login |

Death in Paradise: a 6. évad

2018. 01. 04. 16:45 - Írta: gromit

3 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Még az új évad indulása előtt gyorsan tekintsünk vissza, milyen is volt az előző évad: elég mozgalmas, és sok újdonságot hozott. Volt például gyilkos leleplezése anélkül, hogy összetrombitálták volna az epizód népét. Volt régi (sorozatidő előtt lezárt) ügy újranyomozása, ráadásul holttest nélkül. Továbbá megvolt az első igazi duplarészes ügy, ami alatt nyomozóink kimozdultak a karibi térségből is, jó messzire: Londonba.

Az is kiderült végre, mi is volt tulajdonképpen Martha megjelenésének oka. A végére kaptunk új főcímet is – a törzsnézők már tudják, hogy ez személyi változásoknál elengedhetetlen kísérő. A tovább mögött folytatom a 6. évadot tekintve spoileresen. (Ha valaki az új előzetes láttán vakarná a fejét, klikkelve ugyancsak megtalálja a megoldást.)

Menetközben a főszereplő nyomozót alakító Kris Marshall kiszállt. Reméltem, hogy az 5. évad végén elég random módon felbukkant Martha karakterét csupán kreatív okokból dobták be, romantikus mellékszállal felkavarni egy kicsit Humphrey magánéletében az állóvizet. Sajnos ez nem jött be. Az új szereplő, Martha, a jelenlegi felügyelő humánus kiírását készítette elő.

Már az is gyanús (de legalábbis furcsa) volt, hogy már az évadnyitó egy teljes romkomnyi fordulatot hozott. A megvalósítással viszont nem a sebesség (kapkodás) volt a legnagyobb gondom, hanem hogy nem nagyon működött a páros között a kémia. Amikor Martha kerek perec kijelentette, hogy a szigeten Selwyn (azaz a rendőrfőnök) a legjobb barátja, akkor egyetértően hümmögtem, hogy hát igen.

Távozása után nem hiányzott volna, csak sajnos más volt a dramaturgiai szerepe, azzal, hogy hazarepült Angliába, még nem zárult le a történetszál.

A Londonban (is) játszódó dupla rész tulajdonképpen az eredeti alaphelyzet fordítottja, hiszen most pár karibi szigeti rendőr találta magát hirtelen a nyirkos és hűvös Anglia forgalmas fővárosában. A különbség az, hogy ők tényleg csak egyetlen nyomozás erejéig szakadtak ki megszokott környezetükből. Dwayne a jó meleg füles sapkája mellé saját magánéleti (de nem romantikus) mellékszálat is kapott.

A nyomozás egyszerre két helyszínen is zajlott, végig megmaradt a kapcsolat a karibi világgal is.

Martha végleg eltűnt a színről, de ezzel sajnos Humphrey is (nyilvánvaló, hogy ez volt az eredeti szándék). A londoni részben bemutatkozott az új felügyelő, Jack Mooney, akit az ír standupos, sorozatokból is jól ismert Ardal O’Hanlon (Father Ted, My Hero) alakít.

A karót nyelt nyárspolgár és a kissé szétszórt kétbalkezes után sikerült megint egy teljesen új karaktert bevetni főszereplőnek. Neve ellenére nem annyira holdkóros, de szerintem Humphrey, valamint Father Dougal és George/Thermoman után nem is lett volna szabad túl lököttre venni a figurát, nehogy nagyon sablonnak tűnjön.

A humorforrást most az adhatja, hogy Jack nem angol, hanem ír (igen, a karibi meg a francia mellé ír akcentust is kapunk), kiterjedt rokonsággal, változatos családi történetekkel (amúgy özvegyember és van egy lánya).

Az évad utolsó két részében már önállóan nyomozva is bizonyíthatott (természetesen a szokásos csapat támogatásával). Ardal O’Hanlon nekem amúgy is egyik személyes kedvencem régóta, úgyhogy ezt a főszereplőváltást is jól viseltem.

Paradise is a state of mind

A sorozat kezd kicsit a Doctor Who-ra hasonlítani abból a szempontból, hogy a főszereplőt pár évente lecserélik, és még a kíséretét is, csak nem egyszerre. A sorozat esszenciája viszont megmarad. Ha sikerül a váltás, azaz ha az új karakterek is szerethetőek, akkor tulajdonképpen semmi gond. A Death in Paradise-t legtöbben úgyis a könnyedsége és a karibi táj és hangulat miatt nézzük, ami különösen télvíz ilyen üdítő.

3 hozzászólás Ne habozz!

Lemoni - 2018. 01. 05. 01:02

Koktél, SPF 50, napszemcsi bekészítve, indulhat az újabb karibi buli! 🍹 🏝️ 😎

Mizchris77 - 2018. 01. 13. 18:45

Őszinte leszek, sosem gondoltam, hogy ennyire jól hat rám az ír akcentus :D :D :D Egész évben el tudnám nézegetni ezt a sorozatot. Örültem, mikor Londonból végre hazahúztak, tuti külön szürke szűrőt tettek a városi felvételekre, mert borzalmasan lehangoló volt a környezet :) De imádom, hogy sorozat közben képesek voltak váltani és ilyen elfogadható storyline-nal. Helló, Jack Mooney, sok boldogságot Humphrey és Martha!

gromit - 2018. 01. 13. 20:27

Látom, és értem is, hogy kisebbségben vagyok azzal, hogy nekem tkp a londoni kirándulás is tetszett. Azon kívül, hogy érdekes a kontraszt a két világ között, személyes okai is voltak.

Először is Ardal O’Hanlon itt mutatkozott be. Mutattak a városból néhány totálképet, hogy mindenki felismerhesse, aztán bevetették magukat egy nem kifejezetten turistás helyre, én meg ráismertem, pár éve londoni nyaraláson messzire elkalandoztam, és még abban a pubban is megfordultam, ahol Florence-szal Guinnesst itattak. én nem vágtam ilyen fancsali képet :)

De persze általánosságban én is a “nyaralós” aspektus miatt nézem a DiP-t, és a londoni duplarésznek is jót tett, hogy közben félig-meddig maradtunk St Marie-n is (JP meg a rendőrfőnök végig ott volt, és mi őket is követtük)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz