login |

Pilot: Mária Terézia

2018. 01. 06. 20:00 - Írta: Qedrák

8 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, hazai termék, kritika, minisorozat, pilot-mustra,

Azt hiszem, hogy az elmúlt évek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Peak TV beszivárog a magyar televíziózásba, és egyre több hazai gyártású tartalommal kedveskednek az itthoni nézőknek. Műfajukat tekintve ezek meglepően változatosak, bár aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy vannak még meghódítatlan területek ezen a téren.

A történelmi témájú sorozatok ezek közé tartoznak, bár a Kossuthkifli tulajdonképpen ebben a műfajban született meg. Noha az igény és valószínűleg a politikai akarat is meglenne arra, hogy történelmi sorozatokkal örvendeztessék meg a magyar nézőket, mégsem láthatjuk azt, hogy zsinórban születnének meg az újabb és újabb alkotások. Ennek oka könnyen kitalálható: egy történelmi sorozat gyártása a tévés műfaj drágább produktumai közé tartozik, ráadásul könnyen nagyot lehet vele bukni.

A költségvetési problémák leküzdésének egyik kézenfekvő módja, hogy több partnerrel nagyobb közönséget célzunk meg.

A közmédia legújabb minisorozata, a Mária Terézia, ezt a megoldást választotta, koprodukcióban elkészítve az osztrák, a cseh és a szlovák partnerével. Tekintve, hogy a történelmünkből fakadóan több száz évig együtt éltünk a velünk szomszédos országok népeivel, azt hiszem nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy lesz még a jövőben hasonló sorozat, hiszen a történelmi alapanyag bőséges lehetőséget biztosít ehhez.

Kicsit féltem attól, hogy a Mária Terézián látszani fog a szokásos közép-európai spórolás, de meglepődve tapasztaltam, hogy ennek nyoma sincs. A sorozat egy cseppet sem takarékoskodott a jelmezekkel, a környezet megjelenítését pedig elősegítette, hogy az egykori Habsburg-monarchia területén még akadnak olyan barokk kastélyok, amelyek túlélték a történelem viharait.

Ehhez pedig szerintem nagyon találó háttérzenét adtak hozzá, a korszak komolyzenei stílusa bearanyozta azt a másfél órát, ameddig az első epizód tartott. A tovább mögött folytatom.

Előbbiből fakad a sorozat egyik legnagyobb erénye: a 18. század közepének barokk életérzését, a szigorú udvari etikett merev szabályait azt hiszem hibátlanul sikerült érzékeltetni a nézőkkel.

Ikonikus jelenet lett abból az aktusból, amikor a császár és a felesége a szolgahad jelenlétében igyekezett a trónörököst összehozni, a lankadó lelkesedésű VI. Károly császárt (Fritz Karl) pedig a szobába hozott pornográf festményekkel igyekeznek ösztönözni a feladata teljesítésére. (Erről például először azt hittem, hogy teljesen kamu, utóbb némi utánaolvasást követően megtudtam, hogy igaz, ahogy az is, hogy a további utódok meg nem születése vélhetően valóban a császárné orvosa által javasolt elbénázott diétának volt köszönhető).

A történet középpontjában a Habsburg-monarchia örökösödési kérdése áll, Károly császár még reménykedik abban, hogy valahogy csak sikerül összehozni azt az áhított trónörököst, ám hamarosan be kell látnia, hogy ennek a valószínűsége egyre csekélyebb. Éppen ezért megfelelő férjet kell találnia a lányának, aki elég erős, hogy a birodalmat fenyegető veszélyekkel szembeszálljon.

Csakhogy az udvari körülmények közepette boldogan élő Mária Teréziának (Maire-Luise Stockinger) megvannak a maga elképzelései a jövőjéről, elvégre máris szerelmes Lotharingia hercegébe, Ferencbe (Vojtech Kotek). Másfelől viszont a bécsi udvar kikezdhetetlen tekintélye, Savoyai Jenő (Karl Markovics) egy sokkal nagyobb és kecsegtetőbb frigy tervét kezdi szövögetni.

Azt hiszem, senkit nem sértek meg azzal, ha a történet felépítését kissé sablonosnak nevezem, hiszen az önfejű hercegnő házassága körüli bonyodalmak köré történetek ezrei szövődtek már. A Mária Terézia szerencsére a jobbak közé tartozik. A történet javára írandó, hogy egy-két apróbb megingást leszámítva megvan a tempója, nem időzünk túl sokat egy-egy konfliktusnál, pedig a készítőkben olykor érezni lehetett a kísértést. Különösen akkor lehetett ezt megfigyelni, amikor a gondosan beállított jeleneteken egy kicsivel tovább időzött a kamera, utalok itt arra a jelenetre, amikor Mária Terézia az apja és a vőlegénye közötti vita után egyedül marad a lovarda homokján.

A sorozat hangulata cserébe egyáltalán nem feszült, legalábbis drámai értelemben biztosan nem az. Ez főleg köszönhető a már említett zenének, és annak, hogy a készítők olykor humorosan reflektálnak a barokk kor etikettjének képtelen részletességére. Ezek különösen akkor sikerültek jól, amikor egy-egy szereplő szájába adtak olyan szavakat, amelyek mérsékelten diplomatikusan figurázzák ki a bécsi udvar szertartásosságát.

Ha lehet valamit a Mária Terézia szemére vetni, akkor az pont egyfajta felszínesség. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szórakoztató vagy igényes, pusztán annyit tesz, hogy nehéz izgulni azokért a karakterekért, akik közül igazán közelről egyet sem ismerünk meg. Talán a merev etikett szerinti viselkedés, talán a kissé kimódolt párbeszédek, vagy talán azért, mert a készítőknek egyáltalán nem állt szándékában, igazán mélyen egyetlen karakter fejébe sem láthatunk bele.

Igazából Mária Terézia és Savoyai Jenő az, aki valamit elárul abból, hogy mit is szeretnének elérni, a többi szereplő, köztük az első rész egyik központi figurája, VI. Károly császár szándékairól vajmi keveset ismerünk meg. Azt hiszem, hogy ha valahol, úgy ezen a téren egy kicsit jobban teljesíthetett volna a sorozat.

Nekem kicsit szokatlan volt magyar szinkronnal nézni egy sorozatot, komolyabb bakit azt hiszem itt sem lehetett felfedezni. Egyedül az zavart, hogy Károlyt időnként feltűnően királyi felségnek nevezte a magyar szinkron, holott helyesen császári felséget kellett volna említeni. A magyar történelemnek elég hangsúlyos eleme ez a különbségtétel, furcsa hogy pont a mi szinkronizálásunk nem gondolt erre.

Szokás szerint nem fogok számmal értékelni. Ha valaki egy barokk időben játszódó sorozatot keres magának, mert éppen a rizsporos parókák látványának hiányában szenved, akkor a Mária Terézia tökéletes választás. Jól sikerült darab, amely a jó értelemben véve sablonos. Szórakoztató (kétszer) másfél órában lehet része annak, aki szereti a történelmi sorozatokat.

8 hozzászólás Ne habozz!

abba - 2018. 01. 06. 21:41

Inkább elcsépelt, mint humoros és igen, nagyon felszínes. Nekem kiábrándító volt, főleg a történelmi hiteltelenség. Esterházy ráront III. Károly lányára annak a magánszobájában?? Ugyan már. Mintha tartoznának neki bármilyen számadással…

baratfule - 2018. 01. 06. 22:52

Összességében tetszett, lekötött, sőt visszatértem. (pedig nem vagyok tvnézős). Esterházy pödröttbajusz gróffal nem voltam kibékülve, olyan furcsa volt, de ez van. A “festői” háttereket egszer-kétszer elmosolyodtam, de amúgy szépek voltak a kosztümök és a díszletek. Jók voltak a főszereplők is.
A Habsburg “playboy” jeleneten jót röhögtem. Én is azt hittem, hogy az alkotók fantáziaja szárnyalt.

jessm - 2018. 01. 06. 23:58

Tény és való , hogy nem ért fel az angol kosztümös drámák (pl Victoria) szintjéhez ,sem látvány, sem forgatókönyv szintjén. Így nem fog top 10 kosztümös sorzat listámba bekerülni.
Egyébként sokkal rosszabra számítottam, mivel történelmi témájú filmek/sorozatok többsége 20 sz előttről, nem igazán keszültek 1960 óta, és valljuk be azokból azért nem ártana már egy -két újabb verzió.
Szóval ebből szemszögből nézve pozitiv csalódás volt, A humoros jelentek jók voltak. A 2. rész kicsit jobban tetszett. Egy kellemes szórakozást biztosított erre két estére. Így a célnak megfelelt.

kiskiraly - 2018. 01. 07. 00:40

Az első képen a jelenet közben azon filóztam, hogy vajon milyen instrukciót kaphatott a színésznő a rendezőtől.
“Képzelt el, hogy édesapád most halt meg és most nézzél furcsán lebigyesztett szájjal!”

:)

JRC - 2018. 01. 07. 08:47

Az alkotói gárdából milyen magyar vonatkozása van a tv-filmnek (rendező, forgatókönyv, zene, díszlet stb.)?

Savoyai Jenő szerepében nagyon jó volt Karl Markovics.

Desmond Wallace - 2018. 01. 07. 08:58

Mindkét rész tetszett. Az első egy picit jobban.
Ha minden éven készülne egy hasonló alkotás, akkor annak nagyon örülnék.

39lépcsőfok - 2018. 01. 07. 10:27

Nem rossz, de igazán forgathattak volna a Pitti-palota kertjében is a gagyi CGI helyett.

kiskiraly - 2018. 01. 07. 13:38

JRC:
Az író cseh, a rendező magyar származású, osztrák és amerikai TV filmeket rendezett korábban.

A költségvetés 4 millió euró volt (imdb-n 4,7 mliió eurót írnak). Kooprodukciók sajátossága, hogy többnyire aki több pénzt rak bele, az több beleszólást is akar, jelentősebb poziciókba rakhat embereket (író, rendező, operatőr, főszereplők).
A Duna 500 ezer eurót, például a szlovákok 1,4m eurót adtak bele (szlovák köztv+filmalap)
Adorjáni Bálint és Rátóti Zoltán kapott main creditet a sorozatban, de egy riportban Adorjáni mondta, hogy csak 9 napot dolgozott.

A Médiaklikken fent van egy werk videó:
https://www.mediaklikk.hu/video/maria-terezia-werk/

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz