login |

Black Mirror – 4×01: USS Callister

2018. 01. 05. 22:08 - Írta: CyClotroniC

42 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, antológia, kritika,

Egy hete került fel a Netflix-re Charlie Brooker epizodikus antológiájának legújabb 6 része, aminek inkább jót tett a 3. szezonos költözés, mintsem hátrányára vált volna. Ha valami, akkor a Star Trek-es nyitóepizód egy tökéletes példa erre, mert aligha készülhetett volna el a USS Callister ilyen formában még a brit keretek között.

Ennek köszönhetőek a változatosabb helyszínek (kapunk például majd egy Izlandon forgatott epizódot is), arról nem is beszélve, hogy az amerikai színészeknek, rendezőknek és stábtagoknak hála, sokkal nemzetközibbé is vált a sorozat. A Black Mirror ezt rögtön két Emmy-díjjal köszönte meg, hiszen a San Junipero abszolút megérdemelten elvitte a legjobb írásért és a legjobb tévéfilmnek járó szobrot is.

Ami nem változott, az az epizódok minőségének az aránya. Továbbra is egy szimplán jó és egy gyengécske jut egy kiemelkedően szuper epizódra, bár elnézve, hogy mekkora eltérések találhatóak a rajongók saját toplistái között, ez alighanem idén is egyénfüggő lesz.

A korábbi éveknél mindig hangsúlyoztam, hogy lehet bátran bármilyen sorrendben fogyasztani a részeket, de az idei adagot elnézve egyre kevésbé merem ezt nektek állítani. Továbbra sem függnek össze a részek, de különféle kis easter egg-ek vagy visszautalások bizony színesíthetik, bővíthetik az élményt, ha tartjátok magatokat a sorban nézéshez.

A kritikák ennél az évadnál is spoileresek lesznek visszamenőleg, vagyis számíthattok arra, hogy az aktuális epizód eseményein túl, korábbi részekre is lehetnek majd visszautalások a lapozás után, előrefelé viszont nem kell tartani semmitől és kérlek titeket, hogy a hozzászólásoknál se spoilerezzetek előre a szezonból.

A tovább mögött tehát az idei első jobban sikerült epizóddal, a USS Callister-rel folytatom.

Bizonyos szempontból a USS Callister is hasonló szezonnyitó élmény volt a számomra, mint a Nosedive, mert mindkettőt kifejezetten szórakoztató volt nézni, ahogy az is igaz rájuk, hogy a Black Mirror talán legjátékosabb epizódjai közé tartoznak.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de azt észrevettem már magamon, hogy azok a legjobb Black Mirror-részek, amikbe csak belefeledkezek és élvezem az utazást, ha inkább agyalós, találgatós, csavarkeresős élményként élek meg egy epizódot, az azért többnyire valami hibával vagy középszerűséggel is jár.

A USS Callister mindenképp az évad jobban sikerült epizódjai közé tartozik, mert tényleg baromi játékosan remixel pár ismerős panelt, olyannyira, hogy egy percig sem válik a hátrányára, hogy már korábban ellőtt technológiai trükköket hasznosít újra. Ha kicsit kritikusabbak vagyunk a Black Mirror tech-arzenáljával kapcsolatban, azért az jól látszik, hogy döntően a virtuális valóság, az emlékek és az érzékelés témájára van rákattanva Brooker.

Nem húzza sokáig az epizód az első kisebb fordulatot, így elég hamar kiderül, hogy bár Daly (Jesse Plemons) a való életben egy el nem ismert, szorongó, introvertált zseninek tűnik, aki elől minden tiszteletet és rivaldafényt elhappolt a társa, addig a saját kis virtuális játszóterén egy zsarnok, aki kollégái USS Callister-re száműzött digitális klónjain vezeti le kamatostul az utolsó csepp frusztrációját is.

Sanszos ugyan, hogy Daly virtuális, félisten énjének oroszlánrészét a környezete szülte, ugyanakkor így is nagyon hamar vedlik át áldozatból szociopatává, Jesse Plemons pedig kisujjból lehozza ezt a változást eleinte a Fargo szerethető, balek hentesét idézve, később pedig megközelítve a Breaking Bad neonáciját.

Daly viselkedésében az a tragikus, hogy saját kis virtuális terének hála, nincs is nagyon rákényszerítve a változásra a való életben, hiszen adott számára egy platform, ahol következmények és konfliktusok nélkül elégtételt vehet a napi sérelmekért, ahol minden a kénye és kedve szerint zajlik. Nincs tehát arra semmi oka, hogy konfrontálódjon így továbbra is céltáblaként vészeli át a munkaidőt, míg vissza nem ülhet a USS Callister kapitányi székébe megtorolni azt a legénységen.

Ha eltekintünk attól a sorozat által is elég nagyvonalúan átugrott technológiai vívmánytól, ami lehetővé teszi Daly számára, hogy egy szimpla nyálmintából megalkossa valakinek a digitális klónját annak teljes személyiségével és összes emlékével együtt, akkor gyakorlatilag megint csak a virtuális valóság gondolatával játszunk el. Ám talán sosem csinálta meg azt egyetlen epizódban a Black Mirror, hogy egyszerre bemutatja az ebben rejlő lehetőségeket és az emberi faktor által behozott jókora árnyoldalt is.

Ha belegondolunk, egy teljesen más ember kezében, megfelelő szabályzás mellett, az eszköz amit létrehozott, lehetne maga San Junipero is, egy privát kis mennyország, ahol minden emlékünkkel együtt tovább élnének a digitális klónjaink, egy hely, ahol kiélhetnénk a fantáziáinkat. Az már más kérdés, hogy Daly pontosan ezt teszi, csak teljesen más ingerek hajtják, megszűnik a mellérendeltség és ezért válhat könnyen egy lehetőségekkel teli keret börtönné.

A USS Callister viszont elmegy egészen odáig, hogy megmutatja nekünk az Infinity világát rácsok és bevarrt szájak nélkül, így a sikeres szökés után kinyílnak a lehetőségek, és már bőven nem a halál/törlődés tűnik a legjobb alternatívának számukra, hanem igazi Star Trek-es filozófiával élve, az ismeretlen felfedezése.

Természetesen ez se lenne online játék, ha már az első kanyarban ne az Aaron Paul hangján megszólaló trollba botlanának bele, de ez is egész jól bizonyítja, hogy Brooker-nek azért van fogalma a mai gaming és geek szubkultúráról, és talán az sem véletlen, hogy épp egy Star Trek-es VR játék megjelenése után kaptunk egy ilyen epizódot.

A legjobb azért mégiscsak az a negyedik szezon nyitóepizódjában, hogy végtelenül szórakoztató, és ugyan simán beviszi azt a szokásos gyomrost a nyalókával, kifejezetten humoros összességében, jól állnak neki még a cheesy egysorosok is, Plemons és Milioti pedig láthatóan tök jól érzik magukat a szerepükben.

42 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2018. 01. 05. 22:12

ezt nagyon szerettem az elejétől a végéig, tipikusan olyan, amikor az utazãs elragadott, egyszerre volt vicces és vérfagyasztó, és jó volt látni a fargo után megint miliotit.

9/10

Pocok - 2018. 01. 05. 22:24

Nagyon erős évad volt. Ennél jobban csak a 6 rész tetszett.

Amúgy meg…

“Okay. Stealing my pussy is a red fucking line.”

the_daver - 2018. 01. 05. 22:31

Baromi jó volt, ahogy az elején a klsszikus Star Treket idézték meg, ami a végére a JJ Abrams féle reboottá változott annak minden formaiasságával :)

Alain Prosztó - 2018. 01. 05. 22:32

“talán sosem csinálta meg azt egyetlen epizódban a Black Mirror, hogy egyszerre bemutatja az ebben rejlő lehetőségeket és az emberi faktor által behozott jókora árnyoldalt is”

A White Christmas-ben talán? Egyébként ha már itt tartunk, most vettem észre, hogy kicsit repetitívek kezdenek lenni a bizonyos motívumok, ilyen ez a “digitális kópia” dolog is.

Egyébként tetszett ez az epizód, talán a legjobban az évadból, bár a humoros, könnyed jellege miatt nehéz összevetni pl. a Metalhead-del.

Eddig nálam a sorrend:
1. USS Callister
2. Metalhead
3. Hang the DJ
4. Arkangel
5. Crocodile

A hatodik részt még nem láttam.

Shyllard - 2018. 01. 05. 22:34

Nagyon féltem ettől a résztől, mert előzetesek meg minden miatt nem láttam a potenciált, hogy ezzel a témával mit kezdenek, erre meg… A Black Mirror jobb részei közé tartozik, bevallom a tavalyi San Junipero-t nem szerettem (van benn pár akkora ellentmondás, hogy nem tudok felülkerekedni rajta), viszont ez a pozitívabb részek közé számítható epizód egészen belelopta magát a szívembe.

Abban meg biztos vagyok, hogy lesznek ellentmondások véleményekbe, nagyon csodálkoztam, mikor olvasva a facebook-os posztot, többnyire más vélemények jöttek ki a legtöbbeknek, mint nálam.

Claire8310 - 2018. 01. 05. 22:34

Kedvencem az évadból, bekerült az újranézős Black Mirror epizódok közé. Jimmi Simpsont is mindig jó látni, itt is remek volt.
És az milyen helyes kikacsintás volt, hogy amint lekerült róluk a Space Fleet mod, rögtön a mai Star Trek filmek hangulatát idézte a hajó belső, a képen is berakott lens flare-estől.
Látványos, hangulatos, Daly karakteréről ahogy lassna kiderülnek a dolgok és átértékelődik minden és mindenki… jó kis nyitó epizód volt, nálam túlságosan magasra is dobta a lécet a többinek.
9/10

spamdog - 2018. 01. 05. 22:41

Arról nem is szólva hogy felvetődött az ötlet egy USS Callister spinoff sorozatra is!
https://www.hollywoodreporter.com/live-feed/black-mirror-uss-callister-spinoff-ideas-director-star-trek-hidden-star-wars-nods-1070875

racs - 2018. 01. 05. 22:41

Nekem is tetszett alapvetoen, bar ugy ereztem, hogy a majdnem egy orat kicsit nyogve toltotte ki.

Ha britek csinaltak volna meg akkor Dr. Who vilagara lett volna rakattanva a joember? :D

dukyka - 2018. 01. 05. 23:06

Ez az epizód tetszett a legjobban a 4. évadból. Ettől függetlenül 2 rész volt talán, amiben nem volt önismétlés. Látszódik, hogy elfogyóban a kreativitás. Nem érzem azt, hogy bármiféle új morális vagy társadalmi kérdéssel foglalkozott volna ez az évad, pedig ez a sorozat lényege, szerintem.

WillTraveler - 2018. 01. 05. 23:07

10/10!
Egyik kedvenc Black Mirror részem lett. Emmyt neki:)

Natale - 2018. 01. 05. 23:21

Na, akkor en leszek az elso inkabb negativ velemeny.

Nekem ez nagyon sulytalan volt, mar azon is fennakadtam kicsit amit a szerzo is irt, nyalmintaban nincsen szemelyiseg meg emlekek. Viszont ez az egesz egyaltalan nem fogott meg (hianyoltam peldaul a White Christmasben megjeleno ervet hogy ezek csak kodok, a szevedesuk bizonyos felfogas szerint nem valodi). Jo, bevallom ezek a messzi urt felfedezos sci-fik sosem fogtak meg, mindig zavart hogy az irok ugy varialjak a vilag szabalyait ahogy nekik tetszik (kiveve Firefly, de az igazabol egy western).

Na de visszaterve, nagyon igeretesen indult, vartam hogy mi sul ki belole de az egesz sztorinak azt az aspektusa lett elhanyagolva, ami sokkal jobban erdekelt volna: a valo vilag es hogy ez a szadista jatszadozas hogy csapodik le Daly “valodi” enjeben vagy hogy mit szolnak a tobbiek ha megtudjak, mit csinal.

Illetve egyszeruen zavartak az olyan reszletek mint hogy:

1)Baromira nem szamit hogy ellopjak azt a nyalokat, ha egyszer lekodolta a dns-t, akkor nyilvan megvan az valahol egy faljban.

2)Miert fut a szimulacio akkor is amikor Daly nem jatszik? (Ha leallna akkor nem tudnanak terveket szoni.)

Es a vegere meg egy megjegyzes, amit a Playtestnel is irtam: nem hiszem hogy valodi veszely lenne az hogy valaki “bennragadjon” egy ilyenben, kell ra egy fizikai killswitch es kesz. Itt valami olyan hogy az a bigyo amit ratesz a fejere, magatol lejon 2 ora jatek utan ha a jatekos nem okezza le manualisan hogy mehet tovabb.

Viszont kifejezetten humoros, es mindezzel egyutt is elveztem nezni, 6,5/10 siman.

CyClotroniC - 2018. 01. 05. 23:28

Logikailag egyébként engem az zavart, hogy ha csak az eredeti terv valósul meg, és ezek a klónverziók törlődnek (nyalóka ide vagy oda), akkor se tartana semmiből új DNS mintát szereznie Daly-nek, így én végig azt vártam, hogy kifelé győzzék meg a valós énjüket egy ilyen szimuláció létezéséről és úgy oldják meg a problémát. De ja, ettől függetlenül én élveztem.

Tommy - 2018. 01. 05. 23:45

Nekem eddig ez teljesen kimaradt, még a cikkek olvasása is.
Jól sejtem, hogy olyan mint a Metal Hurlant csak jobbra sikerült?

Próbáltam IMDB-n rákeresni de “Black Mirror” adott egy tucatnyi találatot.

Gavroche - 2018. 01. 06. 00:00

Nagyon nem szerettem ezt a rèszt, számomra semmit nem hozott abból a hangulatból, amit a Black Mirror-ban szeretek. Az időnként megcèlzott könnyedebb ès lazább hangvètelre való törekvést tènylegesen csak törekvésnek ès erőlködèsnek èreztem, a konfliktust ès a karakterek drámáját pedig abszolút átèlhetetlennek, egyáltalán nem èrintett meg semmilyen elemèben sem az epizód.
Pozitívumként Plemons-t tudom felhozni, őt mindig jó látni (noha nagyon nehèz dolga nincs a szereppel), Milioti-t viszont nem tartom túl jó színèsznőnek ès most sem sikerült meggyőznie.

Lemoni - 2018. 01. 06. 00:05

Az én sorrendemben a USS Callister a 4. helyen van, talán előbbre végzett volna 10-15 perccel rövidebben, de túlnyújtottnak találtam. Egyébként ötletes, látványos, jópofa, a szereplőket is szerettem, viszont Cristin Milioti játéka nekem irritálóan harsány volt.

A 4. évados tetszési listám:
Black Museum -8,5/10
Metalhead – 7/10
Crocodile – 7/10
USS Callister – 7/10
Hang the DJ – 5/10
Arkangel – 3/10

Pszeudo-álcivil - 2018. 01. 06. 00:39

Szerintem korrekt rész volt, a dramaturgia kicsit kiszámítható volt (sajnos volt olyan ahol sokkal jobban ki lehetett számítani). Viszont ebben az évadban több jobb rész is volt, itt az alapötletből még pár dolgot kihozhattak volna.

Nálam a 10-es pontozás:
USS Callister – 7
Arkangel – 10
Crocodile – 3
Hang the DJ – 9
Metalhead – 6
Black Museum – 8

denee - 2018. 01. 06. 00:51

Tommy: 2011 es az. A Metal Hurlant nem tudom hogy milyen, csak hogy antológia, tehát abban biztosan hasonlít, amúgy passz.

kieten - 2018. 01. 06. 03:26

Szerintem ez volt a legjobb rész, a #metoo mozgalomhoz is kicsit aktuális volt, érdekes kontextusba rakta. De az évad annyira nem tetszett, nincs sok új a nap alatt, amit ne lehetne levezetni a régiekből vagy azok variánsaiból.

winnie - 2018. 01. 06. 05:08

” Jól sejtem, hogy olyan mint a Metal Hurlant csak jobbra sikerült?”

igen, mondhatni. a metal hurlant jobban scifis, ez inkább technológiás, de volt az MH-nak olyan része, ami illett volna ebbe is.

winnie - 2018. 01. 06. 05:09

azért én is ideírom.

4×01: 9/10 (az elejétől a végéig élvezetes)
4×02: 7,5/10 (csak a vége húzta le)
4×03: 5/10 (csak a vége húzta föl, nagyon kiszámítható volt)
4×04: 9/10
4×05: 6/10
4×06: 9,5/10 (itt ugyan rájöttem, hogy mire megy ki a játék, de az egész egy pillanatig sem ült le, élveztem a menetet, de nagyon)

nade - 2018. 01. 06. 06:09

Ha a sok ‘plot hole’-tól (emlékeket is klónoz dnsből, a ve játék megölheti a játékost, stb) eltekintünk, akkor is elég szemét dolog, hogy egy csapat adatot, NPC-t állítanak be áldozatnak, a geek srácot meg szociopatának, annyira, hogy halált érdemel. Ennyi erővel sokan azt érdemeljük, hisz ki nem gázolt pl gyalogost a GTA-ban?

Ti junkiek kinek a partján álltok? Tényleg a programokén?

(amúgy vmelyik részben a tvben a hírsávban arról írnak hogy emberi jogokat adnak nekik, a ‘cookie’-knak. Kb olyan minthogy nemrég az UAE állampolgársägot adott egy robotnak. Nonszensz.)

winnie - 2018. 01. 06. 06:36

egyrészt nem kell pártot választani, egyszerűen csak élvezni kell a mesélést, és konstatálni, hogy láttunk egy szcenáriót, amiben történtek bizonyos dolgok (történhetett volna más is, más előjellel, de ez volt a legérdekesebb, gondolom), másrészt éppen ez a kérdés van felvetve vitaindítónak, hogy mik a határok – nem kell mindenkinek ugyanazt gondolnia. bár persze nem hiszem, hogy bárkit is megnyugtatna, ha ő (az énje? a tudata?) kerülne ilyen szituációba, hogy a fizikai teste éli minden további nélkül az életét, a lényének egy darabja viszont be van zárva.

zolij - 2018. 01. 06. 08:09

Érdekes kérdés, hogy a virtuális másolatoknak van-e egyáltalán bármiféle joguk. Ugyebár a White Christmasben a cookieknak nem volt, szabadon lehetett őket kínozni annak érdekében hogy ellássák az asszisztensi feladatot, holott ők is teljes értékű digitális másolatok voltak.

csernakakos - 2018. 01. 06. 11:53

A teaserek alapjan ettol a resztol tartottam csak, de vegul a kedvencemme valt az evadban. Kiraly a sztori, a szineszek pedig lubickolnak a szerepukben. :) Ujranezos!

audrey - 2018. 01. 06. 12:13

Én roppantul untam. Szerintem is súlytalan volt, és Milioti-t is idegesítőnek találtam. Ha tényleg valahogy a valóságban sikerült volna valami eredményt elérni nála, többre értékeltem volna.

Nincs is nagy kedvem neki állni a többinek, ha sokan ezt tartják az évad legjobbjának.

CyClotroniC - 2018. 01. 06. 12:43

Nekem pont azért jött be Milioti, mert miatta lett az egész epizód hangulata alapvetően könnyed. Nekem legalábbis kellett az egészhez ez a kis bohókás “most szórakoztok velem?” él.

Nekem még a Black Museum hátravan, de amúgy ez a sorrend eddig:

1. Hang the DJ (szerintem baromi cuki volt)
2. USS Callister
3. Crocodile (Izland és a skandináv krimis hangulat húzta fel)
4. Metalhead (feszültség helyett egész jót bóbiskoltam rajta)
5. Arkangel (erre meg csak szimplán dühös vagyok, egy tök jó alapötletet csesztek szét, pedig itt aztán lett volna mit vizsgálni főleg a gyerek szemszögéből)

blin - 2018. 01. 06. 12:53

@audrey
Én is súlytalannak éreztem (de lehet közrejátszott, hogy ki voltam már erre a sorozatra éhezve :)), így nálam nem is ez volt a legjobb.

Az én sorrendem:

Hang the DJ – ez egy izgalmas koncepció a párkereséshez és hát valljuk meg, efelé tartunk :)

Metalhead – elég brutál és némi háttérinfó jó lett volna miért is alakult így a világ, de maga a rész lekötött. Ó, azok a büdös bogarakkk…

Crocodile – Bűn és bűnhődés a la Black Mirror.

Arkangel – amúgy én már gondoltam, hogy ez lesz, ha egyszer ez a kislány felnő + 1 überbrutál mozzanat is volt a végére, ami nekem sok(k) volt.

USS Callister – gyönyörű képi világ, remek sztori DE engem pont érdekelt volna hogy miért lett ő ilyen és a valóságban hogy lehetne rajta segíteni, hiszen ő egy géniusz volt, aki munkát adott sok embernek… Szal én nem ebbe az irányba vittem volna csak.

Black Museum – ezt értettem, csattanója is van, de valahogy mégsem fogott meg annyira mint a többi.

Mindent összevetve azért jó részek ezek, várom a következőt.

winnie - 2018. 01. 06. 13:15

“Nincs is nagy kedvem neki állni a többinek, ha sokan ezt tartják az évad legjobbjának”

ha valamitol nem kell felni, akkor az, hogy mondenki ugyanugy fogja megitelni a szezont. itt midenki fog mas ledvencet es gyenge pontot talalni. ami valakinek kevesbe jon be, az masnak nagyon, es viszont.

Yamagato - 2018. 01. 06. 13:39

Valóban egy jobban sikerült BM epizód volt. Az elején azt hittem San Junipero szerű feelgood epizóddal nyit az évad (a fura geek megtanul kiállni magáért), erre gyorsan átment egy szadista isten/diktátor elleni lázadásba.

A DNS-ből teljes emlékekkel rendelkező full azonos virtuális klónt csinálni valami csodakütyüvel….hát ez aspektus akkora ordas baromság volt, hogy teljesen kizökkentett az egész rész alatt.

Viszont, összességében végig lekötött, az alapvető koncepciós hibát pedig bőven pótolja a karakterek és a színészi játék. Teljesen átélhetővé vált milyen szörnyű életük is van a virtuális másolatoknak ilyen brutális elnyomás alatt. A Plemons-Simpson-Milioti trió brillírozott a szerepekben. Ennyire semelyik ST részen nem szorítottam, mint amikor itt a tűzfal felé menet átszelték az aszteroida mezőt és “valódi” legénységként dolgoztak együtt, remekül kikerekedett a rész. Nagyon Black Mirror-ra jellemző kis csavar volt, hogy a happy end = halál. Adott egy groteszk színezetet az egésznek, hogy azért szurkolunk, hogy sikerüljön meghalniuk.
Azt, hogy végül túlélték, kicsit erőltetnek éreztem, jobb lett volna, ha tényleg törlés lesz a vége. (A troll azért jó húzás volt, kaptunk egy kis ízelítőt, hogy ez a végtelen univerzum nem fenékig tejfel.) Egyébként Waltonnal mi lett? Az volt, hogy meghalni nem tud és élve kell tűrnie az elégetést. A tűzfal áttörése után viszont nem volt sehol és szó sem esett róla, hogy mi lehet vele.

Plusz, ami miatt nem gondoltam volna, hogy valaha is BM részt fogok dicsérni, az a látvány. Mind a díszletek, jelmezek és a CGI is nagyon rendben volt, emelem a kalapom.

bvr - 2018. 01. 06. 16:05

Ahogy az általános kibeszélőben is írtam, a Hang the DJ és a Black Museum voltak az abszolut kedvenc (mondjuk 9/10), és ugyan ezt a részt is alapvetően szerettem de azért komoly bajaim is voltak vele.
Ami tetszett, az egyrészt a hangulat, másrészt a színészek, illetve főleg kettő (Jesse Plemons és Jimmi Simpson, akiket bár nem minden szerepükben szeretek, viszont ide nagyon jó casting voltak)
Amik viszont a problémáim, hogy ugyan az alapfelvetésben szerintem van potenciál (visszaélés egy ellopott virtuális duplikátummal) viszont egy BM epizódban nem szoktak ilyen hülyeségek lenni (ami itt a kommentelők között is sokakat zavart) hogy dns-ből az aktuális személyiség az összes jelenlegi mentális tulajdonságával. Az ilyen “meghökkentő mesék”nél tök fontos hogy az alapötlet az a helyén legyen, pl. lehetett volna hogy ebben a világban mindenki amúgy játszik és onnan lopja el, stb, stb, nem akarom ezt most én itt végiggondolni, ez az írók feladata, de ezt nem lehet ellazsálni (és basszus, ehhez nem kell évadokat végiggondolni, pont ez a lényeg, ez a formátum egyik óriási előnye! Csak egy jó ötlet kell, ami pluszminusz 1 órában működik)
A másik baj pedig hogy a karakterek nem rántottak be. A “kapitány” az elején érdekes volt hogy a való életben érdemei ellenére szemétkednek vele, és (mivel bámulatos hol tart már a tudomány :))) nem csak gondolatban tud bosszút állni, hanem virtuális valóságban is. Viszont itt meg egy f*sz lett, ráadásul még hülye is hogy ilyen bénán hagyta magát átverni.
A “személyzet” meg, persze kicsit sajnálhattam őket, na de a való világban amit láttunk tőlük, az alapján “megérdemelték”. És ezzel a kettősséggel a film nem kezdett semmit (tehát ez nem problémafelvetés volt, hanem úgy jött le mint rossz forgatókönyv-írás)
Ráadásul míg Jesse Plemons és Jimmi Simpson legalább eladta a karaktert (persze csak abban az értelemben, hogy jó volt nézni, a karakterek attól még nem voltak jól megírva), addig Milioti színésznőként sem tudott semmit sem menteni a helyzeten (főleg hogy az ő karaktere a való életben és a virtuális világban is elég rosszul és inkonzisztensen volt megírva)

Bár most inkább azt írtam ami nem tetszett, pedig összességében azért nem volt rossz, mert jól szórakoztam (legyen olyan 7-8/10) Talán ha rövidebb az tovább erősített volna, nem jöttek volna ki annyira a hibák.

denee - 2018. 01. 06. 17:09

nade, zolij: na igen szerintem erről szól az a rész (is). mi számít embernek? embernek számítasz e ha csak az elméd az ép? vagy ha lemásolják és nem emberi testbe helyezik, akkor te még embernek számítasz? egy teljes értékű másolat miért lenne kevesebb mint te? akár te is lehetnél csupán egy másolat, akkor sem gondolnád hogy jogaid vannak? ezért szerettem ezt a részt is, meg a White Christmas-t is, és örülök hogy Brookert foglalkoztatja annyira ez a téma hogy több epizódot is köré épít.

reatard - 2018. 01. 06. 20:13

Az első három évadot imádtam, de a mostani nagyon haloványra sikerült. Az első rész meg annyi tudományos/logikai/morális baromsággal van tele, hogy irigylem aki ezektől eltekintve élvezni tudta és sajnálom aki komoly mondanivalót vélt felfedezni benne.

Kacsa Mester - 2018. 01. 06. 23:52

Az előzetes alapján ezt a részt vártam a legkevésbé, sőt, tartottam tőle. De mégis ez lett az egyik kedvenc epizódom az évadból (a Black Museum-mal holtversenyben). Számomra végig szórakoztató volt.

fv - 2018. 01. 07. 10:56

nade: Honnan tudod, hogy te egy valóságos ember vagy, nem pedig egy kód? Ha ilyen irányba megy a fejlesztés, akkor a GTA valamelyik jövőbeli verziójában az a járókelő, akit elütsz, simán azt fogja hinni magáról, hogy ő egy igazi ember.

rivera - 2018. 01. 07. 12:12

Az én pontjaim:

USS Callister – 9
Arkangel – 4
Crocodile – 6
Hang the DJ – 10
Metalhead – 6
Black Museum – 6

Kedvenc témáim a tudat, a szimuláció és az AI, az ezekkel foglalkozó részeket szerettem a legjobban. A Black Museum nekem kicsit már megfáradt, olyan érzésem volt, hogy csináltak egy epizódot a kisebb, egy részt már nem érdemlö ötleteknek. Az USS Callister az évad egyik legjobbja, teljesen mozi szint. Az Arkangel és a Crocodile egy-egy technológiát jár körül, elöbbi szülöként nem ütött nagyot (nem tudtam azonosulni), míg utóbbi nagy érzelmi hullámvasút volt. A Metalhead nagyon valóságos, sajnos kevés ötlettel és szirupos csavarral. A Hang the DJ-nek viszont a San Julipero mellett a helye, kedvenceim.

Stefan - 2018. 01. 07. 15:26

Nagyon jó évadot kaptunk kár hogy csak ennyi rész volt..

USS Callister – 9 (Izgalmas volt és vicces pedig nem vagyok Star Trek fan)

Arkangel – 7 (Ez volt talán a tipikus Black Mirror rész amit eddig megszoktam: egy hétköznapi családra adott esetben anya lányra koncentrált olyan technikai kütyüvel amit simán elképzelek hogy pár év és létezni fog..)

Crocodile – 8 (Nyomozás gyilkosság, elborult főszereplő, skandináv táj, jó volt ez is)

Hang the DJ – 10 (Imádtam, végig jól felépített rész kitűnő zárással és tényleg egy olyan témával ami jelen van már sajnos, lásd tinder és társai..)

Metalhead – 5 (Sajnos ez nem fogott meg ennél még a Waldos rész is jobb volt.. Mégis adok 5 pontot mert az ötletes volt hogy fekete fehér a kép na meg a kutyák se voltak rosszak)

Black Museum – 9 (Jó kis összetett rész végén a csattanóval, eléggé bírtam)

Lacisx - 2018. 01. 07. 19:48

50 évvel ezelőtt maga a DNS léte is elképzelhetetlen volt, 10 évvel ezelőtt meg még – csak 1 ide nem tartozó technológiai példával élve – például a 3D-s nyomtatás is fantasztikum volt. Ki tudja, mire lesz képes a technológia néhány évtized múlva?

Amúgy 1 ilyen sorozatban nem kell keresni a realitást. Legalábbis a jelenlegi, ismert realitást. Épp annak a határait feszegeti a Black Mirror.

Nagyon jó rész volt.

Clegane - 2018. 01. 08. 00:12

Jaj én nagyon utáltam. Már korábban is pont azok miatt utáltam a BMet amik itt is felsorakoztak, pedig gondoltam ezzel adok neki még egy esélyt. Na többet nem kap. Olyan baromi okosnak hiszi magát az írás, miközben ezer sebből vérzik – sokat már ti is felsoroltatok korábban.
elsősorban az a hozzáállás bosszant, hogy direkt negatívan áll a dolgokhoz. Miért ne tudta volna módosítani a személyiségét is a klónoknak hogy örömmel szolgálják? Csak hogy direkt szadistának lehessen beállítani a technológiai vívmányokat?
Másodsorban az a marerialista filozófiai hozzáállás, hogy azt hiszi az író, hogy egy AI másolat is teljes értékű ember, holott nyilván nem.
Brrrrr de vacak volt

Sheen - 2018. 01. 08. 07:32

Sikerült megnézni mindet. Nálam a sorrend:

1. USS Callister – 9
2. Hang the DJ – 7
3. Arkangel – 5
4. Crocodile – 4
5. Metalhead – 3
6. Black Museum – 1

HeroZs - 2018. 01. 08. 23:32

yep, nekem is súlytalan volt: át lehet nagyvonalúan ugrani ezket a részleteket, de nekem pont akkor tud ütni egy BM rész, ha azt érzem, hogy ez simán megtörténhet 15 év múlva.
ez az illúzió már a harmadától elillant

Thomas - 2018. 01. 11. 21:40

Nekem hozta a szokásos közepes szintet, egy jó alapötlet rossz kivitelezése. Annyi mindent lehetne kezdeni ezzel a témával, ha ez volt a legjobb ötlet, hogy kergesse a programozó a digitális embereket, hát nagy a baj:) Felsoroltak már előttem több baromságot is, azt nem teszem meg újra, csak annyit hozzáadnék, hogy nem vették el tőle a kütyüt, ő írta a játékot, korábban is láttuk, hogy bármit meg tud tenni anélkül is, miért nem tudott az űrhajóra teleportálni? Vagy legalábbis kilépni, és megszakítani az update-et? Neem, ehelyett üldözte őket a virtuális térben valami lepukkant űrhajóval:) De az első felét élveztem, mert az alapötlet tényleg jó volt, így jár a közepes!

Remélem most is lesz egy San Junipero, amiért érdemes végignézni a többi ötöt:)

NatoLocator - 2018. 01. 13. 12:05

Én ezt a részt úgy értékeltem, mint a virtuális valóság győzelme a hús-vér világ felett.
Elérkeztünk egy olyan korba, amikor újra kell definiálni olyan fogalmakat mint élet, szabad akarat, a személyiség jogai, önrendelkezése, az én határai.
Ez olyan történet volt, mintha a FPS játékból, amivel épp játszom PC-n, kijön a szörny és ténylegesen megöl engem. Rémisztő belegondolni.
Itt egy introvertált, elnyomott ember kiélhette dühét és frusztráltságát egy virtuális világban, cserébe a való világban nem ártott senkinek. Mennyi gyilkosság, terror-cselekmény lenne megelőzhető ezen a módon?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz