login |

Doctor Who Christmas Special: Twice Upon a Time

2017. 12. 31. 15:55 - Írta: dzsiaj

29 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Megfogadtam, hogy nem első mérgemben fogom megírni ezt a posztot, mert a harag rossz tanácsadó és egyéb közhelyes vezérelvek, de most ott tartok, hogy aludtam rá kettőt, és még jobban haragszok a sorozatra.

Nyilván demagóg kijelentés és erős túlzás is lenne azt mondani, hogy ennek az egy epizódnak kellett volna csak jól sikerülnie ahhoz, hogy minden meg legyen bocsátva, Steven Moffat pedig mennybe menjen, mert nem igaz. Ettől még Peter Capaldi búcsúja jól szét lett cseszve.

Vagy csak az elvárásaim voltak nagyok? Lehet, mert arra számítottam, hogy még egyszer utoljára, kapunk egy mindfuck-okkal teli, minden bizonnyal timey-wimey, over-the-top epizódot, de ezt így utoljára még elnézte volna az egyszeri rajongó, sőt, még igényeltem is.

Erre talán most először egy annyira téglaegyszerű sztorit láthattunk, ami valóban elfért egy negyedbe hajtogatott söralátéten, és Moffat megtette ugyanazt a Doctor Who-val, mint annak idején a Sherlock-kal is: írt egy fanfiction-t.

Mert másnak tényleg nem tudom nevezni azt, amit az arcunkba kaptunk.

Épkézláb sztori sehol, helyette ment a poénkodás az első Doktorral, ami konkrétan el is vette a helyet és az időt minden mástól. Miközben épp a lényeg nem jött át: az első Doktor viaskodása az elmúlással, és ennek párhuzamba állítása a 12. Doktor búcsújával, egyfajta keretbe ölelve teljes sorozatot.

Ehelyett kaptunk teljesen felesleges töltelékjeleneteket. Nyilván rajongói szemmel nem feltétlenül felesleges, hiszen sok mindenki el lett itt búcsúztatva, írók, karakterek egyaránt, de ebben most sajnos a távozó készítő teljesen elveszett, a kevesebb több lett volna. Nem akartam spoileres lenni, de egyszerűen sok minden kikívánkozik belőlem, szóval saját felelősségre lehet a tovább mögé kattintani.

Szóval, amit a leginkább túltolt Moffat a búcsújában, az a giccs volt.

Na persze, ő mindig is a szentimentalizmus és a tömény cukormáz határán egyensúlyozott, ha elköszönésekről vagy nagy eseményekről volt szó, de többnyire azért ügyesen meg tudott maradni a minőség oldalán. Tavaly például Capaldi és Jenna Coleman étkezdés jelenete nálam mindent vitt, potyogtak a könnyek, ahogy kell. És igazság szerint most is Coleman cameójáig tudtam tartani magam, hiszen végre Clara megkaphatta a maga pillanatát. Annak idején, Matt Smith kilépésénél Karen Gillan beugrója ellopta előle a show-t, most pedig fordult a kocka. Az ő pár másodperces felbukkanása többet ért, mint az egész 50 perc előtte.

Oké, ezzel némileg igazságtalan vagyok, mert David Bradley zseniális játéka is javított valamennyit a színvonalon, de az már inkább szánalmas volt, hogy az írás mikbe kényszerítette bele. Az „elfenekelős” beszólást követő másodpercek a néző számára sokkal kínosabbak voltak, mint a szereplők számára (még mielőtt: igen, tudom, hogy ez visszautalás volt, de attól még…)

Mark Gatiss-t viszont teljesen ki lehetett volna hagyni az epizódból, sokat nem veszítettünk volna.

Értem én, hogy tökjó kis cameo volt, ahogy Toby Whithouse-szal egymásra céloznak a lövészárokban, meg hogy kiderül róla, hogy későbbi útitárs felmenője, de csak erre kár volt azt a sok percet elpazarolni, amikor egyéb funkciója nemigen volt történet szempontjából. Tipikus esete annak, mikor a slusszpoént az író nem tudja kellő tartalommal megtölteni előtte, hogy igazán nagyot üssön.

Most először pedig a pénzhiány is feltűnt. Olvastam már pár helyen, hogy a BBC ott spórol a sorozaton, ahol csak tud, de eddig annyira nem izgatott a dolog. Most viszont többször is a „berendezett színpadkép” kifejezés lebegett a szemem előtt, különösen Villengard-on.

A végére pedig nem is maradhatna más, mint Capaldi búcsúbeszéde, ami sajnos megint csak nem jött át. A Doktor, ahogy ide-oda rohangál a TARDIS-ban és közhelyes bölcsességeket kiabál a nagyvilágba…áhh!

Nem fogok pontozni, mert nagyon csúnya lenne a vége, és ez tipikusan az a helyzet, hogy ha valaki pozitívan látja a dolgokat, ne habozzon a billentyűzet után nyúlni, hogy legyen ellenkritika is, biztos vagyok benne, hogy sokakat ellenkező hatással volt ez a karácsonyi epizód.

A folytatás? Naná, hogy érdekel, pláne, hogy első ránézésre olyan, mintha a TARDIS kilökte volna magából Jodie Whittaker-t. Meglátjuk, hogy Chris Chibnall mit fog ebből kihozni. Ennél csak jobb lehet?

29 hozzászólás Ne habozz!

Nebojsa - 2017. 12. 28. 06:32

Hááát, eléggé pocsék volt ez a karácsonyi rész. Semmi izgalom, kalapból kirangatott karakterek, semmi emlékezetes momentum.

Wisp - 2017. 12. 29. 13:09

Na akkor most, hogy leüllepedett az élmény, kicsit bővebben (és SPOILERekkel):

Moffat nyilván úgy volt vele, hogy a drámát és az akciót letudta az évadzáróban, a búcsú meg legyen inkább feelgood. Nekem őszintén szólva jobban tetszik ez a megközelítés, mint az RTD-féle “a depresszió legmélyebb bugyraiban lubickolunk, ássunk még egy kicsit lefelé”. Moffatnak amúgy is a humor és a párbeszédek voltak az erősségei, itt jutott mindkettőből. A poénok ültek, a karakterek is a helyükön voltak. Volt Clara és Nardole :)
Bill jelenléte kicsit a levegőben lógott, hisz nem tudni, hogyan halt meg végül. Gondolom, ez az “egy másik történet” kategória. Az Első szexizmusát nem nagyon tudtam hová tenni, oké, hogy a hatvanas éveknek szóló fricska, de elvileg már az ő idejében is Gallifrey volt a legcivilizáltabb civilizáció. Nem is emlékszem tőle ilyen viselkedésre abból a pár részből, amit láttam, bár olyan volt, hogy miután levetkőzte az ellenszenvét, eléggé adta a szépet Barbarának. Na jó, mondjuk, hogy Gallifreyn is eltelt 1500 év Hartnell és Capaldi között, ennyi idő alatt azért változik a társadalom, még ha kvázi halhatatlanok is alkotják. Ezen túllépve Bradley zseniális volt, mintha tényleg az Első tért volna vissza. Hiányoltam, hogy kicsit többet lássuk őket együtt dolgozni Capaldival, remek volt, mikor úgy hívta fel a figyelmét a nyilvánvalóra (a nő arca nem szimmetrikus), ahogy azt a Doktor mindig másokkal teszi :) A Captain csavarára nem mondom, hogy kiszámítható volt, de már az első előzetesben feltűnt, hogy mennyire stewartos a külseje. Mikor felteszik a kérdést, hogy mitől olyan fontos, már rögtön leesett a tantusz. Mondjuk pont ez volt a jó a részben, Rusty is kb. harminc másodperccel azelőtt esett le, hogy a Doki belépett hozzá. Legjobban az zavart, hogy ha már arra húzták fel az epizódot, hogy a Doktor nem akar többé regenerálódni, hiába tudta mindenki, hogy úgyis fog, akkor lehetett volna kidolgozottabb is a váltás annál, hogy “egye fene, mégis”. Mondjuk utolsó pillanatban megint behaluzhatta volna a pompeies jelenetet, majd dönthetett volna úgy, hogy a “save people” rá is érvényes, így hajlandó feláldozni magát önmagáért/a Doktorért. Ahogy magával beszél a TARDISban, háttérben a hell of a bird zene, mielőtt regenrálódik, az viszont tökéletes volt. Most már örökre a Haven Sent/Hell Bent marad Capaldi legjobb (dupla)epizódja. Ha még egy kicsit hosszab, vagy duplaepizódot csinálnak, hogy több minden férjen bele, talán jobb lehetett volna, de a 10. szezonban így is volt vagy három-négy extra hosszú epizód, gondolom ennyi fért a keretbe.
Nos, véget ért egy, pontosabban két korszak. Nekem hiányozni fog mind Moffat stílusa, mind Capaldi szemöldöke. Ősszel meglátjuk, hová pottyan Tizenhármas :)

nix - 2017. 12. 29. 14:54

Nem tudom hogy vagytok vele de a tény az hogy a doctor who halott. Régóta ellenszenves amerre a sorozat halad, de mára csak egy marhaság az egész. Az elejétől kezdve recsegett, ropogott, de nem javítottak rajta, és minden szempontból a day of the doctorral ért véget. Nincs rendes cselekmény, karakterek, dráma, tétek, áldozat, feszültség, csak cool de önmagában üres jelenetek, ( a legnagyobb a time war megjelenítése) zenék. Csöpögős szeretet győz közhelyek, semmi de semmi sincs rendesen megmagyarázva, nincs szabályrendszer az időutazásra, az univerzum törvényeire. Halott.

LoGi - 2017. 12. 31. 16:17

Bár nézés közben annyira nem zavart, de amiket leírtál valóban mind jogos kritika, és a Sherlock párhuzamot is adom a fanfiction jelleggel :D
Highlight az volt, hogy most már emlékszik Clarara.
Már nem emlékszem jól a korábbiakra, de akkor ez a tudatokat tároló dolog lett volna az előző évad vízes űrlénye is egyben?

Sorozatnak biztos jót fog tenni az újítások, szóval várós. A BBC-s spórolásról hol olvastál? Érdekelne.

Villám - 2017. 12. 31. 16:31

„Nesze semmi fog meg jól” kb. ez jutott először eszembe miután megnéztem a részt. Egy évad közi résznek is nulla lett volna de doktor búcsúztatónak… Clara tetszett de erőltet volt ugyanúgy ahogy Bill is. Nem bírtam eddig se túlzottan a Moffat érát és ez se segített abba, hogy végre elfogadjam de hála az égnek vége.
Az új doktorra nagyon kíváncsi vagyok, illetve, hogy milyen irányba megy tovább az egész.

dzsiaj - 2017. 12. 31. 16:36

LoGi: https://www.theguardian.com/tv-and-radio/2014/aug/19/doctor-who-new-series-peter-capaldi-bbc

https://screenrant.com/steven-moffat-doctor-who-low-budget/

De igazság szerint, ha beütöd a keresőbe, hogy Doctor Who budget, kismillió másik találat lesz még. A show költségvetését mindig is szorosan tartotta a BBC, Moffat kábé minden alkalmat megragadott, hogy ezt el is panaszolja. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a csatorna sok más sorozatával is hasonlóan bánik.

Itt meg egy poénhír tavaly április 1-ről, hogy mi mindenen tudnának még költséget csökkenteni: https://doctorwhowatch.com/2016/04/01/upcoming-changes-to-doctor-who-due-to-bbc-budget-cuts/

humorpalanta - 2017. 12. 31. 16:45

Borzasztóan silány rész volt, ahogy a Capaldis évadok sikerültek. Imádom a színészt, a karaktert is jól formálta, a játéka is jó, de többnyire borzalmas epizódokat kapott. Ez tökéletesen példázza. Semmi összhang nem volt közöttük az öreggel. Arról nem is beszélve, hogy az öreg maga volt a CRINGE. Ahogy megpróbált futni, vagy leugrani… Mondom magamnak, ez rohadt kínos.

A sztorinak magának semmi értelme nem volt, a világon semmi. Plusz annak sem, hogy bármilyen forma is miért pont Billt választaná erre a feladatra, mikor Rose-zal vagy Coleman-nal sokkal jobban együtt volt a Doctor, nem beszélve Riverről…

Az öreg Dokit úgy ki kellett volna hagyni, ahogy csak lehet, a jelenlétének értelme nem volt, nem dobott semmit a részen. A katona viszont sokkal izgalmasabb volt, bejött a WW1-mi az hogy, egy? vicc, illetve tetszett a gondolatmenet, amin átment (bár teljesen háttérbe volt szorítva).

Ez az a rész, amit nagy valószínűséggel soha nem fogok újranézni, csak ha már borzasztóan nincs más. Megy a ruhásszekrényes sztori mellé. (Emlékszik még valaki annak a cselekményére? Naugye.) Most ezt állítsuk mellé a Riveres tavalyinak, ég és föld a különbség.

Az egész részben az volt a legjobb, mikor az új Doctor szerepelt. Sokkal több izgalmat hozott az, hogy mi lesz az első szava.

Nebojsa - 2017. 12. 31. 16:50

Egyezem a kritikával,többet vártam.

abba - 2017. 12. 31. 16:51

Jogos a kritika, én már régóta nem várok sokat Moffattől, talán ezért nem háborodtam fel rajta. De igazad van, giccses volt: nekem a háborús kibékülős jelenet tett be, ami annyira túl volt tolva, hogy elképesztő.
A közhelyek kb. a ‘live, love, laugh’ hipster-lány szobájába kitett feliratokkal viaskodtak. Nem volt jó beszéd. Sajnálom, mert Capaldit szeretem amúgy.

De mindig derűlátóan előre! Jodie Whittaker pozitív felhanggal kezdett, ez bejött. Aztán ki tudja, mit hoz ki belőle az új showrunner. Moffatről is azt hittük, hogy szuper lesz, hiszen remek epizódokat tett le az asztalra. Persze Chibnalltól is lehet pont az ellenkezője miatt tartani, hiszen nem túl erősek az eddigi részei, de ettől még jól összefoghatja a szálakat… Reménykedem.

Scale - 2017. 12. 31. 17:09

@abba, mi az, hogy a háborús, békülős jelenet túl volt tolva? O.o Ez egy megtörtént, történelmi esemény, ezen nem lehet semmit sem túltolni…

Nekem egyébként az nem világos, hogy Nardole hogy és mikor halt meg? Elvileg ugye a Doktor elküldte őt, hogy menekítse ki egy másik emeletre az embereket, és akkor még élt. Meg eleve, ő valami robotféle.

A másik, ami nem világos, hogy akkor ez a heatherös dolog meg sem történt? Vagy Heather is ilyen lény volt?

Maga a rész meg egy kicsit összecsapottnak tűnt. Az első Doktor visszatérése szerintem sem adott hozzá semmi pluszt, csak arra kellett, hogy megfagyasszák az időt, utána meg mintha ott sem lett volna. Az ötvenes évfordulós részben jobban megoldották a dolgot, pedig ott három Doktort működtettek együtt. Sőt, négyet, ha a kurátort is beleszámítjuk. :)

Clara felbukkanásánál nálam is eltört a mécses, az nagyon szép jelenet volt, Jodie első önálló részét pedig már nagyon várom. *.*

abba - 2017. 12. 31. 17:32

@Scale

Hajj. Tudom, hogy ez egy megtörtént esemény, de ettől még lehet túltolni, ahogyan azt egy nemrégiben megjelent karácsonyi reklámban és ebben az epizódban láthattuk. Valamit lehet giccsesen ábrázolni, akár megtörtént, akár nem. Itt pedig nagyon átestek a ló másik oldalára…

Nekem sem volt világos amúgy, hogy Nardole meghalt, ennyire volt emlékezetes úgy látszik. Sőt, igazából azt se tudtam így hirtelen, hogy a Doktor emlékszik-e Clarára vagy sem, úgyhogy számomra ennek nem sok súlya volt.

Edrick - 2017. 12. 31. 17:36

Akkor én leszek a csendes “ellenzék”. Abban egyetértek, hogy én is vártam volna még valami utolsó nagy bumm-ot Moffattól, de. De mikor lement a rész, örültem, hogy inkább nem csinált semmilyen tűzijátékot, amibe félelmem szerint simán beletörhetett volna a bicskája – még egyszer utoljára – de ezt már sose tudjuk meg. Szóval valóban faék egyszerűségű történet, ezt fölösleges is lenne tagadni, de maga egyszerűségében nálam többnyire működött.
Bill-nek végre egyszer mintha lett volna értelme a történet szempontjából, ami egy kicsit vicces úgy, hogy pont most nem volt teljesen önmaga, de ment.
A katona története, bár valóban abszolút háttérben volt, valahogy tudott egy (vagy 2, ha a kilétét is nézem) olyan csúcspontot nyújtani, amilyet nem vártam volna tőle. Rusty abszolút meglepett, Clarában reménykedtem, örültem neki, meg is könnyeztem.

És akkor Capaldi utolsó jelenete. Az E/3-mat kicsit idegennek éreztem, de az utolsó mondat nyilvánvalóvá tette, hogy ezt Moffat mondja magának. (“Doctor, I let you go.”) Ennek ellenére mégis éreztem benne 12-t, különösen akkor, amikor a gyerekekről beszélt.

Ja, igen: Murray Gold. Mert érdemel egy külön bekezdést, hogy legalább megemlítsem az a munkát, amit ő a 2005-ös újraindulás óta végzett. Hihetetlen, amit ebben a sorozatban zene terén művelt, nagyon fog hiányozni. /És erre csak ráerősít, hogy ebben a részben nem egyszer szólalt meg a Davies-éra valamelyik (Bad Wolf?), és a Heaven Sent faláttörős dallama. Legalább még kijön a 9. évad zenéje év elején. De nagyon fog hiányozni./

Szóval összességében meglepődtem, hogy Moffat mennyire szolidan távozott, de ez részemről inkább lett pozitívum, mint negatívum, voltak szép pillanatai. (És picit még Murray Gold is elbúcsúzott.) Chibnall és Whittaker párosát tárt karokkal várom, 80 másodperc alapján nyilván nem tudom még megítélni 13-mat, de bízom bennük.

dzsiaj - 2017. 12. 31. 17:42

“mi az, hogy a háborús, békülős jelenet túl volt tolva? O.o Ez egy megtörtént, történelmi esemény, ezen nem lehet semmit sem túltolni…”

Nekem az volt vele a gondom, hogy semennyire nem volt megalapozva a jelenet, az érződött rajta, hogy Moffat még ezt is ide akarta tolni, hadd érzékenyüljön el a nép. Erre írtam, hogy giccs, és hogy a kevesebb több lett volna, mert a plot szempontjából semmi szükség nem volt rá. Nyilván Lethbridge-Stewart így életben maradt, de lehet, hogy tanulságosabb lett volna úgy kijátszani, hogy ő meghal, majd ezt követően lesz fegyverszünet, bizonyítván, hogy bár egy jó ember meghal, a világból attól még nem veszik ki a jóság, és tanulság lehetett volna mindkét Doktornak.

A Heather-ös, Bill-es, Nardole-os dologhoz: amennyire utánaolvastam, Heather nem Testimony, különálló entitás. A Testimony vélhetően akkor kaphatta le Bill emlékeit, mikor Heather elvitte magával, hiszen akkor ugye Bill már halott volt. Tehát Bill jelenleg is kalandozik Heather-rel az univerzumban. És mivel a Testimony időtől független, ezért Nardole nem feltétlen halt meg az évad végén, sőt, még évezredeket is élhetett, csak a halála előtti emlékeket a Testimony visszaküldte. Clara detto.

Edrick - 2017. 12. 31. 17:43

@humorpalanta:

“Megy a ruhásszekrényes sztori mellé. (Emlékszik még valaki annak a cselekményére? Naugye.) Most ezt állítsuk mellé a Riveres tavalyinak, ég és föld a különbség.”

Minden kötözködés nélkül: ez a pár mondat nagyon szépen leírja, hogy bár a ruhásszekrényes felejthető, a tavalyi (Return of Doctor Mysterio) még inkább, ha arra még annyira se emlékezni, hogy egyáltalán lement :D (a riveres eggyel előtte volt, most 2 éve :)

Nitzer - 2017. 12. 31. 18:20

Igen, ennél csak jobb lehet ….

DarkEagle - 2017. 12. 31. 18:33

Én írtam ellen kritikát bár Winnie eddig nem jelzett, hogy kellene-e nekik? Pedig lényegében totálisan más a véleményünk a különkiadásról. :D

Akit érdekel itt elolvashatja: http://kurobrainstorm.wordpress.com

poohtheone - 2017. 12. 31. 18:45

Ez a karácsonyi epizód méltatlan volt a DW-hoz. Lényegében meggyalázták az 1. Doctor hagyatékát azzal, hogy úgy állították be, mintha csak egy szexista-hímsoviniszta vén kéjenc lett volna! Áh, a szívem szakad meg, hogy mivé lett ez a sorozat ebben az évadban. Capaldit sajnálom, mert lényegében a 3 évadából az első és az utolsó egymással versenyez, hogy melyik volt a rosszabb. Cserébe a 9. évad bővelkedett nagyon erős, örökké emlékezetes részekben.
Szükség volt már a tabula rasa-ra, Moffatból bőven elég volt ennyi.
Kíváncsian várom, hogy az új showrunner és főszereplő mennyire tudja feléleszteni a sorozatot.
Apropó, az új companionról van már hír?

hallak65 - 2017. 12. 31. 19:18

Clara Oswin Oswald <3

Lesz új companion vagy marad a feka csaj? Mert evvel a résszel úgy-ahogy visszahozták és nem tiszta. Bár úgy adja magát, hogy leszbi a csaj doktor mellé. Vagy pont itt is genderbender és pasi lesz a companion? Az új doktornál az is első lenne, legalább is "főállású" első.

hallak65 - 2017. 12. 31. 19:24

Megtaláltam. Újak jönnek. 2 pasi meg egy csaj. Kiváncsi leszek ki lesz a fő-fő belőlük.

winnie - 2017. 12. 31. 20:08

DarkEagle: sorry, nem mertem visszajelezni még, mert nem tudtam, hogy dzsiaj ír-e, de csekkolom majd.

Wisp - 2017. 12. 31. 22:30

Nem semmi elkötelezettség szilveszterkor kritikát írni, vagy csak most került ki? :D
Amúgy totál megértem, ha valaki azt mondja, hogy nem erre várt fél évig. Úgy tűnik, a végére csak kiismertem valamennyire Moffatet, mert amint besétált Első az évadzáróban, azonnal elkönyveltem, hogy karácsonyra ökörködős nosztalgiapartyt kapunk, nem is vártam mást. Nem hinném, hogy ez méltatlan egy sorozathoz, amit a régi rajongók támasztottak fel a tetszhalálból. Végülis az egész DW egy önmagát író fanfiction jó ideje.
A jelenetért, mikor Bradley megkérdezi Capaldit, hogy ki a fenének képzeli magát, már önmagában megérte visszahozni az Elsőt.
Jó olvasni amúgy a kommenteket, nem tudtam pl. hogy a másik katona is stábtag. Biztos sok easter egget kihagytam még.
Arról sem tudtam, hogy Murray Gold távozik, ez eléggé szíven ütött. Viszont így már értem, miért a sok régi zene az epizódban, kicsit hiányoltam is az Am I Good Man?-t. Remélem, ezután sem felejtik el teljesen a régi taktusokat, Gallifrey zenéje nekem örökre az általa írt lesz.

DarkEagle - 2017. 12. 31. 22:40

Nem gáz @Winnie, nem rohanok, amúgy is ünnepek vannak. Gondoltam, hogy ír más is csak azért említettem mert a kolléga is írta hogy jó lehetne egy ellentétes vélemény is. Mondjuk az én véleményem se igazán pozitív inkább optimistább. :D

Wiktor - 2018. 01. 01. 02:50

Nekem tetszett annak ellenére, hogy szerintem az emlék gyüjtögetős sztorit nem itt kellett volna ellőniük hanem inkább az új Doktornál, viszont a végén amikor a Doktor bölcsességeket kiáltoz az teljesen illett a karakterhez és a helyzethez.

humorpalanta - 2018. 01. 01. 16:37

@Edrick:
Ú, tényleg, az a tavalyi? Az a Riveres akkora nyomott hagyott, hogy azóta is érzem, de a Mysterio-s rész is nagy kedvencem.Sőt, többször is újranéztem, lehet azért soroltam egy évvel visszább :D

Yamagato - 2018. 01. 01. 17:34

Nekem kifejezetten tetszett a Twice upon a time, felülmúlta a szokásos kis habkönnyű karácsonyi kalandokat (az olyan borzalmakat, mint a widow and the warderobe meg főleg). Az évadzáróban már megvolt a katarzis, a döntő csata, így ettől a résztől nem vártam egy hihetetlenül csavaros, látványos, rohangálós sztorit. Jobb így, hogy nem próbálták még ebben az 1 órában fokozni a fokozhatatlant a búcsúzkodás mellett.
Váratlan és ötletes kis fricska volt, hogy most nincs legyőzendő gonosz. A katona sztorija (és a feloldása) pedig szerintem remekül illet a részbe, nem éreztem túltoltnak, egy átérezhető példát adott, hogy lássuk milyen pozitív változást visz a Doktor az univerzumba.
Ami nem túl logikus, hogy a végén derült csak ki, hogy 12 miért nem akart regenerálódni (kiégés), sokkal logikusabb lett volna az elején ezt leszögezni.
Illetve az első Doktor… Eddig ha több Doktor kalandozott együtt, az zseniális elmék közötti pörgős párbeszédeket, mesteri terveket, olajozott együttműködését jelentett. Most meg kaptunk egy mogorva, szexista öregembert, aki ott téblábolt végig és ennyi. Semennyire nem érződött, hogy bármi közös lenne a két Doktorban, hogy ugyanazoknak az elveknek a megtestesülései lennének, csak épp másik reinkarnáció.
De összességeben jó búcsú volt, érzelmes és várom a folytatást!
+ a régi zenei témák felcsendülésekor ugrott be, hogy ez Murray Gold búcsúja is. Évadról-évadra jellegzetes mesterműveket tett le az asztalra, amiket még most is szívesen visszahallgatok. Remélem zenei téren sem adják majd lejjebb az új évadban.

barti - 2018. 01. 01. 21:26

nem értem, mi ez a sok negatív vélemény erről a részről. Nekem bejött. Nagyon tetszett. Lehet, hogy nem volt egy hatalmas mindfuck benne, de attól még lehet élvezetes a rész. És bár Capaldi első pár része tényleg nem voltak olyan nagy hatással rám sem, de a következő évadtól minden elvárásomat felül tudta múlni

winnie - 2018. 01. 02. 07:18

barti: “nem értem, mi ez a sok negatív vélemény erről a részről. Nekem bejött. ”

ez a kettő nem zárja ki egymást. meglepni persze meglepheti az embert (ezért is jó, hogy látjuk olykor, hogy sokak véleménye nem vág egybe a sajátunkkal), de érteni szerintem lehet, hiszen elég sokan megindokolták a nemtetszésüket.

nargli - 2018. 01. 02. 12:41

Semmi különösebb baj nem volt ezzel a résszel, nekem is bejött. (Karácsonyi részek közül tényleg a widow and the warderobe a mélypont.) Igazából nekem is csak az első doktorral volt bajom, a karaktert az eredeti sorozatban (még) nem ismerem, de itt elég nagy idiótának mutatták be…

Én mindenképpen várom a folytatást.

Wisp - 2018. 01. 02. 16:09

Amennyit én láttam az Első Doktorból (pár sztori az első évadból), az alapján a túltolt hímsovinizmust leszámítva elég korrekten ábrázolták. Amúgy egyáltalán nem volt szeplőtlen az öreg, például az újkori Dokiknál néha poénszinten megvillantott arroganciája elég meghatározó volt (“Csak azért nem hívom gyermeknek, mert sértő lenne a civilizációm gyermekei számára”), meg úgy alapon nem volt túl hősies, a maga és Susan épségén túl jobban érdekelte a történelem érintetlensége, mint hogy másoknak segítsen. Nekem szimpatikus, hogy nem tettek úgy, mintha csak a divatérzéke változott volna az évek alatt, hanem bemutatták, hogy igenis más ember lett a sok dolog hatására, amit átélt. A változás jó, csak pozitív irányba történjen, a Doktornál pedig erről volt szó. Igazából pont ezt hiányoltam a Day of the Doctor triójától, de ez a rész eléggé kárpótolt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz