login |

Méltatlanul hanyagolva: HarmonQuest

2017. 12. 22. 22:22 - Írta: CyClotroniC

6 hozzászólás | kategória: animáció, kritika, méltatlanul hanyagolt,

Imádom a Rick & Morty-t, hallgatom a Harmontown podcasteket, illetve én magam ajánlottam anno Wil Wheaton-ék szuper szerepjáték-sorozatát, a TitansGrave-et, így nem is értem, mi tartott eddig vissza a HarmonQuest-től.

Dan Harmon (Community, Rick & Morty) azt hiszem nem szorul bemutatásra egyetlen junkie-nak sem, aki már flörtölt valaha egy keveset a geek popkultúrával, de talán azt kevesebben tudjátok, hogy a két legismertebb sorozatán kívül, akad még neki egy hasonlóan zseniális harmadik projektje is.

A szóban forgó HarmonQuest nem más, mint egy bonyolult szabályoktól maximálisan lecsupaszított asztali szerepjáték, ami a történetre, a karakterfejlődésekre és főleg a humorra helyezi a hangsúlyt, hetente cserélődő sztárvendégekkel, élő közönség előtt felvéve, kicsit imprószínházas stílusban, animálva tálalva.

A sorozat tavaly debütált a Seeso-n, majd idén a második szezonjával a VRV-re költözött és abszolút olyan darab, amiről simán elhiszem, hogy a Rick & Morty-rajongók fele rákapna. Engem ugyan már a pilot is elég hamar beszippantott, de végig stabil fejlődés figyelhető meg az első évad során, ami már csak a különféle sztárvendégek miatt is nagyon eteti magát.

Az a legszebb az egészben, hogy tényleg semmit sem kell tudni a szerepjátékokról, hogy élvezni lehessen, gond nélkül fogyasztható a teljesen laikusok számára is, hiszen gyakorlatilag egy olyan rohadtul vicces animációs, fantasy kalandsorozatról van szó, amiben egy kalandmester görgeti előre a sztorit és alakítja a statisztákat, míg a főbb karaktereket egy-egy állandó személy játssza, és hoz döntéseket, ha kell.

A három állandó játékos egyike maga Dan Harmon, két játékostársa pedig ex-felesége, Erin McGathy, illetve a személyes kedvencem a trióból, Jeff Davis, aki a csapatból a legkomolyabb improvizációs háttérrel rendelkezik. A kalandmester és történetfelelős az a Spencer Crittenden, aki mezei rajongója volt csak a Harmontown podcasteknek, míg egyik alkalmával fel nem kérték a mesélésre Harmon-ék.

A történetről első körben nem lehet sokat elmondani, talán csak annyit, hogy egészen elborult módon tudják kiforgatni a megszokott fantasy-elemeket, cserébe viszont veszik annyira komolyan a karakteríveket, hogy a pillanat hevében elsütött poénok és fricskák bizony sokszor mély nyomokat is hagynak a karakterdinamikán, ez a felnőttes, drámaibb él pedig nagyon kell ahhoz, hogy súlya is legyen a parttalan ökörködésnek.

Az egyik legokosabb döntés a tálalásban, hogy bár szerepjáték lévén Spencer néha dobál kockákkal, ez sosem zökkenti ki a történetet a medréből, avagy annyira láthatatlanná tették a játék technikai oldalát, amennyire csak lehetett. Ebben sokat segít az is, hogy bár néha látjuk a játékasztalt vagy egy-egy kósza snittre akár a közönséget is, de minimum az epizódok háromnegyede során végig animálva zajlik a történet, leginkább a The Ricky Gervais Show nyomdokain haladva.

A legnagyobb pluszt azonban a heti vendégjátékosok adják az összképhez, akik között találni tapasztaltabbakat és szerepjátékszüzeket is, de az gyakorlatilag mindenkiről elmondható, hogy háttértől függetlenül baromi jól szokták magukat érezni a vendégeskedés során.

Egyébként tényleg nem kis nevekről van szó, az eddigi 20 adás során ugyanis megfordult náluk Nathan Fillion, Aubrey Plaza, Chelsea Peretti, Gillian Jacobs, Janet Varney, Kumail Nanjiani vagy Thomas Middleditch is, ha sorozatos arcokból akarok válogatni, de játszottak Elizabeth Olsen-nel vagy Patton Oswalt-tal is.

A formátum egyik érdekessége, hogy bár az átívelő sztori főhőseit hárman adják, a legtöbb epizódban bizony ellopják a vendégkarakterek a show-t, úgy lubickolnak a szerepükben, sőt a legjobbaknál szabályszerűen azt érezni, mintha második gyerekkorukat élnék, van akit annyira el tud kapni ez a szabad játékosság.

Lehet, hogy nehéz ezt az egészet így elsőre elképzelni, de ha egy kicsit is bejön nektek Dan Harmon munkássága vagy a fantasy műfaj, próbáljátok be a HarmonQuest-et, mert könnyen egy új kedvencre találhattok benne. Én már jelöltem is JAws-on az animációsoknál, mert egy kezemen meg tudnám számolni, hogy min röhögtem olyan jót idén, mint Gillian Jacobs vagy Paul Scheer epizódján.

6 hozzászólás Ne habozz!

fluffer - 2017. 12. 22. 23:59

Elizabeth Olsennel én is szerepjátékoznék :D

Ortho - 2017. 12. 23. 09:32

Még egy olyan pluszt én hozzátennék, hogy nem nagyon szoktam angolul nézni sorozatokat angol tudás hiánya miatt, idegesítő hogy majdnem minden mondatban van valami szó amit nem tudok,

DE ennél a HarmonQuest-nél még én is értettem mi történik, és hogy miket beszélnek.

Úgy hogy szerintem akiknek gyenge az angoljuk még ők is simán nézhetik.

mSO - 2017. 12. 23. 12:24

A 2×06 és a 2×08 rész tényleg jó vendégeket szerepeltetett! :)

El-ahrairah - 2017. 12. 24. 15:21

Én kedvelem nagyon ezt a műfajt de nekem túl harsány volt. Ha valaki hasonlóra vágyik akkor én sokkal inkább Matt Mercer és pajtásai Critical Role-ját tudnám ajánlani.

CyClotroniC - 2017. 12. 24. 15:40

A Critical Role azért inkább tömény szerepjáték, RPG-rajongóknak szól, annak viszont tényleg jó, míg ennél csak a keret az.

A HarmonQuest sokkal inkább egy improvizációs fantasy komédia, amit bárki fogyaszthat, az más kérdés hogy én amúgy szívesebben RPG-znék Harmonék lazább, de mégis karaktercentrikusabb stílusában. Egyébként ez lesz még harsányabb, elborultabb is, de hát a Rick & Morty is az.

A kettő között meg ott van a TitansGrave.

Jó mindhárom, csak mindegyik másra. ;)

winnie - 2018. 01. 02. 07:22

“Matt Mercer és pajtásai Critical Role-ját tudnám ajánlani.”

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! a 200 perces epizódokkal?:)) inkább a 20 perces. lehet, hogy tök jó, de nem tudnám magam rávenni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz