login |

The Orville: vége az 1. évadnak – írta Lantaar

2018. 01. 03. 21:45 - Írta: vendegblogger

10 hozzászólás | kategória: 2017/18 finálék, kritika,

Soha nem néztem a Star Treket, talán egy részt, ha láttam, azt is csak fél szemmel, még az új filmeket sem láttam – engem valahogy mindig jobban vonzott a Star Wars, illetve a Stargate-univerzum. Ettől függetlenül felkeltette az érdeklődésemet a The Orville, mert a készítők, illetve az alapfelvetés, majd később az előzetesek alapján ez egy nagyon végletes sorozatnak tűnt. Vagy baromi jó lesz, vagy hosszú éveken át példaként felhozott katasztrófa.

A végeredmény viszont meglepett, ugyanis nem ilyen egyértelmű a minősége, inkább valahol a kettő között van, viszonylag gyakran kilengve a két véglet felé.

Már a legelső fényképről lehetett érezni, hogy a sorozat nem csak paródia, hanem tisztelgés is lesz a Star Trek világa előtt. Sőt, interjúkban a készítő. Seth MacFarlane erőteljesen hangsúlyozta, hogy a sorozatot sokkal közelebb áll a Star Trekhez, ahol a humor faktort a hajón szolgáló legénység hétköznapi munkahelyi és magánéleti problémái fogják szolgáltatni.

Ezt a hozzáállást mutatja a sorozat alapfelvetése is, ahol MacFarlane Mercer kapitányának az álommegbízatását megkeseríti az, hogy kénytelen az őt megcsaló volt feleségével együtt szolgálni, sőt a pozíciót is csak azért kapta meg, mert az exe beajánlotta. Emellé hozza magával az idióta, de kiváló pilóta legjobb barátját, valamint a legénység jelentős része különféle földönkívüliekből áll, akik hozzák magukkal a saját, földi szempontból gyakran furcsa kultúrájukat.

Egy ilyen jellegű sorozatnak pont a karakterek adják a szívét és lelkét, hiszen, ha azok érdekesen vannak megírva és előadva, akkor azok akár még egy közepes, vagy annál rosszabb történettel rendelkező rész is képesek élvezhetővé tenni. Itt viszont sajnos nem ilyen egyértelmű a helyzet. Minden egyes jó karakter pillanatra jut 2-3 gyenge, vagy akár egyenesen idegesítő, aminek a legtöbb esetben a sorozat humorából ered.

– Okay, let’s pretend I don’t know what that is.
– Do you know what that is?
– I do not.
– So we could just say that.
– Thanks, buddy.

Ahh, a sorozat humora!

Aki már látott akár csak egyetlen egy részt is bármelyik korábbi MacFarlane-sorozatból, az sejtheti, hogy mire számíthat, bár itt azért jóval visszafogottabb, mint mondjuk a Family Guy-ban. Persze erőteljesen épít a popkult utalásokra, ami pont a legnagyobb bajom vele. Ne értsetek félre, kedvelem az ilyen jellegű humort, sőt használom is gyakran (lásd gyakorlatilag bármelyik korábbi kritikámat), itt viszont minden egyes alkalommal kizökkentett a jelentekből.

Joggal kérdezhetitek, hogy „Miért?”. A tovább mögött ezt is kifejtem és folytatom spoilerek nélkül.

Írói szempontból a popkult utalás nem más, mint egy nagyon olcsó és egyszerű trükk arra, hogy a néző/olvasó kicsit jobban tudjon azonosulni a karakterekkel. És míg ez nagyszerűen működik a jelenben játszódó sorozatoknál, addig a jövőbe helyezetteknél ez könnyen visszaüthet, mint ahogy az itt is történt, legalábbis szerintem.

A popkult utalásoknak van egy nagyon fontos követelménye: ahhoz, hogy működjenek, egy, az írók és a nézők/olvasók számára közös kulturális pontra kell mutatniuk, máskülönben hatástalanok lesznek. Ezek leggyakrabban vagy a gyerekkori élményekre, vagy hatalmas, megkerülhetetlen kulturális jelenségekre utalnak. Egy jelenben játszódó sorozatnál ez nem probléma, viszont amikor 400 évnyire a jövőben járunk és folyamatosan az 1980-as, 90-es és 2000-es évek kulturális elemeit emlegetik, akkor az bizony apró darabokra töri az illúziót.

Akárhányszor felemlegetik Kermitet/Brekit, Star Wars-t, vagy amikor az egyik rész konfliktusának feloldására a Real Housewives of New Jersey-t és hasonló reality show-kat használtak, akkor ezek a megnyilvánulások egyszer sem érződnek természetesnek. Helyette azt érezni, hogy az írók egyenesen hozzánk beszélnek és egy hajszálnyira vagyunk attól, hogy a szereplők egyenesen a kamerába nézzenek mielőtt ránk kacsintanak, hogy biztosan értjük-e a poént.

Viszont ha jók a történetek, akkor könnyebb elsiklani az ilyen problémák felett. Sajnos számomra ezen a téren is meglehetősen felemás lett a sorozat, bár ezt egyelőre nagyrészt hajlandó vagyok első évados útkeresésnek elkönyvelni, ami olyan sok sci-fi és fantasy jellegű sorozatot érint. Ugyanakkor azok a részek, amik mai társadalmi problémákra próbálnak reflektálni, sajnos egy kicsit erőltetettnek érződnek. Gondolok itt Klyden és Bortus gyerekére, vagy a finálé vallási aspektusaira.

Amikor viszont hagyományosabb sci-fi történetekre, vagy karakterépítésre fókuszálnak azok kimondottan jól működnek. Számomra ilyen volt például az 1×11 (New Dimensions), ami mindkét fenti szempontból jó volt. Ilyen volt még az 1×05 (Pria) is, aminél viszont ezeket egy kicsit beárnyékolta az „A” listás stunt casting Charlize Theron személyében, még akkor is, ha az alakítása meglepően jó volt.

A multiphasic orbit has only been hypothetical up until this point. A planet orbits a star, but its orbit is divided between two universes, ours and another.

(Egyébként nem ő volt ez egyetlen ilyen kaliberű színész, aki vendégeskedett az évad során, de én mondjuk furcsállottam, amikor egyszer csak feltűnt az egyik rész végén Liam Neeson. Egyszerűen ritka az, amikor egy újonc, országos sorozat az első évadban be tud vetni ilyen kaliberű vendégszereplőket.)

Ha már színészekről van szó, elég jó gárdát sikerült összehozniuk és úgy éreztem, hogy minden egyes résszel javult az alakításuk, ahogy kezdenek egyre jobban hozzászokni a karaktereikhez. Bár azért itt is vannak kivételek, de már sokkal szubjektívebb, hogy kinek mi nem tetszik.

Személy szerint engem meglehetősen idegesít Norm MacDonald karaktere, illetve Scott Grimes is sokkal gyakrabban zavaró, mint vicces. Seth MacFarlane pedig… Seth MacFarlane, bár visszafogottabban, mint mondjuk a 1000 Ways to Die in the West-ben. És volt bőven olyan jelenete, ahol képes volt komolyabb színészi alakítást nyújtani, ami meglepően üdítő volt számomra.

Még egy olyan eleme van a sorozatnak, ami mellett nem lehet elmenni, ez pedig a látvány. Ezen a téren látszódik a leginkább, hogy mennyire nagy hatással volt a készítőkre a Star Trek. Az élénk színek, a ruhák, az űrhajók külső és belső designja mind olyan erősen idézi fel az ST világát, hogy az még annak is nyilvánvaló, aki csak érintőlegesen találkozott azzal.

Amiért pedig egy hatalmas nagy piros pontot tudok adni a sorozatnak az a rengeteg praktikus effekt, amiket a különböző földönkívüliek megvalósításához használtak. Lassan már kezdtem azt hinni, hogy kihalt a latex maszkos lények művészete, erre bivalyerősen visszahozták azt. Mindennek a megvalósításához pedig érezhetően rengeteg pénzt beletolt a FOX a sorozatba, amit a készítők nagyon is jól költöttek el egy vizuálisan ismerős, de mégis egyedi világ létrehozására.

Vicces, hogy a pilot után még abban reménykedtem, hogy hamar kaszálják a sorozatot, ha másért nem is, csak azért, hogy Adrianne Palickinek legyen lehetősége visszatérni az Agents of SHIELD-be. Aztán ahogy jöttek az újabb részek, valami megfogott a sorozatban. Még úgy is, hogy nem vagyok teljesen biztos abban, hogy helye van-e a mai világunkban egy ennyire, már-már naivan optimista jövőképpel rendelkező szériának, még akkor sem, ha ez az aspektusa is leginkább még egy Star Trek előtti tisztelgés.

De így is eljutottam az évad végére, amit addigra már élveztem is. Mindenképpen látom benne a potenciált, hogy tovább javuljon a következő évadban.

10 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2018. 01. 03. 22:03

“Egy ilyen jellegű sorozatnak pont a karakterek adják a szívét és lelkét, hiszen, ha azok érdekesen vannak megírva és előadva, akkor azok akár még egy közepes, vagy annál rosszabb történettel rendelkező rész is képesek élvezhetővé tenni”

na, ez biztos.

megnéztem a finálét a második részes kaszám után, mert képeket akartam szedni, és mert mégiscsak legyen meg az a három, de itt tudatosult benne, hogy lehet bármilyen érdekes az epizodikus sztori (pria vagy az 1×07 talán?), csak azért nem fogom megnézni, mert annyi benne a sallang (aka. karakterdolog/idiotizmus).

a finálénak az első pár perce mérhetetlenül kínos volt számomra. egyrészt macfarlane színészkedése, másrészt pedig az, hogy kvázi írt négy minijelenetet, amikből kihozott egy poént vagy egy szitut. igen, mondhatjuk, hogy karakterizált, meg kulturális dolgot mutatott, amit egy állandó néző simán értékelhet, de számomra nyilván tök felesleges volt.

de a sztorival ugyanez volt a helyzet. az egész konfliktus annyira béna írás (lemerészkedik, észreveszik, ELBOTLIK a világ legnagyobb kliséhúzásában, muszáj segíteni a botló gyereken, aki nem sír, hanem felpattant és elszaladna, és akire pár perccel később macfarlane úgy utal, hogy “ha nem segítesz rajta, meghalt volna”, WTF.

az egész inciting incidens annyira erőltetett volt, pedig a sztori alapvetően lehet, hogy elfért volna, bár tök kiszámítható volt az első két felvonása. (anyuka a kisgyerekkel a városban “kelly watching” expozíció mondjuk nagyon gáz volt). a lényeg, hogy a végkövetkeztetésem továbbra is a 2. részes: hiába lenne helyenként jó a sztori, sőt, lehetne mindig jó, ha a maradék 15-25 percben az űrhajós élet cseppet sem érdekel, szóval ez van, nem az én sorozatom.

ja, és ezek a párbeszédek a néző kedvéért?

– But for the planet, approximately 700 years have elapsed.
– Wait. You’re telling me that seven centuries have passed since I was here before?

ööö.

Lantaar - 2018. 01. 03. 22:18

winnie: igazad van, pont ilyenek miatt nem is akartam számokkal értékelni, mert egyszerűen képtelen voltam. Mint mondtam, bízok abban, hogy a második évadra javulnak, de hogy ha csak ezt a szintet tartják, akkor nekem még így is belefér háttérzaj jellegű sorozatnak, ahol néha van egy két jó jelenet/rész és ha ránézek a képernyőre, akkor jó eséllyel valami jól kinéző dolgot fogok látni.
BTW: látom te is megtaláltad Perd Hapleyt :D

winnie - 2018. 01. 03. 22:31

csak néztem!:)))

Foberen - 2018. 01. 03. 22:53

én nagyon bírtam az évadot. Rengeteged szakadtam rajta. Bortus 1 perces karaoke jelenete TOP. Az arcok, a zene az a beszólás…:D 1-2 rész kivételével az adott történet is érdekes volt. Stargate után nagyon hiányzik egy ilyen sorozat komolyabb stílussal.

antares69 - 2018. 01. 03. 23:49

Ahogy Bortus halál komoly arccal 18. századi ruhában megjelent vívóleckét venni a virtuális térben nem lehetett önfeledten, hangosan nem röhögni! A tojáskeltés sem volt piskóta, de ahogy a pilóta reggel kiszállva az ágyból pofára esik, mert viccből levágták a fél lábát 👻 Nekem nagyon bejött a sorozat is és Palicki kisasszony is, pedig soha nem néztem egy percet sem a régi ST-ből!

Ace - 2018. 01. 04. 13:06

Én mint Star Trek rajongó nagyon jól elvagyok az Orville-el a komoly részeknél olyan mintha a régi TNG-t nézném a vicces részeken meg mosolygok nagyon szórakoztató a sorozat számomra. Bortus, Alara, Kelly a kedvenceim de Isaac is roppant szórakozató. MacFarlane-nél jobban bejön mikor nem humorizál hanem Mercer igenis kapitányként viselkedik mert sokszor feltünt ,hogy a karaktere azért nem véletlenül ül abban a bizonyos székben sokszor szerencsétlenkedik de ha nagyon kell előtör belőle a vezető is akkor sokkal jobban bírom remélem a késöbbiekben inkább erre fókuszálnak. A részek közül nekem is a Pria és a New Dimenssions vitte a pálmát mert ezeknél hasonlított a legjobban a TNG-re a sorozat. A komoly Discovery mellett nekem a könnyed ST-s kikapcsolódást ez a sorozat jelenti mindkettő jól sikerült szerintem. Várom a következő évadot.

Sigismundus - 2018. 01. 05. 16:08

Azok közé tartozom akik szerint jó lesz ez a sorozat, a komoly Dsicovery mellé. Tartottam én is a paródiától, de nem az lett, szerencsére.

Nade
” Egy jelenben játszódó sorozatnál ez nem probléma, viszont amikor 400 évnyire a jövőben járunk és folyamatosan az 1980-as, 90-es és 2000-es évek kulturális elemeit emlegetik, akkor az bizony apró darabokra töri az illúziót.”

Szerintem nem is akarnak mást, szerintem pont ezt akarják, minduntalan visszautalni a valóságra, a XXI századeleji jelenre. Rávilágítani hogy milyen hülyeségek is vannak. Mint ahogy az 1×07-ben tették, szerintem remekül. Egy scifinek egyébként ez is lenne a dolga, elgondolkoztatni a jelent önmagáról, a klasszikus ST ezt tette.

bela43nj - 2018. 01. 09. 16:55

szerintem ez az egész egy vígjáték.a jók közül.én néha besírtam.abszolut nézős.de én vígjátékfan vagyok.nálam a mom is 9/10,mig a taboo 3/10.

winnie - 2018. 01. 09. 17:08

nálam mindhárom 3:). na jö, a mom 3,5. jó lenne, ha ez komédia lenne, de ahhoz túl komolyan veszik magukat, és túl kevés obkektíve is a poén. mármint, ha magát a poént számolom, és nem azt, hogy viccesnek találtam-e. a keszitok szamara ez scifi adventure, es tipikusan olyan sorozat, amit lehet, hogy neznek az erdekesebb reszekert, ha nem lenne egy tonna sokkal, de sokkal jobb sorozat, amiknek a felet meg igy sem tudom nezni.

Asszem - 2018. 01. 16. 17:14

A sorozat már önmagában is egyetlen nagy popcult utalás a TNG világára :)

Nekem nagyon bejött, előbb néztem meg, mint a Discoveryt, sőt a többi ST-t is félbehagytam, amíg le nem ment a dara.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz