login |

Pilot: Grown-ish

2018. 01. 11. 14:55 - Írta: human

3 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Egy pilot, ami teljes egészében magáévá teszi a mivoltát, és így… halálunalmassá válik? Megérkezett a Black-ish spinoffja a Freeformra, ami az egyetemi évekről akar olyasmi őszinteséggel beszélni, mint az anyasorozat a faji kérdésekről, csak hát nem túl szórakoztatóan sikerül neki.

Mint spinoff amúgy, tetszik az ötlet, hiszen teljesen természetesen kapcsolódik a Black-ish történetébe, hogy az egyik karakter, Zoey egyetemre megy. Ez a sorozat őt követi, gondolom néha majd vendégszereplőként fogadva a már ismert szereplőket, de a kezdő részeket nem erre húzták fel.

Ami érdekesebb számomra, hogy a Grown-ish gondolom, fiatalabb közönséghez akar szólni, mint a fő sorozat, viszont nem tudom, hogy számukra ez a narrátoros szájbarágás mennyire fog működni. Konkrétan a pilot nem is igyekszik életszerű helyzetben bemutatni a karaktereket, hanem fogja a The Breakfast Club alapjait, és hiába kerülnek más miatt egymás mellé a szereplők, csak simán narrációban elmagyaráz róluk mindent: az otthoni nyomást, az eddigi életüket és hasonlókat. Na, de ebben a formában a bemutatás elég unalmas.

Komolyan, ennél még az “újonc érkezik a csapatba” klisé is jobb. Ez így nem tévésorozat, kihasználva a vizualitás adta előnyöket, hanem rádiójáték. Nyilván halványulnak már az emlékeim, de a Black-ish-ben mintha a poénok kiegészítésére ment volna el sokszor a narráció. Na, ezekből itt nincs semmi.

A legnagyobb gond, hogy meg sem próbál vicces lenni a Grown-ish. Nyilván a pilot felépítése miatt megnéztem a vele együtt leadott második részt is, hogy a tényleges sorozatról is legyen elképzelésem, és sajnos ott sem akadt egy poén sem. Van pár kínos jelenet, amire talán rá lehetne fogni, de ennyi. Helyette inkább az egyetemi élet tanulás-buli-alvás-drogok négyeséről oktatták a nézőket.

Itt vissza is kanyarodnék oda, hogy kinek is készül a sorozat, mivel a főszereplő pedánsságát nem építették fel annyira, hogy érdekeljen minket a drogok felé fordulása. Persze ha a Black-ish mellé vesszük, akkor meg több évadnyi alapozással bír már Zoey, csak hát ez az új nézőket nem hatja meg.

Egy biztos, ennyi alapján ajánlani nem tudom a sorozatot. Volt 1-2 ötlet benne, és jó volt újra látni Deon Cole-t, de amolyan tipikus 5/10 semmilyen a végeredmény. Bár ráfoghatom, hogy van valami stílusa, nem tipikus egykamerás, mégsem mennek vele semmire sem a készítői.

(A sorozat backdoor pilotja egyébként a Black-ish – 3×23 volt, de azt nem muszáj megnézni, onnan nem is mindegyik szereplő tért vissza.)

3 hozzászólás Ne habozz!

goodjohnwin - 2018. 01. 11. 18:12

OK, lassan kell találni egy rendes nevet a nemvicces félórás sorozatoknak, mert a “dramedy” már nem fedi őket eléggé.
A SzülFel dramedy volt, meg a Gilmore Girls is, de az egyre szaporodó keserédes, komolykodó sztorikhoz már más elnevezés illene.

winnie - 2018. 01. 11. 18:20

azért nem mindegy, hogy egy sorozat azért vicces, mert annak írják meg (ergó utólag töltik meg poénokkal a sztorit), vagy mert az egyébként alapból nem komikus karakterei viccesek tudnak lenni (ld. gg), vagy mert a stílus humoros (ld. dhw) – én egyiket sem nevezném dramedynek abban az értelemben, ahogy használjuk manapság a dramedyt. mármint attól, hogy szórakoztató vagy mosolygós vagy feelgood egy sorozat, még nem kell, hogy komédia legyen vagy dramedy.

Katey - 2018. 02. 09. 03:19

Ez tipikusan feel-good sorozat. Újra fiatalnak érzek magam tőle, mondjuk 27 vagyok, szóval nem vagyon nagyon távol tőle, nade a lényeg, hogy komoly guilty-pleasure a sorozat :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz