login |

Black Mirror – 4×02-03: Arkangel & Crocodile

2018. 01. 07. 16:59 - Írta: CyClotroniC

36 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, antológia, kritika,

Nézegettem a leggyorsabban darálók idei Black Mirror erősorrendjeit és zömben azért az jött le róluk, hogy egy-két kivételtől eltekintve se az Arkangel, se a Crocodile nem lopta be magát a szívetekbe, amit így elsőre mindenképpen meg tudok érteni.

A néhány szavas indoklásokat olvasva, fel is merült bennem rögtön a kérdés, hogy mégis mit várunk el egy ilyen lazább keretekre felhúzott, epizodikus antológiától? Számít az, hogy megfeleljen az elvárásainknak, olyan prekoncepcióknak, amit mi alakítunk ki magunkban a szériáról, hogy mi fér bele és mi nem akár tematikailag, akár hangulatilag?

Mennyire fontos az epizódvégi meglepetés vagy egy komolyabb érzelmi gyomros? Fel tud javítani egy komplett epizódot, ha kihúzza a lábunk alól a talajt a végjáték, mint teszem a White Bear tette? Vagy éppen fordítva, hazavágja-e a Black Mirror -élményt, ha érezhetően minden egy kisebb fordulatnak van alárendelve, ami eleve nem is túl ütős, ráadásul még kiszámítható is?

Az egyetlen ok, ami miatt úgy döntöttem, hogy érdemes egy közös kritikában kibeszélni az Arkangelt és a Crocodile-t az az, hogy mindkettő egy olyan típushibát testesít meg, amikről azért így közel 20 epizódnál már illik beszélni a sorozat kapcsán.

A tovább mögött tehát spoileresen lesz szó a 4×02-ről és a 4×03-ról, néhány korábbi rész említésével.

A Crocodile két legnagyobb hibája egyértelműen az, hogy érezhetően minden csak a kiszámíthatós rágcsálós poénért történik, ráadásul eközben még csak nem is érződik igazán Black Mirror epizódnak, hiszen a technológia végig csak a parlagon hever a szimpla baleset szemtanújából családirtóvá süllyedő Mia szempontjából.

Sok szempontból a Crocodile legalább annyira közeli rokona a Shut Up & Dance-nek, mint a The Entire History of You-nak, hiszen voltaképpen arról szól, hogy mi mindent képes megtenni az ember azért, hogy megóvja a legsötétebb titkait.

Az az érdekes egyébként, hogy a Shut Up & Dance pusztán már azzal is képes volt több feszültséget okozni, hogy egy ma is simán elképzelhető úton tálalta a technológiai oldalt, míg a Crocodile mindezt gyakorlatilag egy tengerimalac oltárán áldozza fel.

Pedig a kissé felesleges Black Mirror köntös alatt a Crocodile egy tök jó klasszikus skandináv krimi is lehetne. Egyik oldalt ott van Mia, aki a múltban belement egy halálos kimenetelű baleset eltussolásába, mára pedig karrierje, családja és túl sok vesztenivalója lett ahhoz, hogy az egészet eldobja. A túloldalt pedig Shazia, aki biztosítási ügyek miatt turkál vadidegenek emlékeiben és ezzel akaratlanul is utólagos szemtanújává válik egy gyilkosságnak.

Emellé társul talán az egész évad legjobb rendezői munkája, a The Road-ot is jegyző John Hillcoat ugyanis maximálisan kiaknázta az izlandi tájban rejlő lehetőségeket, gyönyörűen kiemelve a természet és az ember viszonyát. Érdekesség egyébként, hogy Brooker forgatókönyvében eredetileg Skócia szerepelt, és tulajdonképpen a Netflix felől jött az ötlet, hogy akkor már Izlandban sokkal több fantázia rejlik.

A nyers atmoszféra mellett ráadásul a memóriaolvasó kütyü is retrókülsőt kapott egy kézenfekvő tabletnél jóval robusztusabb tálalásban, az alanyok fejében turkáló jeleneteknél pedig mindig fontosabb volt a képernyőt néző színészek arca, mint a kijelzőn megjelenők emlékfoszlányok. Kellett azért ehhez egy Andrea Riseborough is, hogy eladja nekünk a pillanatot, amikor Mia fejében világossá válik, hogy el kell vennie Shazia családjának életét, hogy megtarthassa a sajátját.

Szóval látjátok, nem állítom, hogy Black Mirror epizódként teljesen értéktelen a Crocodile, hiszen bőven akadtak olyan elemei, amik kiemelkedtek a szezonból, csupán némi mértéktartással, vak kisgyerek és deus ex házikedvenc nélkül jobb is lehetett volna az összkép.

Ezzel szemben ott van az eggyel korábbi epizód, a Jodie Foster által rendezett Arkangel, ami egészen okos alapötlettel indul: mi lenne, ha egy szülő képes lenne figyelni gyermeke minden egyes lépését, megóvva őt széltől és jóformán minden negatív külső ingertől. A sztori felénél, amikor dönthetne úgyis, hogy a gyerek szemszögét követve, a rá gyakorolt hatásokat vizsgálva megy tovább a történet, megmarad az anyánál és igazából megelégszik pusztán a szülő drámájával.

Már az epizód felütése a szülőszobában is nyilvánvalóvá teszi ugyan, hogy a sztori inkább Rosemarie DeWitt karakteréről fog szólni, aki már a kórházban is azon szorong, hogy császárral kell megszülnie a lányát, avagy az első pillanattól fogva görcsösen próbál a lehető legjobb anyja lenni Sarah-nak.

Az Arkangel-nek is akadnak azért jobb pillanatai, például kifejezetten tetszett az a keretes szerkezet, hogy végül ugyanúgy egy vasúti átkelőnél láthatjuk utoljára Sarah-t, mint ahogy először sikerült megtalálni a cicakövetés után. Viszont míg a Crocodile egy alibisztoriból tudott egészen erős pillanatokat is előcsalni, addig az kifejezetten frusztrált, hogy az Arkangel kiaknázatlanul hagyta Sarah szemszögét, főleg azért, mert így a negyedik szezonban ritkán játszik már el igazán új ötletekkel a Black Mirror.

Mikor leveszik róla a filtert és először csodálkozik rá a vérre, a pornóra, a drogokra, már rég olyan bélyegeket visel magán az iskolában, ami miatt gyakorlatilag még a közösségi életből is teljesen kiszorul. Szociális szempontból teljesen a peremre kerül az által, hogy a valóság csak egy cenzúrázott, kilúgozott verziója jut el hozzá, és hát na, jóval több potenciál lakozik ebben a témában, mintsem hogy elintézzük azzal a közhellyel a gyerek nézőpontját, hogy a tiltás miatt csábítóbbá válik minden, ami tabu.

Egyfelől tehát kaptunk egy olyan Black Mirror ötletet, amit egészen új oldalról is meg lehetett volna közelíteni, illetve egy olyan epizódot, ami egyáltalán nem is törte magát azon, hogy bármit is feszegessen, de valahogy ennek ellenére is sikerült belőle meglepően sokat kihozni a környezetnek, a rendezésnek és az alakításoknak köszönhetően, noha az ütős tálalás itt sem tudta teljesen elfedni a tartalmi hiányosságokat.

Egy biztos, nem igazán érződnek eddig ambiciózusnak az idei Black Mirror-epizódok, cserébe viszont sosem volt még ennyire változatos a paletta, ha a helyszíneket, a környezetet és a formavilágot nézzük. Aztán ott van a következő epizód, a Hang The DJ, ami úgy istenigazából mindkét fronton eléggé visszafogottan teljesít, mégis tud valamit, amitől az évad első Black Mirror-kedvencek között landoló epizódja lett nálam. Na, de erről majd a következő kritikában.

36 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2018. 01. 07. 17:05

4×02 jó volt, nem volt vele gondom, de a másik max közepes, annyira kiszámíthatóra sikerült. pontosan lehetett tudni, mi lesz a pasival, mi lesz a “kihallgatasnal”, es, hogy mi kovetkezik azok utan, hogy random behozzak a biztisitos csaj pasijat.

a ragcsalos csavarral viszont nem ertek egyet, az szamomra teljesen jelentektelen grimasz volt brooker reszerol, a gyerek sokkal nagyobb “csavar” volt, szerintem.

Sheen - 2018. 01. 07. 18:10

A crocodile teljesen mindegy hogy jó vagy rossz epizód volt, de semmi köze a black mirror-hoz. Ennek nem ebben a sorozatban van a helye. Az arkangel viszont abszolút nem hagyta kiaknázatlanul sarah szemszögét, minden mozdulatában és nézésében ott volt hogy ő a rendszer pórázán van. Ettől jobban túllihegni hiba lett volna.

Natale - 2018. 01. 07. 18:13

Tokeletesen egyetertek. Kulon orulok hogy a szerzo is kiemelte mennyire jo volt a rendezes a Crocodile-ban, nekem is feltunt. Feszes, jo tempoju, nyomaszto es megis szep. Mint sima sorozatepizod tok jo volt, pedig az alap valoban semmi kulonos. A horcsogos csavar (vagy tengerimalac?) nekem nagyon tetszett, jopofa kis trukk arra hogy a karakterivet is a falig el lehessen vinni es a lezaras is meglegyen.

Foleg ugy volt igazan jo a rendezes hogy elozo nap neztem az Arkangelt, aminel ugye hatalmas hype volt hogy Jodie Foster rendezi, na az aztan. Szinesznokent sem volt a kedvencem, es itt rendezonek is pont olyan mint szinesznek: irtozatosan tul van csinalva minden, es minden pontosan olyan amilyennek varjuk, semmi sem ter el a megszokottol. (Azok a hintazos meg kutya elott elsetalos muveszkedesek, komolyan? Husz eve is elhasznalt lett volna.)

Arkangel 5/10 – a lany torteneteben vegtelen potencial lenne pedig

Crocodile 6/10 – ez viszont a sztoribol kihozott abszolut maximum

winnie - 2018. 01. 07. 18:20

” Ennek nem ebben a sorozatban van a helye.”

szerintem a készítő ebben illetékesebb, és ha ő úgy érzi, akkor lehet, hogy csak nem tudjuk, hogy mi a black mirror. most, hogy tudjuk, hogy ez is beletartozik, lehet újabb képet alkotni róla – a BM az, amibe az eddigi részek és ez is beletartozik. (tény, hogy gondolatiság szempontjából lehetne kivetnivalót találni, de sok szempontból nem.)

(bennem egyébként ilyesmi fel sem merült, bár mint írtam, nem jött be annyira, de ettől még helye volt.)

winnie - 2018. 01. 07. 18:20

de ahogy írtam az első véleményemben, érdekes, hogy a 4×02-t csak a vége húzta le nálam 7/10-re, addig a 4×03-at csak a vége húzta fel 5/10-re.

Shyllard - 2018. 01. 07. 18:27

Én kifejezetten szerettem a Crocodile-t, elején én is néztem hol a technológia, de végén kifejezetten örültem, hogy ezúttal mennyire low-profile-ban, a sztori számára még is fontos elemként be tudták hozni. Ilyen is kell néha, nekem beillett a Black Mirror-ba, legalábbis jobban, mint a Hang the DJ, vagy az általam leginkább várt Metalhead, ami valami pocsék egy epizód lett… De ízlések és pofonok, Arkangel viszont tényleg kihagyott ziccer volt.

Pilgrim - 2018. 01. 07. 18:30

Csak pislogok a kommenteken. Az ‘Arkangel’ egy tucat tech sztori volt számomra nulla csavarral, és totál kiszámítható történettel. Jodie Foster rendezte? Na, és. A ‘Crocodile’pedig ütött. Hillcoat klasszisokkal jobb rendező, Fosternél, a történet pedig feszes volt végig. A tengerimalacos csavar előre kitalálható??? Fura, nekem abszolút nem volt az, pedig harcedzett Black Mirror néző vagyok.

Angyalom: 3/10

Krokodilom: 8.5/10

LoGi - 2018. 01. 07. 18:35

Válaszolva a kritikában feltett kérdésre:

Netflixen a címeket újra átnézve nekem a kedvenc epizódjaim:
1×02 WFifteen Million Merits
2×03 The Waldo Moment
2×04 White Christmas (talán a legjobb véleményem szerint)
3×01 Nosdive
3×03 Shut up and Dance
3×06 Hated in the Nation

Ezek közé a 4. évadból maximum a 4×01 a fun factor miatt, 4×06 pedig a szokásosnál kegyetlenebb és darkosabb történetek miatt kerül fel nálam a kedvencek közé, szóval picivel rosszabb arány, mint a 3. évadban.

Összeségében egy jó BM epizód nálam mutat egy érdekes jövőképet, és érdekessé teszi a karaktereket annyira, hogy a rész végi katarzis érdekes legyen. Ez nálam főleg a 4×02-nél és 4×03-nál nem sikerült idén.

4×02 zárása egy nagy meh volt, 4×03 meg valóban kiszámítható, és a technológia része is ennek volt a legkevésbé érdeksebb az évadban, ráadásul ehhez nagyon hasonlót már láttunk korábbi évadban.

Amúgy ha pontoznom kéne az évad részeit, akkor kb olyan 7, 5, 5, 6, 6, 8 lenne nálam a részek sorrendjében.

Sheen - 2018. 01. 07. 18:35

winnie, ízlésekről nem lehet (legalábbis értelmetlen) vitázni. Nálam a Crocodile az nem Black Mirror. Magát az epizódot nem húzom le, csak a sorozatban nem látom a létjogosultságát. Ilyen alapon berakhatták volna Black Mirror epizódnak a Diemnson 404 (mondjuk pl. Impulse) epizódját is.

winnie - 2018. 01. 07. 18:36

Sheen: csak arra céloztam, hogy az nem ízlés kérdése, hogy a készítő azt mondja, hogy BM, te meg azt, hogy nem. és pont erre céloztam, én is korábban valamelyik kommentbe, hogy az inside no. 9-nal is cserélhetne epizódot a sorozat – vagy a D404-gyel, igen. de mivel ő tudja, hogy mi a BM, nem pedig mi, ezért el kell hinnünk neki, hogy ez a BM, nem pedig az, amit te gondoltál vagy én gondoltam. mármint arra célzok, hogy nem az első 13 rész határozza meg a sorozatot, hanem most már az első 19 azok alapján kell beleszuszkolnunk a dobozban.

de megint csak a szóhasználaton akadtam fenn, mert nyilván arra célzol, hogy számodra nem illett az eddigi a sorozatról alkotott képbe a rész, amivel nyilván nem is szállok vitába:)

Lemoni - 2018. 01. 07. 18:40

Az Arkangel nekem olyan unalmas, jellegtelen, semmilyen volt, pár napja láttam, de már szinte alig tudok felidézni belőle valamit.
A Crocodile története sem volt kiemelkedő, no de itt az izlandi táj, a rendezés és a hangulat nekem eléggé felhúzta az értékét. Egyből elkezdett hiányozni a Fortitude.

baggio - 2018. 01. 07. 18:48

Annyira kár az ilyen 4×02-höz hasonló kihagyott ziccerekért. Teljesen az az érzésem, mintha teszem fel nem egy Philip K. Dick novellát, hanem egy szemétbe dobott ötletkezdeményt dolgoznának fel, azért ez a mai felhozatalban már igen vérszegény…

peeeety - 2018. 01. 07. 19:17

Nem BM típusúak ezek a részek. Még az egyes és a hatos maradt és úgy érzem mindegyikben benne ragadt valami.
Talán a metalhead meg az arkangel mutat ebből valamit, de utóbbi is inkább a klasszikus neveltetés módszereinek kérdését feszegeti. Kíváncsi leszek még a maradék két epizódra.

winnie - 2018. 01. 07. 19:43

Pilgrim: szerintem nincs ember, aki kitalálta volna, hiszen senki nem gondol arra, hogy terngerimalac kap majd szerepet, hiszen nem volt ilyen utalás, de nem is írt senki ilyet, hogy azt kitalálta, bár nyilván csak az lehetett a kérdés, hogy miképp fog lebukni. (számomra is a vége húzta fel a részt, bár nem éppen a malac, mint írtam, de azzal sincs gond.)

winnie - 2018. 01. 07. 19:44

egyébként a 4×01 és a 4×02 is olyan rész volt, amire simán lehetne építeni egy sorozatot is, ha folytatnák. labdafeldobásnak remek lenne.

Sheen - 2018. 01. 07. 19:53

Természetesen csak a saját véleményem mondtam. :-) A Callister-re viszont nem tudom hogy lehetne sorozatot húzni, hiszen az alap konfliktus megoldódott. Az egyébként valami eszméletlen déja vu volt számomra Harlan Ellison – Szája sincsen, úgy üvölt c. novellája miatt (abbban mondjuk nem volt nyomokban sem humor).

Bala_ - 2018. 01. 07. 20:01

Nekem is a vak gyerek volt a csavar a Crocodileban. A tengerimalacos megfejtés meg nem igazán jött be. Minden alanynak egy csomó kérdésre kellett válaszolnia, vagy szagokat éreznie, hogy ki tudják nyerni az emlékeket.

A tengerimalacot mégis hogy terelték rá, hogy gondoljon már vissza arra amikor a szeme láttára megölnek valakit?

Szerintem ez a kérdés elég könnyen volt kezelve. Jó, hogy nem pókot hozott haza a férj.

CyClotroniC - 2018. 01. 07. 20:03

winnie: A gyereket nem, meg azt sem hogy vak, de a tengerimalacot tényleg simán. Amúgy nem tipikus ez nálam a Black Mirror-nál, a White Bear pl nagyon durván meglepett, vagy most a Black Museum-ot se readeltem le előre.

Egyébként ha már tengerimalac, vannak azoknak komplex emlékei? Kérdem, mert tényleg nem tudom. Eleve a tippem is olyan volt, hogy “most akkor a szőrmókot is agyonüti, biztos ami biztos, mert hátha azzal is működik a kütyü?”.

poohtheone - 2018. 01. 07. 20:32

Sajnos mindkét epizód gyengusz lett, nagyon kiszámíthatóra sikerült. Jó, a tengerimalacot nem láttam előre a rész közepén, de a főbb cselekmény kikövetkeztethető volt.

A címadás mitől függ a Black Mirrorban? Csak mert vannak olyan részek, ahol a címnek köze sincs a sztorihoz (pl. Crocodile), máskor pedig egyértelműen utal rá (pl. Arkangel)

Crocodile-ról: ” Ennek nem ebben a sorozatban van a helye.” +1

A. - 2018. 01. 07. 20:47

poohtheone: keress rá a krokodilkönnyek kifejezésre, azért A.R-t elég látványosan megkönnyeztették pedig

poohtheone - 2018. 01. 07. 22:34

@A: Hát, ez elég erőltetett belemagyarázásnak tűnik számomra. Még ha tényleg a krokodilkönnyekre is utalna a cím, abból még nem következik, hogy A.R. krokodilkönnyeket ontott. Szerintem tényleg sajnálta, hogy ezt kell tennie.
Na mindegy, azért még mindig jobb epizód volt, mint anno a waldós.

nade - 2018. 01. 07. 22:36

…és akkor a Black mirror 5. évadában ráeresztik a Shut up and dance hackereit Sarah Arkangel implantátumára…

A. - 2018. 01. 07. 22:59

Igazi megbánás viszont nem volt benne, hiszen újra és újra ölt, és bármennyiszer megtette volna, ha nem bukik le.
A motívációja egyfajta túlélési ösztön, amiért pedig az ún. hüllőagy felel:)

Comedian - 2018. 01. 07. 23:00

Sikerült végre elfogyasztanom az évadot. Nagyon gondolkoztam, hogy hova kerüljenek a részek a listámon. Végül ez lett a sorrend:

1. Arkangel
2. Hang the DJ
3. Black Museum
4. USS Callister
5. Metalhead
6. Crocodile

A Crocodilehoz hozzátenném, hogy szerintem sikerült egy totálisan unalmas részt összehozni, amit nem gondoltam volna, mert eddig mindegyik részt tudtam valamiért szeretni. Még a sokak által nem szeretett Waldos részt is. Persze ez abszolút szubjektív vélemény.

Biohazard - 2018. 01. 08. 00:18

Black Museum kellemesen sötét volt, randis-rész meg kellemesen langyos, mégis élvezhető. Metalhead totálisan nem jött át.. Többi rész megért egy erős ‘meeehh’ vállrándítást. Nem tettem le a hajam :)

sepörd - 2018. 01. 08. 02:24

engem ez az arkangel rendesen felhúzott, ennél gagyibb rész tán nem is volt a sorozatban. annyira olcsó volt ez a szex, drogozás téma, tinidráma, gyenge idegsítő színészek, faék egyszerű 2 mondatban összefoglalható sztori. a technikai kritika se stimmelt mert aki ennyire a gyereke nyakán lóg annak nem kell kütyü anélkül is közbelép. Black Mirrortól többet várnék, bár a többi résszel is akadtak gondjaim úgyhogy ez lehet megváltozik.

Pszeudo-álcivil - 2018. 01. 08. 14:46

Arkangel 10/10 – az egész történet mintha másodpercenként lenne kimérve. Az események ahogyan eszkalálódnak a végkifejlet felé, minden mozzanat teljesen logikus és hihető. A probléma amit felvázol napjainkban teljesen aktuális, gyerekek telefonjára sokan raknak ilyen kamera/chat/mikrofon/GPS figyelő póráz alkalmazásokat, kutatások szerint ezzel teljesen beteges szintig tolva a szülő-gyerek bizalmatlanság mértékét. Hiteles dráma, szomorú végkifejlet.

Crocodile 3/10 – az alapsztori érdekes lett volna, játék az engramokkal. A szereplőválasztás erősen PC-skedés szagú, de nézzük el. Egy lapos, a tengerimalacot leszámítva erősen megjósolható nyomozós sztori, szerintem irreális eseményekkel (családanya hirtelen gyilkológéppé válik, nyom nélkül el tud tüntetni egy szállodai hullát, a biztosítós csaj mindig a jó irányban szaglászik, stb.). A fényképezés meg a komor hangulat minden esetre tetszett.

Pszeudo-álcivil - 2018. 01. 08. 14:49

Comedian: pont ugyan ezt a sorrendet állítottam fel én is :-) (első BM S04-es cikk alatt ott a kommentemben is)

Horas - 2018. 01. 08. 19:30

Nekem a Crocodile-al az volt a legnagyobb bajom, hogy egy 40 kilos csaj gond nelkul a foldre tipor es megfojt egy 80 kilos ferfit. Illuziorombolo volt.
Az Arkangel-nel meg egyszeruen nem tartottam indokoltnak a befejezest.

csernakakos - 2018. 01. 08. 21:09

Natale-lal ertek egyet. A Crocodile-t megmentettek a tajak, a rendezo es Andrea Riseborough.

Na de az Arkangel… Vallalhatatlan, ahogy az aligha eredeti gondolatait probalja leeroszakolni a nezo torkan. Nagyon in-your-face, nagyon at akarja adni az uzenetet, nagyon igyekszik elmelkedesre birni–de ilyen eszkozokkel mindhiaba.
Tul izzadsagszagu, a kutya elott elsetalos tema pedig szamomra arcpirito.

Scat - 2018. 01. 10. 19:54

Arkangel – Tetszett. Oké, hogy a White Christmas-ből nyúl (ahogyan a Callister is), de az új kontextus bejött. Alapvetően én másra számítottam a végén, de így is elégedett voltam. Lekötött, és olyan dolgot dolgozott fel, ami el tudott gondolkodtatni, és én ezt szeretem a Black Mirror-ban.

Crocodile – Meh. Sosem szerettem a skandináv krimiket, hiába szép a táj, engem ez nem hat meg. Nekem túl lassúak. Ez is az volt. Persze, a dráma, hogy végül az lett sorozatgyilkos, aki az elütött fickónál még egyből ment volna a zsarukhoz, kifejezetten szomorú, de ezt leszámítva…meh.
Mellesleg a vége ütött. A gyerek nagyon, a tengerimalac pedig még jobban. De számomra ez sem elég ahhoz, hogy jó résznek tartsam.

naynay - 2018. 01. 11. 16:37

azért az elég vicces, h csomóan azt írjátok, h nem láttátok jönni a tengerimalacos csavart. az első képtől, amikor a malacot láttuk, egyértelmű volt, h ez lesz, csak reménykedtem, h hátha nem.

ettől függetlenül bírtam mindkét részt, bár tény, h színvonalban nem azt hozta (különösen a crocodile), amit vártam. :3

NatoLocator - 2018. 01. 13. 12:25

Sok aspektussal egyetértek amiket írtok, viszont ami a BM lényege, vagyis a technológia sötét oldala, az a Krokodil részben sokaknál elsikkadt.
Nevezetesen: a memória olvasástól való félelem sodorta Miát a gyilkosságokba. Ha nincs az a kütyü, életben marad 3 ember. A biciklis és gázolója ügye semleges, így se-úgy se oldódott volna meg.

nade - 2018. 01. 14. 22:21

Minden mástól eltekintve, elég nagy felelőtlenség/hülyeség házaló biztosítási ügynököt ilyen vesébe látó gondolatrendőr-gép használatára feljogosítani. Egyrészt mert ilyenek történhetnek, mint a filmben, másrészt nem tűnt eskü állati bírósági tárgyalásnak, szóval az interjúztatottnak legyen már joga megtartani magának a gondolatait,emlékeit, magánügyeit és annyit megosztani az üggyel kapcsolatban amennyit akar.

itchap - 2018. 01. 15. 10:23

Srácok, a többi epizódról nem lesz kritika?
Jó lenne olvasni az egészről egy átfogó írást.
Egyébként nekem a sorrend:
1. Hang the DJ
2. Callister
3. Black Museum
4. Crocodile
5. Arkangel
6. Metalhead

Thomas - 2018. 01. 17. 21:41

Tetszett az Arkangel, mindenképpen a sorozat jobb epizódjai közé sorolható. Elgondolkodtató, hogy milyen jogai vannak egy kisgyereknek, illetve egy tininek, milyen kortól számít a magánéletébe tiprásnak egy ilyen szerkentyű. Alapvetően azt tartom irracionálisnak, hogy ha egyszer beültetik, nem lehet kivenni, vagy beállítani, hogy egy bizonyos életkornál inaktiválódjon. Mert alapvetően az anyát sem lehet hibáztatni, hogy ha adva van egy ilyen technológia, amivel nagyobb biztonságban érzi a gyerekét, akkor azt ne használja ki (a filter mód már más kérdés, az inkább a burokban nevelés fogalmát meríti ki). Inkább minden tiszteletem az övé volt, hogy amikor rájött, hogy káros, akkor képes volt félretenni a tabletet.

Azért sem lehet hibáztatni, hogy amikor eltűnik a tinédzser lánya, és már mindenkit végigtelefonált, belenéz, hogy mégis mi van vele, az már egy oltári pech, hogy olyat látott, amit egy szülőnek sohasem szabadna látnia. És onnantól beindul a szarlavina. De szerintem még az is egy teljesen normális reakció, hogy valamilyen módon közbelép, amikor látja, hogy egy drogdílerrel randizik. A terhesség önhatalmú megszakításával lépett át egy vonalat. De ez most tényleg elgondolkodtató, ki hogyan kezelné ezt a helyzetet, de ott azért már nyilván jobb lett volna leülni vele beszélgetni.

A végét kicsit erősnek érzem az anya agyonverésével, még ha el is tudom képzelni, hogy tinilányt kevés nagyobb trauma érhet, mint amikor rádöbben, hogy élete legintimebb pillanatait kukkolta az anyja.

Szóval érdekes a kérdésfelvetés, végre úgy érzem, végig tudtak vezetni értelmesen egy gondolatot, legalább volt valami ötlet egy értelmes lezárásra, így most nem negatív szájízzel távozom. Egyedül azt érzem kicsit erősnek, hogy ha figyelmeztették, hogy ez a chip örökre benne marad, nincs deaktiváló kódja sem, hogyan mehetett mégis bele? Arról már nem is beszélve, hogy ha ki is dobja a tabletet, még mindig ott a lehetőség, hogy meghackeli valaki és kukkolhat a szemén át, egész életében.

Ja igen, és találhattak volna egy hitelesebb 15 éves szereplőt is, mert fogalmam sem volt, hogy Brenna Harding hány éves (most már megnéztem, hogy 21), de inkább tűnt egy hippi egyetemistának.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz