figurát, hogy visszaszállhassak. De nem. Mindig megpróbálkozom vele, és mindig koppanok.

Nem tudom, de ez a bárgyú és túljátszós stílus, amivel John Rogers, a készítő már a Leverage-et is egyszerűen agyonvágta, nagyon nehezen megy le a torkomon. Ha még csak bohókás lenne a sorozat, és oda-vissza csipkelődések mennének benne, akkor beleférne, de a konstans fogyatékosság már nem. Másképp is lehet családi közönséghez és gyerekekhez (ld. PG-korhatár) szólni.

A könyvtárosok kalandjai tényleg a szuperhősös műfajra hajaznak, csak nekik másfélék a képességeik, intelligencia alapúak, azonban például a premier estében komolyabb kalandokról nem is nagyon lehetett beszélni, inkább volt unalmas nyomozgatás és rejtvényfejtés benne, mint más.

Meg persze némi mitológia is jut a nézőnek, ami kapcsán feltűnt egy olyan karakter, aki nagyon régről ismerős lehet, ez volt talán a legjobb húzás az évadnyitóban, bár nem volt 100%-os az arcberendezés miatt (mekkora WTF lett volna úgy!). És azt is el kell ismernem, hogy a Varázsfuvolás Éj királynője-ária a végén Cassandra-val aranyos jelenet volt, de többet nem nagyon tudok felhozni az idei nyitány mellett.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Még a fentiek ellenére is lehetne mit szeretni a The Librarians-ben, a színészek például nagyon élvezik, amit csinálnak, de a mechanikus írás rémisztően alátesz a sorozatnak.

Tudom, hogy ilyesmin egy “jó” néző nem akad fenn, de engem eleve nem szippant be a sorozat, és jobban ugrom bizonyos dolgokra, például olyasmire, hogy a 4×01-ben a béna nyomozós sorozatok mintájára nyomtól nyomig haladnak: előbb találnak egy textildarabot (amiből rögtön rájönnek, hogy csak a tettesé lehet, aki pap volt), majd egy random fotós gépének memóriakártyáját ellopják (mert biztosan rajta lesz a pap), és a végén még ki is nagyítják a nyakában lévő keresztet, hogy rájöjjenek, ki is ő.

Ez így lusta, lusta, lusta írás. Vagy fantáziátlan. Pedig, ha valahova elkélne a fantázia, akkor az efféle sorozatok.

Az pedig az én rejtvényfejtő énemet háborítja fel nagyon, hogy a karakterek folyton olyan következtetésekre jutnak, amikre a nézőnek esélye sincs – ld. a keresztről benyomnak egy másfél perces bonyolult, nyilván történelmi vagy mitikus alapú magyarázatot, vagy egy akadálynál bedobják megfejtésnek Cassandra képességét, mert kitalálják, hogy az üveg csak a magas hangú énekléstől reped meg.

Vagy ott a homályos utalás révén a venezuelai villámló központba való teleportálás, amire végképp semmi nem utalt a mezei néző számára. Azért az a megoldás, “mert csak”.

“And behold, from the darkness, the righteous did arise. And the false prophets were cast forever into eternity.” It’s not from the Bible. I made it up.

Amikor visszafele írják a sztorit (“na, ide kell egy Cassandra-képesség – mi legyen az akadály?”), az mindig az írók korlátait vagy lustaságát jelzi. És én vagyok a hülye, hogy ilyesmi érdekel, ahelyett, hogy hagynám, hogy vigyen a lendület, de valamivel meg kell indokolnom, hogy miért irritál az, amit mások imádnak.

Ha már ezt a venezuelai kitérőt említettem, akkor még a csúzlis jeleneten is leokéztam volna (pedig!), hiszen jól áll a sorozatnak, de akkor a Rachel Nichols szájából elhangzó “you two are an amazing team” nyírt ki mindent számomra, annyira ócska és légből kapott mondat volt – komolyan arra alapozta, amit látott?

Ez van, nem szálltam vissza a sorozatba, a 4×02-nek már az eleje sem volt annyira érdekes, hogy 5-10 percnél tovább megtartson. Majd meséltek, hogy alakul a szezon.

9 hozzászólás Ne habozz!

Silver-sama - 2017. 12. 20. 19:52

Walter Bishop főszereplő, vagy csak vendégszereplő volt a nyitányban? :4 (most darálom Fringe 3.évadot :3)

Scrooge - 2017. 12. 20. 20:15

nekem az egyik abszolút kedvencem. könnyed, érdekes és a maga módján elvetemült.

winnie - 2017. 12. 20. 20:39

Silver-sama: heti roszfiúnak tűnt, aki szerintem még vissza fog térni.

Silver-sama - 2017. 12. 20. 21:20

*rossz fiú (bocs)

mSO - 2017. 12. 20. 22:09

szinkronosan teljesen jó csemege munkás napok után

Sancho Pansa - 2017. 12. 20. 22:52

Ez kábé 100-200 másik sorozatra is elmondható, de inkább azt a 60-at nézem azok helyett, amik annál sokkal többet adnak a munkás napok után. Az első évad után legalábbis ez tök feleslegesnek tűnt.

marihun - 2017. 12. 20. 22:53

Azért John Rogers nem nagyon tehet már a színvonalról, mivel a második évad után kiszállt. Ha jól tudom, már csak Dean Devlin a showrunner.

winnie - 2017. 12. 21. 05:16

marihun: igen, de rogers teremtette meg a sorozatot, a stílust és miegymást, nagy változás nincs ahhoz képest, meg aztán devlin a leverage-nél ugyanúgy ott volt.

Zoidka - 2017. 12. 22. 19:44

Sajnos egyet kell értenem sok mindenben winnie-vel, az első évadban nagyon megfogtak és azóta csak zuhan a színvonal, de még mindig guilty pleasure. Viszont a 4×04 kimondottan szórakoztató volt, és a korai évadokat idézte.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz