login |

Második blikk: 9-1-1

2018. 01. 15. 20:00 - Írta: winnie

4 hozzászólás | kategória: 2017/18, kritika,

Nem tudom, hogy szerencsés volt-e ilyen résszel folytatni a 9-1-1-t.

Oké, a pilotért nem voltam oda annyira (csak ‘rendben volt’ kategóriás lett), főleg azért, mert a vészhelyzetek gyors kipörgetéséről lerítt, hogy fogtak néhány kis színest, beleírták a bulvársztoriba a szereplőket és nulla ötlettel, pár percben feldolgozták őket, hogy ugorjanak is a következőre. De ettől még arra számítottam, hogy az akcióval próbálják megfogni a közönséget, erre a 2. rész inkább koncentrált a személyes sztorikra.

See, your problem is, you’re looking at every job like it’s a long-term relationship. They’re one-night stands, man. In that moment, they mean everything to you, but once the morning comes, it’s on to the next one.

Persze a koncepció tudatos, ezt a második részben meg is fogalmazzák a fentivel. Mondjuk ennek valamennyire ellentmond az, hogy az 1×02-ben prezentált három (és fél) rövidke vészhelyzet közül kettőt kap “folytatást” is (egy hosszabb, az egész epizódot meghatározót, egy meg rövidet), de a hangsúly inkább az érzelmeken volt.

Attól persze nem kell tartani, hogy ezekbe az érzelmekbe komolyabban belemennének, legyen szó akár kvázi PTSD-ről vagy bűntudatról, ezek is amolyan 15 percnyi játékidő alatt megoldódó problémák, amiknél egyik jelentről a másikra megváltást lehet elérni – manapság már elvárás a sorozatoknál, hogy ilyen gyorsan égessék a plotot, mert a kutatások szerint a néző figyelmét másképp lehetetlen lenne fenntartani.

A vicces, hogy miközben eddig úgy tartottam, hogy inkább az akció érdekelne, sokkal jobban lekötött Connie Britton, vészhívásokat fogadó karakterének félszegen “romantikus” kalandozása, szóval már magam sem tudom, hogy mit várnék el a sorozattól. (Mondjuk azt biztos, hogy nem, hogy Buck karakterére kábé szó szerint mindenki azonnal rávesse magát. Nyilván hosszabb kifejtést kap majd a sztori, de kifejezetten kényelmetlen volt nézni, mennyire nem bír magával egyik-másik szereplő.)

Az viszont már most látszik, hogy nem a megvalósítás vagy a színészek (mindkét komponens elég profi) fogják megtartani a nézők nagy részét, hanem az arányok, ahogy a szakmai, illetve a személyes dolgokat gyúrják egybe. Akit érdekel a műfaj és elégedett az arányokkal, az jó eséllyel maradni fog.

A héten kiderül, hogy jó döntés volt-e a 2. részes megközelítés, egyelőre csak az biztos, hogy a sorozat jól debütált nézettségileg és a pilot után nem volt nagy a lemorzsolódás. Én, bár találtam az 1×02-ben is pozitívumokat, nem fogok maradni, annyit ugyanis nem kapok a 9-1-1-tól, hogy ez megérje. Valahogy a vészhelyzetes aspektus kapcsán mélyebb kifejtést várnék, nem csak ilyen szkeccs-szerűt.

4 hozzászólás Ne habozz!

heidfeld - 2018. 01. 15. 21:56

Jó volt a második rész is. Fix nézős.

Popeye - 2018. 01. 16. 05:14

teljesen jó sorozat. nem mondanám, hogy tucat. nézős marad.

Deny - 2018. 01. 16. 13:06

Hú, nekem a második rész még jobban bejött. Most már teljesen megvettek. Eddig Angela Bassett és Connie Britton karaktere érdekel legjobban, de a többiek is szimpatikusak. Ez mérföldekkel jobb lett, mint a Trauma.

Pip - 2018. 01. 17. 01:56

Hasonló érzésem van, mint winnienek….én sem fogom nézni.

Egyszerűen túl gagyi számomra. A fiatal tűzoltó gyenge színészi játéka és irritáló karaktere nagyon taszít, több évad chicago fire után pedig a laktanya főnök ijesztően hiteltelen, vagy csak nagyon megragadt nálam a hat évad Parenthood szerepében :)

Conniet imádom, de ez kevés lesz….

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz