login |

Runaways: vége az 1. évadnak

2018. 01. 12. 14:50 - Írta: superpityu

11 hozzászólás | kategória: kritika,

We’re a family!

Így kell érdekesen képernyőre vinni egy eredettörténetet? A Chuck készítőinek sikerült. Bár biztosan lesznek akik, nem fognak velem egyetérteni (akárcsak a pilotkritikánál), de számomra a Runaways hatalmas élmény volt. Annyira eltért a mostanában jellemző szuperhősös zsánertől és remekül keverte a sorozat erényeit, néha még arról is elfeledkeztem, hogy egy Marvel-sorozatot nézek.

Mihez tudnám hasonlítani a Runaways-t? Főleg az elején leginkább a Veronica Mars és a Sense8 jutott eszembe a sorozatról, viszont az évad vége felé egyre inkább kezdett egyedibbé válni. Vagyis inkább sokkal jobban használta az ismerős tinipaneleket, miközben teljesen eltért néha tőlük.

De csak házon belül maradjunk, leginkább a nyári Spider-Man: Homecoming jutott róla eszembe. Annak kapcsán pedig nagyon sokan a 80-as évek tinifilmjeit emlegették, azok pedig a Runaways-re is ráhúzhatóak.

Viszont aki egy pörgős sorozatra számít, az nagyot fog koppanni, mert a Runaways nem kapkod, hagyja lélegezni a karaktereit, nem csak a tiniket, de a szülőket is megpróbálja elég szépen karakterizálni. A sztorit is lassan bontják ki, és csak az 1×09 végén érkezünk el az igazán fontos fordulóponthoz, ami az évadzáróban csúcsosodik ki. Szóval az S1-ben mondhatni felpakolták a táblára a szereplőket, hogy a folytatásban komolyabban játsszanak velük.

A történetről már esett szó nem is egy alkalommal, de azért ismétlésként álljon itt. 6 tini szemtanúja lesz annak, hogy szüleik feláldoznak velük egykorú lányt. Elkezdenek nyomozni miközben még több mocsokra derül fény.

De mitől is jó a Runaways? A szereplők, a tinik miatt, akiket sikerült a 10 rész alatt teljesen megkedveltetni. Vannak megkérdőjelezhető döntéseik, de melyik tizenévesnek nincsenek, és tényleg komolyan kérdezem, hogy ki az aki tizenévesként mindig úgy viselkedett, ahogy azt mindenki elvárta tőle.

Ráadásul az, ahogyan a srácok kezdik a felfedezni azt, hogy mire képesek, remekül kerül bemutatásra. Nincs hiszti a képességek miatt, sőt látni mindegyiken, ahogyan próbál minél többet megtudni az egészről.

A karakterek kapcsolatai szintén érdekesek. Tetszett, hogy honnan indultak és hova érkeztek a fináléra. És nem csak a romantikus szálakra gondolok, hanem úgy egészében arra, ahogyan törődtek egymással és együttesen szembe szálltak az ellenséggel.

Persze megtalálhatóak közöttük az ismerős sztereotípiák, de jól építkeznek velük. Egyedül Alex esetében van hiányérzetem, vagy csak a casting ment ott nagyon félre, de a többiek nagyjából rendben voltak. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Molly konkrétan lopta a jeleneteket, Gert (és Old Lace) baromi szerethető figura lett, Nico egyszerűen a legmenőbb gót akit láttam, Chase pedig remekül vetkőzte le a nagyképűségét. Karolina fejlődése volt viszont a leglátványosabb és a legérdekesebb is. Egyszerűen tetszett, ahogyan próbál kiszabadulni a sztereotípiából és próbál megvadulni.

A szülők szála kicsit ugyan unalmas volt (a megcsalásos vonal hatalmas kapufa volt nálam), de érdekesen csempészték bele mindig a feszültséget a jeleneteikbe. Ráadásul, hogy nem voltak egyértelműen negatív szereplők az mindenképpen sok pluszt adott az egész évadhoz. Tényleg érdekes volt eljátszani a gondolattal, hogy akkor ők most tényleg rosszak, vagy nincs más lehetőségük és azért tesznek meg mindent, hogy épségben tartsák a gyerekeiket.

Ahogy imént írtam lassan folyik a sorozat, de hagyja élni a karaktereit, hagyja, hogy a néző ragaszkodjon a szereplőkhöz. De egy idő után részről részre egyre jobban emelkedik a tét, ezt pedig tényleg remekül vezetik végig a finálé végéig.

Látszik rajta, hogy tudatosan építkezik (talán a múltban játszódó jelentekkel elszámolták magukat és kicsit bénán oldották fel Amy sztoriját). Szépen érkeztünk el addig, hogy a sorozat rászolgáljon a Runaways címre.

Nem volt nagy meglepetés, hogy Jonah valójában Karolina apja, de nem is hiszem, hogy ezt annak szánták volna. Viszont Jonah terve Victorral érdekes, még akkor is ha fogalmam sincs arról mi is az. Cserébe megkaptuk még a besúgó szálat is, ami elég pofátlan volt. Ki akar átverni mindenkit? Igazán nagyot az ütne ha valamelyik gyerek lenne, de tippre annyira össze vannak már nőve, hogy feltűnt volna a másik ötnek ha az egyik üzenet ír a kocsiban.

– And all this time it was Leslie who wass responsible. I’d like to kill that bitch myself.
– Not to mention all that energy we wasted hating Tina.

Viszont az, hogy a szülők között már nincs akkora széthúzás és láthatóan képesek a gyerekeikért szembe szállni Jonah-val is érdekes irányba fogja vinni a 2. szezont. De mégis ott van Leslie, aki kinyírta Molly szüleit is, amikor azok rájöttek arra, hogy valami nem stimmel. És Amy haláláról is hallgatott, miközben tudta, hogy amögött is Jonah áll. Szóval adja magát, hogy továbbra is ő akar mindenkit megvezetni, de az meg csak unalmas fordulat lenne.

Plusz a földalatti valami is fontos lesz, ahogyan az időgép által közölt kép is megvalósulhat ha nem sikerül megállítani a Jonah-t.

Összességében nekem nagyon bejött a Runaways, látom, hogy vannak hibái, párszor borzasztóan suta, de annyira elviszik a kölykök a sorozatot, hogy simán képes voltam elnézni ezt nekik. Nálam 8/10 továbbra is, hiába érzem, hogy racionálisan ez kicsit kevesebb lenne.

Ja, azt még idebököm, hogy nagyon szép a sorozat és nem a szereplőkre gondolok, hanem a helyszínre Los Angelesre, egészen sokat ad a hangulathoz.

11 hozzászólás Ne habozz!

Trallala - 2018. 01. 12. 15:30

Számomra is nagyon bejövős, bár még csak ott tartok amíg a magyar felirat engedi, de nagyon tetszik. Sokkal érdekesebb, jobb, mint a gifted.

cherockee - 2018. 01. 12. 16:01

Gifted-el együtt lassú, és semmi újat nem láttam benne, ami megmaradt volna a részeket nézve, csodálom, hogy ennyien szeretik, kb. stranger things utánérzésem van, ráadásul a karakterek közül egyik sem fogott meg.

Lanie - 2018. 01. 12. 17:40

Igazi guilty pleasure, megagagyiság és közben mégis simán elnézegetem a vacsorám elfogyasztása mellett.

Alterego9 - 2018. 01. 12. 21:08

Ez a Sense8 hasonlat nekem elég WTF volt nekem. A Veronica Mars még talán, főleg a főcímzenéje.

A képregényt régen olvastam, de ahhoz képest minden egyes változtatás kevésbé tetszett, első sorban is a címben szereplő szökés késleltetése.

Richie - 2018. 01. 12. 22:55

A sorozat nálam egy 7/10 volt, az évad első fele még sokkal jobban működött mint az utolsó pár rész. Nekem Jonah mint főgonosz volt kevés, így hogy alig tudtunk meg valamit róla, nem nagyon tudtam még csak tartanj sem tőle.
Nem von le a sorozat minőségéből, de ti láttatok már ennél semmirekellőbb, semmilyenebb, a sorozat hangulatátol teljesen tàvol álló főcímet, mint ennél?

Silver-sama - 2018. 01. 13. 09:53

Nem olvastam végig a kritikát. 4 részt láttam belőle, ezidáig semmi szuperhősködés nem volt. Tehát ezután sem lesz, majd csak a 2.évadban indul el? Mert akkor ezt már nem nézem végig.

Brigante - 2018. 01. 13. 13:48

Az utolsó részéig jó volt. Az utolsó rész pedig nagyon gyenge, de nekem belefér ez is :)

Aszusz - 2018. 01. 13. 17:43

Még csak két részt láttam, aztán abbamaradt, gondoltam, megvárom az évadkritikát meg a véleményeket, aztán döntök a sorsáról. Ennyi alapján még nem kapott el, és a Sense8 meg VM hasonlatot sem értem, de ahhoz valószínűleg többet kellene látni az évadból. Úgyhogy csak emiatt lehet hogy megkapja a további esélyt.

mse - 2018. 01. 14. 07:46

Nekem nagyon bejött, és első soron nálam is a gyerekek és az egész kis csapatuk vitték a pálmát. Ritka az a sorozat, ami rászolgál egy olyan klisés mondatra, hogy “We’re family”, ráadásul mindössze egy évad után, de itt ez abszolúte átjött.

De tetszett, ahogy az összes gyerkőcben külön-külön volt valami ellentmondás, ami rögtön kihúzta őket a sztereotípiákból, és ezeken csak tovább építkeztek az évad során. Még idővel a szülők is megkapták a maguk pillanatait. Mondjuk valami, ami azért feltűnt, hogy rengeteg kisebb konfliktus feloldása ugrott egy részt a nagy szereplőgárda miatt, amit egyrészt megértek, másrészt viszont nyilván hozzájárult a lassú tempó érzethez.

Én viszont nem bántam, hogy kivártuk ezt az időt. Mondhat bárki bármit, nálam a Runaways jelenleg egyértelműen viszi a szuperhősös pálmát. Engem aztán marhára nem érdekelt, hogy nem szaladgáltak össze-vissza fitotgatva a képességeiket az első pillanattól fogva, vagy hogy nem lettek szökevények az évadzáróig. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ez legyen prioritásom. Az, hogy ilyen szépen és konstans felvezették a karaktereket, eleve sokkal több súlyt adott, amikor eljutottunk arra a pontra.

Én is akarok kommentelni - 2018. 01. 14. 09:18

Superpityu megtennéd, hogy átolvasod ezt az írásodat újra, és kijavítod benne azokat a részeket, amik miatt többször kell elolvasni a mondatokat, hogy érthetőek legyenek? “Ahogy írtam az imént írtam” és társai.

Lehet reggel van még nekem, de nem bírtam végigolvasni az írást :(

nade - 2018. 01. 24. 00:02

A Gifted után csak belenéztem ebbe is, kellemes csalódást okozott. A címszereplőket sikerült megkedveltetniük, meg viszonylag jó keretsztorit adni arra hogy bandázhat ennyi fajta ember együtt: a szülők közös ügylete végett nőttek egymáshoz.
Tetszett az is, hogy ugyan X-Men világban játszódik, messze el vannak különülve az ottani történésektől. E szempontból nem is érdemes a Gifteddel összehasonlítani, hisz az közelebb áll az x-menes eseményekhez, míg ez inkább Stranger Thingses, csak nagyobb kölykökkel, nagyvárosban és többnyire fényes nappal, hatásvadász ijesztegetések nélkül.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz